Author Archives: Szilvi

Once Upon a Time – Season 4 – utolsó kritika?

13 Nov , 2018,
Szilvi
, , ,
Comments

Majdnem spoilermentes kritika következik, mert nem akarok belemenni a cselekmény különösebben mély boncolgatásába. Annak nincs értelme sajnos, mondom ezt annak ellenére, hogy igazából még mindig ehető volt a sorozat. Leng a kasza, de még nem eléggé.

focim2

Végre kikristályosodott, miért bosszant ez a sorozat. Az a baj az egésszel, hogy az egyes részek forgatókönyveit úgy készítik, hogy bár van egy globális íve a dolgoknak, a részletek tekintetében mindig csak az elmúlt 5, maximum 10 epizód anyagát lapozzák fel. Ennek meg persze az lesz az eredménye, hogy a sorozat a lokálisan értelmetlen cselekedeteken túl is tele van logikai bukfencekkel, amiket kár lenne elkezdeni felsorolni. A kérdés az, hogy szívesen ülünk-e továbbra is aranyhal memóriával a képernyő elé, vagy az alkotók végre kiérdemelték, hogy bosszúság nélkül elkaszáljuk az egészet legkésőbb ezen a ponton? A részletek helyett foglalkozzunk most ezzel!

Látványvilág

Oké, sokszor hagy maga után kívánnivalót. Például drága Frozenünk jégfalát nem igazán hittük el… Összességében mégis átgondoltnak érzem, és ha megbocsátjuk a CGI hiányosságait, gondolom, ennyit fedezett a budget, szóval még így is marad, amiben gyönyörködhetünk. Az erdőkben, Rumpelstiltskin mesei otthonában, de igazából Mr Gold boljában is szívesen elidőznék egy darabon, és még számos más jól megválasztott, jó érzékkel berendezett helyszínt ki lehetne emelni. Szerintem szép és funkcionális a színezés, jók a jelmezek, általában működik a smink, noha kétségkívül egy-két kulcsfigura köré épül minden, így még a díszletek is.

Marian_EL_417_02

Színészek, karakterek

A színészi játékokra már panaszkodtam, és továbbra is az a szomorú valóság, hogy csak néhány ember viszi el a balhét. Nem akarom teljesen lehúzni a többiek munkáját, sokszor a karakterekkel magukkal van a baj, amiket meg kellene formálniuk. Henry például olyan kis ostoba, anya így, anya úgy, színész legyen a talpán, aki kihoz belőle valamit. De míg az előző szériában többnyire a fejemet fogtam, ha csak feltűnt, Jared S. Gilmore végre kezdi megszokni a kamerát. Robert Carlyle, Lana Parilla – Rumpelstiltskin és Regina karakterei szépen fel vannak építve, a színészek pedig tudnak is élni vele. Rebecca Mader még mindig jutalomjátékot játszik, szerintem annyit mondtak neki, hogy “légy olyan kis általános g*i”, mire elvigyorodott, és már kész is volt Zelena. Emilie de Ravin egyre hitelesebb Belle, persze kell is Carlyle mellé a talentum. És éppen az ő példája mutatja, hogy egy alapvetően egy fonálon futó figurának is lehet az első perctől olyan egyéniséget adni, amivel tisztára bekajálom, hogy ennek a szerepnek mélységei vannak. Ami nagy szerencse, mert kevés másik emberi szál van, ami engem különösen érdekel.

A negyedik széria “saját ellenségei” jók lettek, legalábbis mindkét felében volt kit nézni, úgy karakterre, mint színészre. Például az író annyira tökéletesen ellenszenves lett, hogy azt fel kellene venni a világ leghálátlanabb szerepei közé.

Szóval eddig jók vagyunk, továbbra is minden epizódra jut valami csemege, ha valaki csak bámészkodni szeretne.

Emilie_de_Ravin_&_Robert_Carlyle_(14775443498)

Mesék összeintegrálása

Tegye fel a kezét, aki nem ezért nézi… Kérem, aki sok mesét akar látni egy helyen, az itt megkapja. A sorozat e tekintetben továbbra is hozza, amit ígért, szép fan fiction-t írt mindenféle főhős és főgonosz köré. Frozentől féltem, kicsit kommerciálisnak éreztem a megjelenését, de sikerült ízléssel nyúlni hozzá, és a második feléből már egyenesen Szörnyella de Frászt imádtam a legjobban. Azt nem tudom, mennyire érthető a sorozat a felsorakoztatott mesék ismerete nélkül, érzésem szerint inkább csak hozzáad az élvezeti értékhez, minthogy követelményként álljon a néző és a képernyő közé.

7555-e1424859831377

Feltett kérdések

És íme, elérkeztünk a nehéz pillanatig. A negyedik széria átver. Mert úgy teszi fel a Nagy Kérdéseket, hogy csak mikor kimondom, akkor jövök rá, hogy nemár, hiszen erről már beszéltünk! Két felvonásban, de igazából a kérdés ugyanaz: meddig lehet elmenni a gonoszságban ahhoz, hogy még megbocsátható legyen, és mit kell tenni hozzá, hogy valóban megbocsátást is nyerjen? Ami talán most új réteg: mi a különbség megbocsátás és feledés között?

Az a szomorú hírem, hogy erre a kérdéskörre már három szériát lőttünk el, és a sorozat nem győzi eleget hangsúlyozni a válaszát: az elemi galádság legsötétebb, kénköves bugyrait is meg lehet bocsátani, ha őszinte megbánás követi. Kivéve Rumpelstitskin esetében, akinek már akkor is tiszta lapot ítélnénk, ha csak simán felhagyna szarházinak lenni. (Köhm…)

Az altémát illetőleg, azaz felejtés vs. megbocsátás, egy időre behoztak nekünk egy duzzogó Emmát, de valójában még mindig Regina ügye a szószóló. A szerzőknek nem volt uncsi? Minden epizódban kétszer elővenni, hogy mit kezdjenek a régi világ súlyosan bántalmazott alattvalói a ma megtért Eval Queen-jével… Lehet, hogy ez egyenesen azért csípődött be, mert bár még mindig fogalmuk sincs róla, mit kezdjenek vele, a szerzők is érzik, hogy ezt érdemes volna erősebben pörgetni. Egyelőre túlontúl poláris a paletta, több, színesebb, mélyebb válaszreakciót várnék el. (Fognak mutatni? Hadd találjam ki: nem fognak.)

Akkor most mi legyen?

Mivel attól tartok, ingoványos talajra ez a sorozat sosem fog tévedni, be kell látnom: kilóra vettek meg az első három ponttal. Nem túl hízelgő, de még mindig jó nekem ezt a habkönnyű sorozatot bámulnom. A mélységeket pedig el kell engedni. Nincsenek, nem voltak, nem lesznek, csak néha, mézesmadzag gyanánt. Slussz-passz.

És ne csodálkozzunk, ha nem lesz több Once Upon a Time szériakritika a kétfülű hasábjain, meg kell engem lepni ahhoz alaposan.

Kétfülű Kedveszotty – 0002 – Egy egyszerű kis mese cirkusszal

4 Nov , 2018,
Szilvi
, , ,
Comments

A második adást szerény személyem egymagában bitorolja, de legalábbis mondok egy mesét is.

Nem nagy dolog, kérem, afféle ujjgyakorlat, mondjuk úgy: etűd. Úgy meseírás, mint podcast adás tekintetében.

Van benne egy csöpp kis játék lehetőség is, az sem olyan nagy dolog, de azért jó szórakozást kívánok hozzá.

circus-1344500_640

Podcast elérhetőségek:

Hallgatható a Mixcloudon és a Podcasts.com-on is.

Mixcloud: http://bit.ly/ketfulu-podcast-mixcloud fel lehet rá iratkozni, ha már mixcloud felhasználó vagy, de nem ad podcast appokba integrálható feed-et.

app-barát rss: http://bit.ly/ketfulupodcast-rss: közepesen lutri, hogy a podcast alkalmazás, amit használsz, tudja-e értelmezni. A podcast addict például nem, de a podcast republic határozottan igen.

facebook: https://www.facebook.com/SzilviAKetfuluMesemondo/app/49631911630/ a mixcloud előnye, hogy van facebook pluginje, amit a facebook oldalammal össze tudtam kapcsolni. Itt tehát mindig minden elérhető lesz, amit csak a mixcloudra feltöltök.

kétfülű blog: a podcast tag alatt mindig meg fogod találni az adásokat.

