Category Archives: ajánló

2fülű7morzsa majdnem LIVE

17 Sep , 2017,
Szilvi
,
Comments

Kérem, elindult a 2fülű7morzsa, azaz a kétfülű híradó. Nem pont abban a formában, amiben terveztem, de majd legközelebb. A mostani fejadag youtube-on megtekinthető, linkek lejjebb!

youtubeScreenshot

Na igen, mert LIVE-ot terveztem, ám egy kis (jó, hát nagy, és utólag már egészen vicces) technikai bénázásból kifolyólag a reggeli LIVE-on háttő… szóval… nem volt hang… vagyis volt, ha valaki eléggé felcsavarta, akkor… De erről majd lesz még bejegyzés, mert annyira tanulságos, hogy én azt szeretném is megosztani a többi kezdő lájverrel.

ujraKellVenni

Szóval a reggeli LIVE után elszaladtam munkába, este pedig szépen újra a kamera elé ültem. Pizsama helyett utcai ruhában, de annál nagyobb lelkesedéssel szedtem két külön videóba a hét hírt. Kevesebb sajt, több áfonya. Íme:

1.

A pályázat nyereményei az első videóban tekinthetők meg. Ne feledd, még mindig várom a pályamunkákat, határidő október 6!

Pályázat kickoff bejegyzése: http://www.ketfulu.hu/ketfulu-jatek-2017/

Pályázat tematikai részletei: http://www.ketfulu.hu/temapontositas-a-ketfulu-irodalmi-palyazathoz/

 

2.

A maradék hat hírt pedig a második videóban mesélem el.

Címszavakban:

(1. megmutatom a nyereményeket — előző videó)
2. Még mindig lehet pályázni a Kétfülű irodalmi pályázatra, határidő, eredményhirdetés időpontja, és beérkezett az első pályamunka
3. Open positions a Hírlevélben
4. Lesz MythOff Veszprémben, november 20-án, este 7-kor
5. Újra elindultak a pénteki mókák az Üllői úti Szabó Ervinben — egy csomóra beírtam magam, megyek mesélni
6. Őszi vállalásom: a karácsonyfa alá kanyarítjuk a Hakawatit – link lejjebb
7. Jön a Kutatók Éjszakája, gyertek Teslát nézni – szeptember 29, péntek, 19 és 20 óra

Témapontosítás a Kétfülű Irodalmi Pályázathoz

22 Aug , 2017,
Szilvi

Comments

Az irodalmi pályázat technikai részleteiről már szóltam, most következik a témapontosítás.

Az augusztus 21-én megült Barkochba LIVE-on nagyon ment a találgatás, agyalás, mi, de mégis mi lehet az, ami a hajamban utazott? Utólag is élmény visszanézni, aki szívesen újra átélné az izgalmakat, annak jó szívvel ajánlom a LIVE felvételét a youtube-on:

Tehát a téma:

BIZTOSÍTÓTŰ A HAJBAN

Úgy bizony. Olyan írásokat várok, amelyek

  • elképesztő / varázslatos / meghökkentő / elgondolkoztató / izgalmas magyarázattal szolgálnak arra, hogyan kerülhet a hajamba vagy más valakinek a hajába egy ziherejsztű?
  • VAGY például azt mutatják be, hogyan kerülhet ki onnan egy biztosítótű?
  • VAGY egyáltalán: a történet fontos elemeként szólnak egy hajba keveredett biztosítótűről.

 

NEVEZÉSI DÍJ NINCS.

UPDDATE: Nyereménybemutató videó is készült,
ebben a posztban
megtekinthető, mi mindent fogok kiosztani!

 

A főbb adatok még egyszer:

  • Beküldési határidő: 2017.10.06. péntek 24:00.
  • Csak elektronikusan, szerkeszthető formátumban beküldött szövegeket fogadok el. (érted, be akarom szerkeszteni)
  • A pályázatodat ide küldd: fszek1901@fszek.hu
  • A pályázat kortalan, 0-150 éves korig bárki nevezhet, de csak saját művekkel. (Gyerekek esetén: Anyu/Apu, légyszi csak a helyesírást nézd át. Ha a sztori jó, simán bekerülhet, de az Ő mondataival szóljanak.)
  • Egy ember maximum 3 pályaművet küldhet be.
  • A pályázat szövege mellé küldd el: életkorod + minden pályaműhöz  egy külön jelige, amely azonosítóként működhet majd.
  • Minden beküldött szövegnek legyen címe.
  • Egy pályamű nem lehet hosszabb, mint 10.000 karakter szóközök nélkül.

Továbbá:

  • Az értékelési szempontok teljesen szubjektívek, én fogok válogatni több szempont alapján. Sztori jellege, kiadvány változatos legyen, szövegminőség stb.
  • A válogatás kötetből különdíjas pályaműveket is választok, szerzőik külön nyereményben részesülnek. A díjak ügyében hamarosan update várható.
  • A pályázók a pályázat beküldésével hozzájárulnak, hogy szövegeik a ketfulu.hu oldalain “Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább!” CC liszensz alatt publikálásra kerüljenek, valamint, hogy a Gálaesten élőszavas mesemondás keretében elhangozzanak.

mintadoksi-001

Az előző, részletesebb posztot itt találod: http://www.ketfulu.hu/ketfulu-jatek-2017/

Hajrá!

