Author Archives: Szilvi

Milyen a jó mese?

7 Oct , 2017,
Szilvi
, , , , ,
Comments

Már többször megkérdezték tőlem, hogy milyen a jó mese, meg mi a mesemondás célja, és én minden alkalommal külön meglepődöm. Most mindenkit megnyugtatok.

Tehát tegyük fel, hogy gyerekeknek mondunk mesét. Jó, tudom, felnőtteknek is szoktunk, de lássuk be, ez itthon még csak csak amolyan revival huncutság. Éppen most alakul. Szóval jön az aggódó szülő, meg legutóbb egy riporter, és felcsapja a nagy internetet, és szembesül vele, hogy a meseválasztás egy önálló tudomány, hogy a gyereknek a teljes metabolizmusára kihatással van a mese szimbolikája, és akkor össze van zavarodva, és jön, és kérdezi, hogy hát ő most mitévő legyen ebben a nagy kavalkádban?

WP_20170118_16_56_55_Pro-001

Na. Akkor tisztázzunk valamit. Hivatásos mesemondónak lenni és otthon mesét mondani az nem ugyanaz. Hivatásos énekesnek lenni és altatódalt énekelni az nem ugyanaz. Hivatásos festőnek lenni és valakinek az emlékkönyvébe valami szépet rajzolni az nem ugyanaz.

Egy hivatásos mesemondó óriási meseanyagból merít, és a választáshoz rengeteg szempontot mérlegel. Tematika, ritmus, célközönség, PC szempontok. Egy hivatásos mesemondó viszonylag ritkán mesél kis (max 2-3 fős) közönségnek. Egy hivatásos mesemondó kiáll egy közönség elé, és néha mikrofonba beszél. Minél nagyobb a közönség, minél fontosabb az előadás, vagy minél régebb óta szerepel egy történet a repertoárban, egy hivatásos mesemondó annál többet jár utána a körítésnek: szimbolika, mesetípus, kulturális sajátosságok. Amikor először meséltem Leutogi történetét, egy Tökhintóra vittem el, 15-20 ember előtt lepilotolni a dinamikát. Sok mindennek utánajártam már addigra, de egy napon nem lehet említeni a tökhintóig megszerzett tudásomat azzal, amivel később a denevér gálára érkezett ugyanaz a mese. Szamoa történelme, néphagyományok, hallgattam a zenéjüket, megismertem rengeteg közmondást, elolvastam egy amatőr mesegyűjtő munka kiértékelését (sajnos sztorik nemigen tartoztak hozzá), és ezer olyan további lépést megtettem, amit semmi értelme elvárni a házi mesemondótól.

Nagymamám mindig fejből mesélt, kivéve, mikor az orra alá dugtam a “Mesél az erdő állatokról, a törpékről…” című könyvet, amely máig a kedvenc mesekönyveim között szerepel. Nagymamám legtöbbször azt mesélte, amikor a testvéreivel lecintányérozták a lábosfedelekről a zománcot, mert a szomszéd elhitette velük, hogy a sündisznó ennek hatására táncra fog perdülni. Ha nem ezt mesélte, akkor valószínűleg Mátyás király három lustáját mondta, vagy azt, amikor Mátyás király megátkozza a magyar népet májusi esővel. Ha azt sem, akkor Szilvike maci és Gabika maci (aznapi) játszótéri kalandjait mesélte.

Anyu főleg népmeséket olvasott fel nekünk, a Világszép nádszál kisasszony számomra hozzá kötődik. Meg volt az Állatkerti mulatságok, ez bátyám kedvenceként, de akkor nyilván én is imádtam, meg a Sün, akit meg lehet simogatni, melyben az anti-lop szójátéknál viccesebb márpedig a világon nincs, valamint a 365 napra egy kérdés vagy mi volt a címe, ezek ilyen pár mondatos érdekességek voltak, ezt is imádtuk.

Apu fejből mesélt. Meghallgatta a rádióban az esti mesét, aztán elmondta nekünk. Nincs olyan, hogy még egy mese, csak a Volt egyszer egy kishajó, azon volt egy ajtó, de neeeee, neeee eeezt mesééééld! Azóta már rájöttem, miért jó a gyerekeket csalimesével szívatni, de akkor sem haragudtunk igazándiból, csak úgy kellett egy kicsit nyafogni, mert olyan jó, amikor mesélnek nekünk.

És ez a válaszom az egész kérdéskörre. Azért meséljünk, mert mesét mondani és mesét hallgatni jó. Ha nem akarunk klasszikus mesét mondani, mesélhetünk a mi gyerekkorunkról, vagy ami az eszünkbe jut.

Meséljünk szívből.

Meséljünk őszintén.

Meséljünk örömmel.

Meséljünk olyan mesét, amit szívesen mesélünk el.

Otthon ilyen a jó mese. Könyvből vagy sem, az mindegy, én abban hiszek, hogy ha mindenki csak annyit megtesz, hogy olyan mesét mond, amellyel maga is azonosulni tud, akkor az egy jó mese lesz. Egy profi mesemondó, főleg ha műsort állít össze, ennél jóval bonyolultabban szelektál, de otthon tényleg nem kell a témát túlpörögni.

A mese tanít, igen, mint ahogyan egy kellemes beszélgetés is. A mese az szavakat öltött zene. Elkúszik a szívedig, oda beköltözik, és majd egyszer, amikor olyan élethelyzetbe kerülsz, előugrik, és újra elmeséli neked, amit tudnod kell. Ebben lehet hinni, de a csoda többnyire nem azért történik meg, mert céllal mondták el, hanem mert elmondták, Neked mondták el, és szeretettel mondták el.

Speciális helyzetekben igen, érdemes jobban körülnézni, például Boldizsár Ildikó és Kádár Annamária kötetei nagyon jók a témában. De ha speciális a helyzet, ha nem: halló, tudakozó! Nem kell azt a gyereket állandóan nevelni. Nem kell azt a gyereket állandóan fejleszteni. Most meg fognak kövezni páran, de szerintem a házi mesemondás célja az, hogy együtt jól érezzük magunkat. Azért mondunk mesét gyerekeknek, mert a gyerekek imádják a meséket, isszák, mintha ettől nőnének nagyra, és mi szívesen vagyunk együtt olyan gyerekekkel, akik épp tök boldogok. A házi mesemondás mindig nagyon intim esemény, és ez minden résztvevőnek jó. Ilyen egyszerű ez. A szeretetnél és a biztonságnál többet nehezen adhatnánk. Ennyit kell tudni a házi mesemondásról.