Kétfülű Kedveszotty – 0001 – Mesemondók egymás között – Lovranits Júlia mesemondó

Nov , 2018,
Szilvi
, , , , , ,
Comments

Mondtam már, hogy elindult a Kétfülű Kedveszotty, azaz az első mesemondó közéleti magánpodcast?
Ja igen, szerintem már mondtam. 😀

Az első adás még a nyáron került ki, ebben Lovranits Júlia mesemondó barátommal és kollégámmal beszélgettem. Júlia munkásságáról még többet tudhatsz meg saját blogján: http://blackoriole.blogspot.com/

Nem is kell ide több szó, mert mindent elmond maga Lovranits Júlia, azaz Ő:

Lovaranits Júlia mesemondó (Havas Eszter fotója)
Lovaranits Júlia mesemondó (Havas Eszter fotója)

Podcast elérhetőségek:

Hallgatható a Mixcloudon és a Podcasts.com-on is.

Mixcloud: http://bit.ly/ketfulu-podcast-mixcloud fel lehet rá iratkozni, ha már mixcloud felhasználó vagy, de nem ad podcast appokba integrálható feed-et.

app-barát rss: http://bit.ly/ketfulupodcast-rss: közepesen lutri, hogy a podcast alkalmazás, amit használsz, tudja-e értelmezni. A podcast addict például nem, de a podcast republic határozottan igen.

facebook: https://www.facebook.com/SzilviAKetfuluMesemondo/app/49631911630/ a mixcloud előnye, hogy van facebook pluginje, amit a facebook oldalammal össze tudtam kapcsolni. Itt tehát mindig minden elérhető lesz, amit csak a mixcloudra feltöltök.

kétfülű blog: a podcast tag alatt mindig meg fogod találni az adásokat.

Szertár margójára – Bali, a tenger meg minden

20 Oct , 2018,
Szilvi
, , , , , , ,
Comments

Ismét egy kis mesecsokor következik egy Szertár podcast adás mellé. Ezúttal a Navigátor gazdája, azaz Csapó András volt a díszvendég, aki kétoldali akut Bali-becsípődéstől hajtva több évet töltött el arrafelé, sőt, a dokumentumfilm, melyet részben ő jegyez, már csak az utolsó simításokra vár. Hát ja, hivatást választani tudni kell… 😀

Igen, egyébként ez az a Navigátor, amire hírlevél olvasóimnak már pár hónappal ezelőtt felhívtam a figyelmüket, nem is véletlenül. Érdekes helyeken megesett érdekes dolgokról tudósít, csak semmi reakcióvideó meg jajdecselendzs, helyette egzotikus kalandozásainak szép, nyugodt tempójú beszámolói várnak. Néha jó lenne eggyel több mikrofon a rendszerbe, de még ennek hiányában is jó szívvel ajánlom a csatornát.

A témánk tehát erre a bejegyzésre Bali, és ami ezzel kapcsolatban a podcastban elhangzott.

map - bali

MESÉK, GYŰJTEMÉNYEK

Szerettem volna ide most belinkelni Csenge világjáró sorozatát, amit hopp, az imént “véletlenül” mégis belinkeltem, épp csak egyenesen a Bali fejezetet nem volt szerencsém – mert nincs is! Oké, indonéziai viszont van, csak épp nem Balira specializálódva. Így tehát ha az “Indonézia” ernyő lefedte valamelyik most következő kiemelt történetet, az nem a vak véletlen műve.

Ahogy a podcastból is kiderül, Bali esetében sem igazán szerencsés arról beszélni, hogy “balii népmese”, mivel a számos egymás mellett élő kultúra eltérő mesekinccsel is bírhat. Sajnos a legtöbb weboldal mégis megelégszik a “folktale from Bali” megjelöléssel, így most többnyire én is kénytelen vagyok itt megállni. Ezt csak azért mondom, mert ha egy napon valaki Bali címszó alatt szeretne meseestet rendezni, az bizony menjen ennél mélyebbre, és a lenti forrásokat is jó, ha fölötte kritikus és leginkább elégedetlen szemmel kezeli.

Hát először is, íme a balinéz trickster: Pan Balang Tamak. Némi kutatással bizonyosan több történet is elő fog kerülni, az oldal szerint rendszerint a “furfangos kisembert” testesíti meg a fennálló elnyomó hatalommal szemben. Ugyanarról a weboldalról még egy csirkés mesét szeretnék kiemelni, melyben a kiscsibe egy civet macskát cselez ki.

Más típusú hős a nagy étvágyú, nagy termetű, erős Kebo Iwa, Bali védelmezője. A történet eleje teljesen gyerekbarát, mindent kinő és nehéz etetni. Aztán komolyra fordul minden, a viccesen méretesre cseperedő Kebo Iwa sok jót tesz a környezetének, míg végül élete ármánnyal ér véget.

boomkamp-maerchen-aus-bali-6157115543És végül meg kell említenem a “Märchen aus Bali” c. kötetet is (Mesék Baliról), ami összességében zavarba ejtően európai volt. Nem egészen tudom, hogy mire gondoljak, az egész gyűjtemény olyan, mintha a felénk ismert meséket balinéz díszletek közé zártuk volna. Mint mesék, működnek, de mint egzotikus gyűjtemény, nálam hamar elhasalt. Szinte semmiben sem éreztem, hogy más logika alapján működne, mint amit megszoktam, és ez meglepett egy olyan szerzőtől, aki éveket töltött Balin, és talán még többet más távol-keleti vidékeken. Sem ajánlani, sem ellenjavallattal megbélyegezni nem tudnám, mert a maga módján szórakoztató a klasszikus hármas egységekkel és hátradobott varázstárgyakkal kirakott “törzsi” tündérmese, a Tom és Jerry szívatás sorozat teknőssel és majommal, Midász király balinéz szamárfüle szegény ember hegedűjével (dobjával) keverve, Szélike kakasviadallal, meg a többi történet, amit mindenki ismer, aki legalább egy mesekönyvet forgatott már a kezében. Ugyanakkor a szerző többi, folklorisztikai munkájának tüzetes áttanulmányozása nélkül nehéz eldönteni, hogy ez most egy fan fiction akart-e lenni az Európában ismert mesék alapján, szándékos torzítás történt-e, hogy az egzotikus környezet befogadható legyen egy olyan világban, ahol lényegesen kevesebb információnk volt a Föld távoli vidékeiről, eleve az adatközlő válogatott vagy torzított a fehér ember előtt (nem ismeretlen jelenség), vagy rosszabb, és a gyűjtés és válogatás már egyfajta tudatos vagy nem tudatos kolonizáló arroganciával zajlott. Az eredeti, holland kiadás egyébként ’56-os, de az előszóból arra következtetek, hogy a szerző a meséket korábban ismerte meg.

TÉMÁK SZERINT

Bár a helyszín követelte a fenti rövid listát, a podcast margójára sorozatom célja tematikailag megfogni a beszélgetést. Na gyere, keressünk érdekes dolgokat a mondanivalóban!

Kultúrák találkozása

Az általam ismert meseuniverzumban nagyon nehéz erre jó példát találni. Az a baj, hogy amikor különféle kultúrák találkoznak, az leginkább a csatatéren, vagy ahhoz köthető események kapcsán történik. A magyar mesevilágban ez a tatár, a burkus király, a török lesz, és még véletlenül sem a szomszéd nép, akikkel semmi bajunk, így hát különösebb interakcióba sem lépünk velük. Az utolsó Mítoszok Csatáján egy egészen új mítoszt mondtam, melyben a fehér hittérítők rontották el a helyiek hitét, és ez okozta végeredményben a természeti csapást. Szépen kidolgozott történet,  imádom, de érezzük: most nem lesz jó. Én most direkt olyan példákat szeretnék találni, amikor különböző népcsoportok békében éldegélnek egymással. (New tradot neki?)