Kétfülű Játék 2017

14 Aug , 2017,
Szilvi

Comments

Erről a DOLOGRÓL már annyit posztoltam facebookon és Instán, hogy lassan magam sem tudom, mennyit. Most pedig ezennel azonnal beindítom a Nagy Játékot, és alább meg is mondom, hogy lesz.

Összefoglalva:

  • Találtam valamit a hajamban
  • Ezt LIVE barchobában kell majd kitalálni, hogy mi volt az
  • Lesz hozzá irodalmi pályázat
  • Meg élőszavas gálaest

0F4D6C31-93E8-4704-B5A9-5AF6899FC290

0 – A SZIKRA, AVAGY MI EZ AZ EGÉSZ?

Egyszer az történt, hogy hajmosás közben találtam egy tárgyat a hajamba gubancolódva. Idáig még tökre nem vicces, egy göndör hajú számára mindennapos feladat kibogozni a loknik közül valami tücsköt-bogarat. Ezúttal is erre számítottam, hogy na, megint egy fadarab, egy elszáradt levélkocsány, egy szálló szirom, ilyesmi lesz. Hát nem az volt. Hanem… Hallod, komolyan percekig röhögtem magamon, hát ezt most mégis hogy sikerült a hajamban hordanom? És ha igaz az elméletem, akkor ráadásul legnagyobb valószínűség szerint napokon át utaztattam AZT A VALAMIT.

És innen már egyenes volt az út.

Meg van!

Erre kell építenem az első Kétfülű Pályázatot!

WIN_20170814_20_37_57_Pro

1 –  BARKOCHBA

Na neeeem, nem adom ám a tréfát ingyen! Mielőtt a Pályázat elindul, játsszunk egyet!

2017 augusztus 21-én, hétfőn, este fél kilenckor az első Kétfülű LIVE keretében Ti fogjátok kitalálni, mi körül fogom a LIVE végén azonnal útnak indítani az első Kétfülű Irodalmi Pályázatot. Sőt, a helyes megfejtést elsőként kommentelő játékos azonnal nyer egy kis apróságot, egy igazi Kétfülű Ereklyét. Tényleg, nem viccelek! Egy kedves kis tárgyat, amivel a mesemondó életem elkezdődött, most tényleg meg lehet nyerni.

Azaz találkozunk itt:

2017.08.21 – 20:30 – facebook

2 – IRODALMI PÁLYÁZAT

Melynek lebonyolításáért nyújtott segítséget előre is köszönöm az Üllői úti Szabó Ervin Könyvtár személyzenének!

A pályázatról egyelőre annyit árulok el, hogy rövid, 1-3 oldalas prózai műveket lehet rá majd beküldeni. témája lazán kötött lesz, kapcsolódni fog AHHOZ a DOLOGHOZ, amelyet a barkochbán kell kitalálni. Hétfőn mindenre fény derül!

UPDATE:

És valóban, hétfőn mindenre fény derült!

Témánk a hajba gabalyodott biztosítótű, de még pontosabban ebben a posztban írok róla.

A pályamunkákból 10-15 kedvencet fogok kiválasztani, melyek a későbbiek során egy csokorba szerkesztve lesznek majd elérhetőek itt, a kétfülű blogon, valamint ingyenesen letölthető e-book-ba szerkesztve. Hovatovább más nyereményekről is folyik a tárgyalás, de nem akarok

A beküldött pályaműveket a könyvtár személyzete név nélkül fogja nekem továbbítani, így biztosan nem tudom direkt az unokatesóm alkotását kiválasztani.

Na, szóval adatok:

  • Beküldési határidő: 2017.10.06. péntek 24:00.
  • Csak elektronikusan, szerkeszthető formátumban beküldött szövegeket fogadok el. (érted, be akarom szerkeszteni)
  • A pályázatodat ide küldd: fszek1901@fszek.hu
  • A pályázat kortalan, 0-150 éves korig bárki nevezhet, de csak saját művekkel. (Gyerekek esetén: Anyu/Apu, légyszi csak a helyesírást nézd át. Ha a sztori jó, simán bekerülhet, de az Ő mondataival szóljanak.)
  • Egy ember maximum 3 pályaművet küldhet be.
  • A pályázat szövege mellé küldd el: életkorod + minden pályaműhöz  egy külön jelige, amely azonosítóként működhet majd.
  • Minden beküldött szövegnek legyen címe.
  • Egy pályamű nem lehet hosszabb, mint 10.000 karakter szóközök nélkül.

Továbbá:

  • Az értékelési szempontok teljesen szubjektívek, én fogok válogatni több szempont alapján. Sztori jellege, kiadvány változatos legyen, szövegminőség stb.
  • A válogatás kötetből különdíjas pályaműveket is választok, szerzőik külön nyereményben részesülnek. A díjak ügyében hamarosan update várható.
  • A pályázók a pályázat beküldésével hozzájárulnak, hogy szövegeik a ketfulu.hu oldalain “Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább!” CC liszensz alatt publikálásra kerüljenek, valamint, hogy a Gálaesten élőszavas mesemondás keretében elhangozzanak (részleteit lásd lejjebb).

mintadoksi-001

3 – GÁLAEST

A gálaesten a kötetbe bekerülő pályaművek közül néhány élőszavas mesemondás keretében fog elhangozni. (Vagy mind, ezt majd akkor döntöm el, ha egyben látom az anyagot.) Ez azt jelenti, hogy bár a szövegek a kétfülű honlapon eredeti formájukban is olvashatók lesznek, a gálán egy mesemondó saját szavaival fogja elmondani. Mi mesemondók pedig, bár illeszkedünk a történetek szándékolt közölnivalójához, igyekszünk annak stílusát is felvenni, nem szó szerint, de előadásmódunkkal óhatatlanul “magunkat” is a történetekbe csempésszük. Az elhangzottak így lesznek egyszerre igazak és hitelesek is.

