Author Archives: Szilvi

Once Upon a Time – Season 4 – kritika

24 Aug , 2018,
Szilvi
, , , , , ,
Comments

Röviden: 9 epizód középszerűség, majdnem otthagytam, utána szép mentés. Nagyszerű főgonoszok, érdekes új világok és végül egy értelmetlen befejezés. A képi világot még mindig szeretem, behozott karakterek tetszettek, régiek vegyesen. Mindeközben a mesés szappanoperát helyenként ad-hoc megvilágosodások tarkítják. Nem értem a szerzőket, vagy ha mégis, akkor szólok, hogy ne tessék olyasmibe ártani magatokat, amihez nem értetek. Van viszont legalább egy nagyon szerethető üzenete a harmadik szériának, de csak a spoiler alert után.

once_upon_a_time_logo

Szóval arra már többször panaszkodtam, hogy az egész sorozat nekem egy kicsit csapong, és ez leginkább átgondolatlan forgatókönyvre utal. Ami rágalom, mert tudjuk, hogy vannak időnként szériákkal előre szóló utalások, szóval valami elképzelésük nyilván volt a dolgok folyásáról, de a végterméken ez mégsem mindenütt látszik. Miközben az újabb mesék beemelése és a régiek mélyítése gyönyörű, az új helyszínek kifejezetten szerethetőek, egy-egy mozzanat még a történelemkönyv megfelelő oldalának fellapozásával is csak komoly engedményekkel értelmezhető. A fináléra személy szerint haragszom, mert annyira szembe megy mindenfajta jóérzéssel, ahogyan ennek a sorozatnak nem lenne szabad. Tessék már észrevenni, hogy az a címe, hogy Once Upon a Time, célkitűzése pedig a nyugati popkultúra meséire fan fiction-t írni, nem pedig a Trónok harcát Piroskával és Eval Queen-el reprodukálni. Amit amúgy meg tudnék bocsájtani, ha olyan géniuszok jegyeznék a forgatókönyvet, mint J.R.R. Martin (tudom!), a suszter viszont maradjon a kaptafánál.

Az összes mérgemet lényegében a finálé indokolja, a szezon egyébként összességében nem lett volna rossz. Nagyon tetszett, ahogyan több irányba is kitágult az univerzum, Robert Carlyle és Lana Parilla még mindig hozzák a formájukat, már amikor teret enged nekik a szövegkönyv. Henry szegény reméljük, a következő szériáig tanul egy kis színészmesterséget, a többiek viszont egyre ügyesebben boldogulnak el még az olyan bugyuta karakterekkel is, mint Prince Charming és Snow White. (Srácok, lesz itt egyszer valakinek mondjuk egy hobbija?) Üzenetek tekintetében jól állunk, több helyen is nagyon szépen öltöttek testet komoly lelki gyakorlatok.

Ajánlani továbbra is azoknak tudom, akik nem vágynak nagyon összetett sorozatra, és a világ büdös nagy mocskát sem szeretnék az arcukba kapni. Nagyjából habkönnyű kalandszórakozás némi valódi közvetített értékkel, szép tájakkal és kosztümökkel. Varázslattal, motivációkkal, ármánnyal, dühvel és szeretettel, küzdelemmel és gyávasággal, feloldással és feloldozással. És most jöjjön az érdekesebb csemegézés, vagyis jön a…

SPOILER ALERT!!!

Szóval karakterek. Nem fogok mindenkire kitérni, csak akik engem jobban érdekeltek. Ablakom alatt tüntető tömegek kívánságára a többiekről is szívesen megmondom a véleményemet.

Miután kilúgozták az előző és a jelen szériában az Eval Queent és Rumplestitskint, mely folyamatban viszonylag hitelesen “megjavultak”, öröm volt és boldogság a két új főgonoszt a képernyőn üdvözölni. Ahhoz sajnos kellett az egész széria, hogy az új Regina meg az új Rumpel tartalommal teljenek meg, de ezt az időszakot ügyesen átvészeltük a két új szemétládával. A dühös vakarcs Peter Pan csodálatos genyó trickster pótlék volt, és nekem teljesen belefért, hogy összemosták a Pied Piperrel. Az egész Neverland sziget úgy általában is tetszett, bár bevallom, Peter Pan ügyben amúgy alulkvalifikált vagyok. A Peter Pan “könyv” érdekes kettőssége, hogy miközben Peter Pan öncélú és utálatos, a részletek tele vannak erős morális tartalommal. Vagyis Peter Pan, az erkölcsi aggályokkal nemigen küszködő gazember sokszor úgy játszik a szereplőkkel, hogy azoknak a megmeneküléshez az élet velejét kell megérteniük.

A széria (vagy a sorozat?) gyengéje, a félszavaktól történő megvilágosodás itt is többször előkerül, csak egy példa:

Emma: Mondjátok meg, hol van Peter Pan!
Lost Boys: Nem mondjuk.
Emma: De mondjátok meg, mert higgyétek el, ez a helyes, ha megmondjátok!
Lost Boys: Odabújt a kredenc mögé.

Mi??? Kérem, az ilyen pálfordulásokhoz legalább 3 epizód kellene! És tele van a széria hasonló vitákkal, megvilágosodásokkal. Nem ismeretlen a mesei világban sem, de nem is véletlenül nem szeretem. Rumpel végleges (?) megjavulása kb. ugyanígy történt, amikor Neal ráparancsol, hogy ne ellenszolgáltatásért készítsen majd ellenszérumot Charmingnak, hanem mert ez a helyes. És akkor Rumpel hirtelen hogyaszonygya: “ja igen, jó”. De neki legalább addigra már volt két és fél széria előélete.

És egyébként hová lettek az elveszett kölkök, miután kikötött a hajó Storybrookban?

Neverland a hasonló bukkanók ellenére is izgalmas fejezetként él bennem, kár, hogy olyan sok epizódot használtak el, mire tényleg beindult. Érzelmi tetőfoka számomra az Echo Cave volt, ahonnan csak akkor szabadulsz, ha kimondod a legsötétebb titkodat. Khm, ugye ismerjük az érzést?

Robbie

És akkor a Peter Pan “könyv” Rumpelstiltskin önfeláldozásával zárult – amit 2 epizódon belül sikerült visszaszívni. Aminek örültem, mert hiányzott volna az egyik legnagyszerűbb színész. Persze tudtam, hogy Robert Carlyle ennél több szériában van jelen, csak az egész olyan… Szóval itt kezdődött az, hogy a szerzők elkezdtek olyasmibe nyúlni, ami nem kenyerük. Értem én, hogy mire a széria képernyőre került, a világ Trónok harca lázban égett, de míg J.R.R. Martin vigyorogva forgatja ki a megunt karaktereket a könyvből, hogy ezzel merőben új alaphelyzetet teremtsen, addig Rumpel ideiglenes kiiktatása, majd visszatérése inkább olyan furcsa volt. Egyfelől kellemesen erősre sikerült az önfeláldozás, de aztán bénán tébláboltak egy kicsit nélküle, majd úgy tért vissza, mint aki életében soha nem tett le semmi hősiest az asztalra, sőt – de ezt majd a finálé elemzésénél kifejtem. Ha nem értesz ahhoz, hogy kiírj egy minden szempontból kulcsszereplőt a sorozatból, akkor ne írd ki, hanem mondjuk változtasd át. Akkor is vissza lehet csempészni a sztoriba, csak nem fog fájni, mert ebben esetleg ügyesebb vagy.

Mielőtt a Trónok harca hatás legmélyebb bugyraiba betekintenénk, azaz a fináléba, egy picit még lelkendezem a Zelena jelenségkör fölött.