WP_20170804_16_37_53_Pro-001

Tesla a kutatók éjszakáján

30 Sep , 2017,
Szilvi
, , ,
Comments

És igen, jessz, elbaltáztam, nem fotóztam a Kutatók Éjszakáján. Ha Te ott voltál, és készítettél képeket, elkérhetem? 😀

Így marad ez, mely képet Instagram követőim már ismernek, hiszen egy nappal a rendezvény előtt a helyszínen készítettem:

D0733B89-F532-45F6-8514-D7C820B74B2D

No de a lényeg, hogy még jó, hogy meteorológusként végeztem, mert így Breuer Hajni jóvoltából Teslát a Kutatók Éjszakájára is elvihettem. Egymás után kétszer adtam elő tartalmilag azonos műsort, mégis két különböző előadás lett belőle, telt házzal a 062-es teremben. Mindkettőt élveztem. Pedig az elsővel nem is voltam elégedett, de ez meg nyilván így van, ez hajt előre, mindig látom, hol akarok csavarni kettőt egy műsoron, és akkor a következő még jobb lesz. Azért félni nem kell, minden előadó teljesítménye ingadozó valamennyire, a kérdés mindig az, milyen nívó körül és milyen amplitudóval, és megelégszik-e vele a művész. (Röviden: nem. Legalábbis én még sosem beszéltem olyan művésszel, aki ne érezte volna úgy a nagyszerű produkciója után, hogy ne lenne benne legalább öt javítandó hiba.) Elkanyarodtam asszem. :)

Nagyon lelkes vagyok, és nagyon kíváncsi, milyen környezetbe lesz legközelebb lehetőségem beintegrálni Nikola Tesla életét. Egy kicsit féltem az erősen lépcsős előadótól, de alaptalan volt, egészen jó így is beszélni. A kivetítő ezúttal is remekül szolgálta a célokat, a wow hatás minden kísérletnél meg volt. Az utolsóra vagyok a legbüszkébb, mert egy neten fellelhető kísérlet erős és látványos továbbgondolása. Általában is szeretem az alap home experimentet egy kicsit meglökni, hogy annak is izgalmas legyen a látvány, aki már maga is százszor megcsinálta a kísérletet. Mert erre ő sem gondolt. Olyan ez, mint amikor Kaszányi Roland négyszázhatvanötödjére mutatja be a köteles-csomós-vagdosós trükköt, én mégis jól szórakozom, mert köré teszi azt a pluszt, amibe beágyazva a mutatvány újra izgalmas lesz, új értelmet nyer.

Kiderült pár technikai dolog az előadásról, például, hogy legszívesebben nagyjából másfél órában adnám elő. Akkor sok mindenre szépen kényelmesen maradna idő, még többet mesélhetnék Tesláról, és még többet beszélhetnénk arról, mit is látunk a kísérleti pulton. Kiderült továbbá, hogy vagy nem szabad közvetlenül egymás után indítani két előadást, vagy harminc percesre kell tervezni, ha egy órás blokkom van. Mert úgyis lesz, aki már húsz perccel hamarabb érkezik, és akkor jobb, ha tényleg be tud ülni. Ezért jó megjáratni egy anyagot, folyamatosan formálódik, szépül.

Annak pedig külön örültem, hogy az előadások után a közönségből még páran bátran odajöttek mindenféle kérdéssel. Tesláról, kapcsolódó fizikáról. És ilyenkor jól jön ugye, hogy az előadás bizony csak a Tátra csúcsa. Amit, úgy fest, elég vonzóvá tettem ahhoz, hogy a közönségemnek kedve támadjon megmászni az egész hegyet. Hajrá, nagy kaland lesz!

Kétfülüisztikus oktatási rendszer

Sep , 2017,
Szilvi
, , ,
Comments

A politikához, a futballhoz, a gyerekneveléshez, az orvosláshoz és az oktatáshoz mindenki ért, ergo én is. Ezért most vitaindítónak röviden felvázolom, hogyan is képzelem el az oktatást.

megmondomAtutit

Óvodáig szerintem kb. rendben vagyunk. Alap az integrált közoktatás, úgyhogy a jelen rendszer ebbéli hiányosságait nem is firtatom, hiszen a kétfülüisztikus rendszer ezt már rég megoldotta. És azt is, hogy hány gyerek is jut egy pedagógusra… akik milyen bérezés mellett is dolgoznak pontosan… Szóval ott tartunk, hogy a gyerekek finommotoros képességei már alkalmasak a kézírás elsajátítására.

Az elemi osztályokban amúgy nincs nagy baj talán. Persze az új érában rövidebbek a foglalkozások, meg felejtsük már el az olyan osztálytermeket, amikben egyebet nem is igen lehet csinálni, mint padokban ücsörögni. Ez az apró változtatás különben egy később említésre kerülő bizalmi faktor okán nem ront az iskolában töltött idő tartalmi minőségén. Az egyes napok viszont sokkal szabadabban alakíthatók, amit a csengő eltörlése is támogat. A kétfülüisztikus szemlélet első kulcsfontosságú elemét itt is bevezetném: nincs osztályzat. De nem úgy, mint ahogyan most nincs, hanem úgy egyáltalán. Alapelv, amely végig elkísér. Itt szólok a kételkedőknek, hogy egy amúgy éltanuló, tehetséges osztálytársam 1995-ben pont egy ilyen helyről érkezvén lépett velünk együtt ötödik osztályba, hogy neki tök új volt, hogy mindenért osztályzatot kap. Szóval érted, hogy láttam, hogyan pipál le különösebb erőlködés nélkül, és akkor meg mire jó az osztályozás, szóval gazoljuk is ki gyorsan. Nem azért, mert akkor nem derül ki, hogy hülye vagyok, hanem mert szemlátomást nincs hatással a teljesítményre. Senkinek sem kell ez.

Hoppá. Mit is mondtam?! Mi? Nincs ötjegyű értékelés?

És betűkkel sem? Meg úgy sem, hogy az ügyes tanulók füzetébe mackó pecsétet nyomnak, az ügyetlenekébe meg igazi gilisztát?

maciKukac

Hát nem.

Nincs.

Felejtsd el.

Helyette a játékok jutalmazási rendszerét vezetjük be. Mindenki előtt fejlődési ív áll, közösségi igény szerint extra jóságként missönöket, kveszteket, cselendzseket lehet teljesíteni, és így jól lehet feedbackelni, ki miben fejlődött mostanában. Ahogyan egy angoltanár amúgy lényegében már meg is csinálta. Szóval van értékelési rendszer, csak nem állít hierarchiát, hogy ki miben szar, bezzeg a másik, hanem sokkal nagyobb teret engedne elismerni, ki miben jó. És meggyőződésem, hogy ezt lehet úgy csinálni, hogy közben a hiányosságokkal is foglalkozunk. És ettől még tökre lehetnek tanulmányi versenyek is, mert amúgy a verseny önmagában nem elvetendő elem, csak valószínűleg jelentősen átalakulnának.

Beadandó esszé címe:
Önt hányszor állította meg tanár a folyosón, hogy hallotta, Ön milyen ügyes volt egy másik tantárgyból?

Tehát nincs osztályzat. Huss-huss! Egy sincs. Köpöd ki! Pfuj!

Nem olyan ördögtől való dolog ez amúgy, például ha interjúzni megyek, hát tőlem még soha senki nem kérdezte meg, hányas lett az analízis szigorlatom. Ellenben amikor valaki azzal kérkedett, hogy ő minden analízisórán bent volt, és szerinte ez menő, akkor én tudtam rá mondani, hogy vele ellentétben nekem viszont ötös lett a szigorlatom. Jó, hát egyikünknek sem volt igaza, mármint tényszerűen igen, de amúgy ő sem volt buta, csak vegyük már észre: pont teljesen mindegy, ki hány analízisórán volt bent, mint ahogyan az is, hogy négyes vagy ötös lett-e a szigorlata. Tényleg. Az a tudás, amit nem használsz, meg fog kopni és punktum. Sem a közoktatásnak, sem a felsőoktatásnak nem feladata, hogy örök életedre a fejedbe verje a tananyagot. Skilleket kell elsajátítani.