A Gálaesthez megint csak az Üllői úti könyvtár segítségét szeretném előre is megköszönni, hiszen a helyszín is ez lesz. Ide minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Időpont:

2017 november 13, 18:30.
(Esetleg később még pontosítunk, figyeld a híreket!)

Helyszín:

FSZEK Üllői úti könyvtár
(fb oldal)
1191 Budapest Üllői út 255.

il_doce_suono___diva_plavalaguna__by_sirkannario-d51xadh-001

Könyv: Mesemondók márpedig vannak

16 Jun , 2016,
Szilvi
Comments

Eleve úgy fogtam neki az olvasásnak, hogy úgy gondoltam, fogok egy posztot szentelni neki, és most tudod mi van? Itt állok egy pár jegyzettel, amiket ki akartam emelni, és összesen két szó kering a fejemben:

Igen.

Affrancba.

mesemondokMarpedigVannak_borito

Pedig olyanokat akartam kifejteni, hogy hány oldalon keresztül emésztett a sárga irigység (jó sok), meg gondolatokat akartam fűzni hozzá, hogy szerintem érdemes-e fordítani a storytelling kifejezést (szerintem nem), hálálkodni akartam a praktikus tanácsokért és a forrásokért (nagyon), de mégis ez a két szó terpeszkedik a korábbi gondolataim helyén, ennyit tudok mondani. Igen, és affrancba.

Igen.

Mert igen, így kell megmutatni, mi a különbség a professzionális és az alkalmi mesemondás között. Aki szerint a mesemondás nem mesterség, az lapozzon egyből a 224-dik oldalra, és olvassa el azt a 16 oldalt, amelyen megtudjuk, hogyan készült a 2014-es múzeumok éjszakáján elhangzott, “Aicha, a démonvadász” címmel arató műsor. Nem arról van szó, hogy ha az unokatesód tud szépen énekelni, de csak hobbista, már ne is menjen el időnként egy kocsmába énekelni, de vegyük észre, a Sziget nagyszínpadán nulladik napon nem az unokatesód fog énekelni, és ez azért van, mert oda profit várnak. Érdemes tudni, mi a különbség a profi és a műkedvelő mesemondó között, mert akkor el tudod dönteni, hogy egy-egy rendezvényen milyen elvárásaid lehetnek és legyenek.

És igen azért is, mert a könyv sok olyan gondolatot hosszasan taglal, amik sajnos szemlátomást nem triviálisak. Gondolok itt a diverzitás és egyéb társadalmilag fontos témákra, vagy arra, hogy miért ne haknizzunk egy életen át ugyanazzal a tíz mesével, hogy egyáltalán miért kell az egész mesemondás szakmát a life long learning csúcsra járatásával művelni, vagy hogy miért fontos a kooperáció a szakmabeliek között. Még a könyvbemutatón elhangzott egy kérdés, hogy nem fél-e Csenge ennyi műhelytitkot elárulni? Miért félne? Semmi oka rá. Aki dolgozott már kooperatív közegben, az tudja, hogy így van.

Affrancba.

Hát aztán meg affrancba, mert a könyv minden egyes betűje az orrom alá dörgölte a tényt, amit eddig is tudtam, hogy bizony jócskán van még mit tanulnom. Apró pici pont vagyok ezen a mérhetetlen nagy Föld nevű bolygón, még ha határtalan ambíciókkal is, és ezt Csenge a címoldalt és efféléket leszámítva szám szerint 231 oldalon keresztül ecsetelte. Hát ez van, innen szép nyerni. Ha a MythOff résztvevőinek társaságában név szerint is nyomtatásba kerültem, akkor talán mégis van egy kis reményem, a gesztust pedig nagy tisztelettel, ezúton köszönöm. Igyekszem felnőni a feladathoz. Avagy hogy is kell ezt mondani könyvből lopott fejezetcím formájában?*

meme_mesemondoakaroklenni2

* csak hogy kötekedjek is: egy jó teát, laza negyedévzárást, valamint ma délutánra napsütést szeretnék. Mesemondó pedig akarok lenni.