Ami elsőre eszembe jutott, az a foglalkozásokhoz köthető találkozási lehetőség bármilyen más népcsoporttal. Például egy kereskedő messzi vidékekről. A cigány jósnő is klasszikus szereplő, mindig elüt a környezetétől, de nem okvetlenül gonosz vagy elvetendő, hanem csak egy szereplő, kinek foglalkozásához népcsoport is társul a hagyományban. Lásd például: Mátyás király lopni megy.

A másik, amire esetleg érdemes lehet gondolni, az a másik világok lakóinak más szokásai, szabályrendszere. Föld alatti világok, magas hegyeken tündérország, ilyesmik. Például van egy észt mese az Aranyfonó lányok c. gyűjteményben, melyben egy vízországba szakadt ember minden ősszel kénytelen egy szánnal végigdübörögni fejjel lefelé a víz jegén, hogy nehogy valaki beszakadjon az új, de még vékony jégen. Szép, misztikus történet, és összességében úgy zárul, hogy nem ítéljük el Vízország egyetlen lakóját sem.

Azután hadd emlegessen Mauit ezen a ponton is. Miközben Polinézia mitológiája természetesen önmagában is jó példa az isteni és emberi világ kapcsolódási pontjaira, most konkrétan Maui legifjabb korára gondolok, amikor még tengeri istenek (szellemek) nevelték. Ahogy Maui cseperedik, szépen ráeszmél, hogy ez mind jó, de ő valahogy nem olyan, mint akik nevelik. Szóval érted, hogy ezek a többi lények nem fosnak félisten gyereket felnevelni, egész jófej húzás, nem?

wood-play-flower-human-friendship-together-666530-pxhere.com (1)

Küzdés egy álomért

child-2553268_640Csapó András, ha nem is érett tüsző kora óta, de mindenesetre már jó régen szeretett volna eljutni Indonéziába. És hát ja, meg is csinálta. Aztán kifundálták páran, ejnye no, készítsünk ismeretterjesztő filmet, és akkor jött jó sok munka, spórolás, szponzorok keresése, meg úgy egyáltalán: az egész út előkészítése, és megvalósítása. Igen eltökélt csapat. Most mondhatnád, hogy tele a mesevilág ilyen arcokkal, de akkor nehezítek: nem lehet a cél a királylány keze. Nem, tessék más álmokat kergetni, tegyük fel, hogy a világon más vágya is lehet valakinek. (Nyilván nem elvetendő a társ megtalálása sem, de ugye értjük, mire gondolok?) Ugye, így már rögtön szűkebb a kör.

Hosszan tartó spórolás témakörben azt hiszem, a legegyszerűbb a Timeless Tales gyűjteményben is szereplő didaktikus mesét említenem. Ebben egy apa közli a fiával, hogy nincs ideje játszani vele, mert neki minden percet pénzkereséssel kell tölteni. És akkor a fiú (bocs a spoilerért, de szerintem nem kell széles mesemondó tapasztalat hozzá, hogy kitaláld) szépen mindig félretesz egy kis pénzt, hogy majd megvásárolhassa az apja idejét.

Új kedvencem a Majomkirály, akiről magam sem tudtam előre, hogy fülig szerelmes leszek belé. Na, az egész rögtön azzal indul, hogy mindenáron halhatatlan akar lenni, és ezért nem rest útra kelni, megkeresni a Mestert, és áldozatos munkával kitanulni a mesterséget. (Hogy hogy érnek véget ebbéli tanulmányai, meg különben is mi a büdös fészkes fenét csinál utána, az… anyám, ha nem olvastad, nem mondom meg. Maradjunk annyiban, hogy ő egy majom.) Végeredményben végigfut a szövegen a Majomkirály mindenféle álma, amikért a maga módján mindig szorgosan tevékenykedik is.

Az utolsó, amit meg kell említenem, ha már a Szertár Podcast Margójára sorozat nyitányában is szerepelt, a kékfestőinas álma volna, melyet addig nem árult el, hogy mi volt az, amíg az be nem teljesedett. Szép implementációja a dédelgetett álom fogalmának. A történet természetesen változataiban él, részben vagy egészben ugyanez történik itt csudakarddal, itt pedig csudakard nélkül, ki-ki válassza ki a szívéhez kedvesebbet.

Képalkotás

A mesevilágban videófelvételek készítésére nemigen fogunk példát találni, így ismeretterjesztő filmes mesét értelemszerűen nem találtam, de a képalkotás, megörökítés azért megjelenik itt-ott. Lesz egyébként egy aránylag modern is közte, úgyhogy tulajdonképpen lassan a videózást is be lehetne venni a buliba. Elvégre Edison már készített mozgóképre masinát és felvételeket is, azóta pedig már felnőtt egy-két generáció.

zoetropestrips

Kezdjük egy nagy klasszikussal, Leányszín Bálint és Gyöngyszín Ibolya meséjével, melyben Bálint úgy szereti testvérét, hogy mikor el kell mennie, hát festet róla egy képet magának. Hát aztán az olyan egy helyre kép lesz, hogy a vízi király is menten a lányba szeret. Ez a szép tündérmese sok átváltozással, és jó humorral elmesélve itt olvasható.

No, akkor festményből ennyi elég is, jöhet valami monumentálisabb. Elsőként is vegyük a csillagokat, melyek nem egyszer egyenesen a földi életet meghosszabbítandó születtek valamely alakzatban. Mivel balinéz asztrológiai ismereteim sajnos felette hiányosak, hogy legalább valami földrajzilag közelit említsek, vegyük mondjuk már megint Maui kampóját, amivel a szigeteket a víz színe fölé emelte, és amit Te is minden nyáron megcsodálhatsz. Annál is bátrabban emlegetem, minthogy a történet változataiban (például teknőssel) az egész tágabb régióban fel-fel bukkan, Pápua Új-Guineában egészen biztosan.

A legzseniálisabb dokumentáló értékű rajzok közül nem szeretnék egy konkrétat kiemelni. Aki látott már életében mitologikus történetábrázolást, az tudja, mire gondolok. Ezeken a képeken sokszor nem egy konkrét jelenetet ragadnak ki a történetből, hanem a létező legzseniálisabb módon az EGÉSZ történetet örökítik meg egyetlen képkockában, vagy legalább a felét. Ezért is lehet őket darabonként órákig bámulni. A képregény-művészet csúcsa, ha úgy tetszik.

Életre kelt képek témakörben nem húznám nagyon az időt, mert ebben az esetben nem egy esemény megörökítéséről van szó. Az egyik cukiság faktorával hódit, gyerekek össze-vissza fogják csókolni a mesemondó kezit-lábát egy olyan meséért cserébe, amelyben valaki mindig csak cicát rajzol – ami egyszer aztán életre is kel, és le is lép a vászonról (n+1 D mozi). A legendás Slappy Hooper pedig egy modern, vérbeli amerikai szuperhős, kinek ereje abban áll, hogy amit ő fest, az úgy is lesz, méghozzá alaposan.

A bizarr szokások

A podcastban egy számunkra meglehetősen furcsa hagyományról hallhatunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan is emlékeznek a helyiek halottaikra. Erről azok a rémmesék jutottak eszembe, amelyekben a holtak például visszakérik tulajdonaikat, vagy mondjuk “simán csak” nótázásba fognak. Ki tudja, talán ezek sem olyan szokatlan jelenségek arrafelé.

 

skeleton-1456627_640

Hangzó anyag

A hosszú sort pedig egy jogvédett magyar mesével szeretném zárni. A riportalany szavajárása apropóján, ahogyan a versenyt nyert költő is mondja:

Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö-dömdödöm.

Nos, ennyi mese talán elég is lesz mára. Szép álmokat, jó utat kívánok mindenkinek, irány Bali!