Beadandó esszé címe:
mire való vajon a receptkönyv?

Előreszaladtam, bocsánat. Szóval az elemi osztályban alapvetően nem rossz, amit meg akarunk most tanítani, de valószínűleg máshogyan kellene. Ez a terület kidolgozásra vár, és a kétfülűista oktatási rendszer nagyobbakra vonatkozó gondolatait tartja majd szem előtt.

Szóval. Osztályozás később sincs. Nincs, érted? Soha. Sehol. Nincs. Meg van?

A mai alternatív iskolákban divatos projekt alapú oktatás viszont igazi kincsesbánya. És itt jön a második kulcsfontosságú eleme a kétfülüisztikus oktatási rendszernek: teljes bizalom a pedagógusoknak.

Bizony.

Nincs osztályozás, viszont bízunk a pedagógusokban.

Hujjuj.

Elhisszük róluk, hogy érett felnőttként rájuk lehet bízni a gyerekeket. (Értelemszerűen ennek megfelelő volt a pedagógusképzés is. Ugye.) A pedagógusok választhatnak maguknak szakterületeket, témákat, melyekben jobban elmélyedhetnek, de nem kötelező, mert nem ez a fontos, és amúgy a tantárgyak is el vannak törölve. Nincs töri, nincs matek, nincs rajz, nincs tesi, ja de, tesi van, csak nem így, na, szóval az a lényeg, hogy a pedagógusok az új érában inkább amolyan projektmenedzserek, vagy mentorok, vagy konzulensek, és nem töri tanárok, matek tanárok vagy ének tanárok. Ezeket mind felejtsük el, különben a gyerekek pislogógörcsöt fognak kapni, amikor a matektanár a másodfokú egyenletmegoldó képlet jegyében felír a táblára egy ferde hajítást. Meg azt fogják gondolni esetleg a gyerekek, hogy van modern politika anélkül, hogy az energiatermelésről beszélnénk, meg adatbányászatról. Meg hogy van orvoslás mesterséges intelligencia és kulturális ismeretek nélkül. Satöbbi.

Beadandó esszé címe:
Kérkedjünk-e vajon azzal, ha hülyék vagyunk valamely iskolai tárgyból,
illetve kinek/minek a bizonyítványa a jelenség?

Szóval azt már megbeszéltük, hogy nincs ötjegyű értékelési rendszer és nincsenek tantárgyak sem. Helyettük végre értelmes dolgokat lehet tanulni. Eeeeelsőőőősegéééély, eeemberiiiijóóóóg, peeeerszonaaaalbreeeending, eeeetiiikaaai kééééérdééééseeeeek, kőőőőzlekeeedéééés, meg ííílyeeeeneeeek. Vegyük észre, hogy a lehetséges témák száma végtelen, derekas körbejárásukhoz pedig nem biosztanárra, hanem, ahogy fentebb már említettem, mentorra van szükség. Mivel azonban a pedagógusok maguk sem gondolják komolyan, hogy egy ember mindenhez érthet, amit megjegyzem, most sem hisznek, csak a rendszer nem igazán engedi meg nekik ebbéli nem-hitüket látványosan virágozni, szóval a kétfülüista oktatók nem fosnak összekontaktálni a gyerekeket olyan emberekkel, akik ojjé, esetleg nem is az iskolában dolgoznak. Ooops… Megint ne tessék félreérteni. Most sem fosnak, csak a rohadt titrálást akkor is le kell nyomni fakanállal a gyerek torkán tanév végéig, ha amúgy más kísérleten keresztül is pont el lehetne sajátítani a vonatkozó skilleket, csak a tankönyv valami érthetetlen titrálásfétisben szenved. (Elnézést, ha a titrálás esetleg nem is középiskolai anyag.)

A kétfülüisztikus közoktatás nem az iskolában kezdődik és ér véget. Helyette az iskola egy szellemi vursli, ahol az ember folyamatosan inspirálódhat. És akkor esetleg tizennyolc évesen már meg tudod nevezni, mik az erősségeid. Ami mondjuk pont egy fontos dolog lenne.

Beadandó esszé címe:
A “fizika” meg a “föci” mint “skillek” versus a négybetűs ÉLET

A kétfülüisztikus rendszer egészen tizenhat éves korig ebben a szellemben megy előre. Utána, miközben a projekteket nem kell elfeledni, betelepülnek mellé szakmai tanulmányok, melyek már a továbbtanulást támogatják. Szakmára, egyetemre, bármire.

Igen, köszönöm anyuka a hátsó sorban a kérdést, kiváló felvetés, hogy mégis hogy a fészkes fenébe fognak felkészülni a gyerekek a felvételi vizsgákra, ha sosem írtak dolgozatot, nem feleltek satöbbi?

Amúgy de, feleltek úgymond, mert voltak előadások, ahol szakértőként kellett fellépniük, de ezt csak úgy mesélem. Nem, nem a Kodály Zoltán életéből felelt a Rezsőke, viszont nagyon ügyesen, összeszedetten mesélt a népzene-kutatásról. Igen, ez akkor volt, amikor a Lujzácska vezette négyfős küldöttség a tájegységek zenei jellegzetességeivel kapcsolatban kereste fel a Zeneakadémián azt a kedves cimbalmos bácsit. Mehetünk tovább? Köszönöm, szóval a felkészülésnél tartottunk.

Első, zsigeri válaszom: Szerinted tényleg nem lehet megtanulni tanulni csak azért, mert közben véletlenül motivált is vagy? És az nagyon idegen felvetés, hogy esetleg száz átstresszelt témazáró sem elég ahhoz, hogy tudatosan, belső célod mentén tanulj?

Beadandó esszé címe:
Akkor mi elég?

Második válaszom: úgy, hogy

a) az egyetemeket ezen formájukban eltöröljük, hogy helyet adhassanak a kétfülüisztikus műhelyeknek. Olyasmik volnának ezek szerepüket tekintve, mint a mai szakképzés, csak hát vegyük észre: minthogy megint csak semmi köze az elavult iskolapad-tankönyv-dolgozat szentháromsághoz, végre hasznos is tud lenni.

Vagy pedig úgy, hogy

b) az egyetemek saját felvételi vizsgával dönthetik el, kit vesznek fel és kit nem. Ergo ha orvos akarok lenni, akkor megnézem, mit tekint a célegyetem alapismeretnek, és szépen megtanulom. Ne felejtsük el, hogy tizenhat évesen már hoztam egy döntést, és azóta tanulmányaimat szakirányú ismeretekkel egészítem ki. Ja, és hahó, egyetemek, lehet ám csoportosulni, mi van, ha a PSZF meg a KVIF például közös vizsgát hirdet? De tudod, mit? Legyen központosítva. Nem mindegy?