Dixit variációk nem csak mesemondóknak

18 May , 2016,
Szilvi
Comments

A Dixit körüli hájpot az egyik felem érti, a másik kevésbé. Szóval azt értem, hogy a grafika zseniális, és tényleg le a kalappal, fantasztikusan szép az összes kártya.

dixit_banner

Viszont a játék maga… olyan láttuk már valahol… Jó, ez meg persze azért van, mert imprós játékokkal már sokat játszottam, és egészen egyszerűen önmagában az, hogy egy képre ránézek, és akkor húha, gondoljak valami firnyákosra, nem fog meg. Oké, tudom, sokaknak már ez is teljesen újszerű élmény, de nekem valahányszor játszom, mindig az a benyomásom, hogy aki ezen 13 éves koráig nem esett át, az talán soha nem is játszott még igazán. Kép alapján, bedobott szó alapján, az mindegy, olyan sok minden alapján lehet asszociálgatni, számomra egyszerűen csak szomorú, hogy felnőtt emberekkel ez még szemlátomást nemigen történt meg.

photos Christian Creutz

De a Dixitet meg kell menteni. Igen, a grafikája miatt. Nem tudok napirendre térni fölötte, az egész lakást kitapétáznám vele, azt akarom, hogy a barátom legyen, aki rajzolta, azt akarom, hogy zenét írjanak minden laphoz, és én akarok a lapokon szerepelni, ott, abban a különös világban akarok sétálni, ami a lapokon megjelenik, és azt akarom, hogy mindenki, mindenki ezen a Föld nevű bolygón csak olyan lélekkel élhessen, ami a Dixit képi világához méltó. A Dixit kártyákkal játszani kell, a Dixit kártyáit nagyon, nagyon sokat kell nézegetni, a Dixit kártyák jók, a Dixit képek a barátaink.

Úgyhogy most íme néhány alternatív játékjavaslat a Dixit kártyák felhasználásával:

  • dixit odyssey card 1Alap: Állítsunk sorba kártyákat, és mondjunk együtt történetet. De ne csak úgy kutyafuttában, állapodjunk meg előre, milyen szerkezeti szerepük van a történetben. Legyen szép kerek a mese.
  • Dixit kártyaalapú meselánc, de úgy, hogy az éppen soron levő mond valami tág fogalmat a szövegelés végén, amivel kvázi meghívja a következő lapot. Például ha a történethez azt mondtam, hogy “A kiskutya elment piacra, jól bevásárolt, és ki is találta hová megy ezután.”, akkor még hozzáteszem: “olyan helyre ment, ahol az ég és föld egyszerre bizsereg”. Aki leghamarabb úgy érzi, hogy van nála olyan kártya, amire ez illik, az folytatja a mesét. Ha senki, akkor a kutya máshová fog menni.
  • Reklám. A Dixit kártya legyen egy reklám grafikája, ajánljunk egy terméket barátainknak. Lehet rá licitálni is, például a többi játékosnál lévő kártyák alapján. “Én adok érte egy kutyát, aki a csillagokban született és meséket pislog.”
  • Üdvözlőlap – a kártyák aktuális nyaralásunkon vásárolt üdvözlőlapok, melyek a környék nevezetességeit mutatják be. Meséljük el barátainknak, mit írtunk az üdvözlőlapra. Menjünk haza, és legyenek a barátaink érdeklődőek – kérdezzenek tovább az utazásról, ha lehet, a kártya alapján.
  • dixit-2Tudományos kutatás – ugyanaz pepitában, de a téma egy tudományos kutatás eredményeinek ismertetése.
  • A fentiek bármelyike úgy, hogy sorban szólalunk meg, és mindenki csak egy szót mondhat.
  • A lapokkal világot építünk. Mindenki hozzátesz valamit a világhoz, figyeljünk rá, hogy legyen benne élet, rendszer, ellentétek, motivációk stb.
  • Az eredeti játék, de kb. barchobázva kell kitalálni a lapot, vagy ilyen “Mr X” vagy például “mi lenne” ha alapon. Szóval asszociációs kérdésekkel, nem ér direkt megkérdezni, hogy “van rajta kutya?”. Van bakker, de elrontottad a játékot, mert a többin nincs.
  • Elvetemült divattervezőknek, grafikusoknak, belsőépítészeknek és más színmestereknek: színcápázzunk dixit lapokkal. Muahha…
  • Tartsunk tárlatvezetést “egy híres” festő művei alapján (a kártyák), és vázoljuk fel a festő pályafutásainak fontosabb lépcsőit is a kártyák alapján.
  • És végül plusz egy technikai ötlet: Vegyünk elő egy kockát, és tegyünk ki egy körbe mondjuk 20 lapot, az egyikre egy bábut. Valaki dob, tetszőleges irányba ellépeget, és a kártyát felveszi. A következő is dob, stb, míg a lapok el nem fogynak. Erre a módszerre bármilyen játékot építhetünk, hasonlóan működik a Patchwork, és a DokuHounter is. (Utóbbit persze csak az IBM German Speaker bid managerei ismerik, a newcomer tréningek “evidence management” tréningjére találtam ki, hogy kicsit játékosabban tekintsük át, amit a dokumentációról tudni kell. És külön büszke vagyok rá, mert a módszerrel “valódi” játékban csak később találkoztam, szóval akkor is én voltam hamarabb.)

dixit-4

Kívánom, hogy kommenteljétek rongyosra ezt a posztot jobbnál jobb játékötletekkel, amelyekhez nem kell más, csak egy pakli Dixit!