Szóval miután ugye eltűnt Peter Pan, Rumpelstiltskin nincs vagy csak bénán pislog, Regina pedig durcás, de javuló személyiséggel keresi önmagát, nyilván kellett valami hatásos ellenség. Zelena pedig: na EZ az, kéremszépen, amihez értenek, ez a Zöld Eval Queen nagyon ügyes húzás volt. Óriási boszorkány, határozott céllal, és azon kevés varázserővel bíró emberek egyike, aki képes időutazást előidézni. Rebecca Mader lubickol a szerepben, talán még Lana Parilla első szériás alakítását is felülmúlja önelégült vigyorával, amihez foghatót szerintem a Maszk óta nem láttunk. Nyöhhöm, a zöld is elég jól áll neki, és összességében aránylag szépen fel van építve, hogyan lesz gonosszá. Az első Regina-Zelena csata meglepően csinos lett, imádtam, hogy Regina nem hozta magával a szívét (hah, the real Monkey’s heart :D). Ahogy Zelena Rumpelt rángatta az egyszerűen zseniális volt, és nagyjából addig is húzták csak, amíg tényleg volt ebben a marionett műsorban szufla. Mondjuk a randi vacsorát azt nem vágtam, hogy Zelenának mi szüksége volt rá azon felül, hogy talán majd most kufircol egyet a Dark One-al. Hát, nem jött össze, na mindegy.

Once-Upon-a-Time-Season-3

Ami szerintem a Zelena “könyv” gyengéjeként felróható, hogy amikor Emma megjelent a placcon, hogy na akkor megint én leszek a Megmentő, akkor neki pontosan azt kellett volna tennie, amit valamelyik epizódban ő maga ki is mond: ha már van egy ilyen szuperképessége, hogy böffentésre megmondja, ki hazudik, akkor igen, igazad van kislányom: kérdezd végig a szereplőket, hogy ő volt-e. Emma elvileg nem lő mellé, mint a diákegylet Feynmannal, szóval a kb. 50-100 lakost max 2 óra alatt le tudta volna interjúztatni. És akkor lehet, hogy valaki kimarad, mert elbujdokol, de a többiekről máris tudjuk, hogy nem ludasak. Érthetetlenül kihagyott ziccer.

És akkor most jöjjön a feketeleves. A FINÁLÉ. Direkt hagyok a végére egy kis lelkendezést, mert ez most a földbe fogja döngölni a szériát, pedig ugyancsak kesztyűs kézzel bánok majd vele. És kedves Szülők, az előadásaimmal ellentétben itt most rögtön a következő bekezdésben csúnyán fogok beszélni.

Szóval egy. Rumpel bácsi, akiben Belle úgy hisz, mint a Télapóban, és aki kutyaként szereti Belle-t, mit csinál, na mit csinál? NA MIT CSINÁL? A finálé előtti másodpercekben (20. epizód vége) megkéri a Nagy Szerelmének a kezét, és ezzel AZONOS pillanatban úgy bassza át, mint a szart a palánkon. Konkrétan egy hamis tőrt bíz a gondjaira, mint a szerelmük zálogát.

És ez nem azért bosszantó, mert szemét dolog. Azért bosszantó, mert míg J.R.R. Martin mindig úgy ármánykodtatja a karaktereit, hogy az alaposan aljas, de belefér, itt, ebben a sorozatban, ebbe a Rumpelstiltskin karakterbe ez nem fér bele. Rumpel mindig is a kiskapuk embere volt, és egész Dark One működése során folyamatosan átverte az ügyfeleit, de egy dolgot sosem csinált: soha nem hazudott. Nem mondta el, mi a varázslat ára pontosan. Nem mondta el, mit forgat a fejében, de soha nem állított valamit, ami a szó legszorosabb értelmében ne lett volna igaz. Szerette kiforgatni a szavakat, és kimondott szóval talán ezúttal sem hazudott, de végeredményben azt állította, hogy a tőr által magamagát teljes egészében Belle-re bízza, mert ő a jóság meg a tudomisén, és legyen ezért Belle az ő erejének őrzője. Miközben egy nagy szart, és erre a földkerekén semmi, de semmi szükség nem volt. Rumpel tud gyáva is lenni, de akkor is nyíltan bénázza el a dolgokat. Lehetett volna egy kiadósat veszekedni arról, hogy megölheti-e Zelenát, aztán arról, hogy mégis megölte, de hogy belehazudjon a szerelmének a szemébe, az nem Rumpelstiltskin.

o fingott

És akkor kettő. Rumpel megöli Zelenát – melynek hatására ö… pontosan miért is nyílt meg az időkapu? Valami béna magyarázat elhangzott, de ad-hocabb volt a mesei múltat idéző betéteknél is. De jó, hát na, megnyílt, és akkor Hook és Emma becsusszanak a múltba. Egészen ötletes csetlés-botlásokon át végül is megoldják a tutit, és…. Emma, aki legalább egyszer értelmetlenül hosszan felemlegeti a McFly trilógiát annak a Hooknak, aki a filmipar fogalmát sem ismeri, na mindegy, a lényeg, hogy nyilvánvaló lesz a nézők számára, hogy Emma a popkultúrának hála Hooknál és Rumpelnél is jobban tudja, hogy nem változtathatsz a múlton, na fogja magát, és indulatból visszahoz egy random parasztlányt a jövőbe, hogy az egyik kulcsszereplőnk nehogy megölje. LOL.

Na jól van, hát elhozta, és akkor persze kiderül, hogy… Három. Most komolyan, tényleg ez volt az a pillanat, amikor Regina alól ki kell rántani az éppen csak formálódó talajt? A Once Upon a Time a nyugati kultúra, konkrétabban a Disney meseuniverzum alapjaira támaszkodik. Szemét karakterek szemétkedhetnek. De néhány mesei alaptézist illik tiszteletben tartani, és például várjunk már az ilyen húzásokkal addig, amíg Regina legalább egy kicsit stabilizálja vadiúj személyiségét, mert speciel ő tényleg komoly jellemfejlődésen ment keresztül, aki ezek után megérdemelne egy pici boldogságot. Megint itt tartunk: Trónok harcásat akarnak játszani olyanok, akik előbb felépítettek egy teljesen más szabályokkal működő világot, és olyan csavart hoznak be, amire a néző nem lett kondicionálva. A Once Upon a Time világában létezik igazság, a szerencse pedig nem forgandó, hanem hősi cselekedetek mentén alakul. Ebben különbözik J.R.R. Martin univerzumától, teljesen más nézői attitűddel ülök a két sorozat esetében a képernyő elé. A Trónok Harcában legfeljebb azért sajnálunk egy kieső karaktert, mert érdekes dolgokat csinált, vagy jó szövegei voltak, itt viszont azért, mert ÉN, érted már?, ÉN vagyok a karakterben.

regina-robin-marain

Egy szóval: a finálé nem egy izgalmas felütéssel hív a következő széria megtekintésére, hanem egy aránytalanul fájó pofán csapással, ami vagy begyógyul, vagy nem, de most vérzik. És ez nem esett jól.

No, de ígértem a sorozat szép mondanivalóját, íme:

Gyerekek, 22 epizódon át, 3 különböző főszerelő példáján és még hány mellékszereplő történetén keresztül láttuk, hogy nem ciki, és lehet szeretni életed szerelmének, társadnak, a mindenednek az elvesztése után is. Akkor is, ha közben annyira eszedet vesztetted, hogy egy csomó rossz dolgot cselekedtél, és akkor is, ha már nem hittél a világban. És ezt tessék jól megjegyezni, mert ha semmi mást nem vittél haza a sorozatból, akkor itt az üzenet, és a harmadik szériában ez pirossal van és kétszer aláhúzva. Nem jó, ha meghal, akit szeretsz. Meg is kell gyászolni. De van helye később még a szerelemnek, van helye a révbe érésnek, van helye a boldogságnak. Akkor is, ha piszokul fájt, és akkor is, ha sok évbe tellett elengedni, sőt, akkor is, ha utána megint padlóra kerülsz valamiért. Továbblépni, újra igazán szeretni lehetséges, ér és érdemes.