Once Upon a Time – Season 3 – kritika

24 Aug , 2018,
Szilvi
, , , , , ,
Comments

Röviden: 9 epizód középszerűség, majdnem otthagytam, utána szép mentés. Nagyszerű főgonoszok, érdekes új világok és végül egy értelmetlen befejezés. A képi világot még mindig szeretem, behozott karakterek tetszettek, régiek vegyesen. Mindeközben a mesés szappanoperát helyenként ad-hoc megvilágosodások tarkítják. Nem értem a szerzőket, vagy ha mégis, akkor szólok, hogy ne tessék olyasmibe ártani magatokat, amihez nem értetek. Van viszont legalább egy nagyon szerethető üzenete a harmadik szériának, de csak a spoiler alert után.

once_upon_a_time_logo

Szóval arra már többször panaszkodtam, hogy az egész sorozat nekem egy kicsit csapong, és ez leginkább átgondolatlan forgatókönyvre utal. Ami rágalom, mert tudjuk, hogy vannak időnként szériákkal előre szóló utalások, szóval valami elképzelésük nyilván volt a dolgok folyásáról, de a végterméken ez mégsem mindenütt látszik. Miközben az újabb mesék beemelése és a régiek mélyítése gyönyörű, az új helyszínek kifejezetten szerethetőek, egy-egy mozzanat még a történelemkönyv megfelelő oldalának fellapozásával is csak komoly engedményekkel értelmezhető. A fináléra személy szerint haragszom, mert annyira szembe megy mindenfajta jóérzéssel, ahogyan ennek a sorozatnak nem lenne szabad. Tessék már észrevenni, hogy az a címe, hogy Once Upon a Time, célkitűzése pedig a nyugati popkultúra meséire fan fiction-t írni, nem pedig a Trónok harcát Piroskával és Eval Queen-el reprodukálni. Amit amúgy meg tudnék bocsájtani, ha olyan géniuszok jegyeznék a forgatókönyvet, mint J.R.R. Martin (tudom!), a suszter viszont maradjon a kaptafánál.

Az összes mérgemet lényegében a finálé indokolja, a szezon egyébként összességében nem lett volna rossz. Nagyon tetszett, ahogyan több irányba is kitágult az univerzum, Robert Carlyle és Lana Parilla még mindig hozzák a formájukat, már amikor teret enged nekik a szövegkönyv. Henry szegény reméljük, a következő szériáig tanul egy kis színészmesterséget, a többiek viszont egyre ügyesebben boldogulnak el még az olyan bugyuta karakterekkel is, mint Prince Charming és Snow White. (Srácok, lesz itt egyszer valakinek mondjuk egy hobbija?) Üzenetek tekintetében jól állunk, több helyen is nagyon szépen öltöttek testet komoly lelki gyakorlatok.

Ajánlani továbbra is azoknak tudom, akik nem vágynak nagyon összetett sorozatra, és a világ büdös nagy mocskát sem szeretnék az arcukba kapni. Nagyjából habkönnyű kalandszórakozás némi valódi közvetített értékkel, szép tájakkal és kosztümökkel. Varázslattal, motivációkkal, ármánnyal, dühvel és szeretettel, küzdelemmel és gyávasággal, feloldással és feloldozással. És most jöjjön az érdekesebb csemegézés, vagyis jön a…

SPOILER ALERT!!!

Szóval karakterek. Nem fogok mindenkire kitérni, csak akik engem jobban érdekeltek. Ablakom alatt tüntető tömegek kívánságára a többiekről is szívesen megmondom a véleményemet.

Miután kilúgozták az előző és a jelen szériában az Eval Queent és Rumplestitskint, mely folyamatban viszonylag hitelesen “megjavultak”, öröm volt és boldogság a két új főgonoszt a képernyőn üdvözölni. Ahhoz sajnos kellett az egész széria, hogy az új Regina meg az új Rumpel tartalommal teljenek meg, de ezt az időszakot ügyesen átvészeltük a két új szemétládával. A dühös vakarcs Peter Pan csodálatos genyó trickster pótlék volt, és nekem teljesen belefért, hogy összemosták a Pied Piperrel. Az egész Neverland sziget úgy általában is tetszett, bár bevallom, Peter Pan ügyben amúgy alulkvalifikált vagyok. A Peter Pan “könyv” érdekes kettőssége, hogy miközben Peter Pan öncélú és utálatos, a részletek tele vannak erős morális tartalommal. Vagyis Peter Pan, az erkölcsi aggályokkal nemigen küszködő gazember sokszor úgy játszik a szereplőkkel, hogy azoknak a megmeneküléshez az élet velejét kell megérteniük.

A széria (vagy a sorozat?) gyengéje, a félszavaktól történő megvilágosodás itt is többször előkerül, csak egy példa:

Emma: Mondjátok meg, hol van Peter Pan!
Lost Boys: Nem mondjuk.
Emma: De mondjátok meg, mert higgyétek el, ez a helyes, ha megmondjátok!
Lost Boys: Odabújt a kredenc mögé.

Mi??? Kérem, az ilyen pálfordulásokhoz legalább 3 epizód kellene! És tele van a széria hasonló vitákkal, megvilágosodásokkal. Nem ismeretlen a mesei világban sem, de nem is véletlenül nem szeretem. Rumpel végleges (?) megjavulása kb. ugyanígy történt, amikor Neal ráparancsol, hogy ne ellenszolgáltatásért készítsen majd ellenszérumot Charmingnak, hanem mert ez a helyes. És akkor Rumpel hirtelen hogyaszonygya: “ja igen, jó”. De neki legalább addigra már volt két és fél széria előélete.

És egyébként hová lettek az elveszett kölkök, miután kikötött a hajó Storybrookban?

Neverland a hasonló bukkanók ellenére is izgalmas fejezetként él bennem, kár, hogy olyan sok epizódot használtak el, mire tényleg beindult. Érzelmi tetőfoka számomra az Echo Cave volt, ahonnan csak akkor szabadulsz, ha kimondod a legsötétebb titkodat. Khm, ugye ismerjük az érzést?

Robbie

És akkor a Peter Pan “könyv” Rumpelstiltskin önfeláldozásával zárult – amit 2 epizódon belül sikerült visszaszívni. Aminek örültem, mert hiányzott volna az egyik legnagyszerűbb színész. Persze tudtam, hogy Robert Carlyle ennél több szériában van jelen, csak az egész olyan… Szóval itt kezdődött az, hogy a szerzők elkezdtek olyasmibe nyúlni, ami nem kenyerük. Értem én, hogy mire a széria képernyőre került, a világ Trónok harca lázban égett, de míg J.R.R. Martin vigyorogva forgatja ki a megunt karaktereket a könyvből, hogy ezzel merőben új alaphelyzetet teremtsen, addig Rumpel ideiglenes kiiktatása, majd visszatérése inkább olyan furcsa volt. Egyfelől kellemesen erősre sikerült az önfeláldozás, de aztán bénán tébláboltak egy kicsit nélküle, majd úgy tért vissza, mint aki életében soha nem tett le semmi hősiest az asztalra, sőt – de ezt majd a finálé elemzésénél kifejtem. Ha nem értesz ahhoz, hogy kiírj egy minden szempontból kulcsszereplőt a sorozatból, akkor ne írd ki, hanem mondjuk változtasd át. Akkor is vissza lehet csempészni a sztoriba, csak nem fog fájni, mert ebben esetleg ügyesebb vagy.

Mielőtt a Trónok harca hatás legmélyebb bugyraiba betekintenénk, azaz a fináléba, egy picit még lelkendezem a Zelena jelenségkör fölött.

Szóval miután ugye eltűnt Peter Pan, Rumpelstiltskin nincs vagy csak bénán pislog, Regina pedig durcás, de javuló személyiséggel keresi önmagát, nyilván kellett valami hatásos ellenség. Zelena pedig: na EZ az, kéremszépen, amihez értenek, ez a Zöld Eval Queen nagyon ügyes húzás volt. Óriási boszorkány, határozott céllal, és azon kevés varázserővel bíró emberek egyike, aki képes időutazást előidézni. Rebecca Mader lubickol a szerepben, talán még Lana Parilla első szériás alakítását is felülmúlja önelégült vigyorával, amihez foghatót szerintem a Maszk óta nem láttunk. Nyöhhöm, a zöld is elég jól áll neki, és összességében aránylag szépen fel van építve, hogyan lesz gonosszá. Az első Regina-Zelena csata meglepően csinos lett, imádtam, hogy Regina nem hozta magával a szívét (hah, the real Monkey’s heart :D). Ahogy Zelena Rumpelt rángatta az egyszerűen zseniális volt, és nagyjából addig is húzták csak, amíg tényleg volt ebben a marionett műsorban szufla. Mondjuk a randi vacsorát azt nem vágtam, hogy Zelenának mi szüksége volt rá azon felül, hogy talán majd most kufircol egyet a Dark One-al. Hát, nem jött össze, na mindegy.

Once-Upon-a-Time-Season-3

Ami szerintem a Zelena “könyv” gyengéjeként felróható, hogy amikor Emma megjelent a placcon, hogy na akkor megint én leszek a Megmentő, akkor neki pontosan azt kellett volna tennie, amit valamelyik epizódban ő maga ki is mond: ha már van egy ilyen szuperképessége, hogy böffentésre megmondja, ki hazudik, akkor igen, igazad van kislányom: kérdezd végig a szereplőket, hogy ő volt-e. Emma elvileg nem lő mellé, mint a diákegylet Feynmannal, szóval a kb. 50-100 lakost max 2 óra alatt le tudta volna interjúztatni. És akkor lehet, hogy valaki kimarad, mert elbujdokol, de a többiekről máris tudjuk, hogy nem ludasak. Érthetetlenül kihagyott ziccer.

És akkor most jöjjön a feketeleves. A FINÁLÉ. Direkt hagyok a végére egy kis lelkendezést, mert ez most a földbe fogja döngölni a szériát, pedig ugyancsak kesztyűs kézzel bánok majd vele. És kedves Szülők, az előadásaimmal ellentétben itt most rögtön a következő bekezdésben csúnyán fogok beszélni.

Szóval egy. Rumpel bácsi, akiben Belle úgy hisz, mint a Télapóban, és aki kutyaként szereti Belle-t, mit csinál, na mit csinál? NA MIT CSINÁL? A finálé előtti másodpercekben (20. epizód vége) megkéri a Nagy Szerelmének a kezét, és ezzel AZONOS pillanatban úgy bassza át, mint a szart a palánkon. Konkrétan egy hamis tőrt bíz a gondjaira, mint a szerelmük zálogát.

És ez nem azért bosszantó, mert szemét dolog. Azért bosszantó, mert míg J.R.R. Martin mindig úgy ármánykodtatja a karaktereit, hogy az alaposan aljas, de belefér, itt, ebben a sorozatban, ebbe a Rumpelstiltskin karakterbe ez nem fér bele. Rumpel mindig is a kiskapuk embere volt, és egész Dark One működése során folyamatosan átverte az ügyfeleit, de egy dolgot sosem csinált: soha nem hazudott. Nem mondta el, mi a varázslat ára pontosan. Nem mondta el, mit forgat a fejében, de soha nem állított valamit, ami a szó legszorosabb értelmében ne lett volna igaz. Szerette kiforgatni a szavakat, és kimondott szóval talán ezúttal sem hazudott, de végeredményben azt állította, hogy a tőr által magamagát teljes egészében Belle-re bízza, mert ő a jóság meg a tudomisén, és legyen ezért Belle az ő erejének őrzője. Miközben egy nagy szart, és erre a földkerekén semmi, de semmi szükség nem volt. Rumpel tud gyáva is lenni, de akkor is nyíltan bénázza el a dolgokat. Lehetett volna egy kiadósat veszekedni arról, hogy megölheti-e Zelenát, aztán arról, hogy mégis megölte, de hogy belehazudjon a szerelmének a szemébe, az nem Rumpelstiltskin.

o fingott

És akkor kettő. Rumpel megöli Zelenát – melynek hatására ö… pontosan miért is nyílt meg az időkapu? Valami béna magyarázat elhangzott, de ad-hocabb volt a mesei múltat idéző betéteknél is. De jó, hát na, megnyílt, és akkor Hook és Emma becsusszanak a múltba. Egészen ötletes csetlés-botlásokon át végül is megoldják a tutit, és…. Emma, aki legalább egyszer értelmetlenül hosszan felemlegeti a McFly trilógiát annak a Hooknak, aki a filmipar fogalmát sem ismeri, na mindegy, a lényeg, hogy nyilvánvaló lesz a nézők számára, hogy Emma a popkultúrának hála Hooknál és Rumpelnél is jobban tudja, hogy nem változtathatsz a múlton, na fogja magát, és indulatból visszahoz egy random parasztlányt a jövőbe, hogy az egyik kulcsszereplőnk nehogy megölje. LOL.

Na jól van, hát elhozta, és akkor persze kiderül, hogy… Három. Most komolyan, tényleg ez volt az a pillanat, amikor Regina alól ki kell rántani az éppen csak formálódó talajt? A Once Upon a Time a nyugati kultúra, konkrétabban a Disney meseuniverzum alapjaira támaszkodik. Szemét karakterek szemétkedhetnek. De néhány mesei alaptézist illik tiszteletben tartani, és például várjunk már az ilyen húzásokkal addig, amíg Regina legalább egy kicsit stabilizálja vadiúj személyiségét, mert speciel ő tényleg komoly jellemfejlődésen ment keresztül, aki ezek után megérdemelne egy pici boldogságot. Megint itt tartunk: Trónok harcásat akarnak játszani olyanok, akik előbb felépítettek egy teljesen más szabályokkal működő világot, és olyan csavart hoznak be, amire a néző nem lett kondicionálva. A Once Upon a Time világában létezik igazság, a szerencse pedig nem forgandó, hanem hősi cselekedetek mentén alakul. Ebben különbözik J.R.R. Martin univerzumától, teljesen más nézői attitűddel ülök a két sorozat esetében a képernyő elé. A Trónok Harcában legfeljebb azért sajnálunk egy kieső karaktert, mert érdekes dolgokat csinált, vagy jó szövegei voltak, itt viszont azért, mert ÉN, érted már?, ÉN vagyok a karakterben.

regina-robin-marain

Egy szóval: a finálé nem egy izgalmas felütéssel hív a következő széria megtekintésére, hanem egy aránytalanul fájó pofán csapással, ami vagy begyógyul, vagy nem, de most vérzik. És ez nem esett jól.

No, de ígértem a sorozat szép mondanivalóját, íme:

Gyerekek, 22 epizódon át, 3 különböző főszerelő példáján és még hány mellékszereplő történetén keresztül láttuk, hogy nem ciki, és lehet szeretni életed szerelmének, társadnak, a mindenednek az elvesztése után is. Akkor is, ha közben annyira eszedet vesztetted, hogy egy csomó rossz dolgot cselekedtél, és akkor is, ha már nem hittél a világban. És ezt tessék jól megjegyezni, mert ha semmi mást nem vittél haza a sorozatból, akkor itt az üzenet, és a harmadik szériában ez pirossal van és kétszer aláhúzva. Nem jó, ha meghal, akit szeretsz. Meg is kell gyászolni. De van helye később még a szerelemnek, van helye a révbe érésnek, van helye a boldogságnak. Akkor is, ha piszokul fájt, és akkor is, ha sok évbe tellett elengedni, sőt, akkor is, ha utána megint padlóra kerülsz valamiért. Továbblépni, újra igazán szeretni lehetséges, ér és érdemes.

41159a25-912c-44de-9e1a-e63abb935386

Elektronok és betyárok a Művészetek Völgyében

17 Aug , 2018,
Szilvi
, , , , , , ,
Comments

Idén is összeszűrtük a levet a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel, így 2018-ban is vendégeskedtem náluk a Művészetek Völgyében. Sőt, emeltük a tétet: a Zöld Zugolyban immáron két külön műsorban állapodtunk meg.

A résztvevők száma némi lokális szervezési anomália következtében (mely ügyben a Zöld Zugolyra semmi szín alatt ne tessék kérem ujjal mutogatni) a létszám jóval visszafogottabb volt a tavalyinál. Cserébe családiasabb hangulatban volt szerencsém mindkét alkalommal mesélni.

rsz_fdsc06641

Az első produkció a folyton fejlődő “klasszikus Tesla” volt. Az elején egy részleten mindig csavarok egy kicsit, mert sosem tetszik, ahogyan volt. Ide ezúttal is kitaláltam egy teljesen új elemet, és azt hiszem, végre rátaláltam az irányra. Alapvetően flottul és közérthetően lehetett beszélgetni a fizikáról, úgyhogy ezt a megoldást fogom tovább fejleszteni. Volt itt már minden, sima beszéd, kérdezz-felelek, karácsonyi girland, de ez a két tárcsa, amit most bevezettem, annyira szépen kijelölte az elektromos tér irányát, hogy szerintem nem volt a teremben olyan töltött részecske, ami ne mindig a megfelelő irányba szaladt volna. Még a mágneses teret kell valahogy vizualizálni, pontosabban verziókat kidolgozni, mert amit terveztem, most nem működhetett. Ahhoz kellett volna egy vagány kölök, akit tudok animálni. Felnőttekkel óvatosabban szoktam bánni, különösen egy fesztiválos előadás elején, amikor fél szemmel még a műsorfüzetet böngészik. De azért élvezték, és előadás után majdnem mindenki oda is jött a kísérleti eszközökkel játszani.

Aztán délután szétnéztünk a Völgyben. Mivel nyolc után egy magamfajta álomszuszék fellépőnek már ágyban a helye, nem sokáig maradtunk, de így is igen kellemesen telt az idő, és egy kisebb mutatványos produkció is belefért. Egyébiránt kárpótolt mindenért nemesvámosi szállásunk, aminél idillibbet elképzelni is nehéz volna. Nagy rét, csend, két lusta macska – a civilizációt szinte teljesen kitakarta előlünk az erdő, csak a távolban futó közút és a Kab-hegyi torony emlékeztetett bennünket arra, hogy nem is olyan messze innen úgynevezett emberek élnek.

rsz_f20180726_180256

Másnap ugyanabban az időben ismét a Zöld Zugoly önkéntesei között találtam magam, immáron technikai igények nélkül, a hátsó udvarban. Balatoni, illetve elsődlegesen Balaton-felvidéki meséket és mondákat ígértem “Tájékozódási Mesefutás” címmel. Ugyan családi programnak terveztük, ugyancsak híján voltam gyerekeknek, így valamivel gyorsabban haladtunk. A gyerekekkel egy csomó mindent mindig meg kell beszélni, hogy mondjuk ki az a Mátyás király, mik azok az óriások, mi egyáltalán a Balaton-felvidék – hát a felnőttek esetében minderre semmi szükség nincsen. Így aztán egyetlen kivétellel az összes tartalékmesém is elfogyott, tudod, amik közül akkor válogat az ember, amikor még egy mese belefér az időbe. Volt itt minden, hazug mese, Haláp legendája, Kinizsi, Szent István, és hát természetesen eljött az utolsó magyar Robin Hood: Savanyó Jóska is. Rablóvezér, de igyekeztem a kevésbé véres sztorikat előszedni, bár tanulság, hogy egy-kettőt azért érdemes talonban hagyni pont az ilyen esetekre, amikor mégsem jönnek gyerekek. Alapvetően igyekeztem a romantikus betyártörténetek közül válogatni, és kevésbé a periratok alapján készült rablások leírásaiból. Utóbbi is legalább olyan izgalmas egyébként, csak hogyismondjam… a Savanyó Józsi szívében lakó végtelen szeretet valahogy mégis kevesebbszer viszi rá, hogy pénzes zacskókat osztogasson a szegények között…

Nem maradtunk soká aznap sem, nem is volt már szállásunk, de azért az még belefért, hogy hazafelé tiszteletünket tegyük Savanyó Józsi sírjánál, Tótvázsonyban.

rsz_f20180728_185006

És ezzel zárult is a Kétfülű nyári szezonja.

Chillfesztivál a Tű Fokán

9 Aug , 2018,
Szilvi
, , ,
Comments

Nyugalom, chill, teljes kikapcsolódás, általános időtlenség. Azaz: Tű Fokán művészeti fesztiválon jártam. Tunk.

Enikő már előző nap is mesélt, de a pénteki alkalomra én is be tudtam csatlakozni. Így lettünk mi ketten az idei Tű Fokán fesztivál mesemondói, ami talán kis hazánk legnyugisabb fesztiválja. Van színpad, van büfé, vannak nagyjából fix műsorok – hát aztán nem kell itt kérem semmiből stresszt csinálni. Mindenki mindenkit szeret, ha kell, segít a hangfalakat felcipelni, vagy épp beáll krumplit pucolni. A lényeg, hogy ahányan ott vagyunk, mi mind érezzük magunkat nagyon jól – és legfőképpen felejtsük el pár napra, hogy az időmérést egyáltalában valaha feltalálták. Kis létszám, tartalmas együtt töltött idő. Így tudnám összefoglalni.

rsz_36603260_1823458317711939_8020550180568825856_n

Ahogy megérkeztünk, máris éreztem, hogy minden elvárást azonnal el kell engednem. Jó idő van, nyár van, jó emberek fogadnak mosolyogva, minden szép és jó lesz. Valakit a rét közepén masszíroznak, valakit a sátorban a profi masszőr dögönyöz, mások a színpadon hűsölnek. A büfé egy darab kocsiból áll, rágcsák és ital kapható elég normális áron. Amúgy kaja lesz, de majd még el kell menni a hozzávalókért, viszont ha addig megéheznél, még van a reggeliből, nagyon finom gyümölcsös-grízes valami, Holland Szakács úr készíti, kimondottan menő.

Ahogy a bevásárló autó kigördült, még lazultunk egy kicsit, aztán elfoglaltuk mesemondó helyünket a ponyva alatt. Aki már ott volt, többnyire átfordult mesehallgató pózba, aki pedig még csak a placcon kóricált, mert pont nem ment a rétre az éneklős chillfoglalkozásra, az többnyire odagyűlt körénk. Így egy nagyon kellemes, barátságos környezetben kezdtük meg közös munkánk talán eddigi legkevésbé megtervezett műsorát. Amolyan örömmesélést tartottunk – mindenki örömére.

Igazából mindketten hoztuk a formánkat. Enikő tündérmeséket mesélt, varázslattal, hármas egységgel, meg mindennel, ami a szívet-lelket nyugtatja. Izgalmas mesék chill alapon. Annyit beszéltünk csak meg előre, hogy mivel ő úgyis tündérmesét fog mondani, mert azt szereti legjobban, én inkább a “klasszikus kétfülű repertoárból” válogassak. Mondtam északról is mesét, házi mesét is, a szempont igazából az volt, hogy a tündérmesék monumentalitását ellensúlyozandó vidám, különös és/vagy szokatlan, esetleg csattanós történettel álljak elő. Enikő kezdte, azután igazából egyik történet a másikat hívta, ami ott és akkor az éppen elhangzott történet kapcsán eszünkbe jutott.

rsz_37225237_10216607140440391_2964902605458767872_o

37226692_10216607051918178_2035263265021362176_o

Nagyon élveztem, és íme ismét a bizonyíték, hogy a felnőttek nagyon is szeretnek meséket hallgatni – kékre festett meg raszta hajjal egyaránt. A Tű Fokán fesztivál pedig nagyon jól ráérzett arra, hogy ez a rendezvény, ahol a résztvevők eleve ilyen közel állnak egymáshoz, egyenesen hívja a mesemondást. Adott volt hozzá a hangulat, gyakorlatilag semmiféle jégtörő praktikát nem kellett bevetnünk: a közönség már eleve mesehallgató állapotban várta a műsort.

Az eredeti terv szerint meg akartuk várni a vacsorát, amire végül az időtlenségből adódó csúszásnak köszönhetően mégsem maradtunk ott, a Pető Ádám és barátai formáció koncertjét viszont így volt lehetőségünk meghallgatni. A színpad éppen annyira volt magas, hogy mi ott a fűben fetrengve még ne érezzük őket nagyon távol. Unplugged, természetesen. Közben valaki még tangóharmonikával is felugrott melléjük, hát pont ilyen ez a fesztivál.