A legszebb mese

16 Mar , 2016,
Szilvi
Comments

Most épp úgy vagyok, hogy meg tudom nevezni a világegyetem legszebb meséjét is. Egy német oldalon találtam azt a kazahsztáni történetet, amelyet most röviden a figyelmedbe ajánlok. Sajnos a forrása számomra ismeretlen, de ettől még nem tudok vele betelni. Nem közlöm a teljes fordítást, a részleteket a fantáziádra bízom.

kazach-jurta-dwa-15255912

A mese

Volt egyszer két jóbarát, Assan és Chassen, mindketten szegénységben, de tisztességben éltek. Assannak csak egy lánya volt, egy kisebb földet művelgettek, Chassen pedig fiával együtt, pásztorként kereste a betevő falatot. Egy napon a sztyeppe kigyulladt, épp, ahol Chassen nyája legelt, és a birkák mind egy szálig odavesztek. Assan, hogy legyen barátjának miből élni, neki adta a földje felét. Egy napon Chassen a darab földben egy arannyal teli üstöt talált, szaladt is rögtön barátjához: Assan, nagy szerencse ért téged, elfeledheted a szegénységet. Assan nem fogadta el, hiszen a földet elajándékozta, az arany nem őt illeti. De Chassen úgy érvelt, hogy Assan földet ajándékozott, és nem azt, ami benne van, így hát az arany az eredeti tulajdonosé. Még sokáig nem tudtak dűlőre jutni, végül úgy döntöttek, legyen a kincs a gyerekeké. Úgyis szeretik egymást, csak az apák tiltakoztak eddig, ne vegye el egyik szegénység a másikat. Meg is tartották a menyegzőt, csakhogy másnap reggel az ifjú házasok megjelentek a nagy üst arannyal, hogy ez nekik nem kell, hiszen amit a szüleik értéktelenek tartanak, az számukra sem fontos. Akkor már négyen vitatkoztak azon, kit illet a vagyon. Arra jutottak, hogy felkeresik a bölcset. Amikor a jurtába léptek, bölcs éppen négy tanítvány társaságában üldögélt. Minden tanítványát megkérdezte, mit tanácsolna ebben a helyzetben. Az első három tanítvány válaszát a bölcs nem fogadta el, de a legfiatalabb tanítvány (a romlatlan lélek jegyében) okos ötlettel állt elő: vegyenek az aranyakon magokat a városban, és ültessenek a sztyeppén egy nagy erdőt, ahol a szegények mindig megpihenhetnek. A bölcs úgy határozott, legyen a megvalósító az ötletgazda.

A fiú el is ment a városba, de végül nem vett magokat a vásárban. Éppen érkezett ugyanis egy karaván, ami ezer meg ezer különféle madarat szállított megkötözve, csapzottan a kán lakomájára. A fiú képtelen volt nézni a madarak szenvedését, a hozott arannyal fizetett a karaván vezetőjének az állatok szabadságáért. A madarak elrepültek, és a fiú boldogan indult haza, szívében a sok megmentett élet, a természet fennkölt szépségének csodálatával. Csakhogy útközben eszébe jutott, hogy ígérete szerint magokat kellett volna vennie és azokból kertet kellett volna ültetnie a szegényeknek. Ehelyett a jó emberek aranyát ő pillanatnyi örömökért élte fel. Földre borult és zokogva, kimerülten aludt el. Álmában egy csodálatosan szép madár érkezik, és elmondja, hogy a madarak hálásak, amiért szabadságukat visszaadta nekik, és tudják, hogy most nagy bánat emészti, mert ígéretéhez nem tudott hű maradni. De ne bánkódjon, megsegítik, ébredjen hamar. És ahogy a fiú felébredt, lám, a madarak jöttek és jöttek, csőrükben magokat hoztak. Kis gödröcskéket kapartak a földbe, és ahogy a magokat beleejtették, azokból hatalmas, gyümölcsökkel roskadozó fák lettek. Így keletkezett az a csodálatos kert, amelyet a fiú is megálmodott. Ha gonosz ember érkezett, azok előtt vaskapu emelkedett, mely hét lakattal zárta el előlük a kertet. A szegények előtt azonban mindig nyitva állt, hogy kipihenjék magukat, hogy jóllakjanak. Mert a kertben mindig terem gyümölcs, a rétjein mindig virágok pompáznak és a forrásaiból mindig hűsítő víz csordogál.

maxresdefault

Hogy miért szeretem?

Mert ez a mese csupa nagyszerű képpel dolgozik, lássuk:

Az alapszitu felépítésének minden egyes lépése külön-külön is megerősíti az emberekbe vetett hitemet. Az első kedvenc pillanatom, amikor Chassen örömmámorban szalad barátjához a hírrel, hogy barátját, tehát Assant nagy szerencse érte. A második, amikor már négyen vitatkoznak arról, hogy senkinek sem kell az arany, felbecsülhetetlen.

Nem a bölcsé a válasz, hanem a tanítványé. A bölcs nem attól bölcs, hogy megmondja, hanem hogy felismeri a tutit. Továbbá hozza azt a nem elhanyagolható üzenetet is, hogy az igazság nem egy és sérthetetlen, amit csak a legbölcsebb ember képes kinyilatkoztatni, hanem az van, hogy egy helyzetre sokféleképpen lehet reagálni, és egy tanítvány ötlete éppúgy lehet remek, mint bárki másé. Ez az igazi bölcsesség, amikor nem a saját igazadat erőszakolod a többiekre. Amikor arra sarkallod a másikat, hogy egy helyes megoldáson gondolkozzék, és nem a szájába adsz egy valamilyen megoldást. A helyes út személyre szabottsága is benne van ebben a gesztusban.