41159a25-912c-44de-9e1a-e63abb935386

Elektronok és betyárok a Művészetek Völgyében

17 Aug , 2018,
Szilvi
, , , , , , ,
Comments

Idén is összeszűrtük a levet a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel, így 2018-ban is vendégeskedtem náluk a Művészetek Völgyében. Sőt, emeltük a tétet: a Zöld Zugolyban immáron két külön műsorban állapodtunk meg.

A résztvevők száma némi lokális szervezési anomália következtében (mely ügyben a Zöld Zugolyra semmi szín alatt ne tessék kérem ujjal mutogatni) a létszám jóval visszafogottabb volt a tavalyinál. Cserébe családiasabb hangulatban volt szerencsém mindkét alkalommal mesélni.

rsz_fdsc06641

Az első produkció a folyton fejlődő “klasszikus Tesla” volt. Az elején egy részleten mindig csavarok egy kicsit, mert sosem tetszik, ahogyan volt. Ide ezúttal is kitaláltam egy teljesen új elemet, és azt hiszem, végre rátaláltam az irányra. Alapvetően flottul és közérthetően lehetett beszélgetni a fizikáról, úgyhogy ezt a megoldást fogom tovább fejleszteni. Volt itt már minden, sima beszéd, kérdezz-felelek, karácsonyi girland, de ez a két tárcsa, amit most bevezettem, annyira szépen kijelölte az elektromos tér irányát, hogy szerintem nem volt a teremben olyan töltött részecske, ami ne mindig a megfelelő irányba szaladt volna. Még a mágneses teret kell valahogy vizualizálni, pontosabban verziókat kidolgozni, mert amit terveztem, most nem működhetett. Ahhoz kellett volna egy vagány kölök, akit tudok animálni. Felnőttekkel óvatosabban szoktam bánni, különösen egy fesztiválos előadás elején, amikor fél szemmel még a műsorfüzetet böngészik. De azért élvezték, és előadás után majdnem mindenki oda is jött a kísérleti eszközökkel játszani.

Aztán délután szétnéztünk a Völgyben. Mivel nyolc után egy magamfajta álomszuszék fellépőnek már ágyban a helye, nem sokáig maradtunk, de így is igen kellemesen telt az idő, és egy kisebb mutatványos produkció is belefért. Egyébiránt kárpótolt mindenért nemesvámosi szállásunk, aminél idillibbet elképzelni is nehéz volna. Nagy rét, csend, két lusta macska – a civilizációt szinte teljesen kitakarta előlünk az erdő, csak a távolban futó közút és a Kab-hegyi torony emlékeztetett bennünket arra, hogy nem is olyan messze innen úgynevezett emberek élnek.

rsz_f20180726_180256

Másnap ugyanabban az időben ismét a Zöld Zugoly önkéntesei között találtam magam, immáron technikai igények nélkül, a hátsó udvarban. Balatoni, illetve elsődlegesen Balaton-felvidéki meséket és mondákat ígértem “Tájékozódási Mesefutás” címmel. Ugyan családi programnak terveztük, ugyancsak híján voltam gyerekeknek, így valamivel gyorsabban haladtunk. A gyerekekkel egy csomó mindent mindig meg kell beszélni, hogy mondjuk ki az a Mátyás király, mik azok az óriások, mi egyáltalán a Balaton-felvidék – hát a felnőttek esetében minderre semmi szükség nincsen. Így aztán egyetlen kivétellel az összes tartalékmesém is elfogyott, tudod, amik közül akkor válogat az ember, amikor még egy mese belefér az időbe. Volt itt minden, hazug mese, Haláp legendája, Kinizsi, Szent István, és hát természetesen eljött az utolsó magyar Robin Hood: Savanyó Jóska is. Rablóvezér, de igyekeztem a kevésbé véres sztorikat előszedni, bár tanulság, hogy egy-kettőt azért érdemes talonban hagyni pont az ilyen esetekre, amikor mégsem jönnek gyerekek. Alapvetően igyekeztem a romantikus betyártörténetek közül válogatni, és kevésbé a periratok alapján készült rablások leírásaiból. Utóbbi is legalább olyan izgalmas egyébként, csak hogyismondjam… a Savanyó Józsi szívében lakó végtelen szeretet valahogy mégis kevesebbszer viszi rá, hogy pénzes zacskókat osztogasson a szegények között…

Nem maradtunk soká aznap sem, nem is volt már szállásunk, de azért az még belefért, hogy hazafelé tiszteletünket tegyük Savanyó Józsi sírjánál, Tótvázsonyban.

rsz_f20180728_185006

És ezzel zárult is a Kétfülű nyári szezonja.

Chillfesztivál a Tű Fokán

9 Aug , 2018,
Szilvi
, , ,
Comments

Nyugalom, chill, teljes kikapcsolódás, általános időtlenség. Azaz: Tű Fokán művészeti fesztiválon jártam. Tunk.

Enikő már előző nap is mesélt, de a pénteki alkalomra én is be tudtam csatlakozni. Így lettünk mi ketten az idei Tű Fokán fesztivál mesemondói, ami talán kis hazánk legnyugisabb fesztiválja. Van színpad, van büfé, vannak nagyjából fix műsorok – hát aztán nem kell itt kérem semmiből stresszt csinálni. Mindenki mindenkit szeret, ha kell, segít a hangfalakat felcipelni, vagy épp beáll krumplit pucolni. A lényeg, hogy ahányan ott vagyunk, mi mind érezzük magunkat nagyon jól – és legfőképpen felejtsük el pár napra, hogy az időmérést egyáltalában valaha feltalálták. Kis létszám, tartalmas együtt töltött idő. Így tudnám összefoglalni.

rsz_36603260_1823458317711939_8020550180568825856_n

Ahogy megérkeztünk, máris éreztem, hogy minden elvárást azonnal el kell engednem. Jó idő van, nyár van, jó emberek fogadnak mosolyogva, minden szép és jó lesz. Valakit a rét közepén masszíroznak, valakit a sátorban a profi masszőr dögönyöz, mások a színpadon hűsölnek. A büfé egy darab kocsiból áll, rágcsák és ital kapható elég normális áron. Amúgy kaja lesz, de majd még el kell menni a hozzávalókért, viszont ha addig megéheznél, még van a reggeliből, nagyon finom gyümölcsös-grízes valami, Holland Szakács úr készíti, kimondottan menő.

Ahogy a bevásárló autó kigördült, még lazultunk egy kicsit, aztán elfoglaltuk mesemondó helyünket a ponyva alatt. Aki már ott volt, többnyire átfordult mesehallgató pózba, aki pedig még csak a placcon kóricált, mert pont nem ment a rétre az éneklős chillfoglalkozásra, az többnyire odagyűlt körénk. Így egy nagyon kellemes, barátságos környezetben kezdtük meg közös munkánk talán eddigi legkevésbé megtervezett műsorát. Amolyan örömmesélést tartottunk – mindenki örömére.

Igazából mindketten hoztuk a formánkat. Enikő tündérmeséket mesélt, varázslattal, hármas egységgel, meg mindennel, ami a szívet-lelket nyugtatja. Izgalmas mesék chill alapon. Annyit beszéltünk csak meg előre, hogy mivel ő úgyis tündérmesét fog mondani, mert azt szereti legjobban, én inkább a “klasszikus kétfülű repertoárból” válogassak. Mondtam északról is mesét, házi mesét is, a szempont igazából az volt, hogy a tündérmesék monumentalitását ellensúlyozandó vidám, különös és/vagy szokatlan, esetleg csattanós történettel álljak elő. Enikő kezdte, azután igazából egyik történet a másikat hívta, ami ott és akkor az éppen elhangzott történet kapcsán eszünkbe jutott.

rsz_37225237_10216607140440391_2964902605458767872_o

37226692_10216607051918178_2035263265021362176_o

Nagyon élveztem, és íme ismét a bizonyíték, hogy a felnőttek nagyon is szeretnek meséket hallgatni – kékre festett meg raszta hajjal egyaránt. A Tű Fokán fesztivál pedig nagyon jól ráérzett arra, hogy ez a rendezvény, ahol a résztvevők eleve ilyen közel állnak egymáshoz, egyenesen hívja a mesemondást. Adott volt hozzá a hangulat, gyakorlatilag semmiféle jégtörő praktikát nem kellett bevetnünk: a közönség már eleve mesehallgató állapotban várta a műsort.

