Steve Jobs már megmondta: don’t do it for the money.

És Steve havernak amúgy alapvetően igaza volt. Ha nincs más magyarázatod arra, hogy miért csinálod, amit csinálsz, mint hogy pénzt kapsz érte, akkor abba fogod hagyni, amint kicsit más szelek fújnak. Pedig beszélni kell a pénzről, bizony, nem lehet a pénzt elfelejteni. Az utóbbi időben két, általam tisztelt youtuber is értekezett egy picit az anyagiakról, és egy-két gondolatot én is szeretnék hozzátenni.

1.

Mostanában az első (ez így szerintem jól hangzott) bejegyzést Zsíros Róbert László követte el, a régebbi Szertár arc. Az újragondolt Szertárban nagyon szépen kiléptek a hobbi-sufnikísérletezés keretei közül, de ennek persze ára van. Mely árat számszerűsíteni kell, és ezt az árat a mindenkori megrendelőnek kell megfizetni (aki átforgathatja jegyárba, de ez már az ő dolga).

A videó talán nem RbLc legsikeresebb adása, annyira megpróbálta elnagyolni a költségeket, hogy közben sokat veszít a hitelességéből, de azért van egy-két olyan pont, amit szeretnék kiemelni.

• Az árat úgy kell megszabni, hogy kijöjjön belőle egy értelmes havi fizu.

Főleg a művészeti ágaknál persze ez éves átlagban lesz meg, de nincs mese: ki kell jönnie. Ez nem azt jelenti, hogy ha nekem csak átlag havi egy műsorom van, akkor arcátlanul kérjem meg a láblógatás óradíját is. Nincs láblógatás, ezt felejtsük el. A megrendelőt fel lehet fogni egyfajta alkalmi mecénásként is: azért fizet, hogy amíg az átlag ember kenyeret süt vagy bankban lapátolja a GDP-t, addig én gyakoroljak, tanuljak, fejlődjek, egyszóval fektessem bele azt a költséget, amitől éppolyan professzionális leszek a magam területén, mint amit más szakmák képviselőitől elvárok.

• Vannak olyan költségek, amelyek nem konkrét előadáshoz kötődnek.

Ez van, nem tudom azt mondani, hogy az útiköltség letudható az üzemanyaggal, hiszen közben amortizálódott a kocsim, amit ugye meg is kellett vennem. Írom a bejegyzést a laptopon, ami pénzbe került. És az internet is. Kísérletező műfajban megjelennek a kísérletezés saját járulékos költségei, avagy hogyan árazza be a bűvész azokat a kártyapaklikat, amiket a múlt héten gyakorlás közben emésztett fel? És itt halkan hozzátenném: ha őszinték akarunk lenni, bizony többet is össze kell gyűjteni, mint amit egy hagyományos életmód megkövetel, hiszen a “munkahelyi költségekről” a fellépőnek magának kell gondoskodni.

2.

A másik vlogger Maris volt, akinek arányaiban sokkal kevesebb videóját nézem meg, mert egy: nem nekem szól, inkább fiatalabbaknak, kettő: valójában leszarom, sütött-e palacsintát mostanában. No igen, ő ilyen bagatell dolgokról is videózgat, de máskor, mint például most is, egészen értelmes dolgokat mond, teljesen élvezhető formában. Maris a maga műfajában szerintem példaértékű, brandjét átgondolva, ügyesen építi/építette fel.

• Mit is mond, hány évig nem volt a videókból bevétele?

Bizony, itt jön Steve Jobs mondata: don’t do it for the money. Ha abból akarsz élni, amit szeretsz csinálni, akkor nem tudod megspórolni a tanulóéveket. Néha elborzadok, mennyi időm megy el mesemondással a heti 40-es munkám mellett. Hogy hogy csinálom? Hát először is lemondással. Ami nem menne távlati célok ÉS a mesemondás szeretete nélkül. Elvitathatatlan: van egy tündér férjem, aki nem klasszik pocakos meccsnéző kandisznó, hanem simán magától felmos és kitereget. Plusz sarokszekrényt készít. Plusz sok mindent elintéz, mert neki rugalmasabb a munkaideje. Igyekszem kiegyensúlyozni, és számára is eleget magamra vállalni, mert mégsem lehet felnőttként bölcsist játszani, a férjem ideje is drága, de tény, hogy az én hobbimat részben a férjem fedezi. Azzal, hogy megosztjuk a házimunkát, és néha bizony nekem azért nincs időm minderre, mert épp mondjuk a denevér gálára készülök. Ami fizet, de… óradíjra átszámolva… ennyiért bele sem fognék… ez rövidtávon nem térül meg monetárisan. De ha egyszer felsejlik a horizonton, hogy tisztességgel kipörgetve ebből főfoglalkozást lehet faragni, akkor bizony adni fogok neki egy esélyt. Addig marad az augusztus, amit azért várok, mert az az egyik pihenő hónapom, különben kiégek.

• A kifizetőket meg kell válogatni.

Ez a másik, amire fel akartam hívni a figyelmet, tök jó, hogy elmondta Maris is, mert nem lehet eleget hangsúlyozni. Aki mindenre igent mond, csak mert jó pénzt ígér, az legkevesebb hiteltelen lesz. Megtérül brandet építeni, ráadásul olyat, ami az előadó személyével is összhangban áll. Nem tudom, kell ezt ragoznom? Fontosnak tartottam kiemelni.

 – . – . – . –

Ennyit akartam gyorsan felskiccelni a két videóval kapcsolatban. Neked jutott még eszedbe valami érdekes?