Az ötletgazda jutalma a kivitelezés lehetősége. Inspiratív dolog egy jó ügy mellé magadat tevőlegesen is odatenni, igazán kiállni érte.

A tanítvány végigjár egy utat, amit mind szoktunk: egy hirtelen támadt lehetőséget százféle jó célra fel lehet használni, és a fiú is belefut abba, hogy bár jót tett, nem ígéretének megfelelően cselekedett, és ezért bűntudat emészti. Nehéz döntés mindig, segítsünk-e, ha az eszköz a kezünkben van és sokszor közel sem egyértelmű igen a válasz. Nem minden kultúrkörben volna szükségszerű, hogy a dolgok mégis teljesen jóra forduljanak, de így legalább a jó jót szül, ami mindenesetre megnyugtató érzés egy olyan világban, amikor néha úgy sejlik, a haladást leghűbben egy erősen kitartott könyék szolgálja.

A mese végső feloldásában a teljesen modern kori vívmánynak vélt védett zóna intézménye jelenik meg. Egy hely, ahol nem bántanak, mert egyszerűen nem jöhetsz be, ha rossz ember vagy. Egy hely, ahol testileg és lelkileg is kipihenheted magad.

És mindez egyetlen mesében. Nem ez a kedvenc mesém, akkor valószínűleg valami olyat jelölnék meg, amiben jó sok a furmány és lelemény, de ha szép mesét kérnének tőlem, egészen biztosan ezt mondanám.

Könyv: Gaiman és állítólag majdnem Gaiman

31 Jan , 2016,
Szilvi
Comments

Ebben a bejegyzésben két könyvről lesz szó:

Éspedig azért egy füst (poszt) alatt, mert véletlenül egyszerre vettem ki őket a könyvtárból és egymás után is olvastam el a két könyvet. És még azért is, mert vannak párhuzamok. A László könyv ajánlójában egyenesen Gaimanhoz hasonlítják a szerzőt – az irány jó egyébként.

Közös nevező

Az alapkonfliktust mindenki látta már legalább egyszer, ha máshol nem, hát a Harry Potter esetében elkerülhetetlen volt: a főhős rájön, hogy vérvonalánál fogva egy másik világhoz tartozik, mely a hagyományossal párhuzamosan, azzal szorosan összefonódva létezik. Ez nem baj egyébként, a zseni nem feltétlenül az, aki mindig merőben új perspektíváról indít, hanem aki a kliséből is képes Swarovski nyakláncot csiszolni. Az Egyszervolt esetében az alternatív univerzum a magyar mondák és népmesék világa, míg Gaiman kontinenst váltott és az Anansi történeteknél kötött ki. A főhős mindkét esetben egy eleinte csetlő-botló jófiú, akinek valahogy nem annyira jönnek össze a dolgok, és ki hinné, de a szemünk előtt magabiztos Férfiúvá érik, tudatában származásának, képességeinek. Van világmegmentés és szerelem, valamint rendőrnő. Tényleg, a főhős mellé mindkét esetben egy rendőrnőt kapunk, csak aztán ők már azért mégis sok mindenben különböznek. A cselekmény mindkét esetben izgalmas, fordulatos. Ja, és ki ne felejtsem: mindkét sztoriban találunk egy súlyos cserét, ami több irányból nézve is azonos értékű, de ha többet mondanék, az már tényleg spoiler volna. Vannak továbbá brutális képek, de szerzők a vérmennyiséget normális szintre szorítják, nem köll félni, egyik sem Trónok harca. Csak néha valakinek valami tényleg fáj.

A beszédstílus érdekes módon hasonló módszerrel vicceskedő, tudod, az a stand-upos megmondós fajta. Ez most sajnos nem bók volt, nekem ez olyan “jó-jó”, de a kevesebb több lenne. Előbb-utóbb annyira ingerküszöb alá kerülnek az egyébként zseniális képek, hasonlatok, kihangosított gondolatok, hogy számomra már kezdenek zavaróvá válni. Ami a romkocsmában népszerűvé tesz, az papíron nem biztos, hogy működik. Gaiman kicsit kordában tartja, de ha én lettem volna a tesztolvasója (van ilyen?), akkor valószínűleg még sokat töröltetek vele.

László Zoltán: Egyszervolt

covers_247633Nagyon fura dolgot mondok, mert a statisztika nyilvánvalóan nem mellettem áll. De akkor is úgy éreztem, hogy a népmesék nem jelennek meg a könyvben elég mélyen. Pedig van varázslat, sárkány, csodálatos tárgy, konkrét ismert karakter, meg jó tett helyébe jót várj és pogácsa is. De cseréld le a környezetet valami másra, nem marad semmi a magyar népmesékből. Hogy ez jó dolog-e vagy semleges, a szerző szándékaitól függ. Mert ha a szerző egy izgalmas regényt akart írni szövevényes szálakkal a magyar nép mondáinak, meséinek kelléktárát felhasználva, akkor emelem a kalapom. Ha ennél elválaszthatatlanabbul szerette volna a történetet a választott világba ágyazni, akkor több előzetes kutatómunkát kellett volna végeznie, hogy a mesei szellem ne ragadjon meg egy-egy tárgy / téma szintjén. Van egy másik hiba, és szerintem ez a súlyosabb: a párbeszédek sokszor nagyon esetlenek, így senki ember fia nem beszél, és kevéssé alkalmaz szereplőhöz igazított stílusváltást. Utóbbi talán csak a hivatalnok esetében működik maradéktalanul. Amúgy ne vedd a fentieket túl szigorúan, mert az egész összességében igen szórakoztató, a világképet koherensnek éreztem, a szereplők kellőképpen különböznek egymástól, és a motivációk is rendben vannak (azaz senkit nem éreztem feleslegesnek). A fülszövegen lehet, hogy igazítanék, mert a mesemondó várakozásaim kevésbé teljesültek.