Az eredeti terv szerint meg akartuk várni a vacsorát, amire végül az időtlenségből adódó csúszásnak köszönhetően mégsem maradtunk ott, a Pető Ádám és barátai formáció koncertjét viszont így volt lehetőségünk meghallgatni. A színpad éppen annyira volt magas, hogy mi ott a fűben fetrengve még ne érezzük őket nagyon távol. Unplugged, természetesen. Közben valaki még tangóharmonikával is felugrott melléjük, hát pont ilyen ez a fesztivál.

Mit is mondhatnék? Szerintem… Szóval szerintem az egész nagy világnak egy hatalmas nagy Tű Fokán Fesztiválnak kellene lennie, hidd el, ez egy maradéktalanul boldog bolygó lenne.

rsz_20180629_181445

Kétfülű Kedveszotty, azaz már van podcastom is

15 Jul , 2018,
Szilvi
,
Comments

Aki nem tudná, mi az a podcast: nagyjából ugyanazt jelenti a rádiózásnak, ami a youtube a videózásnak. Így meg van? Szóval ahogyan bárki indíthat youtube csatornát majdnem tetszőleges témában, úgy bárki készíthet hangzó anyagokat is, szintugyanúgy majdnem bármilyen témában. A legtöbb nagy szolgáltató a szokásos alapelvek mentén nem tűr meg bizonyos (pl. uszító) tartalmakat, jelölni kell a felnőtt műsort, és nem sérthetek szerzői jogokat. A többi viszont rajtam áll.

Ez menő, ajánlj már valami jó podcastot!

Szerintem “podcastokat” hallgatni nagyjából tíz-tizenöt évvel ezelőtt kezdtem el. Akkor még msá megjelenésű volt az EPER, azaz az Első Pesti Egyetemi Rádió, melynek legtöbb hanganyaga ma is elérhető. A legjobbakat, a Lukács Bélákat nem találom, de pl Csányi jópofa előadása elérhető az archívumban. Érdemes böngészni mindkét linken. Lukács Bélát egyébként wikipédia oldaláról kiindulva is lehet keresni, főzéshez, takarításhoz, meggymagozáshoz ajánlom.

Na ennek a modern verziója a podcast, amihez a mobilkorszakban appok tömegei készülnek, mindenféle extra szolgáltatással. A legtöbb app kereső funkciója végigpásztázza a legnagyobb szolgáltatókat, például soundcloud, itunes, libsyn, sok jó tartalmat lehet találni. Például a Story Story Podcastot, hogy mást ne említsünk. A Szertár pedig már többször szerepelt a kétfülű blogon is.

Király, és tényleg van már Kétfülű a podcast-univerzumban?

Bizony, a Kétfülű Kedveszotty köszöni szépen, elindult, új adásokkal az elvárhatónak megfelelően ad hoc alapon jelentkezik. Amikor és amihez kedvem szottyan és valamilyen módon kapcsolódik a mesemondáshoz. A kísérleti időszakból, amikor az alaptechnikát bejárattam, mint mikrofon, szerkesztő alkalmazás, azt hiszem, a rovaripari konferenciás adás a személyes kedvencem, bár elismerem, némi nyitottságot igényel. A Kedveszotty e pillanatban egy műsorral büszkélkedhet, melyben Lovranits Júlia mesemondó pajtásommal beszélgettem. Jönnek további mesemondók, helyszínek, mesék meg minden, már tárgyalok az új alanyokkal.

episode_cover_large

Felcsigáztál, de miért nem találja meg a kereső a Kétfülű Kedveszottyot?

Hát, azt én is szeretném tudni, hogy hogyan tudnám magam az iTunes adatbázisába beintegrálni. E pillanatban a feladatot sok eredménytelen munkaóra után marginális lépésnek nyilvánítottam. Ha úgy érzed, Te vagy a podcastok mestere és szívesen megcsinálod nekem, vendégem vagy egy kávéra-rétesre, de én most több energiát ebbe már nem akarok fektetni. Tanácsok, tippek kerüljenek, köszi, eleget teszteltem. A magyar podcast közösség sem tudott eddig segíteni, így most maradok a be nem integrált formáknál, csak a tartalmak elkészítésére fogok fókuszálni. Jobban élvezem… :)

Miért nem teszed fel simán a youtube-ra?

Tudom, hogy sokan járnak el így, de én egyelőre nem szeretném ezt a megoldást követni, mert számomra a youtube a videós tartalmak megosztására szolgál. Igen, én is hallgatok onnan munka közben zenét, DE AKKOR IS! Hát ezért. Nekem a podcast zsebre vágott telefonos műfaj, és a legtöbb youtube app nem tud lockolt képernyővel youtube videót lejátszani. Amint tömegek tüntetnek az ablakom alatt, fel fogom töltögetni az adásokat a youtubera is.

Szóval akkor hol van a Kétfülű Kedveszotty?

Több csatornán is elérhető:

Mixcloud: http://bit.ly/ketfulu-podcast-mixcloud fel lehet rá iratkozni, ha már mixcloud felhasználó vagy, de nem ad podcast appokba integrálható feed-et.

app-barát rss: http://bit.ly/ketfulupodcast-rss: közepesen lutri, hogy a podcast alkalmazás, amit használsz, tudja-e értelmezni. A podcast addict például nem, de a podcast republic határozottan igen.

facebook: https://www.facebook.com/SzilviAKetfuluMesemondo/app/49631911630/ a mixcloud előnye, hogy van facebook pluginje, amit a facebook oldalammal össze tudtam kapcsolni. Itt tehát mindig minden elérhető lesz, amit csak a mixcloudra feltöltök.

kétfülű blog: a podcast tag alatt mindig meg fogod találni az adásokat. Az első Kedveszotty hamarosan érkezik post formában is.

De nekem akkor is van egy tutitippem, mindenáron el akarom mondani!

Tök jófej vagy. Imádlak, tényleg, öröm az ilyen rajongó. Viszont komolyan mondtam, hogy a javaslatok nekem most nem jelentenek segítséget, csak az elkészített megoldások. Ha ilyen konstrukció is érdekel, állok rendelkezésedre, szívesen elküldöm a fájlokat is.

Együtt meseösvénykedtem a tekergőkkel a Múzeumok éjszakáján

26 Jun , 2018,
Szilvi
, , ,
Comments

A Tekergő Meseösvény Egyesület meghívást kapott idén a Múzeumok Éjszakájára, méghozzá az ELTE Természetrajzi múzeumába, még pontosabban az ásványtár megünneplésére. Ez alkalomból két programmal is készültek, egy meseösvénnyel és egy felnőtt mesemondó műsorral. Pontosabban készültünk, ugyanis bár a munka oroszlánrészét egyértelműen a törzstekergő Hajós Erika és Gregus Laci végezték el, a szerencse úgy hozta, hogy én is besegíthettem nekik egy kicsit.

20180623_143954

Fél három. Terelőnyilak már felragasztva, állomások véglegesek. Laci szálakat húz és csengőket függeszt. Kató és Panna hol itt, hol ott bukkannak fel, de a lényeg, hogy tudják a dolgukat. Orsi az írásvetítőnél tüsténkedik, Erika intéz és terelget, Virág a dobos állomáson programon gondolkozik. A Kétfülű befut, de hol van Panni?

Három óra. A résztvevők már vagy a kiindulási teremben gyülekeznek, vagy jegyet vásárolnak. Erika fel s alá szaladgál, mindenhol minden rendben van-e. De hol van Panni?

Három óra öt perc. Erika bezárja a kiindulási terem ajtaját, köszönt és elkezdi a mesét. Mindenki a helyén, egymásnak integetünk az aréna különböző ablakaiból, csak Panni nem. Apropó, hol van Panni?

