Kétfülű Blog

Cognitive science vs. storytelling – vol2

4 Sep , 2016,
Szilvi
Comments

No, itt az ideje, hogy befejezzem a korábban megkezdett mondatomat. Valahol ott hagytuk abba, hogy van itt ez a kognitív  tudomány, amire érdemes odafigyelni, mert amúgy is használjuk, és van ehhez kapcsolódóan az IBM szanaszéthájpolt kispajtása, a Watson. És megint hosszú lett a szöveg, úgyhogy ketté szedem, de becsszó, a harmadik rész nem fog ennyit késni.

ibm_watsonSzóval a Watson (sok kognitív társával együtt) rengeteg mindenre jó, pedig még messze nem olyan okos, mint egy átlagos érettségiző. Jelen van mindenféle user experience támogató rendszerben, jó a HR-eseknek, jó az orvosoknak, szóval tisztára a világbékét támogatja. Ez most csak félig volt cinikus, mint már mondtam: a kognitív tudományról egyelőre még nem tudjuk eldönteni, hogyan viszonyuljunk hozzá. Akik hajlamosak a drámázásra, azok most egy csendes sarokban rágják a körmüket, és az önjáró autók elterjedésekor majd színes transzparensekkel masíroznak a parlament előtt. A másik véglet képviselői eközben felpöckölt orral hülyézik az előbbieket, és nem értik, mi a baj azzal, ha gépek mentik meg a fákat. A véleményem szerint többséget alkotó középmezőny, engem is beleértve, leginkább csak kapkodja a fejét, és a morális kérdéseket igyekszik a jövő egy kellemesen távoli pontjára halogatni.

Nos, ítélkezni most sem fogok, csak szeretnék kitenni minden mesemondó elé egy hatalmas nagy felkiáltójelet. Mert legyél színpadi mesemondó vagy csak az esti mese felolvasója, legyen a stílusod népi vagy nemzetközi, élj a világ bármely szegletén, egy biztos: valami jön, amiről még nem tudjuk, hogy micsoda, de a gondolkodó számítógép keze bele fog lógni. És erre érdemes odafigyelni. Sokszor fogok Watsont emlegetni, de ez azért van, mert az IBM ISSC dolgozójaként ezzel találkozom többé-kevésbé testközelből, de amúgy nem tudom megítélni, mely területen mennyire piacvezető. Ezt a fejlesztők és a piac döntse el, engem más érdekel. Mondom, mi.

A Watson több-kevesebb sikerrel képes hosszabb szövegeket elemezni. Az egyik alap API, az Alchemy Language, nem csak kulcsszavakat, de a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket, értékítéleteket is igyekszik feltérképezni egy szövegben. Kipróbáltam Anansi-ra, elhasalt, de valódi szövegre amúgy jól működik.

Állj. Miért? Anansi meséi talán nem valódi szövegek?

Anansi-the-Spider-Martha-Warren-Beckwith1Nem. Ez van, Anansi egy trickster, ráadásul néha elég szemét. Az Alchemy Language meg nem arra van betanítva, hogy értse a tréfát, hanem arra, hogy igaznak, őszintének szánt szövegekkel elbánjon. Egy random választott Anansi történetre persze kidobta, hogy tiszta terror, pfuj, összezavarodott a szereplők pozitív/negatív volta fölött, és még egy sor mulatságos tévedést követett el, mintha csak Anansi maga csinálta volna a katyvaszt. Mindeközben azonban nem szabad elsiklani a tény fölött, hogy a mosolygás tárgya az, hogy a kulcsmozzanatokat az API bizony megtalálta, csak rosszul értette. Egyszóval valójában úgy viselkedett, mint egy merőben más kultúrából érkezett ember, és ez egy fantasztikusan érdekes, figyelemre méltó eredmény. Olyan volt, mint amikor az iróniára immúnis embertársakat cukkolom: viccelek, ők pedig ahelyett, hogy emelnék a tétet, besértődnek, mert azt hiszik, támadok.

Vissza a Watsonhoz. Ha a bejegyzést egy modern vívmányok alkalmazására hajlamos magyartanár is olvassa, akkor hadd hívjam fel a figyelmét azon cikkekre, melyekből megtudjuk, hogy a Watson már irodalmi műveket is elemzett. Például a Harry Pottertmeg a Trónok harcát, meg egy csomó minden mást, a kreatív marketingesek a popkultúra egészen széles skáláját lefedték. Hányszor, de hányszor kellett szereplők jellemeit összehasonlítani, hát tessék, ez most már gombnyomásra is lehetséges. A klasszikus kérdés konkretizálandó: mire gondolt a költő szerintünk, illetve mire gondolt a költő a Watson szerint? Valid kérdés? Nem tudom. De ha Watson fejlesztő lennék, feltétlenül érdekelne egy ilyen vizsgálat.

Ó, igen, most már majdnem megérkeztünk oda, ami miatt az egész témába belefogtam. A következő bejegyzésből most már tényleg megtudjuk, mire jó a kognitív tudomány egy mesemondónak.

Addig szórakoztatásképp íme egy cikk egy mesemondó alkalmazásról, melyet a TízamínuszhatodikonPuha fejleszt. Képek alapján fog majd történetet mondani. (A kép csak illusztráció, az alkalmazás valójában nem filmet fog készíteni.)


backToTheFuture_storytellerMachine