És igen, jessz, elbaltáztam, nem fotóztam a Kutatók Éjszakáján. Ha Te ott voltál, és készítettél képeket, elkérhetem? 😀
Így marad ez, mely képet Instagram követőim már ismernek, hiszen egy nappal a rendezvény előtt a helyszínen készítettem:
No de a lényeg, hogy még jó, hogy meteorológusként végeztem, mert így Breuer Hajni jóvoltából Teslát a Kutatók Éjszakájára is elvihettem. Egymás után kétszer adtam elő tartalmilag azonos műsort, mégis két különböző előadás lett belőle, telt házzal a 062-es teremben. Mindkettőt élveztem. Pedig az elsővel nem is voltam elégedett, de ez meg nyilván így van, ez hajt előre, mindig látom, hol akarok csavarni kettőt egy műsoron, és akkor a következő még jobb lesz. Azért félni nem kell, minden előadó teljesítménye ingadozó valamennyire, a kérdés mindig az, milyen nívó körül és milyen amplitudóval, és megelégszik-e vele a művész. (Röviden: nem. Legalábbis én még sosem beszéltem olyan művésszel, aki ne érezte volna úgy a nagyszerű produkciója után, hogy ne lenne benne legalább öt javítandó hiba.) Elkanyarodtam asszem. 🙂
Nagyon lelkes vagyok, és nagyon kíváncsi, milyen környezetbe lesz legközelebb lehetőségem beintegrálni Nikola Tesla életét. Egy kicsit féltem az erősen lépcsős előadótól, de alaptalan volt, egészen jó így is beszélni. A kivetítő ezúttal is remekül szolgálta a célokat, a wow hatás minden kísérletnél meg volt. Az utolsóra vagyok a legbüszkébb, mert egy neten fellelhető kísérlet erős és látványos továbbgondolása. Általában is szeretem az alap home experimentet egy kicsit meglökni, hogy annak is izgalmas legyen a látvány, aki már maga is százszor megcsinálta a kísérletet. Mert erre ő sem gondolt. Olyan ez, mint amikor Kaszányi Roland négyszázhatvanötödjére mutatja be a köteles-csomós-vagdosós trükköt, én mégis jól szórakozom, mert köré teszi azt a pluszt, amibe beágyazva a mutatvány újra izgalmas lesz, új értelmet nyer.
Kiderült pár technikai dolog az előadásról, például, hogy legszívesebben nagyjából másfél órában adnám elő. Akkor sok mindenre szépen kényelmesen maradna idő, még többet mesélhetnék Tesláról, és még többet beszélhetnénk arról, mit is látunk a kísérleti pulton. Kiderült továbbá, hogy vagy nem szabad közvetlenül egymás után indítani két előadást, vagy harminc percesre kell tervezni, ha egy órás blokkom van. Mert úgyis lesz, aki már húsz perccel hamarabb érkezik, és akkor jobb, ha tényleg be tud ülni. Ezért jó megjáratni egy anyagot, folyamatosan formálódik, szépül.
Annak pedig külön örültem, hogy az előadások után a közönségből még páran bátran odajöttek mindenféle kérdéssel. Tesláról, kapcsolódó fizikáról. És ilyenkor jól jön ugye, hogy az előadás bizony csak a Tátra csúcsa. Amit, úgy fest, elég vonzóvá tettem ahhoz, hogy a közönségemnek kedve támadjon megmászni az egész hegyet. Hajrá, nagy kaland lesz!