36048592_2089854711272698_6853531755777884160_o

Elindul az első csapat, de… hol van Panni? Közben erre is fény derül, mondjuk úgy: tekereg… Nem egyszerű a kampuszon bolyongani, maga se tudja, merre jár, de legalább most már úgy sejti, az épület felé tart. Orsi szerencsére be tud ugrani a helyére, amikor az első turnus Panni állomására érkezik, így ezt is sikerült megoldani. Sőt. Időközben Panni is megérkezik, kérem, teljes a létszám!

A családok pedig jöttek kis csapatokban, ahogy azt kell. Hol itt bukkant fel egy társaság egy ajtó mögül, hol ott tűnt el a lépcső felé, az állomások pedig ezúttal is szépen végigvezették a gyerekeket a mesén. Ennek a meseösvénynek az volt a különlegessége, hogy kaptunk az ásványtárból bemutató ásványokat, és ezeket is bekötöttük a mesébe. A sárga büdös bazaltot, a piros bazaltot, az ezerszínű bazaltot, a rücskös bazaltot, a fémesen csillogó bazaltot és az átlátszó bazaltot is – de lehet, hogy valamelyiket rosszul mondtam, bővebb eligazításért látogass el az ELTE Természetrajzi múzeumába… És mint a mese szerves elemeit, a gyerekek minden állomáson megcsodálhattak belőlük párat.

20180623_144751

Nekem külön jó érzés volt újra az épület falai között sétálni, elvégre öt évet töltöttem el itt. Az arénát pedig mindig is nagyon szerettem, illetve maga ez a bent-vagy-kint belsőépítészeti koncepció nekem mindig is közel állt a szívemhez. Hát most kiélvezhettem, valami négy órát töltöttem el az aréna aljában, hogy bekísérjem a gyerekeket az alvilági bálba. Ez idő alatt több csoda is esett, hát mi legyen, a gyerekek mindig aranyosak. A kislány, aki nem látta a királyfit, mert hogy nincs koronája, pontosabban nem látta, hiába mondták neki a többiek, hogy most kell használnia a meselátó szemeit, hát szóval talán ez a kislány is meglátta a végén a királyfit, amikor maga szemrebbenés nélkül királykisasszonnyá változott. Korona nélkül. Az a csapat meg, amelyik úgy futott be, de szó szerint, hogy  egyikük konkrétan a “sziasztok” szó kimondása alatt körbehiperszonikázta az aréna közepén terpeszkedő szobafenyőt, szóval ez a csapat a tánclépésekre annyira rákattant, hogy lényegében kezesbárányokká higgadtak. Jó, hiperszonikus kezesbárányokká, de akkor is minőségi különbség volt a két állapot között.

35123442_2089855231272646_7470450859491459072_o

Erika nagyon jól indította a csapatokat, nemigen volt torlódás, és nálam szerencsére csak olyan fázisban, amikor már egy mondattal le lehetett zárni az állomást. Ez egy ilyen beltéri meseösvénynél különösen fontos, úgyhogy külön köszönet érte.

És lassan eljött az utolsó csapat is. Ezt mindig onnan lehet tudni, hogy velük jön a többi állomás is, lényegében remekül szórakozni. Összepakolnom nemigen kellett semmit, úgyhogy végül én is mentem velük. A következő állomás már Laci és Panna záró állomása volt, ahol a királylány és a királyfi eljegyzik egymást és megülik a Nagy Lakodalmat. Azaz szól a muzsika (moldvai kaval, doromb, énekszó), ropják a gyerekek, de vajon Laci tud gyorsabban dorombolni, vagy a gyerekek a lábukat kapkodni? Gondolhatod…

És akkor volt két óra szünetünk. Jó, összepakolással csak másfél, de azért ebbe is belefért az ásványtár megtekintése és egy nagy szusszanás. Az esti mesemondásra három fő nagyon lelkes közönségünk jött el, mondtunk is nekik mindenféle meséket a világ minden tájáról. De még mesét is szőttünk, ahogy az a tekergőknél már csak szokásban áll.

Egy szó, mint száz: nagyszerűen telt a Múzeumok Éjszakáján minden tekergő meseprogram.

További fotók itt a facebookon: https://www.facebook.com/pg/tekergo.mese/photos/?tab=album&album_id=2089853811272788

Helló Mackó! – medvés mesék a rohanó Medve tiszteletére

19 Jun , 2018,
Szilvi
, ,
Comments

Most, hogy kis hazánkban legalább egy bátor medve ámokfutását van szerencsénk izgatottan követni, szurkoljunk neki együtt, mindeközben pedig breaking news alapon olvasgassunk a tiszteletére medvés meséket. Annyi jó népszerű mese szól a medvéről, hogy nem bírtam őket elhallgatni, így viszont ez a bejegyzés most nem lesz éppen egy ritka mesék exkluzív tárlata. Mesemondók szerintem fussák át a szemükkel a linkeket, a többiek művelődjenek szépen sorban.

bear-79838_640

Az első, ami az eszembe jutott, az az a medvés mese az Icinke-picinke kötetből, amiben egy szegény ember kinevet egy nyúllal verekedő medvét, mire utóbbi szörnyű haragra gerjed. Hát ezt bizony meg kell oldani valahogy, méghozzá furmánnyal.

Azután meg ne feledkezzünk a csillagszemű juhászunkról, akinek történetében a medve ugyan csak epizódszereplő, de a mese mégis olyan szép, hogy nem szabad elhallgatni.

Erős János történetét is ide kell vennem, igazán mulatságos fejezet, amikor a medvével szórakozik. Bár Erős János története amúgy is nagy ölelést érdemel, nagyon szerethető a kissé bárgyú, de roppant erős figura. Meg olyan szép plasztikusan el lehet képzelni, ahogy a medve hát nem nagyon tudja az egészet mire vélni…

Kell-e bemutatnom a medvét, aki nem hitte el, milyen erős az ember? Igen? Na jól van, akkor itt lehet róla bővebben olvasni. Rövid, kicsit tréfás, kicsit elgondolkodtató mese, szerintem alapvetően szerethető. Azért az “ez csak volt ember” mondatnál óvatosan, nehogy bántón hangozzék.

És akkor, ha már a mesevilág örökzöld slágereinél tartunk, ki nem hagyhatom a zsírosbödönös mese bukovinai székely változatát, amelyben egy macska és egy medve köt szövetséget, lényegében a medve kárára. Ejnye, hogy ez a macska meg hogy hány keresztelőre hivatalos! A mese egyébként a magyar népmesék sorozat tagjaként a youtube-on is megtekinthető. Medve komára amúgy általában is rájár a rúd, bennem medvével ragadt be az a mese is, amikor a rókával szövetkezik, hogy műveljenek közösen földet. Aztán ha répát/krumplit termelnek, akkor úgy felezik meg, hogy az jár a medvének, ami a föld fölött nő, mikor meg búzát, akkor fordítva, ami a föld alatt nő. De persze erre is vannak változatok, D. L. Ashliman oldalát nem lehet eleget forgatni.

És még mindig nincs vége a legismertebbeknek, Kacor Király bizony akkora félelmetes hatalmasság volt, hogy attól még a medvének is inába szállt a bátorsága!

Ja igen, és ugye ott az égető kérdés, hogy miért rövid a medve farka? Hát leginkább azért, mert bumburnyák és hagyta magát átverni, de amúgy meg rövid kis mese gyerekeknek. Ezen az oldalon egy nagyon szép rajzzal illusztrálják ezt a világszerte népszerű mesét, amire elég rápillantani, és gyakorlott versenyzők olvasás nélkül is összerakják a képet.

bear-1376361_640

Van még jól ismert mese bőven, de hadd haladjak most már a kevésbé közkézen forgó darabok felé.