Mit is mondhatnék? Szerintem… Szóval szerintem az egész nagy világnak egy hatalmas nagy Tű Fokán Fesztiválnak kellene lennie, hidd el, ez egy maradéktalanul boldog bolygó lenne.

rsz_20180629_181445

Kétfülű Kedveszotty, azaz már van podcastom is

15 Jul , 2018,
Szilvi
,
Comments

Aki nem tudná, mi az a podcast: nagyjából ugyanazt jelenti a rádiózásnak, amit a youtube a videózásnak. Így meg van? Szóval ahogyan bárki indíthat youtube csatornát majdnem tetszőleges témában, úgy bárki készíthet hangzó anyagokat is, szintugyanúgy majdnem bármilyen témában. A legtöbb nagy szolgáltató a szokásos alapelvek mentén nem tűr meg bizonyos (pl. uszító) tartalmakat, jelölni kell a felnőtt műsort, és nem sérthetek szerzői jogokat. A többi viszont rajtam áll.

Ez menő, ajánlj már valami jó podcastot!

Szerintem “podcastokat” hallgatni nagyjából tíz-tizenöt évvel ezelőtt kezdtem el. Akkor még más megjelenésű volt az EPER, azaz az Első Pesti Egyetemi Rádió, melynek legtöbb hanganyaga ma is elérhető. A legjobbakat, a Lukács Bélákat nem találom, de pl Csányi jópofa előadása elérhető az archívumban. Érdemes böngészni mindkét linken. Lukács Bélát egyébként wikipédia oldaláról kiindulva is lehet keresni, főzéshez, takarításhoz, meggymagozáshoz ajánlom.

Na ennek a modern verziója a podcast, amihez a mobilkorszakban appok tömegei készülnek, mindenféle extra szolgáltatással. A legtöbb app kereső funkciója végigpásztázza a legnagyobb szolgáltatókat, például soundcloud, itunes, libsyn, sok jó tartalmat lehet találni. Például a Story Story Podcastot, hogy mást ne említsünk. A Szertár pedig már többször szerepelt a kétfülű blogon is.

Király, és tényleg van már Kétfülű a podcast-univerzumban?

Bizony, a Kétfülű Kedveszotty köszöni szépen, elindult, új adásokkal az elvárhatónak megfelelően ad hoc alapon jelentkezik. Amikor és amihez kedvem szottyan és valamilyen módon kapcsolódik a mesemondáshoz. A kísérleti időszakból, amikor az alaptechnikát bejárattam, mint mikrofon, szerkesztő alkalmazás, azt hiszem, a rovaripari konferenciás adás a személyes kedvencem, bár elismerem, némi nyitottságot igényel. A Kedveszotty e pillanatban egy műsorral büszkélkedhet, melyben Lovranits Júlia mesemondó pajtásommal beszélgettem. Jönnek további mesemondók, helyszínek, mesék meg minden, már tárgyalok az új alanyokkal.

episode_cover_large

Felcsigáztál, de miért nem találja meg a kereső a Kétfülű Kedveszottyot?

Hát, azt én is szeretném tudni, hogy hogyan tudnám magam az iTunes adatbázisába beintegrálni. E pillanatban a feladatot sok eredménytelen munkaóra után marginális lépésnek nyilvánítottam. Ha úgy érzed, Te vagy a podcastok mestere és szívesen megcsinálod nekem, vendégem vagy egy kávéra-rétesre, de én most több energiát ebbe már nem akarok fektetni. Tanácsok, tippek kerüljenek, köszi, eleget teszteltem. A magyar podcast közösség sem tudott eddig segíteni, így most maradok a be nem integrált formáknál, csak a tartalmak elkészítésére fogok fókuszálni. Jobban élvezem… :)

Miért nem teszed fel simán a youtube-ra?

Tudom, hogy sokan járnak el így, de én egyelőre nem szeretném ezt a megoldást követni, mert számomra a youtube a videós tartalmak megosztására szolgál. Igen, én is hallgatok onnan munka közben zenét, DE AKKOR IS! Hát ezért. Nekem a podcast zsebre vágott telefonos műfaj, és a legtöbb youtube app nem tud lockolt képernyővel youtube videót lejátszani. Amint tömegek tüntetnek az ablakom alatt, fel fogom töltögetni az adásokat a youtubera is.

Szóval akkor hol van a Kétfülű Kedveszotty?

Több csatornán is elérhető:

Mixcloud: http://bit.ly/ketfulu-podcast-mixcloud fel lehet rá iratkozni, ha már mixcloud felhasználó vagy, de nem ad podcast appokba integrálható feed-et.

app-barát rss: http://bit.ly/ketfulupodcast-rss: közepesen lutri, hogy a podcast alkalmazás, amit használsz, tudja-e értelmezni. A podcast addict például nem, de a podcast republic határozottan igen.

facebook: https://www.facebook.com/SzilviAKetfuluMesemondo/app/49631911630/ a mixcloud előnye, hogy van facebook pluginje, amit a facebook oldalammal össze tudtam kapcsolni. Itt tehát mindig minden elérhető lesz, amit csak a mixcloudra feltöltök.

kétfülű blog: a podcast tag alatt mindig meg fogod találni az adásokat. Az első Kedveszotty hamarosan érkezik post formában is.

De nekem akkor is van egy tutitippem, mindenáron el akarom mondani!

Tök jófej vagy. Imádlak, tényleg, öröm az ilyen rajongó. Viszont komolyan mondtam, hogy a javaslatok nekem most nem jelentenek segítséget, csak az elkészített megoldások. Ha ilyen konstrukció is érdekel, állok rendelkezésedre, szívesen elküldöm a fájlokat is.

Együtt meseösvénykedtem a tekergőkkel a Múzeumok éjszakáján

26 Jun , 2018,
Szilvi
, , ,
Comments

A Tekergő Meseösvény Egyesület meghívást kapott idén a Múzeumok Éjszakájára, méghozzá az ELTE Természetrajzi múzeumába, még pontosabban az ásványtár megünneplésére. Ez alkalomból két programmal is készültek, egy meseösvénnyel és egy felnőtt mesemondó műsorral. Pontosabban készültünk, ugyanis bár a munka oroszlánrészét egyértelműen a törzstekergő Hajós Erika és Gregus Laci végezték el, a szerencse úgy hozta, hogy én is besegíthettem nekik egy kicsit.

20180623_143954

Fél három. Terelőnyilak már felragasztva, állomások véglegesek. Laci szálakat húz és csengőket függeszt. Kató és Panna hol itt, hol ott bukkannak fel, de a lényeg, hogy tudják a dolgukat. Orsi az írásvetítőnél tüsténkedik, Erika intéz és terelget, Virág a dobos állomáson programon gondolkozik. A Kétfülű befut, de hol van Panni?

Három óra. A résztvevők már vagy a kiindulási teremben gyülekeznek, vagy jegyet vásárolnak. Erika fel s alá szaladgál, mindenhol minden rendben van-e. De hol van Panni?

Három óra öt perc. Erika bezárja a kiindulási terem ajtaját, köszönt és elkezdi a mesét. Mindenki a helyén, egymásnak integetünk az aréna különböző ablakaiból, csak Panni nem. Apropó, hol van Panni?

36048592_2089854711272698_6853531755777884160_o

Elindul az első csapat, de… hol van Panni? Közben erre is fény derül, mondjuk úgy: tekereg… Nem egyszerű a kampuszon bolyongani, maga se tudja, merre jár, de legalább most már úgy sejti, az épület felé tart. Orsi szerencsére be tud ugrani a helyére, amikor az első turnus Panni állomására érkezik, így ezt is sikerült megoldani. Sőt. Időközben Panni is megérkezik, kérem, teljes a létszám!

A családok pedig jöttek kis csapatokban, ahogy azt kell. Hol itt bukkant fel egy társaság egy ajtó mögül, hol ott tűnt el a lépcső felé, az állomások pedig ezúttal is szépen végigvezették a gyerekeket a mesén. Ennek a meseösvénynek az volt a különlegessége, hogy kaptunk az ásványtárból bemutató ásványokat, és ezeket is bekötöttük a mesébe. A sárga büdös bazaltot, a piros bazaltot, az ezerszínű bazaltot, a rücskös bazaltot, a fémesen csillogó bazaltot és az átlátszó bazaltot is – de lehet, hogy valamelyiket rosszul mondtam, bővebb eligazításért látogass el az ELTE Természetrajzi múzeumába… És mint a mese szerves elemeit, a gyerekek minden állomáson megcsodálhattak belőlük párat.

20180623_144751

Nekem külön jó érzés volt újra az épület falai között sétálni, elvégre öt évet töltöttem el itt. Az arénát pedig mindig is nagyon szerettem, illetve maga ez a bent-vagy-kint belsőépítészeti koncepció nekem mindig is közel állt a szívemhez. Hát most kiélvezhettem, valami négy órát töltöttem el az aréna aljában, hogy bekísérjem a gyerekeket az alvilági bálba. Ez idő alatt több csoda is esett, hát mi legyen, a gyerekek mindig aranyosak. A kislány, aki nem látta a királyfit, mert hogy nincs koronája, pontosabban nem látta, hiába mondták neki a többiek, hogy most kell használnia a meselátó szemeit, hát szóval talán ez a kislány is meglátta a végén a királyfit, amikor maga szemrebbenés nélkül királykisasszonnyá változott. Korona nélkül. Az a csapat meg, amelyik úgy futott be, de szó szerint, hogy  egyikük konkrétan a “sziasztok” szó kimondása alatt körbehiperszonikázta az aréna közepén terpeszkedő szobafenyőt, szóval ez a csapat a tánclépésekre annyira rákattant, hogy lényegében kezesbárányokká higgadtak. Jó, hiperszonikus kezesbárányokká, de akkor is minőségi különbség volt a két állapot között.

35123442_2089855231272646_7470450859491459072_o

Erika nagyon jól indította a csapatokat, nemigen volt torlódás, és nálam szerencsére csak olyan fázisban, amikor már egy mondattal le lehetett zárni az állomást. Ez egy ilyen beltéri meseösvénynél különösen fontos, úgyhogy külön köszönet érte.

És lassan eljött az utolsó csapat is. Ezt mindig onnan lehet tudni, hogy velük jön a többi állomás is, lényegében remekül szórakozni. Összepakolnom nemigen kellett semmit, úgyhogy végül én is mentem velük. A következő állomás már Laci és Panna záró állomása volt, ahol a királylány és a királyfi eljegyzik egymást és megülik a Nagy Lakodalmat. Azaz szól a muzsika (moldvai kaval, doromb, énekszó), ropják a gyerekek, de vajon Laci tud gyorsabban dorombolni, vagy a gyerekek a lábukat kapkodni? Gondolhatod…

És akkor volt két óra szünetünk. Jó, összepakolással csak másfél, de azért ebbe is belefért az ásványtár megtekintése és egy nagy szusszanás. Az esti mesemondásra három fő nagyon lelkes közönségünk jött el, mondtunk is nekik mindenféle meséket a világ minden tájáról. De még mesét is szőttünk, ahogy az a tekergőknél már csak szokásban áll.

Egy szó, mint száz: nagyszerűen telt a Múzeumok Éjszakáján minden tekergő meseprogram.

További fotók itt a facebookon: https://www.facebook.com/pg/tekergo.mese/photos/?tab=album&album_id=2089853811272788

Helló Mackó! – medvés mesék a rohanó Medve tiszteletére

19 Jun , 2018,
Szilvi
, ,
Comments

Most, hogy kis hazánkban legalább egy bátor medve ámokfutását van szerencsénk izgatottan követni, szurkoljunk neki együtt, mindeközben pedig breaking news alapon olvasgassunk a tiszteletére medvés meséket. Annyi jó népszerű mese szól a medvéről, hogy nem bírtam őket elhallgatni, így viszont ez a bejegyzés most nem lesz éppen egy ritka mesék exkluzív tárlata. Mesemondók szerintem fussák át a szemükkel a linkeket, a többiek művelődjenek szépen sorban.

bear-79838_640

Az első, ami az eszembe jutott, az az a medvés mese az Icinke-picinke kötetből, amiben egy szegény ember kinevet egy nyúllal verekedő medvét, mire utóbbi szörnyű haragra gerjed. Hát ezt bizony meg kell oldani valahogy, méghozzá furmánnyal.

Azután meg ne feledkezzünk a csillagszemű juhászunkról, akinek történetében a medve ugyan csak epizódszereplő, de a mese mégis olyan szép, hogy nem szabad elhallgatni.

Erős János történetét is ide kell vennem, igazán mulatságos fejezet, amikor a medvével szórakozik. Bár Erős János története amúgy is nagy ölelést érdemel, nagyon szerethető a kissé bárgyú, de roppant erős figura. Meg olyan szép plasztikusan el lehet képzelni, ahogy a medve hát nem nagyon tudja az egészet mire vélni…

Kell-e bemutatnom a medvét, aki nem hitte el, milyen erős az ember? Igen? Na jól van, akkor itt lehet róla bővebben olvasni. Rövid, kicsit tréfás, kicsit elgondolkodtató mese, szerintem alapvetően szerethető. Azért az “ez csak volt ember” mondatnál óvatosan, nehogy bántón hangozzék.

És akkor, ha már a mesevilág örökzöld slágereinél tartunk, ki nem hagyhatom a zsírosbödönös mese bukovinai székely változatát, amelyben egy macska és egy medve köt szövetséget, lényegében a medve kárára. Ejnye, hogy ez a macska meg hogy hány keresztelőre hivatalos! A mese egyébként a magyar népmesék sorozat tagjaként a youtube-on is megtekinthető. Medve komára amúgy általában is rájár a rúd, bennem medvével ragadt be az a mese is, amikor a rókával szövetkezik, hogy műveljenek közösen földet. Aztán ha répát/krumplit termelnek, akkor úgy felezik meg, hogy az jár a medvének, ami a föld fölött nő, mikor meg búzát, akkor fordítva, ami a föld alatt nő. De persze erre is vannak változatok, D. L. Ashliman oldalát nem lehet eleget forgatni.

És még mindig nincs vége a legismertebbeknek, Kacor Király bizony akkora félelmetes hatalmasság volt, hogy attól még a medvének is inába szállt a bátorsága!

Ja igen, és ugye ott az égető kérdés, hogy miért rövid a medve farka? Hát leginkább azért, mert bumburnyák és hagyta magát átverni, de amúgy meg rövid kis mese gyerekeknek. Ezen az oldalon egy nagyon szép rajzzal illusztrálják ezt a világszerte népszerű mesét, amire elég rápillantani, és gyakorlott versenyzők olvasás nélkül is összerakják a képet.

bear-1376361_640

Van még jól ismert mese bőven, de hadd haladjak most már a kevésbé közkézen forgó darabok felé.

Kedvencem talán ez a német mese, már csak azért is, mert magam is meséltem, de legfőképpen azért, mert egyszerre roppant szórakoztató és cuki is. A norvég király ajándékként egy jegesmedvét küld a dán királynak, alapvetően szelíd jószág, a szállítóval simán meg is pihennek egy tanyán. Éjszaka aztán jön a kobold, és mivel piszkálja a medvénket, alaposan össze is verekednek. Aztán másnap a kobold elbeszélget a házigazdával, ugyan homályosítaná már fel, hogy is vannak itt ezek a dolgok mostanában.

Mivel a Nagy Medve és a Kis Medve története túlságosan magától értetődő, helyette vegyük Freya istennőt az északi világból. Szóval neki elvileg macskák vontatták a szekerét, de vannak gondolatok arról, hogy nem-e véletlenül-e medve-e volt-e az inkább-e? Nem lövöm le, mire jut ez a fejtegetés, érdemes átböngészni. Északon maradva itt letölthető egy tanulmány a medve egyik mitológiai megjelenéséről. (publikációs adatok itt)

Mivel az első medvénk határozottan dél felé szaladt, álljon itt a medve fiának egy szerb változata egy 1874-es gyűjteményből. Medve és ember házasságából születik egy fiú, aki bundás apja erejét örökli. Aztán meg mindenféle kalandokba keveredik. A medve fia egyébként egy “félhivatalos” mesetípus, akit érdekel, keressen rá, még wikipédia oldala is van.

polar-bear-1574996_640 (1)

Végül pedig minden gondolkodás nélkül íme néhány már létező medvés mesegyűjtemény nyelven: