Kétfülű Blog

A Szertár margójára – Orvos a mesében

19 Sep , 2016,
Szilvi
Comments

Már-már hol volt, hol nem volt, amikor a Szertárban azzal az orvos jövőkutató sráccal ültek podcastot, aki szerint meg kellene reformálni az egész egészségügyet, úgy, ahogy van, csak nem pont úgy, ahogyan általában gondolják az emberek. Meskó Bertalan legfontosabb üzenete aránylag szokatlan: mindannyiunknak magasabb fokú tudatossággal kell élni, és ezzel egy időben az orvosnak is meg kell tanulnia kommunikálni. Mert az orvos nem varázsló, ma mégis csodavárás megy. Helyette inkább tájékozódjunk, hiszen felesleges minden marhaságért az orvos idejét rabolni, de cserébe az orvos meg legyen normális, ha hozzá fordulok panaszért. Tegye fel a kezét, akinek nem jutott eszébe egyetlen sztori sem az előző mondat mindkét feléhez, külön-külön is. Igen, mindkettőnek vannak külső és belső feltételei. Erről és még sok másról beszél Meskó Bertalan a fenti linken, melegen ajánlom, avagy vigyázat, gondolatébresztő tartalom várható. Alább viszont következzen egy-két mese orvossal.

orvosbeteg1 orvosbeteg2

A halál, mint az orvos segítője

Magyar viszonylatban a kedvencem (a Lúdas Matyi orvos jelenete mellett természetesen) talán az orvossá lett szegény ember története, akinek maga a halál segít az orvoslásban. A mesében a végtelen szegénység arra visz egy embert, hogy a halállal kössön egyezséget: csapjon fel az ember orvosnak, és csak azt nézze, hol áll a halál. Ha a beteg fejénél, akkor mondja meg, nincs már mit tenni, a páciens meg fog halni. Ha viszont a halált az illető lábánál látja, kezelgesse csak, a beteg hamarosan meg fog gyógyulni. Nekem Palkó Józsefné verziója nagyon emberi, a szegény ember meggazdagszik, kapzsi lesz, egyszer kifog a halálon, aminek ára lesz, mert a halállal nem kukoricázunk. Van olyan verziója, amiben de igen, kukoricázunk a halállal, kifizetődő dolog, de nekem Palkó Józsefné változata mégis jobban tetszik. Számomra ezen egyezség megszegéséért járó büntetés arról is szól, hogy márpedig a halál az élet része, aki pedig ezt el nem fogadja, akár kapzsiságból, akár más okokból, az bizony rosszul jár. Fáj-nem fáj, a világtörténelem során eddig még minden élet halállal zárult, és sajnos van, amikor valaki annyira beteg lesz, hogy már nincs mit tenni. Nagyon nehéz, néha pokoli nehéz, de ezen nem tudunk változtatni, nem mi döntünk fölötte. (Ugyanitt: a halál és az ördög nem ugyanaz, ha az ördög vinné a szereplőt, aki ráadásul jó személyiség, fogjon csak ki az ördög eszén.)

Paracelsus

paracelsusA tizenhatodik század híres orvosa, Paracelsus, nagyjából akkora karakter a mesevilágban, mint Mátyás király, csak valahogy Hegyeshalomnál megálltak a történetek. Vagy csak az én gyerekkoromból maradt ki. Paragranum című művében a modern orvoslás négy alappillérét fektette le, melyek sorban: a filozófia, az asztrológia, az alkímia, valamint az orvos önzetlensége és erkölcsi tisztasága. Szerintem mindegyiken érdemes elgondolkozni.

Íme egy példa mesei karrierjéből: angolul és németül is megtudhatjuk, mitől lett Paracelsus akkora nagy orvos (érdemes összeolvasni, ha mindkét nyelvet beszéled). Hát az úgy esett, konkrétan a tiroli hagyományban, hogy az ördög pók képében egy fa odvába szorult. Paracelsus kiengedte, de annak két fiola volt az ára: egy, amiben egy minden betegséget gyógyító gyógyír van, és egy másik, amelyben egy mindent arannyá váltóztató tinktúra lötyög. (Ja igen, Paracelsus gazdag is lett aztán.) Ha eddig nem hangzott jól a történet, akkor azért a banális cselért olvasd el, melynek során Paracelsus az ördög hiúságát kihasználva végül csak visszazárja az a kis dögöt abba az odúba. Elszántak máris induljanak Hötting fölött a Bannwaldba, ahol a német forrás szerint az egyik fa máig rezeg, mert hát elég ideges az ördög odabenn…

.-.-.- * – * – * -.-.-.

De vajon orvos-beteg kapcsolatának fejlődésére is van mese? Hm, mától biztosan nyitva fogom tartani a szemem rá.