Monthly Archives:December 2016

Első vlogom, hasznosabb, mint jobb

27 Dec , 2016,
Szilvi
,
Comments

Jót játszottam, készítettem egy videót. Mese ugyan nincsen benne, de hasznos lehet mindazoknak, akik sokat olvasnak érintőképernyős eszközről. Amikor már tényleg nem tudod, melyik ujjad fáj jobban a sok kattintástól, és nem találod a touch pen-t, akkor csinálj magadnak egy pálcát.

Még valamikor a nyáron találtam ki, hundert procent kétfülű fejlesztés, sőt, akkoriban készült is egy alaposan allergiás és feltűnően piros orrú felvétel, de aztán úgy gondoltam, megkíméllek tőle. Ez itt most egy zsír új felvétel.

Használjátok (és gondoljátok tovább) egészséggel.

A Kétfülű, a Hold és a csillagok

24 Dec , 2016,
Szilvi
, , , ,
Comments

Megállj! Hogy kerül a csizma az asztalra?! Nem úgy volt, hogy idén már nem mesélek komolyat?!

De.

Úgy volt.

Még körbe is kérdeztem a barátaimat, hogy milyen popkultúrás regénnyel tudnám megünnepelni megérdemelt mesemondó szabadságomat.

Sőt, párat ki is kölcsönöztem a könyvtárból.

És egyet gyorsan el is olvastam közülük.

Aztán szólt Csenge, hogy kiközvetített a Polaris Csillagvizsgálóba, ahová a karácsonyi műsorhoz mesemondót keresnek… Mármint hogy érted, a Polaris Csillagviszgálóba!

Chillout december? Eh, eh, eh… Ottegyemegafene, kétszer is meg tudom hosszabbítani azokat a regényeket!

meghivasok

A belőlem kibújó, lelkesedésében minden szabadidejét eldobni kész kisördögöt mindössze annyira sikerült visszafogni, hogy végül egy fél órás műsorban állapodtunk meg a csillagvizsgálóval. Külön izgalmasnak találtam a mesemondás mai hazai valóságának tekintetében, hogy a rendezvény félig-meddig zártkörű volt, és hozzá egyenesen felnőtt közönségnek szólt. Ami, lássuk be, nagyon megtisztelő dolog a mesemondó szakmának. Úgy tűnik, Csenge alaposan megágyazott arrafelé a magunkfajtáknak.

A készülés során a szokásoknak megfelelően sok-sok mesét begyűjtöttem, millió weboldalt és könyvcímet félretettem, hogy majd a legközelebbi csillagos mesemondás alkalmával átolvasom, majd végül három mesét választottam a porondra. Egy törököt, melyben Naszreddin hodzsa gondoskodik róla, hogy a hold visszakerüljön az égbe. Pedig milyen erősen a tóba volt ragadva… Egy észtnek mondottat, amelyben a Vén Gonosz (Vanapagan) kátránnyal szeretné bemázolni a holdat, hogy ne világítson annyira, mert így nem lehet éjjel lelkeket rabolni. Még szerencse, hogy a Vén Apó (Ukko = Vanaisa = “Grandfather”) időben közbelépett. Végül pedig egy magyar mesébe szerettem bele, így Mezőszárnyasi történetével zártam a meseestet. Utóbbi az ég kovácsának (talán valaha Ilmarinennek?) nem mellékes szerepeltetésével marad igazi vérbeli sárkányos-boszorkányos mese öreg királlyal és az ő három elrabolt leányával. Mind meg lettek, a lakodalmat is megültük.

bartha-lajosA meséket követő kis szünetben alkalmam nyílt kicsit beszélgetni Bartha Lajossal, akinek csillagképek történeteit összegyűjtő könyvéhez nem lehet elég reklámot dobolni. Saját felelősségre környékezett meg, indítéka pedig az volt, hogy már nem is tudom, minek kapcsán, de elárultam a mesemondás előtt, hogy meteorológusként végeztem, és akkoriban, amikor a szüleim születtek, Bartha Lajos történetesen a Kitaibel Pál utcai Meteorológiai Intézetben dolgozott. (Ami, mint tudjuk, azóta a “szolgálat” nevet vette fel. Nem olyan bűn, mint metrológiát mondani, ami a meteorológiával ellentétben méréstudományt jelent, de kedvelt köznyelvi forma. Illetve van még a meterológia, amire már nincs mentség.)

Utána Mizser Attila folytatta az estet. Egy könnyed, éves összefoglalót láthattunk a világról csillagász szűrőn keresztül, amely kívülállóként is roppant szórakoztató volt. A prezentáció bensőséges, de azért mindenre elszánt csillagász humorral volt átitatva, így a MCSE eseményeinek felelevenítése mellett igazi csillagász mémparádéval ágyazott meg az estet záró kötetlen sütipartinak. Utóbbin már nem volt alkalmam részt venni, de nagyon örültem, hogy megismerhettem ezt a barátságos, kedélyes kis társaságot.

polariscsillagvizsgalo

Bartha Lajos portré forrása: http://oroszlanklub.com/vendegeink/a-calderoni-legenda/
Fénykép a Polaris Csillagvizsgálóról: http://mapio.net/pic/p-120118444/

És te beszélsz angolnémetül?

19 Dec , 2016,
Szilvi
, , ,
Comments

Nyelvészeti csemegét kínálok angolul ÉS németül IS beszélő olvasóimnak. Van egy érdekes jelenség, amellyel először akkor találkoztam, amikor a legutóbbi MythOffra készültem, és azóta itt áll draftban. És eskü Tesla önéletrajza is mutatott hasonló jegyeket, de csak szórványosan. Annyira szórványosan, hogy most például egyetlen példát sem találok, pedig tudom, hogy ott virított. Mindegy, így is érdekes.

Sigfried, der hero

Azt hiszem, Csenge tippjei nyomán bukkantam a nyáron a sacred texts vonatkozó hasábjaira. (Teutonic Myth and Legend, by Donald A. Mackenzie, [1912]) Akkor nézzük meg egy gyors pillanatra:

Siegfried seized his club and went forth. He came to a forest swamp which swarmed with venomous snakes and great lind-worms and toads; but he had more loathing than terror. When he reached the charcoal-burner he besought him for fire, so that be might destroy the reptiles.

“Alas, for thee!” the charcoal-burner exclaimed; “for if thou dost return again by the way thou didst come the dragon Regin will come forth to devour thee.”

És akkor aki tud németül, az máris észrevette, hogy a szerző 1912-ben ezt bizony németül ragozta. Nekem külön tetszik a határozott átmeneti fázis a you és a du között. Mindezt 1912-ben, tehát valójában nem is annyira egészen elképesztően régen követték el. Ugyanakkor nem véletlenül választottam párbeszédes részt: feltűnő, hogy leginkább csak párbeszédben találkozom a németesítéssel. Csak találgatok, semmiféle nyelvészeti vagy rokon területen nincs releváns ismeretem, de talán ez afféle régieskedés lehet, mint amikor nálunk a szegény legény magázódik az anyjával, és hozzá még édesanyámnak szólítja. Manapság már mindenesetre ritka, ha nem is példa nélküli. Meg biztosan van egy csomó beszédmód, amit ma már a mindennapokban nem, de mesemondáskor alkalmazunk. Talán én is, csak észre sem veszem.

uebersetzung-englisch-deutsch

Velem ne tessék ilyen félvállról beszélni, főnök elvtárs!

3 Dec , 2016,
Szilvi
Comments

A magyar népmesék sorozat nem véletlenül népszerű, magam is linkeltem már ide több videót. Képi világa, szövege, beszédmódja, zenei anyaga együtt alkot valamit, amit mi magyarok szeretni szoktunk. Gyerekeknél a modern vívmányokkal szemben nem mindig versenyképes, mégis, összességében olyan értékeket tartogat, amiket előbb-utóbb a többség szívesen fedez fel magának. Kivéve talán ezt az egy mesét…

Hónapokkal ezelőtt Nagy Enikő hívta fel a figyelmemet erre az epizódra, de csak most volt szerencsém találkozni vele. Zavartan kapkodom a fejem. Vagy nem, ha egy picit rosszabb májat engedek meg magamnak.

Röviden arról szól, hogy valaki vesz méheket, hogy a falu méhészkedni is tudjon, mert a méz finom dolog, aztán ahogy hozza a kaptárakat, izélnek vele az állomáson, pl. elviszik a kaptárakat, a méhek megcsipkedik a gonoszokat, aztán mégis visszahozzák a kaptárakat, hazamennek és a faluban mindenki eheti a finom mézet.

Akkor most mondom, mi a bajom. A magyar népmesék sorozat első évadának tizenegyedik epizódjának szerintem tinta szaga van. Frissen gépelt tinta szaga. Nem azért, mert modern, hanem azért, mert nekem valahogy semmit a földkerekén nem mond azon kívül, hogy

“Velem ne tessék ilyen félvállról beszélni, főnök elvtárs!”

Nem tudom jobban megfogalmazni, mi bajom van vele. Léteznek modern mesék, nagyon kiváló modern mesék is akadnak, olyanok is, amik simán folklorizálód(hat)nak. Nem a mi korunkban, de például az Egri Csillagoknak is számos epizódja bekerült a népköltészetbe. De azokban a sztorikban, amelyek így beragadnak, van valami mélyebb tartalom is. Két kézzel és két lábbal kapálózva szoktam a népmesékbe csomagolt ősi bölcsesség gátlástalan hirdetése ellen tiltakozni, mert szerintem egy nagy szart van minden egyes mesetípusnak minden egyes változata megkérdőjelezhetetlen ősi tudással átitatva, de az tény, hogy a legtöbb népmese érezhetően valami közöset, valami mélyebbet szólít meg. Valami fontosabbat. Valami emberit.

Na. Hagyjuk. Egy szó, mint száz, vállalom, hogy én, a Kétfülű mesemondó, ezt a Méhek a vonaton mesét most nem hittem el.