Kedvencem talán ez a német mese, már csak azért is, mert magam is meséltem, de legfőképpen azért, mert egyszerre roppant szórakoztató és cuki is. A norvég király ajándékként egy jegesmedvét küld a dán királynak, alapvetően szelíd jószág, a szállítóval simán meg is pihennek egy tanyán. Éjszaka aztán jön a kobold, és mivel piszkálja a medvénket, alaposan össze is verekednek. Aztán másnap a kobold elbeszélget a házigazdával, ugyan homályosítaná már fel, hogy is vannak itt ezek a dolgok mostanában.

Mivel a Nagy Medve és a Kis Medve története túlságosan magától értetődő, helyette vegyük Freya istennőt az északi világból. Szóval neki elvileg macskák vontatták a szekerét, de vannak gondolatok arról, hogy nem-e véletlenül-e medve-e volt-e az inkább-e? Nem lövöm le, mire jut ez a fejtegetés, érdemes átböngészni. Északon maradva itt letölthető egy tanulmány a medve egyik mitológiai megjelenéséről. (publikációs adatok itt)

Mivel az első medvénk határozottan dél felé szaladt, álljon itt a medve fiának egy szerb változata egy 1874-es gyűjteményből. Medve és ember házasságából születik egy fiú, aki bundás apja erejét örökli. Aztán meg mindenféle kalandokba keveredik. A medve fia egyébként egy “félhivatalos” mesetípus, akit érdekel, keressen rá, még wikipédia oldala is van.

polar-bear-1574996_640 (1)

Végül pedig minden gondolkodás nélkül íme néhány már létező medvés mesegyűjtemény nyelven:

Once Upon a Time season 2 – kritika

18 Jun , 2018,
Szilvi
,
Comments

Az első évadról egyszer már lelkendeztem, most végére értünk a másodiknak is. (Mármint mi, itthon.) Kritikám továbbra is nagyobb részt Szilvitől származik, a magánembertől, és a maradék hányadban Kétfülűtől, a mesemondótól. Picit szabad szájú leszek, előre szólok.

once-upon-a-time-header

Először általánosságokat puffogtatva,
Spoiler nélkül:

Annak ellenére, hogy összességében továbbra is jól szórakoztam, most eléggé le fogom húzni ezt a szériát. Mert szerintem gyengébbet futott, mint az első 22 epizód. Szerethető látványvilág, könnyen emészthető tartalom. Még mindig élvezem, amikor egy új történetet bekapcsolnak a világba, abszolút van hozzáadott értéke, hogy az ismert szereplő egy új oldaláról mutatkozik be. Vannak üde pillanatok, és vannak nagyon elbaltázottak. Ha ez így marad, egy-két szériára még vevő vagyok, de aztán… srácok, Lana Parilla és Robert Carlyle nem fogják örökké elvinni a vállukon az összes munkát!

Nagyon nehéz spoiler nélkül szépeket mondani, mert a szerethető pontok éppen a részletekben rejlenek. Szóval később fogok majd lelkendezni is. Addig viszont…

Az a bajom, hogy a második szériában egészen a feléig épp csak döcögött a sztori, és úgy a tizenötödik epizód tájékán kezdett el tényleg érdekelni az egész. Pedig az eval queen további árnyalása igazából szép szál volt, a gyerek-snow ellenére… akit sajnos minden vonatkozó visszatekintésben el kellett viselnünk. Pedig igazán idegesítő és buta karakter, minden pillanatban vártam, hogy megkérdezi, mit kell mondani, ha valaki köhög.

Emmáról már elmondtam a véleményemet az előző bejegyzésben, és ezt nem sikerült megváltoztatni. Az elindult személyiségfejlődés alig észrevehető, kevés ahhoz, hogy érdekeljen. A sheriff, mint pozíció még mindig iszonyú hiteltelen, akkor is, ha most más tölti be. Charming, a hekus… maradjunk annyiban, hogy az ő karaktere egyébként is talán a leglaposabb, és sheriffként is bárgyú. Ja igen, akkor Emma most pontosan miből is él? Meg ugye Snow sem dolgozik már a suliban, ha jól vettem észre, szóval a “honnan a kajátok” témakör teljesen feloldásra vár. Talán elmúlt az első évad varázsa, talán túlságosan megszoktam a szereplőket, de valahogy én most már komolyabb koherenciát kértem volna.

scene

Megmaradt a rapid történelemgyártós megközelítés is, miszerint egy-egy epizódban a múltnak mindig az éppen szükséges pillanatába tekintünk bele. Így, miközben a napjainkban játszódó cselekmény szépen halad előre az idő kereke szerint, a régmúlt mesei elemei popcorn alapon ugrálnak a felszínre. Ettől valószínűleg könnyebb mondjuk menet közben bekapcsolódni a sorozatba, de a hűséges nézőknek élvezeti értéket nem teremt. Ez aztán persze lehet pozitív is, meg negatív is, mert azért egy szappanoperánál még mindig több a sorozat.

Vagy mégsem? Néha tényleg kijelentettük, hogy a ez már egy brazil rágógumival is kezd felérni, hömpölyögnek a szálak, el- és feltűnnek karakterek, és lassan mindenkiről kiderül valami ármány és furmány. Ez egyrészt a mesei múlt szövevényesedését is jelenti, amit személy szerint szeretek. Örülök annak is, hogy igazából nem kapcsolták be a sztoriba további mesei karakterek seregeit. Az új tagok viszont “kárpótlásul” közepesen vagy alaposan sablonosak lettek.

Aki alakult, de közben meglepő mértékű vergődésbe fogott, az a korábbi szívem csücske, Mr. Gold. Sokat veszített rumpleségéből a széria végére, és én ezt nem szeretem. De legalább a mimikája megmaradt, az is valami. Kérem vissza céltudatos kis mocskot!

A legfájóbb az egész évadban, hogy jellemek tekintetében a végére lényegében visszatértünk a kiindulási állapothoz. De ennyi erővel a Night Riderből is megnézhettem volna egy epizódot.

Valamennyire sikerült mégis összecsapni egy olyan záró képet, ami érdeklődést (és elvárásokat) kelt bennem a harmadik szériával szemben, úgyhogy egyelőre kitartok.

Achtung, Spoiler!

the-horse-290907_960_720

Captain Hook jópofa figura lett. Nem túl összetett, kicsit érthetetlen, de legalább szórakoztató.

Cora nagyon jól indult, és igazából végig egészen koherens maradt, szépet futott. Ó, a kis hősszerelmes Rumple, szinte cuki volt, és milyen ragyogó, hogy nem jött neki össze! Milyen ragyogó húzás volt Corától, ez az önkéntes elszívtelenedés! Úristen, imádtam, Rumple emberére akadt! Kár, hogy Cora meghalt… Szép csaták jöhettek volna pedig még. Sem a Bazsalygó Belle, sem a Bula Belle nem fog tudni soha olyan elementáris jelenlétet képernyőre vinni, mint Cora, megint csak a lányában és Rumple-ben bízhatunk.

A többi “side quest” nem annyira hatott meg, a történet haladt velük, de a karakterek nem formálódtak általuk érdemben. Úgyhogy fókuszáljunk egyetlen pontra: A Nagy Összecsapásra.

Kérem, valaki belekontárkodott a forgatókönyvbe, és hál’ Istennek úgy hagyták! Az, hogy Snow megöleti Reginával a saját anyját, olyan gyönyörű húzás, amit ettől a sorozattól szinte nem is vártunk volna. Igen, szerintem a 15-6-7 epizódok a legjobbak, itt billen ki a sorozat egyértelműen saját magából, és a kulcsmondatok is itt hangoznak el.

Amikor Snow megkérdezi Rumplestiltskin-t, hogy ő hogy számol el a lelkiismeretével, Rumple szinte hangsúlyozás nélkül ennyit felel:

“ha eleget mondogatod magadnak, hogy helyesen cselekedtél, a végén magad is hinni kezdesz benne”.

