Miközben a Mozgó Könyvekről egy korai podcast adásból sok érdekességet megtudhatsz (És mégis mozog a könyv!), mi mesemondók összeálltunk néhányan, és másnaponta megajándékozzuk a tisztelt publikumot, azaz Téged egy-egy igazán nyári mesével. Mi tengerparta vágyunk, gyere velünk!

Amikor a fehér ember hozza a cunamit

Kedvencem egyértelműen az a steampunk mítoszok csatáján is elhangzott az a történet, amit egy ismeretterjesztő néprajzi könyvben találtam. (Hugo Adolf Bernatzik: Óceánia népei között). Eszerint egy híres cunamit az okozott, hogy a fehérek megjelentek a törzsek életében, hatásukra az emberek megfeledkeztek isteneikről, mire azok fellázadtak. Gyönyörű, részletgazdag, modern mítosz, fehér felsőbbrendűségi tudat nélkül olvasandó.

Kánikulában hűsölj angol és skót sellőkkel!

Van itt például egy történet egy vékony gyűjteményben (Angol és skót népmesék és legendák), egy sellős változata a fürdőző tündérek elrabolt tündérruhájának. Tudod, amikor valaki meglátja őket fürödni, ellopja a ruháját (itt: fókabőrt), és így tartja fogva. Nagyon szeretem, hogy SPOILER!!!!!! a végén a sellő MONDOM, HOGY SPOILER!!!! visszamegy az övéihez, sőt, eredeti férjéhez.

Nullácska a tengeren

Bár nem népmese, szép emlékek fűznek ehhez a könyvhöz, ezért ha már tenger, mindenképpen meg akartam említeni. (https://moly.hu/konyvek/vlagyimir-ljovsin-nullacska-a-tengeren) Egy időben, ha jók voltunk, a matektanárunk felolvasott nekünk belőle, és ez bizony már gimnáziumban történt. Ugye, hogy a kamaszok is szeretik a meséket? Olyannyira meghatározó élmény volt ez mindannyiunk számára, hogy ballagáskor aztán megkaptuk a könyv részleteit. Ha összegyűlnénk, összeállna a könyv is. (Igen, a könyv lapokra lett szedve. Igen, szerintem nem fúj, szerintem a könyv használva jó.) Azóta egyszer a Mozgó Könyvek egyik szekerén ráleltem egy teljes példányra is, ez most az új generáció cseperedésére vár.

És végül tovább a kétfülű bejegyzések felé:

Itt emlegetem Cola Pescét, a meghalasodott szicíliai hőst: https://www.ketfulu.hu/mesek-koronaval-avagy-ezt-nem-hagyom-ki/

Ez meg hát Bali, egy merő tengerpart: https://www.ketfulu.hu/szertar-margojara-bali-a-tenger-meg-minden/

A körbeblogban résztvevő kollégák:

Stenszky Cecília

• weboldal: http://naposholdasmesek.blogspot.com/
• podcast vele: A mesemondónak lelke van és ötszáz évig él

Lovranits Júlia

• weboldal: http://blackoriole.blogspot.com/
• podcastoltunk: Mesemondók egymás között: Lovranits Júlia

Zalka Csenge

• weboldal: http://tarkabarka.blogspot.com/
• podcastoltunk: Egy adás, amelyben kis szőrös izék is említésre kerülnek

Csengével és Júliával együtt is podcastoltunk jó párat:

• Az a jó, ha fogalmad sics róla, hol ülsz!
• Hol lakik a mesemondó tanonc?
• Na ÍGY készül a mesemondó!
• Kis mesemondó-határozó

A kép forrása: Pixapay

Sigfried, der hero

Azt hiszem, Csenge tippjei nyomán bukkantam a nyáron a sacred texts vonatkozó hasábjaira. (Teutonic Myth and Legend, by Donald A. Mackenzie, [1912]) Akkor nézzük meg egy gyors pillanatra:

Siegfried seized his club and went forth. He came to a forest swamp which swarmed with venomous snakes and great lind-worms and toads; but he had more loathing than terror. When he reached the charcoal-burner he besought him for fire, so that be might destroy the reptiles.

“Alas, for thee!” the charcoal-burner exclaimed; “for if thou dost return again by the way thou didst come the dragon Regin will come forth to devour thee.”

És akkor aki tud németül, az máris észrevette, hogy a szerző 1912-ben ezt bizony németül ragozta. Nekem külön tetszik a határozott átmeneti fázis a you és a du között. Mindezt 1912-ben, tehát valójában nem is annyira egészen elképesztően régen követték el. Ugyanakkor nem véletlenül választottam párbeszédes részt: feltűnő, hogy leginkább csak párbeszédben találkozom a németesítéssel. Csak találgatok, semmiféle nyelvészeti vagy rokon területen nincs releváns ismeretem, de talán ez afféle régieskedés lehet, mint amikor nálunk a szegény legény magázódik az anyjával, és hozzá még édesanyámnak szólítja. Manapság már mindenesetre ritka, ha nem is példa nélküli. Meg biztosan van egy csomó beszédmód, amit ma már a mindennapokban nem, de mesemondáskor alkalmazunk. Talán én is, csak észre sem veszem.