Ja, igen, ugye a normatíva rendszertől is el lehet búcsúzni. Hát ja. Meg az egyetem is legyen sokkal gyakorlatorientáltabb. Vagy… szóval más…

ÖSSZEFOGLALÁS:

A fentiekben vázolt kétfülüisztikus oktatási rendszer leplezetlenül kidolgozatlan, de legalább szembe megy majdnem mindennel, ami most aktívan működik. Elemei ugyanakkor mikroközösségekben már bizonyítottak, ezért ideje mihamarabb áttérni rá. És vitatkozni vele. A vitához kérek konstruktív érveket felmutatni, a “nekem is szar volt, mégis túléltem” nem tartozik közéjük.

Beadandó esszé címe:
Műhelyem vs. iskolás emlékeim

Azaz:

Álmodja meg saját szellemi műhelyét, és vegye lajstromba, mely pontokon egyezik meg, és mely elemeiben különbözik a közoktatás jelenlegi formájától?

 ketfuluisztikusOktatas_protest

2fülű7morzsa majdnem LIVE

17 Sep , 2017,
Szilvi
,
Comments

Kérem, elindult a 2fülű7morzsa, azaz a kétfülű híradó. Nem pont abban a formában, amiben terveztem, de majd legközelebb. A mostani fejadag youtube-on megtekinthető, linkek lejjebb!

youtubeScreenshot

Na igen, mert LIVE-ot terveztem, ám egy kis (jó, hát nagy, és utólag már egészen vicces) technikai bénázásból kifolyólag a reggeli LIVE-on háttő… szóval… nem volt hang… vagyis volt, ha valaki eléggé felcsavarta, akkor… De erről majd lesz még bejegyzés, mert annyira tanulságos, hogy én azt szeretném is megosztani a többi kezdő lájverrel.

ujraKellVenni

Szóval a reggeli LIVE után elszaladtam munkába, este pedig szépen újra a kamera elé ültem. Pizsama helyett utcai ruhában, de annál nagyobb lelkesedéssel szedtem két külön videóba a hét hírt. Kevesebb sajt, több áfonya. Íme:

1.

A pályázat nyereményei az első videóban tekinthetők meg. Ne feledd, még mindig várom a pályamunkákat, határidő október 6!

Pályázat kickoff bejegyzése: http://www.ketfulu.hu/ketfulu-jatek-2017/

Pályázat tematikai részletei: http://www.ketfulu.hu/temapontositas-a-ketfulu-irodalmi-palyazathoz/

 

2.

A maradék hat hírt pedig a második videóban mesélem el.

Címszavakban:

(1. megmutatom a nyereményeket — előző videó)
2. Még mindig lehet pályázni a Kétfülű irodalmi pályázatra, határidő, eredményhirdetés időpontja, és beérkezett az első pályamunka
3. Open positions a Hírlevélben
4. Lesz MythOff Veszprémben, november 20-án, este 7-kor
5. Újra elindultak a pénteki mókák az Üllői úti Szabó Ervinben — egy csomóra beírtam magam, megyek mesélni
6. Őszi vállalásom: a karácsonyfa alá kanyarítjuk a Hakawatit – link lejjebb
7. Jön a Kutatók Éjszakája, gyertek Teslát nézni – szeptember 29, péntek, 19 és 20 óra

Táborozni voltam – V4 STAM Camp

27 Aug , 2017,
Szilvi
Comments

Amikor először hallottam a programról, tudniillik, hogy a NATE és a Makerspace szoros koprodukcióban szervez technikai jellegű tábort kifejezetten lányoknak, egyből megtetszett az ötlet. Remélem, egyre kevesebb emberben kérdés, szeretnek-e vajon a lányok logikusan gondolkozni. Persze a tábor létezése maga a válasz: igen, de lehetne még kevesebb. De más miatt is jó lehetőség volt ez nekik: a tábor nemzetközi, így most a padon kívül, érdemben is kamatoztathatták angoltudásukat. A visegrádi országok mindegyike 10-10 lányt küldött, így negyven, a világ iránt érdeklődő gimnazistát kellett egy esti program keretében lekötnöm. A téma és a foglalkozás jellegének tekintetében gyakorlatilag szabad kezet kaptam, ami persze egyszerre nehéz és nagyszerű kihívás.

Azt, hogy a tábor nem hagyományos iskolai tábor, már az első percben láttam: az alkotó teremben hogyismondjam, szóval az a pár szorgosan dolgozó 3D printer megadta az alaphangulatot. :) A lányok éppen vacsoráról szállingóztak vissza, és a köztes perceket legtöbben ki is használták a projekt érdekében: minden csapatnak egy várost kellett megtervezni. Erre készültek éppen a műanyag épületek is. Kültéri mesélést csaptunk, úgyhogy fogtunk néhány pokrócot, hogy mégse a földön ücsörögjenek, és választottunk egy kellemes helyet a kertben.

Végül három mesét-történetet választottam. A tábor jellege tudományos, én meg mesemondó vagyok, és azt a feladatot kaptam, hogy rávegyem őket arra, hogy egy kicsit kitekintsenek a kockák közül. Ezért három mesét választottam: egy igazat, egyet, ami félig igaz, és félig valóságos, és egyet, ami valóságos. (Ezt vegyük kopirájtnak.) Persze csaltam. Az első mese a dream diviner volt. Nagyon szeretem ezt a mesét, talán a kevés tanulságos történetek egyike, amit szívesen mondok. A második úgy festett, mint egy mese, király is volt benne, meg varázslat, meg minden, aztán valahogy mégis Tesla élete kanyarodott elő belőle. Aztán hogy hogyan, hát arra ugye nincsen magyarázat… :) A harmadik pedig egy kedves Feynman epizód volt, és egyébként ezt volt legnehezebb kiválasztanom. Mert annyi, de annyi jó sztorija van annak az embernek, amin érdemes elgondolkozni, hogy ha csak a fele igaz, már bánom, hogy nem ismertem személyesen.

Az est kellemesen telt, de eltelt, úgyhogy végül hazafelé vettem az irányt. Pest felé már volt útitársam is, úgyhogy egészen az Oktogonig beszélgettünk mindenféléről. A NATE tevékenységéről, a Makerspaceről, a táborról, valamint a világmindenségről úgy általában.

19466298_1945107905758561_3809255191991538365_o

19467664_1945108055758546_9043783509549565234_o

19467946_1945107919091893_2924986486562599610_o

Képek forrása: a V4 STAM Camp fb albuma

Témapontosítás a Kétfülű Irodalmi Pályázathoz

22 Aug , 2017,
Szilvi

Comments

Az irodalmi pályázat technikai részleteiről már szóltam, most következik a témapontosítás.