És igen, tegye fel a kezét, aki ezt nem érti. Nem látom a kezeket a magasban… (ja, hogy a szívedre tetted… ach so…)

Amikor Snow elmegy az Eval Queen-hez, hogy ölje meg, Regina kitépi a szívét és felmutatja neki, mintegy tükröt tart elé, hogy nézd meg, feketedik, és ezt nem tudod visszacsinálni. És ami azt illeti, én nagyon szurkoltam, hogy ez tényleg így is maradjon, és Snow ne süllyedjen vissza egészen a tüncimünci Hófehérke szerepébe, mert az végtelenül UNALMAS volna. Szomorú, hogy a széria végére nagyjából mégis sikerült… Ugyanakkor viszont óriási üzenet kifelé a képernyőből: igen, mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy egy kicsit elkezd feketedni a szívünk, és tessékbazmeg, az így néz ki, és nem, nem lehet visszacsinálni, az egyetlen választásod az, hogy megtanulsz együtt élni vele. Akárhogyan.

snow's heart

Viszont a sorozat érzelmi gyenge pontja éppúgy ehhez az eseménysorhoz kapcsolódik. Nézzük csak meg Henryt egy pillanatra minden mese nélkül: egyazon napon rájössz, hogy anyád hazudott az apárdról, és akkor mindeközben apai nagyfater, aki hát minimum megosztó személyiség, ráveszi anyai nagyanyádat, hogy ölje meg mostohanagyanyádat, és akkor nagymutter ezt úgy bírja implementálni, hogy a mostohaanyádat, akit te azért valamiért mégis csak szeretsz, szóval átveri de mint szart a palánkon, így miközben ő azt hiszi, csupa jót tesz, megöli a saját anyját. Mármint a mostohanagyanyádat. Huh. Sikerült követni? Segítek vizuálisan, tessék teljes képernyőn vizsgálni:

onceuponatime_conflict_co

Ö… hogy… Ti kerültetek-e már hasonló szituációba, és ha igen, hogyan birkóztatok meg vele? Feltétlenül írjátok meg kommentben… Henry kicsit izéhozézik, aztán megy tovább, mint aki nem látott és nem is hallott semmit. Nos. Nem kellett volna mondjuk úgy cakli-pakli összeomlania és legalábbis pszichoszomatikus tünetekkel kényszerzubbonyban rángatózva egy jó nevű pszichiátriai intézménybe kerülnie lepkéket számolni? És ne legyenek illúzióink, ennek a mentális szőnyeg alá söprésnek soha a büdös életben nem lesznek következményei.

Hát igen…

Mint mondtam, minden malőr és slendriánság ellenére még érdekel a harmadik évad, remélem, lesznek abban is szép fonalak.

Szertár margójára – Részeg tömeg

25 May , 2018,
Szilvi
, , , , ,
Comments

A Szertár podcast egyik, igazán fiatalos adásában két vendéggel alapvetően két témát jártak körbe. Az egyik beszélgetőpartner arról tudott sokat, hogy akkor most hogy is van ez a sörrel és a természet hívószavával, illetve mit tehetsz másnaposság ellen. A másikuk azt a kérdést boncolgatta, hogy hogyan működik a tömeg, például mit tehet egy fesztiválszervező azért, hogy senkit se tapossanak agyon. Mint téma, engem az utóbbi érdekelt jobban, de mesemondóként is ez állított nagyobb kihívás elé.

Arról bevallom, hamar eltántorodtam, hogy a kettőt együtt tárgyaljam. Sörtől pisilő tömeg, ami épp eltapos valakit… Szóval a lehetetlent akármikor teljesítem, de a csodákra kicsit várni kell. Ahogyan a beszélgetés is lényegében két (három) külön részre tagolódik, engedjétek meg most nekem is, hogy külön keressek melléjük mesés köretet.

crowd_with_beer_500px

SÖR, PISI, MACSKAJAJ

Papp Benjamin témái nem jelentenek megugorhatatlan lécet egy mesemondó számára. Van választék a főbb pontokhoz bőven, íme egy kis ízelítő:

A sör maga.

1 –  Sör, mint ital témában nem is szeretnék a mézsörnél nagyszerűbbet emlegetni. Ugyan egyes forrásokban honey-wine néven is fut, de a magyar szövegek kitartóan mézsörként emlegetik a költészet italát. Aki esetleg olvasta vagy látta az Amerikai isteneket, remélem, értette, miért itatott Mr. Wednesday éppen mézsört a főhőssel. A mézsör felbukkan az Eddában is, de a görög és a keresztény mitológiától sem áll távol, úgyhogy jelentőségét kár is volna elvitatni.

2 – Na jó, mégis említek másik sört is: Gabrinusról, a sör királyáról nem tudok hallgatni. A sörfőzés tudománya tehát az ördögtől származik. Csak mondom.

De menjünk a következmények felé. Aki sört iszik, az pisil.

3 – A vizelet maga egyébként szintén népszerű elem, méghozzá sokszor meglehetősen magasztos szerepben. Leutogi történetében (ejtsd: “leutongi”) főhősnőnket máglyahaláltól mentik meg a denevérek azzal, hogy a tüzet vizeletükkel eloltják. Nincs ezen mit csodálkozni, nem minden népcsoport kezd el a “pisikaki” hívószóra huncutul bazsalyogni, mert hiszen pontosan a pisikaki az, ami belülről jön, nagyon is könnyen lehet szakrális termékként gondolni rá.

4 – De nem csak. Nemrég Csenge emlegette azt a mesét, amelyben egy katona úgy keveredett a varázserdőbe, hogy hát na, félreállt a sorból pisilni. Nagyon veszélyes dolog, kérem. A kiemelt elem itt most a vizelet volt maga, de értelemszerűen gyerekjáték az aktust rögtön némi sörfogyasztással is összeboronálni.

És akkor sör vagy nem sör, de a benne foglalt alkoholtól be is lehet ám rúgni, méghozzá alaposan.

beer-2027412_640

5 – Szökni kell? El kellene tiporni Főgonosz erejét, amit itt meg ott meg amott tart? Semmi egyéb teendőd nincs, csak addig inni Főgonosszal, míg az el nem alszik. Személyes kedvencem a témában az Égig érő fa, s annak is egyetlen kifejezés miatt a Benedek Elek-féle változata. Mint sok más, Benedek Elek által lejegyzett mese, ez a szöveg is enged még mozgásteret a díszítésre, de amúgy nincs annyira elbénázva, mint mondjuk a Mezőszárnyasi. (Huh, ez egy hosszú téma, ha kéritek, egyszer kifejtem.) Szóval ott a pillanat, amikor a legény szorgos poharazgatásba fog a sárkánnyal, amit ráadásul a sárkány maga kezdeményez, de ezt esetleg lehet máshogy mesélni, és hogyaszonygya “lábam ide, nem oda”! Aztán elterül. A sárkány. Így. Imádom ezt a lábam ide nem odát, azóta sem találkoztam vele másutt. Olyan szép vizuális, nem?

De találkoztam már más állat/szörnyférj változatban is ezzel, hogy alkoholmámorban árulja el magát, vagy épp ekkor tudnak tőle elmenekülni a jófejek. Illetve az is gyakran előfordul, hogy simán csak az anonim őröket ártalmatlanítják egy kis házhoz hozott borkóstolóval. Szóval van ilyen.

6 – Népszerű a tejút és a részeg ember kapcsolata, nagyjából az első történetek között fog felbukkanni, ha valaki a népi csillagnevekről kezd el olvasgatni, le sem írom, ki nem ismeri, járjon utána.

7 – Viszonylag ártalmatlan részeg Midász király történetében Dionüszosz kíséretének tagja, a bölcs Szilénosz, aki erős navigációs deficittel küzdve kissé elkóricál gazdájától. Parasztok találnak rá és viszik Midász színe elé. A történetben a borgőzös kábulatnak több szerepe nincs, de így indul az alapvetően jószándékú, ám az élet komplexitását soha fel nem térképező Midász király aranykezének története. Midászt nagyon szeretem, az arany témájú és a szamárfüles története is több korosztály számára tartogat mélységeket.