Hovatovább kiváló filmes lehetőséget látok benne, tele csinos animációval, lenyűgöző látványvilággal. Megnéznék egy magyar népmesék mozit, ami máshogyan animált, mint ahogyan a “keltista HDR iskolában” az szokás.

Neil Gaiman: Anansi fiúk

covers_39284Nem a legmagasabb fokú Gaiman-élményem, de amúgy jó könyv. Aki minőségi Anansi fan fiction-t szeretne olvasni, annak szívesen ajánlom. A legjobban az tetszett benne, hogy úgy éreztem, nyugodtan átírhatod a pókot és a többi kelléket bármi másra, ez akkor is Anansi történet marad. Tetszettek a beékelt mesék is. Valószínűleg az olvasó tájékozatlanságára építve egy-egy fontos gondolatot, mozzanatot úgy készít elő, hogy megkapjuk a vonatkozó mesét magát. (Néha még változatokat is emleget. :) ) A könyv végére úgy éreztem, ideje alaposabban elmélyednem az Anansi történetekben, és utána újra kell olvasnom ezt a könyvet, de ha lehet, eredeti nyelven. Ugyanis az van, hogy nem tudom eldönteni, hogy az időnként megjelenő verbális bénázás be van-e ágyazva a regénybe, vagy a fordító keze nyomát dicséri. Nem mintha azzal áltatnám magam, hogy az eredetit olvasva erre választ fogok kapni, de minthogy nem beszélek anyanyelvi szinten angolul, legalább zavarni sem fog… Különösen a vicceknél szokott egyébként kizökkenni, talán ezért sem szerettem meg őket. A karakterek hanghordozása egyébként ügyes, volt olyan, amikor kifejezetten csak a stílusból lehetett beazonosítani a beszélőt, mégis mindig fennakadás nélkül a megfelelő hangot hallottam. Ami kellemetlenül meglepett, hogy néhol belekerül a szövegbe a görög mitológia is. Értem én, hogy ez kiváló összekacsintási lehetőség, de ez most, hogy úgy mondjam, Anansi története.

Összességében ezt a regényt is szívesen ajánlom, de olvasgass előtte egy kis Anansi szakirodalmat, mert nem rág mindent a szádba.

Könyv: Növények a mesékben

Jan , 2016,
Szilvi
Comments

Február nyolcadikán újra Tökhintó, ezúttal a növények jegyében. Készülgetek, és miután az Internetet lényegében úgy, ahogy van, kiolvastam (és egy elragadó ördögös történetet ki is választottam), azért a könyvtár felé is tettem egy kitérőt.

Teljesen célirányosan haladtam, véletlenül pontosan tudtam, hogy létezik egy kiváló gyűjtemény, ami kifejezetten olyan meséket foglal egy csokorba, amelyekben központi szerepet tölt be egy-egy növényfajta. Még tavaly ősszel jártunk a vácrátóti arborétumban, amit mesemondóként is teljes szívemből ajánlok. Kívülálló laikusként már a kert maga is elbűvölt, izgalmas, változatos, gyönyörű, egyszóval igazán jól éreztem magam. Ráadásképp pedig, képzeld, itt-ott szép táblákon egy-egy oda vágó mese is olvasható az éppen látható fajról. Vagy tíz percet álltam a kassza előtt: megvegyem? Ne vegyem? Nem vettem meg, de most, hogy a könyvtárból kikölcsönöztem és minden mesét elolvastam, bizony még inkább csiklandozza valami az ínyemet.

Ezen a ponton szeretnék pontosítani: valójában két könyvről van szó:

  • Fráter Erzsébet: Mesés növények, növényes mesék (2010) (moly link)
  • Fráter Erzsébet: Erzsébet királyné esete a rozmaringgal (2012) (moly link)

Nem csalódtam, a Tökhintó alkalmából tizenöt történetet jelöltem meg. (Nem, nem fogom mindet elmondani.)

WP_20160130_23_36_48_Pro-001

 A mesék egyébként felolvasásra közepesen alkalmasak. Hihetetlen rövidítést szenvedtek, de ennek ellenére elég olvasmányosak maradtak ahhoz, hogy ne utáljam érte nagyon. Azt ugyan fel nem foghatom, miért nem lehetett a történetekre mondjuk két-két teljes oldalt szentelni, miért kellett jóformán a személyi igazolvány karakterszintjéhez ragaszkodni, de ennek ellenére összességében mégis úgy éreztem, hogy szép, igényes könyveket lapozgatok.

A célközönség nem teljesen tiszta, és meg is mondom, miért.

A grafika elbűvölő, ha mesekönyvem jelenne meg, én is legalább ilyet akarnék. Az illusztrátor, Csíkszentmihályi Berta még arra is ügyelt, hogy a történetek melletti egész oldalas képeket tematikus kerettel lássa el. A stílus homogén, az emberek nagyjából realisztikusak és nem csúnyák, a színvilág szép, egészséges, és ami a szívemnek különösen kedves: a képek kézzel rajzolva és kézzel festve készültek. Pontosabban minden bizonnyal kaptak elektronikus rásegítést, én mégis esküdni mernék rá, hogy elsőként a valóságban manifesztálódtak. Ha volt is vektorgrafikus tervezés, engem mindenesetre ügyesen megtévesztettek. Sokkal személyesebb lesz tőle az egész termék. Emberi. Olyan, amit szívesen nézegetnék egy gyerek társaságában.

Viszont. A mesék, mint mondtam, rövidek. A tömörítés miatt sok mesemondó ziccert ki kellett hagyni (úgy kb. mindet), ami nyilvánvalóan árt a történeteknek. Hogy ennek ellenére élvezhetőek maradtak, mindenképpen a szerző becsületére válik. Nekem persze kapóra jött, hiszen kaptam egy-egy olvasmányos esszenciát, aztán majd úgyis feldolgozom magamnak, de kétlem, hogy egy átlagos anyuka így járna el. (És nem vagyok benne biztos, hogy el kell várni. Attól, hogy valaki mondjuk szívesen mesél fejből a gyerekeinek, még nem baj, ha az első forrás is egy teljes értékű szöveg volt.)

Viszont. Van egy pont, ahol tényleg elbizonytalanodom: minden meséhez tartozik egy aránylag száraz ismertető a szóban forgó növényről. Nincs az az isten, hogy ezt ebben a formában felolvasnám esti mesének. Fantasztikusnak tartom, igen, minden irónia nélkül, fennhangon tudok neki örülni, számomra óriásit dob a könyv értékén. Ha tematikus mesegyűjteményt készít valaki, vonja be a témát is. És ne bénázzon, mondja meg kerek perec a tudnivalókat. És jó, hogy ott van, mert igenis el lehet a gyerekekkel arról is beszélgetni, hogy na minő virágról volt az imént szó. Csak valahogy kilóg a sorból a szárazsága miatt.

Hogy ezek után kinek ajánlanám a két mesekönyvet? Nos, van rá egy jó válaszom:

MESEMONDÓKNAK!

Majdnem mindent megtalálsz benne, amire szükséged lesz. A történeteket pillanatok alatt átolvasod, így hamar a kedvenceidre fókuszálhatsz. A növényekről is találsz benne információt, ami roppant fontos kiegészítő olvasmány egy magára valamit is adó mesemondónak. Sőt, még egy kis lexikont is mellékeltek a könyv végén, úgyhogy ha elfelejtetted volna, mi az az áltermés, nem kell rögtön a világhálóhoz szaladni. A források listáját sajnos nem történetre lebontva kapjuk, de azért a szerepeltetésük mégis csak nagyszerű. (Itt picit vegyes a kép, vannak szuper források, jók és kevésbé szerencsések. De az általam felismertek alapján megelőlegezném: pocsék könyv egy sincs közöttük.) Ha pedig mindez nem lenne elég: a válogatás gyönyörű csomagolásban érkezik. A hardcore mesemondók természetesen ezt elítélik, hiszen a mese a fejünkben jelenjen meg és ne a lapokon, és brumm brumm meg hűha, úgyhogy akkor most a játék kedvéért én is megeresztek egy-két szigorú pillantást… De ott egye meg a rosseb, akkor is úgy érzem, hogy a két könyv minden lapját ki akarom tenni a hálószoba falára, és ez jó dolog.

Puszi Fráter Erzsébetnek, részemről összességében csak így tovább!

Kották karácsonyra

9 Dec , 2015,
Szilvi
Comments

Avagy van élet a pásztorok, pásztorokon túl. Avagy más népek más dalokat unnak, de mi  még örülhetünk nekik egy darabig.

Összeszedtem egy-két egyszerűbb kottát, amik jobbára kiférnek egy 12 lukú okarínán. Hátránya, hogy bizony nincs kellemesen okarínára igazgatva, kell egy picit dolgozni velük. Hol lehet a “dó”? És ha éppen oda tettem gondolatban, akkor ehhez képest hol kell majd módosított hangokkal dolgozni? Nem olyan vészes, de inkább szólok előre, mielőtt a kezdők megijednének a második petty után. Van egy youtube-playlistem is hozzá, egy-két dalt megtalálsz, de ezek csak azok, amiket személy szerint nem ismertem korábban, vagy valahogy nem akart kikerekedni a dal, és megkerestem, hogy is szólna, ha tudnám, hogyan akarom megszólaltatni.

No sok a duma, itt a dokument PDF formátumban:

ketfulu_karacsonyi_valogatas_okarinara

chrtree_ocarina

Külső kapocs :)

17 Jul , 2015,
Szilvi
Comments

Néhány idevágó posztot a Kultúrkör hasábjain is találsz.

Ide kattints!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA