Kétfülű Blog

Nyuszi. Muszi. Vagy mi.

30 Mar , 2016,
Szilvi
Comments

Tudom, tudom, ezt pár nappal ezelőtt kellett volna, de nekem húsvét vasárnapján jutott eszembe, húsvétkor pedig nekem sincs időm (érkezésem) buta nyuszis posztokat írogatni. Egyszóval meg van, mivel tudok hozzájárulni a nyúl körüli hisztihez. A nyúllal. Egyenesen a fekete Afrikából.

Nem mondok külön régiót, mert amennyire tapasztaltam, meglehetősen nagy területen emlegetik sokat a nyulat a mesékben.

Na szóval, íme, a nyúl:

Ki hinné, hogy ez az aranyos kis állatka, azokkal a helyes kis tapsifüleivel, szépséges bundájával, imádni való kurta farkincájával és cukorfalat gombszemeivel… nos, ez a tüneményes kis teremtés bizony szoros rokonságot ápol a mi hőn szeretett gonosz kisnyuszinkkal. Azaz ügyes, rafinált, mázlista. A hallgatóság szereti, a mese szereplői viszont inkább csak megtűrik, mert… mit kerteljünk: egy kis geci. Bizony. És ezen az sem segít, hogy néha összeszedi magát, és akár még az igazság jegyében is tesz ezt-azt, mert néha az ilyen történeteket is gond nélkül dolgozzák össze olyanokkal, amelyekben a jótettet követően a nyúl már megint egy kis geci. Valóságos Anansi álruhában. (Amennyiben minden történet Anansié, márpedig miért ne hinnénk el, hát gyanítom, legelőször nyulas történeteket mondott…)

Például ezt itt Afrika teljes-széltében hosszában mesélik: kutat ásnak az állatok, de van a nyúl, aki nem vett részt a munkában, ezért nem is jár neki víz. Hol ez, hol az az állat őrzi a kutat, és akkor jön a Nyúl, és kijátssza az őrt, és akkor ő sem marad szomjas.

  • Ezen az oldalon például erre a kifejezésre kell rákeresni: “Az új tó védelmezői”. (Sajnos nem linkelhető be egyenesen.) Ebben egyébként több változatot olvashatunk egybegyúrva, illetve ezen az oldalon a kútásós sztorinak magának is több változata fellelhető.
  • Ebben a könyvben a nyulat szintén elkapják, miután (majdnem) minden őrt rászedett, mire a kis nyavalyás előadja a hattyú halálát, hogy neki ilyen aljas lélekkel már nem is kell az élete, megérdemli a halált, így meg úgy öljetek meg. És az állatok úgy is tesznek, éppen “így meg úgy” ölik meg… vagy mégsem… előfordul…

Egy Nyugat-afrikai mesékre támaszkodó (amúgy szerintem inkább középszerű) mesekönyv egyenesen Szárihunnak, a nyúlnak szenteli magát. Ugyan a legtöbb történet nem Szárihunról szól, ő csak meghallgatja őket, de amikor tényleg megjelenik, hát bizony egy kicsit mindig jobban jár a többieknél. Egyik kedvencem, amikor több állattal mindenféle ellentétes irányokba húzat egy kötelet (két végét is, közepét is), így szerzi meg egy tündér követeléseit, hogy még erősebb legyen. (Khm, biztosan tündér volt az? Viszont még nem akadtam hitelesebb változatra.)

És valahogy mindig minden állat tök balga, és sosem tanulnak a másik hibájából, és a sajátjukból sem, és aztán ki lép elő győztesként?

Hát igen.

A NYÚL.

 

Boldog utóhúsvétot kívánok!