Sigfried, der hero

Azt hiszem, Csenge tippjei nyomán bukkantam a nyáron a sacred texts vonatkozó hasábjaira. (Teutonic Myth and Legend, by Donald A. Mackenzie, [1912]) Akkor nézzük meg egy gyors pillanatra:

Siegfried seized his club and went forth. He came to a forest swamp which swarmed with venomous snakes and great lind-worms and toads; but he had more loathing than terror. When he reached the charcoal-burner he besought him for fire, so that be might destroy the reptiles.

“Alas, for thee!” the charcoal-burner exclaimed; “for if thou dost return again by the way thou didst come the dragon Regin will come forth to devour thee.”

És akkor aki tud németül, az máris észrevette, hogy a szerző 1912-ben ezt bizony németül ragozta. Nekem külön tetszik a határozott átmeneti fázis a you és a du között. Mindezt 1912-ben, tehát valójában nem is annyira egészen elképesztően régen követték el. Ugyanakkor nem véletlenül választottam párbeszédes részt: feltűnő, hogy leginkább csak párbeszédben találkozom a németesítéssel. Csak találgatok, semmiféle nyelvészeti vagy rokon területen nincs releváns ismeretem, de talán ez afféle régieskedés lehet, mint amikor nálunk a szegény legény magázódik az anyjával, és hozzá még édesanyámnak szólítja. Manapság már mindenesetre ritka, ha nem is példa nélküli. Meg biztosan van egy csomó beszédmód, amit ma már a mindennapokban nem, de mesemondáskor alkalmazunk. Talán én is, csak észre sem veszem.