Az augusztus 21-én megült Barkochba LIVE-on nagyon ment a találgatás, agyalás, mi, de mégis mi lehet az, ami a hajamban utazott? Utólag is élmény visszanézni, aki szívesen újra átélné az izgalmakat, annak jó szívvel ajánlom a LIVE felvételét a youtube-on:

Tehát a téma:

BIZTOSÍTÓTŰ A HAJBAN

Úgy bizony. Olyan írásokat várok, amelyek

  • elképesztő / varázslatos / meghökkentő / elgondolkoztató / izgalmas magyarázattal szolgálnak arra, hogyan kerülhet a hajamba vagy más valakinek a hajába egy ziherejsztű?
  • VAGY például azt mutatják be, hogyan kerülhet ki onnan egy biztosítótű?
  • VAGY egyáltalán: a történet fontos elemeként szólnak egy hajba keveredett biztosítótűről.

 

NEVEZÉSI DÍJ NINCS.

UPDDATE: Nyereménybemutató videó is készült,
ebben a posztban
megtekinthető, mi mindent fogok kiosztani!

 

A főbb adatok még egyszer:

  • Beküldési határidő: 2017.10.06. péntek 24:00.
  • Csak elektronikusan, szerkeszthető formátumban beküldött szövegeket fogadok el. (érted, be akarom szerkeszteni)
  • A pályázatodat ide küldd: fszek1901@fszek.hu
  • A pályázat kortalan, 0-150 éves korig bárki nevezhet, de csak saját művekkel. (Gyerekek esetén: Anyu/Apu, légyszi csak a helyesírást nézd át. Ha a sztori jó, simán bekerülhet, de az Ő mondataival szóljanak.)
  • Egy ember maximum 3 pályaművet küldhet be.
  • A pályázat szövege mellé küldd el: életkorod + minden pályaműhöz  egy külön jelige, amely azonosítóként működhet majd.
  • Minden beküldött szövegnek legyen címe.
  • Egy pályamű nem lehet hosszabb, mint 10.000 karakter szóközök nélkül.

Továbbá:

  • Az értékelési szempontok teljesen szubjektívek, én fogok válogatni több szempont alapján. Sztori jellege, kiadvány változatos legyen, szövegminőség stb.
  • A válogatás kötetből különdíjas pályaműveket is választok, szerzőik külön nyereményben részesülnek. A díjak ügyében hamarosan update várható.
  • A pályázók a pályázat beküldésével hozzájárulnak, hogy szövegeik a ketfulu.hu oldalain “Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább!” CC liszensz alatt publikálásra kerüljenek, valamint, hogy a Gálaesten élőszavas mesemondás keretében elhangozzanak.

mintadoksi-001

Az előző, részletesebb posztot itt találod: http://www.ketfulu.hu/ketfulu-jatek-2017/

Hajrá!

Kétfülű Játék 2017

14 Aug , 2017,
Szilvi

Comments

Erről a DOLOGRÓL már annyit posztoltam facebookon és Instán, hogy lassan magam sem tudom, mennyit. Most pedig ezennel azonnal beindítom a Nagy Játékot, és alább meg is mondom, hogy lesz.

Összefoglalva:

  • Találtam valamit a hajamban
  • Ezt LIVE barchobában kell majd kitalálni, hogy mi volt az
  • Lesz hozzá irodalmi pályázat
  • Meg élőszavas gálaest

0F4D6C31-93E8-4704-B5A9-5AF6899FC290

0 – A SZIKRA, AVAGY MI EZ AZ EGÉSZ?

Egyszer az történt, hogy hajmosás közben találtam egy tárgyat a hajamba gubancolódva. Idáig még tökre nem vicces, egy göndör hajú számára mindennapos feladat kibogozni a loknik közül valami tücsköt-bogarat. Ezúttal is erre számítottam, hogy na, megint egy fadarab, egy elszáradt levélkocsány, egy szálló szirom, ilyesmi lesz. Hát nem az volt. Hanem… Hallod, komolyan percekig röhögtem magamon, hát ezt most mégis hogy sikerült a hajamban hordanom? És ha igaz az elméletem, akkor ráadásul legnagyobb valószínűség szerint napokon át utaztattam AZT A VALAMIT.

És innen már egyenes volt az út.

Meg van!

Erre kell építenem az első Kétfülű Pályázatot!

WIN_20170814_20_37_57_Pro

1 –  BARKOCHBA

Na neeeem, nem adom ám a tréfát ingyen! Mielőtt a Pályázat elindul, játsszunk egyet!

2017 augusztus 21-én, hétfőn, este fél kilenckor az első Kétfülű LIVE keretében Ti fogjátok kitalálni, mi körül fogom a LIVE végén azonnal útnak indítani az első Kétfülű Irodalmi Pályázatot. Sőt, a helyes megfejtést elsőként kommentelő játékos azonnal nyer egy kis apróságot, egy igazi Kétfülű Ereklyét. Tényleg, nem viccelek! Egy kedves kis tárgyat, amivel a mesemondó életem elkezdődött, most tényleg meg lehet nyerni.

Azaz találkozunk itt:

2017.08.21 – 20:30 – facebook

2 – IRODALMI PÁLYÁZAT

Melynek lebonyolításáért nyújtott segítséget előre is köszönöm az Üllői úti Szabó Ervin Könyvtár személyzenének!

A pályázatról egyelőre annyit árulok el, hogy rövid, 1-3 oldalas prózai műveket lehet rá majd beküldeni. témája lazán kötött lesz, kapcsolódni fog AHHOZ a DOLOGHOZ, amelyet a barkochbán kell kitalálni. Hétfőn mindenre fény derül!

UPDATE:

És valóban, hétfőn mindenre fény derült!

Témánk a hajba gabalyodott biztosítótű, de még pontosabban ebben a posztban írok róla.

A pályamunkákból 10-15 kedvencet fogok kiválasztani, melyek a későbbiek során egy csokorba szerkesztve lesznek majd elérhetőek itt, a kétfülű blogon, valamint ingyenesen letölthető e-book-ba szerkesztve. Hovatovább más nyereményekről is folyik a tárgyalás, de nem akarok

A beküldött pályaműveket a könyvtár személyzete név nélkül fogja nekem továbbítani, így biztosan nem tudom direkt az unokatesóm alkotását kiválasztani.

Na, szóval adatok:

  • Beküldési határidő: 2017.10.06. péntek 24:00.
  • Csak elektronikusan, szerkeszthető formátumban beküldött szövegeket fogadok el. (érted, be akarom szerkeszteni)
  • A pályázatodat ide küldd: fszek1901@fszek.hu
  • A pályázat kortalan, 0-150 éves korig bárki nevezhet, de csak saját művekkel. (Gyerekek esetén: Anyu/Apu, légyszi csak a helyesírást nézd át. Ha a sztori jó, simán bekerülhet, de az Ő mondataival szóljanak.)
  • Egy ember maximum 3 pályaművet küldhet be.
  • A pályázat szövege mellé küldd el: életkorod + minden pályaműhöz  egy külön jelige, amely azonosítóként működhet majd.
  • Minden beküldött szövegnek legyen címe.
  • Egy pályamű nem lehet hosszabb, mint 10.000 karakter szóközök nélkül.

