Jól eltűntem a COVID alatt. Hamar rájöttem, hogy nekem az online mesemondás nem kenyerem, így az egy szem Mítoszok Csatáját leszámítva, amit online adtunk elő, és amelyről még be sem számoltam, nem is kezdtem el az étert mesés tartalommal töltögetni. Egy-két podcast epizód, ennyi történt részemről. Eddig. Mert itt a nyitás!
Nekem az élő élőszavas mesemondás a kenyerem, én mesélni úgy szeretek, ha egymás szemébe nézhetünk. Nagyon vártam már a nyitást, és örültem is a Tekergő meseösvény, még pontosabban Hajós Erika megkeresésének, hogy ugyan menjek már gyereknapon Dócra, Baranyi Ildikó levendulás birodalmába: BergenDóciába. Merthogy ott lesz meseösvény. Mondom jó, megyek.
Meg, azt is mondja Erika, hogy valami extra is jó lenne, hogy volt az a tüzes mesém. Hát mondom volt, volt, de már nincs, éppen annak tanulságait levonva alkottam meg más szellemben a Nikola Tesla show-t. Azt mondja Erika, jó, akkor vigyem a Teslát. Hát mondom oké, de ahhoz kivetítő kell. Hogy az nem lesz. De úgysem számítunk tömegekre, na, végül csak rábeszélt, leporoltam Teslát. Szóval állomás leszek a meseösvényen, és majdnem három év kihagyással ismét Teslát mesélek.
Május 29-én, szombaton ők megtartották Dócon a híres tekergős mesekocsmát, felnőtteknek való tartalommal és sok-sok nevetéssel. Aztán aludtak rá egyet, és 30-án csatlakoztam hozzájuk. Olyan kellemes volt az egész. Szépen, komótosan telt a nap, ébredező nyitás volt ez. Kellemes tavaszias idő volt, nem esett, nem volt se szeles, se túl napos, se túl felhős, tényleg, mondom, pont jól esett.
11-kor indult a meseösvény. Előtte már Bukovics János elődolgozta a gyerekeket, a kiskakas gyémánt félkrajcárjánál még ott is voltam, aztán átsétáltam a meseösvény kapujába. Jöttek a családok, és mire meghallgatták az égig érő fa meséjét, mi már beöltözve vártuk őket az állomásokon. Volt ott minden, királylány, fergeteg, öreg király Gregus Laci személyében, ötfejű sárkány, én lovászt alakítottam egy elképzelt táltos paripával, a sárkányt pedig Zámborszky Eszter útmutatása alapján kellett leitatni levendulaszörppel. Elvégre BergenDóciában ez így járja. Végül meg kellett semmisíteni a sárkány erejét, és voila: a királylány kertjében elültetett varázslatos babokból még varázslatosabb nyalókák termettek, lehetett szüretelni, mulatni.
Utána lazulós idők jöttek, ki-ki ott beszélgetett egy jót, ahová épp letelepedett, én Bukovics Jánossal fogtam némi politizálásba, be kell vallanom, suttyomban még ilyet is csináltunk ezen a szép napon. De aztán a buborékok elcsábították a lányomat, mit tegyünk, meg kellett őket nézni közelről. Szépek voltak, no.
És ahogy közeledett a két óra, lassan előpakoltam a világtörténelem első szabadtéri kétfülű Tesla előadására. Éppen annyian voltunk, amennyien jól látták a kísérleteket kivetítő nélkül is. Egy-két újítást tettem a műsorba, használt neki, megtartom. A kísérleteket azért még bővíteni szeretném, szerintem a jövőben lesz Franklin csengő is, de ide nem akartam hozni, mert nem tudtam, hogy mekkora szél fog fújni. Szintén az esetelges szél miatt kihagytam a szélcsengős kísérletet, igazából még nem vagyok benne biztos, hogy vissza akarom-e egyáltalán tenni, vannak más ötleteim. Viszont a fizika alapozó mikéntje azt hiszem, kb. révbe ért. No, hát így fejlődik egy műsor, szépen csiszolódik a sok előadásnak köszönhetően.
Mire Nikola Tesla eladta a szabadalmait, szegény lányom már teljesen kész volt. Amíg apával megebédeltünk, hol egyikünk, hol másikunk ölében szundikált. Épp csak felébredt, amikor beültettük az autóba, de aztán egészen hazáig aludt. Neki is jó napja volt. Nekünk is nagyon jó napunk volt.
