Monthly Archives:November 2016

Két nap alatt hat mese, ebből öt denevéres

23 Nov , 2016,
Szilvi
Comments

Aki még nem tudná: idült denevérimádatban szenvedek. Ez egy nagyon súlyos, gyógyíthatatlan betegség. Szövődménye is van: pénteken és szombaton is a Természettudományi Múzeumban meséltem.

wp_20161120_23_14_12_pro

Olyan nyár közepén egyszer csak felhívott egy fickó, “valami” Bakó Botond a Földművelésügyi Minisztériumból, és percekig nem értettem, mit akar tőlem voltaképpen akármelyik minisztérium? Aztán kimondta a kulcsszavakat: denevér és mesemondás – ja, akkor mindent értek! Szóval a nyár elején-közepén a denevér évére való tekintettel kiküldtem egy e-mailt valamelyik nemzeti parkba, egye másik e-mailt pedig a Természettudományi Múzeumba, hátha a mesék útján is hódolhatnék a denevérek előtt. Azt nem lehet tudni, végül melyik járta be azt a kacifántos utat, aminek eredményeként végül Bakó Botond asztalára került a telefonszámom, de annyira lelkesen beszélt a telefon túlsó végén annyira jópofa dolgokról, például a Vadonleső programról, hogy hamarosan személyesen is egyeztettük szakmai óráinkat.

wp_20161120_23_13_42_pro

Az idei év emlőse a denevér (volt, illetve még december végéig az, csak már nem szerveznek köré programokat). Volt itt szabad alkotói pályázat, meseíró pályázat, klip, a 30Y is készített egy barlangos videót, egyszóval akadt minden, mint a búcsúban. A meseíró pályázat nagyon ötletes volt, neves szerzőket kértek fel, hogy írjanak egy-egy mesekezdést, amelyeket a gyerekeknek majd be kell fejezni. A gyerekek meséi egyébként nagyon tetszettek, remélem, lesz utóélete a válogatásnak, amit Botond a felkészüléshez adott, mert magabiztosan merem állítani, hogy jó néhányan simán a klaviatúra alá írták a mesék eredeti szerzőit. Szerintem egyedül Lackfi János saját befejezése üti meg a gyerekek által igen magasra helyezett lécet. És most vacilláltam, hogy kiemeljem-e, mert amúgy nagyra értékelem a többiek munkásságát is, szóval nem leszólni akarom őket, csak mégis úgy érzem, hogy ezúttal a sorrend így áll: gyerekek, Lackfi, többiek.

gala_screenshot2A gálát pénteken ülték, oda Botond nagyobbaknak szóló véres-denevéres mesét kért, valami vagányat, amire a kis- és talán még inkább nagygimnazista korosztály ráugrik. Nagyok és felnőttek? Hát jól van, gondoltam, akkor ez a tongai Leutogiért kiált, aki szamoai királynak lett második felesége.* A közönségemnek nagyon tetszett, pedig szánt szándékkal nem a történet matiné verzióját vittem (vagy éppen ezért). Nagyjából két részre lehet osztani a forrásokat, az egyikben Leutogi egy halált nem szenvedett mártír, akinek sorsa végül csodás fordulatot vesz. Hogy mennyire élő verzió ez, azt nehezen tudom megítélni, de én ahhoz nyúltam inkább, ami lényegesen nehezebben emészthető, viszont épp emiatt is úgy érzem, hogy autentikusabb változat. Leutogi ebben sem hal meg, de a legizgalmasabb számomra, hogy ő maga sanyarú sorsa mellett messze elmarad a szentté avathatóság feltételeitől, jelesül öl, és nem bánja meg, és a denevérek mégis segítenek rajta. Azt remélem, sikerült átadni valamit a történet komplexitásából is, nem csak a súlyából. A véradagból visszavettem, mert a közönségben láttam pár kisiskolást is.

wp_20161119_14_36_12_proHogy a pénteki műsor jól sikerülhetett, azt az is mutatja, hogy például a múzeum igazgatója másnap csak úgy merő kedvtelésből beült a gyerekprogramomra, pedig neki épp nem is volt kéznél egyetlen gyerek sem (v.ö. miért járnak a felnőttek mesemondó műsorra). Három mese hangzott el. Egyet Madagaszkárról vittem, amelyből kiderül, miért alszanak a (hősies, de szemtelen) denevérek fejjel lefelé. Egyet a gyerekek meséi közül választottam, amelyik a leginkább elbűvölt, egy manós-varázsolós sztori, és van benne egy vicces szúnyogos jelenet is. Egy mesét pedig az állatok vs. madarak mesetípusból választottam, amelyben egy labdajáték során dől el, hogy a denevért akkor most állatnak vagy madárnak tekintjük-e? (Biológusok kedvéért: természetesen azt is tisztáztuk, hogy a felosztás csak ebben a régi mesei világban volt így, mert ma a madarakat is állatoknak tekintjük.)

Utána Botond gyorsan felzavart a kiállítóterembe, mielőtt elszaladok, mert muszáj megtekintetnem a szabad alkotói installációt, ahol a gyerekek valóban egészen elképesztően zseniális alkotásait csodálhattam meg – méghozzá leesett állal. Erről készítettem is sebtiben egy-két felvételt, íme:

De utána siettem tényleg, mert még reggel a szemem elé került a facebookon, hogy az Aranytízben Palya Beával lesz beszélgetés, márpedig ő az én kedvenc magyar énekesem. A beszélgetést Palya Bea egy személyben mentette meg, a riporterek, hogy is mondjam, bár elvileg tapasztalt hölgyek voltak, azért jócskán hagytak teret a fejlődésre. Többször kis híján felröhögtem, de Palya Bea rutinja mindig kisimította a hibákat. Így végül is maradandót csak az ő elragadó természete adott, no meg az éneke, mert persze énekelt is egy kicsit a megjelent nagyjából ötven főnek, és erről rendíthetetlenül kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni.

De a nap még ezzel sem ért véget!

Merthogy isten éltesse az én Laura barátnőmet, aki születésnapja alkalmából, minthogy ő maga leginkább szervezni szeret, szervezett magának egy születésnapi bulit, totóval, meg mindennel, és ide engem egyebek közt mesemondónak hívott, hogy a család gyerekei mesét is kapjanak. Unokaöccsével már jártak a könyvtárban, épp, amikor ott a madagaszkári denevéres mesét mondtam, így hát kifejezetten Gergő kérésére a történet ismét elhangzott. Ezen felül királyost kértek a gyerekek, amiről egy Mátyás királyos mese jutott eszembe, aki ugyan nem találkozott denevérekkel, de még a két nap kakukktojásaként is szépen zárta a szombat estét – és ezzel egyúttal az idei Kétfülű mesemondó szezon dübörgő fejezeteit. Bár decemberben még lesz lehetőség a mesemondó felemmel találkozni, azért nálam most már a fókusz a közelgő ünnepeken lesz.

*    *     *      *      *     *    *

wp_20161120_23_10_58_pro

*    *     *      *      *     *    *

*Leutogi nevét “Leutongi”-nak ejtjük, mivel a szamoai nyelvben minden ‘g’ elé egy elharapott ‘n’ hangot kell képzelni, így ‘ng’ lesz belőle, mint ping-pong, leng, hang, kong. További megjegyzés: Szamoán szeretnék élni. 1990-ben egy hurrikán elpusztított mindent, és ezért a repülő rókák (igen, ők denevérek) a megmaradt veteményesből pótolták a hiányzó eleséget. A helyiek elkezdték irtani őket, de egy szamoai természetvédő szervezet kampányának köszönhetően megértették, hogy a repülő rókák nagyon fontos szerepet játszanak a természet újjáéledésében, ezért a szamoaiak befejezték az irtásukat, akkor is, ha épp pont előlük ette meg a veteményest, és olyan is akadt szép számmal, aki befogadott néhány denevért. És én egy olyan helyen akarok élni, ahol az emberek hallgatnak a szép szóra és felül tudnak kerekedni a pillanatnyi mérgükön.

Hetedhétfő – itt a vége, fuss el véle

14 Nov , 2016,
Szilvi
Comments

Ez a poszt az első magyar mesemondó körbeblog, a Hetedhétfő körbeblog záró epizódja. Igen, mi résztvevők idén utoljára publikálunk egyszerre ugyanabban a témában. Hét héten át tartott a móka, és most megünnepeljük: ezúttal a Ti kérdéseitekre válaszolunk. Bejegyzést tettek közzé: Lovranits Júlia, Zalka Csenge. A Kétfülű posztjait a hetedhétfő körbeblog kategória alatt találod.

— * — * —

Úgy van, immáron hetedik alkalommal jelentkezik az első Hetedhétfő körbeblog, amely egyúttal a sorozat zárását is jelenti. Fájó szívvel, de sok érdekes témával a hátunk mögött búcsúzuk a Hetedhétfőtől. És ha már elérkezett a slussz-passz nincs tovább, legyen olyan a téma, ami Téged is egészen biztosan érdekel. És ez egészen biztosan így van, amit pedig onnan tudunk, hogy az elmúlt 1-2 hétben Téged kértünk mindenféle csatornán, hogy tegyél fel nekünk kérdéseket. (Avagy így kell saját magunkkal interjút csinálni anélkül, hogy a riporter vagy a szerkesztő minden szavunkat félreértelmezné.)

Szóval a kérdéseket összegyűjtöttük, és ki-ki beindíthatta a saját cherry picking algoritmusát. Hát akkor halljuk, halljuk!

microfonos

  • Egy mesemondónak mi a célja?

A magam részéről kétirányú szokott lenni: szórakoztatni és ismereteket terjeszteni. Néha komolyabb sztorikat is előveszek, most például pénteken a Természettudományi Múzeumban egy egyáltalában nem vicces, sokkal inkább vérkomoly legendát fogok elmesélni, amelyet ebből a célból legutóbb pilotoltam is a Tökhintón, hadd jöjjenek ki a gyerekbetegségei, mit akarok nagyon másként mondani. (Igen, akkor a pilotolást is a célok közé lehet venni, amikor be akarok építeni valamit a repertoáromba, akkor előfordul, hogy megragadok egy alkalmat tesztelésre.) Ott és akkor általában a lelkesedésemet szeretném átadni.

  • Kinek mesélsz? Magadnak is szoktál?

Csak közönségnek mesélek, és abból is csak olyannak, ami épp mesehallgató állapotban van. Cukkolásra nem mesélek, ez olyan mint amikor valakinek hirtelen kell mondania egy viccet. Nem lesz vicces.

  • Hogyan van benne a mese a mindennapjaidban? Elkísérnek, veled mennek?

A mesemondás átszövi a mindennapokat. A repertoár folyamatos bővítésével egészen széles skálán kezdenek el mozogni az ember ismeretei, és egyre több élethelyzetre van már mesém. Ami egyfajta segítség is, ez olyan, mint tudni egy dalt egy lelki állapotra.

  • Nem tervezel esetleg a közeljövőben a kőbányai könyvtárban mesét mondani?

Az ilyesmi többnyire csak meghívás kérdése, mert különben oda megyek, ami az én fejemből pattan ki.

  • Olvastad Bruno Bettelheim a mese bűvöletében című könyvet?

Nem, de ezennel felkerült a listára.

  • Melyik mesefigura áll hozzád a legközelebb?

Röviden Pumukli. Általában a tricksterek. Azok a szereplők szoktak lenyűgözni, akik játékosságukkal és/vagy furfangjukkal tűnnek ki a többiek közül.

  • Vannak saját meséid? Mi ihlette e meséket?

Van, de nem sok. Néha írok is, egyszer meg is jelentem folyóiratban. Legtöbbször valami apróság fog meg, egy mozdulat, egy félmondat, ilyesmi. Van, akinek ajándékoztam is mesét, de ha térden csúszol sem mondom meg, mit írtam bele. (Mármint a sorok közé.) Mondani inkább népmeséket szoktam, csak kétszer fordult elő, hogy sajátomat meséltem: a tűzzel illusztrált mesém teljesen saját szerzemény, és egy alkalommal hirtelen nem találtam az okarínához mesét, hát fogtam és gyúrtam egyet.

  • Mennyi idő alatt találsz ki 1-1 új mesét? Ha ez változó, akkor az mitől függ?

Alapvetően összemérhető a “hagyományos” mesekeresés energiaigényével, de egészen más folyamat. Azt hiszem, legfőképpen hangulatfüggő, illetve a kutakodást itt sem lehet megúszni. Illetve a másik válaszom, hogy mindenképpen több nap, mert ami most hirtelen tuti ötletnek tűnik, azt két nappal később már potenciálisan egy kivételesen béna elképzelésnek fogom tartani, és akkor igenis ki kell szanálni a sztoriból.

  • Miért fontos a mese? Lecserélhető?

Miért fontosak a történetek? Miért beszélgetünk egymással? Miért nézel meg egy filmet? Miért olvasol el egy könyvet? Mert szórakoztat, új ismereteket ad, és esetleg közben bővíti a lelki eszköztáradat. A cserélhetőséghez: ha ez arra vonatkozik, hogy egy másik mesére, akkor éppen csak annyira, amennyire mondjuk egyik dal a másikra lecserélhető. Ha másik művészeti ágra vagy tevékenységre – azt hiszem, akkor is nagyjából hasonló a válasz.

  • A mese mesélve jó vagy nézve is?

Mondom Pumikli. :) Nem hiszem, hogy a 21-dik században úgy kellene gondolni a mesékre, mint tisztán audio tartalmakra, és egyébként ez régen sem volt okvetlenül így. Természetesen nagyon nem mindegy, milyen az illusztráció maga, viszont ez meg egyénfüggő, kinek mi jön be.

  • A mesélő hogy van jelen a meséiben?

Közvetítő közege. Minden az ő szűrőjén keresztül érkezik. Egyazon mesét hat mesemondó hatféleképpen fog elmondani, mindenkit egy picit más érint meg, más a stílusa. A mesemondó beleteszi az egyéniségét.

  • Melyek a kedvenc motívumaid?

Hm, nem is tudom. Néhány példa, a motívum szót tágan értelmezve:

Szeretem a szép mesekezdő formulákat, sokszor mondok magam is, főleg, ha gyerekeknek mesélek.

A hármas ismétlést is szeretem, valahogy olyan megnyugtató dolog. (De ismerek olyat, aki egyenesen halálra unja magát tőle. Tehát ez szintén ízlés dolga.)

Egy konkrét mozzanat jutott most hirtelen eszembe, amivel az egyik mese kilóra megvett. Sfurtuna, az elátkozott lány egyszer csak lekapja a tíz körméről a saját sorsát, és megfürdeti, szóval megbékélteti, hogy most már ne hepciáskodjon tovább.

Valami fura oknál fogva száznegyvenhatodjára is szívesen hallgatom végig, hogy a főhős végül mégis azt ad a gebének, amit kér, és a gebe parazsat kér, és egy nyalásra falja be az egész rakás parazsat, és abban a szempillantásban táltos paripává változik.

  • Mikor / miért / hogyan döntötted el, hogy a mese több lesz az életedben annál, hogy néha elolvasol 1-2-t?

Az ilyesmi inkább megtalálja az embert. Egy-egy mesemondót hallgatva aktivizálódtak bennem az emlékek, hogy de jó dolog is volt a fejbőlmese, aztán elkezdtem magam is mondani meséket, és ezzel együtt valahogy magába szippantott az egész mesterség. Teljesen addiktív. A mese elmondása csak a jéghegy csúcsa, az odavezető út legalább olyan izgalmas.

  • Mit tennél, ha egy gonosz tündér malaccá változtatna?

Keresnék egy kiskondást, akinek elmagyaráznám, hogyan tudja a királylányt kiszabadítani a sárkány birodalmából, és cserébe azt kérném, oldja meg, hogy visszanyerhessem eredeti minőségemet. A kiskondások köztudomásúlag jószívű, becsületes legények, ő is fog rajtam segíteni.

  • Kik a rocksztárok a mesemondóknál, és miért akar valaki a mesemondók Metallicája lenni, amikor még stagedive-olni sem lehet egy rendeset?

Nem tudom, kik a rocksztárok. Azt tudom, kit őrült jó hallgatni, és kitől mit irigylek, hogy gyárilag létezik benne. És az a helyzet, hogy nem biztos, hogy a jó mesemondó a mesemondók Metallicája szeretne lenni, az egész egy sokkal közvetlenebb műfaj. Elképzelni sem tudom, hogyan mesélhetnék úgy, hogy kordon választ el a közönségemtől. Nincsen stagedive. Nem hiányzik, nem kell, az sem, hogy sztároljanak. Az persze igaz, hogy szeretek érdekes rendezvényekre elmenni, olyanokra, amiket csak úgy van értelme látogatni, ha mindent megnézhetek, amihez amúgy belépő kell ez egy kellemes velejárója a rendezvényen mesélésnek. A mesemondás nem a hírnévről szól, közelebb áll a tanári pályához ilyen szempontból. A tanár nyilván egy kitüntetett szereplő, de a tanári pályát az ember nem azért választja hivatásául, mert akkor majd a katedráról lehet puffogni meg majd akkor a gyerekeknek oszthatom a tutit.

  • Felnőttek miért hallgatják a meséket?

A felnőttek miért néznek filmeket? Közhely, hogy a meséket az utóbbi időben menthetetlenül összevarrtuk a “gyerek” fogalomkörrel, pedig a mesemondó éppúgy válogat a történetek között, mint ahogyan más a filmek, könyvek között. Közhely, hogy a tündérmesék nem gyerekmesék. Közhely, hogy a mítoszok, legendák nagyon komoly témákat tudnak elképesztő képi világgal feldolgozni. A választott mese attól függ, hogy ki hallgatja. Van olyan, amit gyerekeknek érdemes mondani, és van olyan, amit felnőtteknek. Plusz az előadásmód is más lesz.

  • Miért van az, hogy a toronyba zárt királylány és a szegény ember legkisebb fia valahogy mindig automatikusan bejönnek egymásnak? (és itt még volt több hasonló tematikai felvetés is)

Egyik válaszom az, hogy a számból vetted ki a kérdést. Mármint igen, nagyon fontos, hogy elgondolkozzunk azon, hogy számunkra mit mond egy mese, mielőtt elmeséljük őket, sőt, azon is, hogy másnak mit fog majd jelenteni.

Viszont van a témakörnek egy másik oldala is. Nagyon nehéz meghúzni a határt, nekem, mesemondónak is, hogy meddig terjed a valódi kérdésfeltevés és mikor kezdem túlaggódni a témakört vagy ad abszurdum mikor kezdtem már tényleg a kákán is csomót keresni. Igazából jó dolog, ha vannak fix pontok a mesékben, amiket nem kell elmagyarázni, nem kell mindig mindent a nulláról felépíteni, mert jó, ha valamennyire azért tudod, mi fog történni. E tekintetben a mesék (pontosabban amiket mi megszoktunk) nem hasonlítanak a mai filmművészetre vagy regényekre. Mi szerencsés nép vagyunk, mert a magyar mesekincs a magyar emberek számára elérhető. Mivel sokan növünk fel velük együtt, van egy közös otthonunk, ahol eligazodunk. És ez jó dolog, akkor is, ha mindig a legkisebb királyfi lesz benne a tuti, és akkor is, ha száz és ezer ponton lehet még egy-egy mesébe belekötni. Természetesen kell válogatni, sok mese van, ami ma már nem állja meg a helyét, vagy úgy nem, ahogyan valamikor Akárkinétól legyűjtötték. De miközben a célközönségre figyelni kell, bőven lehet azzal is játszani, hogy mit milyen módon hangsúlyozunk. Az, hogy vannak megszokott panelek, nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy kondicionálom rá a közönségemet, ez rajtam múlik. Hát ilyesmi egyensúlyozós játék ez a mesemondás. Egy ilyen húzd meg – ereszd meg munka.

  • Hogyan képzelitek el a mesemondás jövőjét?

Szerintem szépen lassan meg fogja találni a helyét a mesemondás is az előadóművészeti ágak között, és akkor majd már nem kell elmagyarázni, hogy ez meg micsoda, és szépen lassan meg fogjuk tanulni, hogy milyen alkalomra milyen mesemondót érdemes hívni. Lesznek vegyes előadások, és amúgy is, lesz a mesemondásnak rengeteg előfordulási helye, mert egyre több embernek fog az eszébe jutni, hogy épp egy mesemondó hiányzik még neki. Ki fogja építeni a piacát, szépen lassan megy ez előre, e tekintetben nagyon optimista vagyok.

— * — * —

Nos, egyszer ennek a bejegyzésnek is véget kell érnie, de ez most más.
Reméljük, tetszett a Hetedhétfő sorozat. Egyelőre ettől most elbúcsúzunk, de mi azért nem tűnünk el.

Továbbra is várunk szeretettel blogjainkon, rendezvényeinken.

Viszlát, jó legyél!

minionmicdrop_sm

Hetedhétfő körbeblog – utazási irodát nyitok

7 Nov , 2016,
Szilvi
Comments

Ez a poszt az első magyar mesemondó körbeblog, a Hetedhétfő körbeblog újabb epizódja. Ennek keretében több mesemondó publikál egyszerre saját blogján ugyanabban a témában. Hét héten át minden hétfőn újabb olvasnivalóval jelentkezünk. Az eheti téma: “Milyen mesebeli helyszínt látogatnál meg szívesen, ha tehetnéd?”. A témában bejegyzést tettek közzé: Lovranits Júlia, Zalka Csenge. A Kétfülű posztjait a hetedhétfő körbeblog kategória alatt találod.

— * — * —

Utazgatni a képzeletben sem rossz dolog, egy mesemondó ezt napi szinten űzi. Többször is… De mi lenne, ha tényleg elutazhatnék ezekre a tájakra? Íme, alább a hamarosan megnyíló Kétfülű Travel exkluzív ajánlatai, avagy utak, amelyekre magam is szívesen befizetnék:

Alapozó kirándulások kezdő utazóknak

A mesékkel éppen csak ismerkedő kalandorok kedvéért bevezető túrákat hirdetünk. Ezek keretében a mesék eredeti helyszíneire nyílik lehetőség ellátogatni, azaz oda, ahol mesélték őket.

  • Különös szeretettel ajánljuk ulticélul a polinéz szigetvilág egzotikus szigetit, ahol a legendákkal és mítoszokkal elbeszélt történelem szervesen összefonódik a tájjal. (Avagy ahogy a szamoaiak mondják: a földnek szeme van és fogai, és tudja az igazságot.)
  • Északi körútjainkat a skandináv mitológia szerelmeseinek igényeire terveztük.
  • Aki csak egy hosszú hétvégére szeretne kimozdulni, válassza a krakkói várat és az alatta valaha lakott sárkány barlangját bejáró kirándulást.

alt_usgs-map

 Ajánlatok természetjáróknak

A mesevilág bővelkedik a különleges erdőkben, melyek közül a Kétfülű Travel évek óta a legkülönlegesebbekbe szervezi túráit.

Ki ne hagyja a rézerdőt, az ezüsterdőt, az aranyerdőt és/vagy a gyémánterdőt! Az utazás opcionálisan táltos ló hátán is lehetséges. Kérjük vendégeinket, óvják a természetet: a fákról egyetlen ágacskát se törjenek le, különben éktelen csengés-bongás támad, és esetleg a sárkány is felébred.

Igazi relaxációs kikapcsolódást biztosít Kazahsztán gyönyörű erdője, melyet a világegyetem legszebb meséjéből ismerünk. Felhívjuk kedves vendégeink figyelmét, hogy az erdőbe csak tiszta lelkű emberek tehetik be a lábukat, a többiek előtt az erdő maga zárja be kapuit. Amíg becsesebb vendégeink megérdemelt nyugalmukat élvezik, az esetleg kint rekedők szíves türelmét kérjük a busz indulásáig. (Ne féljen a kínálkozó alkalmat élete átgondolásával tölteni. Ha elakad, kérje kísérőink segítségét.) Az erdő a Kétfülű Travel fennállása óta osztálykirándulások kedvelt célpontja, a gyerekek ártatlan lelke garantálja belépésüket.

fairyforest

Épített környezet csodái

Nem is hinné, hány olyan kút van valós világunkban, melyek mélyén termek sokasága vagy éppen egy egész nagy külön világ várja a kútba érkezőt. Ereszkedjen le kosárban, és sétáljon Holle anyó, vagy épp a griffmadár birodalmában! Számos kút közül választhat, mind más és más élményeket rejt.

A világ kozmogóniai színterei szavakkal le nem írható látvánnyal kecsegtetnek. Nem is teszünk hát rá kísérletet, de jó szívvel bátorítjuk a kedves érdeklődőket, tekintsék meg saját szemükkel is, hogyan festett a világ a kezdetekkor a joruba teremtésmítosz szerint. (A nagy érdeklődésre való tekintettel a jövőben számos más vallásainak kozmogóniai helyszíneire is szervezünk majd túrákat.)

Harmadik kirándulásunkat búvár vizsgával rendelkező ügyfeleinknek ajánljuk. Szicília kőzetlemeze a tengerben három oszlopon áll, melyek közül az egyiket máig Colapesce tartja, hogy össze ne rogyjon, és így Szicília a tenger felett maradhasson. Merüljön alá, és ússza körbe Ön is az élő legendát!

wonderworld

Kalandtúra

“Meseváltozatok” túránkat az extrém lelki sportok szerelmeseinek ajánljuk. A résztvevőket a túrán személyi kísérőnk egyike vezeti végig. Indulás: egy előre egyeztetett mesetípus egyik helyszíne, melyet bizonyos időközönként – hunyd be szemed, nyisd ki szemed – a mesetípus egy másik népnél fellelhető egyik változatára cserélünk. Így lehetőség nyílik egyetlen mesét egyetlen nap alatt teljes mélységében megélni, igazi világutazó élmény.

— * — * —

Remélem, elnyerte tetszésedet a Kétfülű Travel ajánlata, mely sajnos egyelőre éppolyan mesebeli, mint az említett tájak többsége. Az üzleti terv természetesen már részletgazdagon kidolgozva várja a bátor befektetőket!

Amíg a befektetők meg nem érkeznek, olvasd el a többiek bejegyzéseit. A linkeket a poszt elején találod.

— * — * —

Képek forrásai:

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Alt_USGS-Map.jpg
https://www.geocaching.com/geocache/GC2FGN7_the-enchanted-forest?guid=3eb19a88-0d5d-413b-bfba-21e5223eba20
http://beautifulnow.is/bnow/building-dreams-now