Továbbá:

  • Az értékelési szempontok teljesen szubjektívek, én fogok válogatni több szempont alapján. Sztori jellege, kiadvány változatos legyen, szövegminőség stb.
  • A válogatás kötetből különdíjas pályaműveket is választok, szerzőik külön nyereményben részesülnek. A díjak ügyében hamarosan update várható.
  • A pályázók a pályázat beküldésével hozzájárulnak, hogy szövegeik a ketfulu.hu oldalain “Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább!” CC liszensz alatt publikálásra kerüljenek, valamint, hogy a Gálaesten élőszavas mesemondás keretében elhangozzanak (részleteit lásd lejjebb).

mintadoksi-001

3 – GÁLAEST

A gálaesten a kötetbe bekerülő pályaművek közül néhány élőszavas mesemondás keretében fog elhangozni. (Vagy mind, ezt majd akkor döntöm el, ha egyben látom az anyagot.) Ez azt jelenti, hogy bár a szövegek a kétfülű honlapon eredeti formájukban is olvashatók lesznek, a gálán egy mesemondó saját szavaival fogja elmondani. Mi mesemondók pedig, bár illeszkedünk a történetek szándékolt közölnivalójához, igyekszünk annak stílusát is felvenni, nem szó szerint, de előadásmódunkkal óhatatlanul “magunkat” is a történetekbe csempésszük. Az elhangzottak így lesznek egyszerre igazak és hitelesek is.

A Gálaesthez megint csak az Üllői úti könyvtár segítségét szeretném előre is megköszönni, hiszen a helyszín is ez lesz. Ide minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Időpont:

2017 november 13, 18:30.
(Esetleg később még pontosítunk, figyeld a híreket!)

Helyszín:

FSZEK Üllői úti könyvtár
(fb oldal)
1191 Budapest Üllői út 255.

il_doce_suono___diva_plavalaguna__by_sirkannario-d51xadh-001

Tesla a Művészetek Völgyében, meg a panda

26 Jul , 2017,
Szilvi
Comments

A58E7946-4056-438F-B427-DEB4B339C4D1Amikor kiderült, hogy elvihetem Teslát a Művészetek Völgyébe, felhőről felhőre ugráltam örömömben. Mert ha ez a műsor nyár közepén valahová való, akkor az minden bizonnyal csak is a Zöld Zugoly lehet.

Tavaly a könyvtárban Tesla egyszer már osztatlan sikert aratott. Nem tudom, hogy a közönségem imádta-e jobban, vagy én, mindenesetre az biztos, hogy mind a két fülemig szerelmes lettem az egész témába. Ezért is határoztam el, hogy idén haknit csinálok Teslából, hogy legyen ő csak szépen jól bejáratva, több verzióban is. Most július 22-én szigorúan egy órában meséltem róla, felnőtt közönségnek.

Az első előadáshoz képest egy kicsit át kellett alakítanom a mondanivalót. Először is jobban felfűztem a válogatott történeteket egy szálra, egy szempontra. Ezzel jó pár számomra nagyon kedves epizódtól kellett könnyes búcsút vennem, cserébe viszont fókuszáltabb lett a mondanivalóm. Szintén válogatnom kellett a kísérletek közül, mert bármennyire is szeretem mindegyiket, sajnos sosem lesz rájuk idő. Mégis jó, hogy meg tettem, így a kevesebb valahogy mégis többet mondott. Viszont egyértelműen vissza kell majd térnem az elektromosság elemibb tárgyalásához.

A közönség alapvetően azért jól vette az akadályokat, még azt is könnyen megbocsájtották nekem, amikor egy kicsit tényleg fizikáztunk is. Sőt, a Völgyzugolyban ténykedő kísérletező kolléga, nevezett Vásárhelyi Tamás, egyenesen inspirációt kapott egy felületi feszültséget szemléltető kísérlethez – szombat óta Teslával mutatja be AZT a jelenséget. Ezért szeretem a Művészetek Völgyét, amikor mi előadók találkozunk, olyan sokszor kerekedik ki belőle egy következő nagyszerű műsor vagy műsorelem.

Egyetlen hölgyről tudok, akit elijesztettem, de kicsit büszke is vagyok rá, úgyhogy elmesélem. Állítólag amikor a Magyar Televízió munkatársa a terembe lépett, engem éppen valami merőben technikai részlet tetőfokán sodort az ár. Ezzel alaposan lesokkoltam, úgyhogy a hölgy még ugyanabban a szempillantásban fordult ki az ajtón, amin érkezett. Így esett, hogy mégsem lettem televíziós hungarikum. No hát valahogy majd ezt a traumát is kipihenem a most következő augusztusi mesemondó szünetem alatt. :)

Töltse be azonban a riport hiánya okozta űrt az alábbi néhány kép, amelyeket a Völgyzugoly képviseletében Tegzes Béla készített, és szabad rendelkezésemre bocsájtott, melyet ezúton köszönök szépen neki.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Update: ja, a pandát nem mondtam. Aki az Instagramon is követ, már láthatta, nos, ő meg a WWF sarokban ragadt valahogy a vádlimra, miután a Dunáról játszottunk egy jópofa ismeretterjesztő játékot. Azt mondták, pár nap alatt lejön, de ez a panda speciel elég szívós, azóta is lényegében tökéletes állapotban virít a világba. Ha így folytatja, a hétvégén Sógorék esküvőjén is ott lesz…

Költséges hobbi ez a mesemondás

15 Jun , 2017,
Szilvi
Comments

Steve Jobs már megmondta: don’t do it for the money.

És Steve havernak amúgy alapvetően igaza volt. Ha nincs más magyarázatod arra, hogy miért csinálod, amit csinálsz, mint hogy pénzt kapsz érte, akkor abba fogod hagyni, amint kicsit más szelek fújnak. Pedig beszélni kell a pénzről, bizony, nem lehet a pénzt elfelejteni. Az utóbbi időben két, általam tisztelt youtuber is értekezett egy picit az anyagiakról, és egy-két gondolatot én is szeretnék hozzátenni.

montazs-alap-uj-sorozat

1.

Mostanában az első (ez így szerintem jól hangzott) bejegyzést Zsíros Róbert László követte el, a régebbi Szertár arc. Az újragondolt Szertárban nagyon szépen kiléptek a hobbi-sufnikísérletezés keretei közül, de ennek persze ára van. Mely árat számszerűsíteni kell, és ezt az árat a mindenkori megrendelőnek kell megfizetni (aki átforgathatja jegyárba, de ez már az ő dolga).

A videó talán nem RbLc legsikeresebb adása, annyira megpróbálta elnagyolni a költségeket, hogy közben sokat veszít a hitelességéből, de azért van egy-két olyan pont, amit szeretnék kiemelni.

  • Az árat úgy kell megszabni, hogy kijöjjön belőle egy értelmes havi fizu.

Főleg a művészeti ágaknál persze ez éves átlagban lesz meg, de nincs mese: ki kell jönnie. Ez nem azt jelenti, hogy ha nekem csak átlag havi egy műsorom van, akkor arcátlanul kérjem meg a láblógatás óradíját is. Nincs láblógatás, ezt felejtsük el. A megrendelőt fel lehet fogni egyfajta alkalmi mecénásként is: azért fizet, hogy amíg az átlag ember kenyeret süt vagy bankban lapátolja a GDP-t, addig én gyakoroljak, tanuljak, fejlődjek, egyszóval fektessem bele azt a költséget, amitől éppolyan professzionális leszek a magam területén, mint amit más szakmák képviselőitől elvárok.

  • Vannak olyan költségek, amelyek nem konkrét előadáshoz kötődnek.

Ez van, nem tudom azt mondani, hogy az útiköltség letudható az üzemanyaggal, hiszen közben amortizálódott a kocsim, amit ugye meg is kellett vennem. Írom a bejegyzést a laptopon, ami pénzbe került. És az internet is. Kísérletező műfajban megjelennek a kísérletezés saját járulékos költségei, avagy hogyan árazza be a bűvész azokat a kártyapaklikat, amiket a múlt héten gyakorlás közben emésztett fel? És itt halkan hozzátenném: ha őszinték akarunk lenni, bizony többet is össze kell gyűjteni, mint amit egy hagyományos életmód megkövetel, hiszen a “munkahelyi költségekről” a fellépőnek magának kell gondoskodni.

2.

A másik vlogger Maris volt, akinek arányaiban sokkal kevesebb videóját nézem meg, mert egy: nem nekem szól, inkább fiatalabbaknak, kettő: valójában leszarom, sütött-e palacsintát mostanában. No igen, ő ilyen bagatell dolgokról is videózgat, de máskor, mint például most is, egészen értelmes dolgokat mond, teljesen élvezhető formában. Maris a maga műfajában szerintem példaértékű, brandjét átgondolva, ügyesen építi/építette fel.

  • Mit is mond, hány évig nem volt a videókból bevétele?

Bizony, itt jön Steve Jobs mondata: don’t do it for the money. Ha abból akarsz élni, amit szeretsz csinálni, akkor nem tudod megspórolni a tanulóéveket. Néha elborzadok, mennyi időm megy el mesemondással a heti 40-es munkám mellett. Hogy hogy csinálom? Hát először is lemondással. Ami nem menne távlati célok ÉS a mesemondás szeretete nélkül. Elvitathatatlan: van egy tündér férjem, aki nem klasszik pocakos meccsnéző kandisznó, hanem simán magától felmos és kitereget. Plusz sarokszekrényt készít. Plusz sok mindent elintéz, mert neki rugalmasabb a munkaideje. Igyekszem kiegyensúlyozni, és számára is eleget magamra vállalni, mert mégsem lehet felnőttként bölcsist játszani, a férjem ideje is drága, de tény, hogy az én hobbimat részben a férjem fedezi. Azzal, hogy megosztjuk a házimunkát, és néha bizony nekem azért nincs időm minderre, mert épp mondjuk a denevér gálára készülök. Ami fizet, de… óradíjra átszámolva… ennyiért bele sem fognék… ez rövidtávon nem térül meg monetárisan. De ha egyszer felsejlik a horizonton, hogy tisztességgel kipörgetve ebből főfoglalkozást lehet faragni, akkor bizony adni fogok neki egy esélyt. Addig marad az augusztus, amit azért várok, mert az az egyik pihenő hónapom, különben kiégek.

  • A kifizetőket meg kell válogatni.

Ez a másik, amire fel akartam hívni a figyelmet, tök jó, hogy elmondta Maris is, mert nem lehet eleget hangsúlyozni. Aki mindenre igent mond, csak mert jó pénzt ígér, az legkevesebb hiteltelen lesz. Megtérül brandet építeni, ráadásul olyat, ami az előadó személyével is összhangban áll. Nem tudom, kell ezt ragoznom? Fontosnak tartottam kiemelni.

 – . – . – . –

Ennyit akartam gyorsan felskiccelni a két videóval kapcsolatban. Neked jutott még eszedbe valami érdekes?

Adószám kocamesemondóknak – 3 – megkaptam, és most?

21 May , 2017,
Szilvi
, , ,
Comments

Ó, igen, átszaladt az ügy a megfelelő íróasztalokon, és kiírtak Neked egy külön bejáratú adószámot. És biztosan tudod, hogy jó is, igazán olyan kondíciókkal igényelted, amelyek a megcélozni kívánt adózási móddal összhangban állnak. Nagyon jó, akkor már csak a számlákat kell írogatni, és aztán mindent szépen be kell vallani.

Számlatömb kartonlappal

Be kell menni az első papír-írószerbe, és vásárolni kell egy számlatömböt. Legyen nálad az összes iratod és a levél, amelyben az adószámot kaptad. Elvileg az utóbbi nem kellene, de amikor én vettem a számlatömböt, akkor emiatt kellett kétszer visszamennem. Aztán azzal a helyzettel már szemlátomást nem tudtak mit kezdeni, hogy hát izé, van itt a buliban egy adószám módosítás is, szóval most felejtse el, hogy az eredeti levélben találja a helyes adószámot… Én egy A5-ös méretűt vettem, azon belül pedig olyat, ami átutalásra és készpénz-kifizetésre is alkalmas.

A kartonlap, amit a boltokban is szoktam látni áfás számla igénylésekor, nem hülyeség, én is azonnal beüzemeltem egyet, hogy ne tudjak véletlenül egyszerre 10 számlát is kitölteni csak azért, mert a tömb indigós.

szamlatombfull

Kitölteni kb. úgy kell, mint ahogy az áfás számlát szokták, áfa-kulcsnak pedig én 0%-ot írtam be. (Van valami bevett rövidítése is, hogy alanyi áfa mentes, de nem emlékszem, és nem akartam a céges környezetben megszokott n/a-t beírni, mert mégis csak magyar dokumentum.)

Három példányos indigós számla: egy zöld, ez megy a kifizetődnek, egy piros a könyvelőé, ha van olyanod, egy piros pedig a tiéd. Tartsd meg őket, legegyszerűbb, ha vagy benne hagyod a tömbben, vagy összecsomizod az adóbevallós papírokkal. Én az utóbbit csináltam.

A kifizető (megrendelő) oldalán egyébként egy csomó adat meg van jelölve, hogy meg kellene adni, amiket tipikusan nem szoktak tudni. De nem is kell… Jó, hivatalosan kell, de amúgy kb. minden számla pongyola, szóval ne stresszelj rajta.

Az eladott dolog megnevezése ugye már fontosabb kérdés, mert egyrészt illeszkedjen a szerződéshez, ha van olyan, szóval ha gyermekmegőrzésről szerződsz, akkor ne ásványvíz palackozásról szóljon a számla. Másrészt viszont meg kell találni azt a keresztmetszetet, amely az adószámod tevékenységi köréhez és a kifizető lehetőségeihez is illeszkedik. Így például nekem van egy olyan számlám, amelyre azt írtuk, hogy “szakmai rendezvényen előadás tartása”. Mert ők a mesemondást nem tudják elszámolni, de ez az “előadás” már elég gumi fogalom ahhoz, hogy mindenkinek jó legyen. Nyilván felvet kérdéseket, de ennyi rugalmassága igenis van a rendszernek.

Adatkártya a legfontosabb adatokkal

Ez nem kötelező, de roppant hasznos. A szerződés az intézményeknek a számfejtés miatt is kell, úgyhogy minden adatod legyen nálad, minimum ezek:

  • Személyi igazolvány szám
  • Adószám
  • Adóazonosító jel
  • TAJ-szám
  • bankszámlaszám

Ha van szerződés, akkor lesz majd benne pár váratlan adóbevallási kérdés, leginkább azzal kapcsolatban, hogy milyen költségelszámolást akarsz alkalmazni? Ez azért érdekes, mert a bevételből a költségeket levonva kapod meg azt a számot, amely a személyi jövedelemadó alapját képezi. Lehet tételes és 10%-os költséghányados számítást alkalmazni. Ha még nem vagy az egészben jártas, vagy kis bevételről beszélünk, akkor szerintem nem érdemes a tételessel bíbelődni, mert ha a különbözetet leosztod az adminisztrációval és információszerzéssel eltöltött órák számával, annyira siralmas óradíj fog kijönni, amennyi aligha éri meg a macerát. 2016-ban én is ráugrottam a 10%-ra, és el van sikálva.

Magánszeméllyel nem szükséges szerződést írni, akkor elég a számla is. Viszont az adóbevalláskor Neked kell az SZJA-ról gondoskodni, hiszen a magánszemély nem fizeti be helyetted. De nekem például idén az egyik nemzeti park is így járt el, én küldtem a számlát, ők pedig küldték a teljes összeget.

Adóbevallás

Ha eltelik az év, eljön az adóbevallás ideje is.

Először is. Az adót negyedévente be kell fizetni. Mit szépítsük, ez nálam teljesen kimaradt, 2017 áprilisában szembesültem vele, hogy kellett volna. Félni nem félek, kis összegekkel nem vacakolnak sokat, ennél a NAV-nak is drágább az ideje, jövőre azonban mindenképpen figyelni fogok rá.

Magát az adóbevallást a rendes adóbevallással egy füst alatt kell elvégezni, ami egyébként az új ügyfélkapus online felületen kifejezetten barátságos. Egy kis matekozást azonban igényel. Nekem több tételem is volt, olyan is, amelyik után befizették már helyettem az adót, és olyan is, amelyik után nem.

  • Ha a kifizetőd befizette helyetted az adót, azt egyebek közt onnan tudod, hogy nem a szerződésen szereplő összeg futott be a bankszámládra. De azért számolj utána, mit alkalmazott.

Példál leszerződtél 100.000 Ft-ra, 10%-os költséghányadot alkalmaztál. A 15%-os SZJA mellett így alakulnak a számok:

(Ezt úgy akartam, hogy te is számolgathass magadnak, de nem lehet szerkeszthető formában beilleszteni. Persze megírhatnám javascriptben, de tudod mit? Most nem írom meg, csak majd ha tömegek tüntetnek érte az ablakom alatt.)

A bankszámlán tehát ebben az esetben 100k*90%*85%=76500 Ft jelent meg.

Az online adóbevalló felületen a 13500 Ft adó meg is fog jelenni.

  • A másik lehetőség, hogy a bankszámládra pontosan annyi pénz érkezett, mint amennyiről a számla szól. Ebben az esetben az adót Neked kell külön befizetni.

Például az év során kiállítottál még egy számlát, szintén 100.000 Ft-ról. Mivel egységesen kell vagy a 10%-os, vagy a tételes költségelszámolást alkalmazni, most is ugyanúgy néznek majd ki a számok, de most 13500 Ft hátralékod keletkezett.

Az adóbevallásban az egész adószámos részre összesen három rubrikát kell kitölteni: az összes bevétel, az összes költség és az összes befizetett adó. A példánál maradva tehát ezeket a számokat kell felvenni:

  • 200.000 Ft jövedelem
  • 20.000 Ft költség
  • 13500 Ft befizetett adó.

Ugyanott van egyébként egy tickbox is, amelyet direkt a 10% alkalmazására találtak ki, és akkor még ennyivel is kevesebb mezőn kell elgondolkozni.

Fontos tudnivaló, és szerintem jó dolog is, hogy a 10%-os költségelszámolás alkalmazását ennyivel le is tudtuk, semmilyen más papírra nincs szükség ennek igazolásához. Ha tételes elszámolás mellett döntesz, akkor viszont meg kell őrizni a nevedre kiváltott áfás számlákat, hiszen ezekkel tudod igazolni, hogy a tétel valóban jelentkezett számodra. Idén például én már el is tettem a könyvtárbérletem kiváltásakor kapott áfás számlát, aztán majd meglátjuk, mit tudok még leírni az adómból. Lehet, hogy megint a 10% lesz a befutó, de ez év végén kiderül. Addig pedig mindenkinek azt fogom megjelölni a szerződésen, hogy a 10%-ot kérem alkalmazni, aztán legfeljebb másként döntök. Tudtommal ilyet lehet, csak az a lényeg, amint már feljebb is említettem, hogy minden, az adószámomon jelentkező jövedelmemre ugyanazt a költségelszámolást kell alkalmaznom.

Ja igen, szóval most a példa szerint van 13500 Ft elmadarásod. Legegyszerűbben átutalással fizetheted be, de itt egy részletesebb leírás ezzel kapcsolatban. A NAV oldalán is megtalálhatók a számlaszámok. Átutalás esetén a közlemények rovatban fel kell tüntetni az adózó adóazonosító számát (adószámát vagy adóazonosító jelét).

Még egy link a költségek elszámolásával kapcsolatban: találtam a NAV oldalán egy PDF file-t a 2016-os adóévben elszámolható költségekről, ez egészen jónak tűnik, itt a link a pdf file-hoz.

És ennyi. Lényegében.

Rainbow-PNG-HD

Akkor most már minden szép és jó lesz?

Ja, nem. Lesznek intézmények, akik nem tudnak (akarnak?) fizetni adószámos magánszemélyeknek. Ezért én árajánlatot is eleve így szoktam küldeni, hogy “a műsor díja X Ft, számlát adószámos magánszemélyként tudok adni”. Az egész nonszensz, hiszen pontosan ettől kap szárnyakat a kifizetéseket érintő kreativitás, de ez van. Aki ebbe jobban belelát, az esetleg megvilágíthatná, mi a gond az adószámos magánszemélyekkel. Mármint azon kívül, hogy számfejteni kell utánuk, mert azt értem, de akkor meg azt nem értem, hogy a kifizető a szolgáltatást nyújtóval miért nem állapodhat meg abban, hogy na jó, akkor én nem számfejtek utánad, te meg befizeted magad után az adódat.

Meg hát ugye emlékszünk, ez az adószám még nem ad neked TB-t meg semmit, épp csak legális, és azért mégis megnyitotta az utat jó sok kifizető felé.

Más most nem jut eszembe

Nem olyan veszélyes az egész, csak meg kell szokni a rendszerek, dokumentumok sajátos szóhasználatát, szerkezetét, és még akkor is kicsit idegesítő néha, lehetne barátságosabb. Hát mindegy, ezzel kell élni, remélem, ez a három részes sorozat megkönnyítette a dolgodat.

Még egy kis olvasnivaló 2016 májusából, érdemes átfutni: http://5percado.hu/adoszamos-maganszemely-kontra-egyeni-vallalkozo/

Üdv a klubban, és sok boldog adószámos magánszemélységet kívánok!