Tag: bailavidrum

Kétfülű Kedveszotty 0015 – Én már tudom, hová megy a családod, amint újra szabad lesz!

05 May 20
Szilvi
, , ,
Comments

A harmadik adáshármasban a május végén esedékes gyereknap alkalmából a gyereknek kedveskedünk.

Az első epizódban egy igazán nagyszerű családi programot ajánlok, amelyben a meséket, a természet szeretetét és a kirándulást lehet ötvözni. (Élménybeszámoló itt és itt.) Utóbbi néha nehéz, mert a lépegetés bizony fáradságos lehet. Elárulom, úgy lehet a gyerekeket kirándulásra bírni, hogy nem mondod meg nekik, hogy ők most éppen kirándulnak. Mondd inkább úgy, hogy egy mesében vesznek részt, amit az erdei ösvényen találnak. A Bailavidrum meseösvény az egyik legjobb a meseösvények között, de megemlítjük a Tekergőt is, és amúgy meg szabad a pálya, csináljatok Ti is meseösvényeket! Hogy hogyan, az pedig kiderül ebből az epizódból.

Aktuális adás:

Megszólaló zenék, hangeffektek forrása: saját intro zene – köszi Kádár Gergő!, youtube audio library, freesound

További olvasmányok:

Podcast elérhetőségek:

A Kétfülű Kedveszotty a legtöbb podcast alkalmazásban könnyedén megtalálható. Továbbá:

Mixcloud: http://bit.ly/ketfulu-podcast-mixcloud

facebook: https://www.facebook.com/SzilviAKetfuluMesemondo/app/49631911630/

kétfülű blog: az adásokat a podcast tag alatt mindig meg fogod találni.

Újra Bailavidrum meseösvényen jártam

20 Oct 19
Szilvi
, , ,
Comments

A réten mesélni menő. A réten mesélni jó érzés. A réten mesélni… a legkirályabb függőség! Boldog családok, szép mese, napsütés, béke, csicsergés, ciripelés. Utoljára a Tekergőkkel meseösvényeztem az ELTE TTK-n, és már igencsak vágytam a szabadba. Így az októberi Bailavidrum igazi jutifalat volt.

A Bailavidrum meseösvényről korábban már írtam, de röviden összefoglalom: kiválasztunk egy mesét, az elején minden turnus egyben meghallgatja, majd a családok kis csoportokban végigsétálnak a történeten – szó szerint. A mese egy-egy állomása akadályverseny-szerűen várja a családokat a kijelölt ösvényen, az egyes kulcsmozzanatokat pedig a gyerekek maguk elevenítik meg, persze játékos formában. A gyerekek rendszerint a főhőst alakítják – így lett a világ ezúttal sok kis Sárkányölő Sebestyénnel gazdagabb.

Most két turnusnak meséltem. Egy kicsit késve tudtunk csak befutni, de hamar megtaláltam a gyülekező csapatot, akik már csak a mesemondót várták. A mesét még nem kezdtem el, megvártam, míg Gregus Laci megjelent a szervezői oldalról, hátha mond még nekem némi instrukciót. Egy kicsit játszottunk a gyerekekkel így együtt is, Laci bemutatta nekik a dorombot, aztán már indulhatott is a műsor.

A kedvencem a második turnusomból az a kisfiú volt, aki már az első sárkánynál szerette volna, ha annak tizenkét feje van, így a harmadiknál már elég volt csak neki szólni: na most mondd, most jön, na hány feje volt? – és boldogan kiáltotta: TIZENKETŐŐŐŐ!

De egyébként a meseösvényen a közönség általában elég pro. Ők azok a gyerekek, akiknek rendszeresen mesélnek, akik tudják, mi fán terem mesét hallgatni. Érzik a mesét. Cukin várják a fordulatokat, és ha kérdezik őket, lelkesen találgatják a választ. Aztán pedig alig várják, hogy nekivághassanak a Nagy Kalandnak, mert a többség bizony visszatérő vendég.

A második kör után még mi is lazultunk egy kicsit a réten, elköltöttük hamuba sült péksüteményeinket, majd elbúcsúztunk a többiektől. Figyeljétek a híreket, menjetek Ti is meseösvényre, hátha éppen ott találkozunk!