8 – Egy japán mesében nem sört, szakét kell inni erdei koboldokkal. Az első hős nagyszerűen mulat egyet, jól jár, a romlott lelkű meg hát nem és nem, respectively. Mindkét főhősnek van egy púp az arcán, ami nem kell neki, és a jófejtől a koboldok elveszik zálogul, hogy máskor is eljöjjön érte, mert hogy majd akkor is jól fognak mulatni. Szórakoztató, de nehezen interpretálható a történetben, hogy ugyanez a jófej hazatér, és végeredményben röhög a markába, hogy na most dőlt el, megyek-e még vissza. A szarfej viszont megkapja a jófej púpját a koboldoktól a másik pofájára, hogy na nesze, itt a púpod, sose gyere vissza. Német forrásból ismerem, de úgy tudom, ugyanez a gyűjtemény magyar átdolgozásban is megjelent.

9 – És akkor végül, de nem utolsó sorban jöjjön a kínai szuperital: a pálinka, amitől 1000 napra bealszol. Úgy. Halálra röhögtem magam rajta, túl rövid sztori ahhoz, hogy spoiler nélkül elmeséljem, hát na, ez a lényege, hogy valaki olyan pálinkát tud készíteni, amit ha megiszol, menten kiterülsz. Három évre. Ez fontos. A Rászedett kísértet kurta, de annál szórakoztatóbb gyűjtemény, noha csak kissé hunyorogva tekinthető folklórterméknek. Amolyan átmenet, de szerethető.

10 – Mondtam, hogy nem utolsó sorban. :) Lipták Gábor “Amiről a kövek beszélnek” c. kötetében egy, a népet sanyargatni kirendelt defterdár alapos minőségellenőrzést végez a lefoglalni kívánt csopaki boron. A mintavételezéses módszer vége persze szendergés, majd fejfájás – kutyafáját, az a turbán meg ugyan hogy került fel a kéményre?

TAPOSÓ TÖMEG

És akkor jöjjön a keményebb dió: Kis-Tóth Ágnes a statisztikus fizika módszereit eresztette rá a tömegre. Az alapfeltevés az, hogy alapból nem akarják az emberek felebarátaikat eltaposni. Mégis, kellően sűrű tömeg esetében megteszik. Nem jó, de ez van, a kérdés nyilván az, hogy mit tehetünk ellene?

Huh, hát ez egy nehéz téma, mert a mesékben nincs tömeg. Néha érkezik mondjuk egy kaszaboló tatár horda, de alapvetően megy a főhős és mendegél, mármint úgy kábé egyedül, max 3-4 segítőjével. Vagy mondjuk a király palotájában egy-egy pillanatra megjelennek a szerencsét próbáló (és elbukó) vitézek, de aztán jön a kiskondás – aki aztán megy és mendegél.

De azért akad egy-két példa, amiket ebben a helyzetben mégis el lehetne mesélni.

crowd_with_color_smoke

1 – Szőrmentén bár, de szerintem ide vágó példa a tehetetlen tömeg allegóriájaként a mindent járó malomnak egyik egyszerűbb verziója (Grimm? Német, annyi biztos…), melyben a csodaedény kását/puliszkát termett, míg rá nem szóltak, hogy no most elég már. Aztán egyszer túl későn szólnak rá, de addigra a kásarengeteg már belepte a várost, s ha valakinek mégis ott akadt volna dolga, úgy kellett magát beennie a főtérig.

2 – A tömeg, mint buta egység, illetve a sztárok vs. az őket követő tömeg példájára a Piper of Hamelin ismert mesét tudnám felhozni. Hamelin városát úgy szabadítja meg a patkányoktól a mi emberünk, hogy furulyál nekik egyet, és így betereli őket a folyóba, hogy belefúljanak. Aztán nem fizetik ki, úgyhogy később a gyerekek is követni fogják… Egyfordulós változata a sztorinak Tehi Tegi tömeggyilkossága, ám ez itt vegytiszta boszorkányság. Maga köré bűbájolja a férfiakat, és vesztükbe vezeti őket. Végül denevérré változik – bizony nagy volt anno a kísértés, hogy elővegyem a sztorit a denevér gálán.

3 – Már majdnem feladtam, hogy a podcastban emlegetett fekete lyuk jelenséghez valaha mesét fogok találni, amikor egyszer csak biciklizés közben beugrott az egyik kedvenc Mátyás király mesém. Ebben a rátótiak készülnek őt megajándékozni, nem is akármivel: a messze földön híres, zamatos rátóti szilvával. Hanem amikor a Mátyás király színe elé járulnak, bizony a legelső a sorban megbotlik, szétgurul a sok szilva a kosarából, mire a többi is követi példáját. Bár a szöveg nem közli kerekperec, én valamiért mindig is úgy képzeltem, hogy a rátótiak egymás hegyén-hátán végzik.

(3+1 – Legutóbbi Szitakötő pályázatra olyan hazugságmesét adtam le, melyben véletlenül szerepel egy jelenet, ahol jó sokan hullanak egymásra egy kupacba.)

4 – Egyetlen halvány említés erejéig bár, de megjelenik a tudattalanul taposó csorda is egy indián (pontosítva: Crow) állat feleség (ezúttal: buffalo wife) történetben. Eszerint a főhősnek meg kell látnia a csordában bölényként haladó fiát és feleségét (két külön körben), és akkor a csorda kiadja őket. De a fia figyelmezteti, hogy ha őt a tömegben meg nem látja, a csorda el fogja taposni.

Ennyi?

Aha, most így hirtelen ennyi. De feltétlenül szólj, ha találsz még, különösen a második témára!

Illusztrációk forrása: pixabay

Megőrültem, még több nyereményt osztok!

11 May , 2018,
Szilvi
Comments

Többen jeleztétek, ki privátban, ki publikusan, hogy elméreteztem a nyereményjáték lépcsőit. Mi tagadás, aki egy picit utánaszámolt, hamar észrevehette, hogy a valószínűségszámítás nem a megosztás mellett állt. Akkor sem, ha a több kitöltő egyúttal jobb, szebb, vonzóbb nyeremények játékba vitelét is jelentette. De tudod, mit? Igazatok van. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, és mert Ti ezt jobban tudtátok, mint én, ezért jutalmul további nyeremények ÉS további lépcsőfokok járnak Nektek.

Ha legalább 60 kitöltője lesz a kérdőívnek, akkor nem kevesebb, mint 10, azaz TÍZ ajándékot fogok kisorsolni.

Bizony. Íme az új nyereménypakk:

20180510_105443

A kibővített határok pedig:

10 kitöltés – glowing stick
16 kitöltés – földgömb stresszlabda
23 kitöltés – home made kétfülű hűtőmágnes
30 kitöltés – könyv: A titokzatos sün – mesék
35 kitöltés – még egy home made kétfülű hűtőmágnes
40 kitöltés – a harmadik home made kétfülű hűtőmágnes
45 kitöltés – könyv: A titokzatos sün – mesék
50 kitöltés – 500 Ft érzékű Zabrakadabra utalvány – jó étvágyat az egészséges sütikhez!
55 kitöltés – 500 Ft érzékű Zabrakadabra utalvány – jó étvágyat az egészséges sütikhez!
60 kitöltés – könyv: A kócsagmadár és az álom

Töltsd ki most a kérdőívet!

Küldd tovább, úgy növeled az esélyedet!

bit.ly/ketfuluform

Határidő: május 20.

Az Instagramon folyamatosan tudósítani fogok róla, hol is tartunk.

Nyereményjáték a hírlevél megünneplésére

25 Apr , 2018,
Szilvi
, , , , , , ,
Comments

Már több, mint egy éves a hírlevél, ennek örömére három ajándékot is ki fogok sorsolni. Mindenki játszhat, külön kérdések szólnak azoknak, akik már feliratkoztak, és azoknak, akik még nem.

A legfontosabb tudnivalók:

  • Határidő: 2018 május 20.
  • A játékon ennek a kérdőívnek a kitöltésével lehet részt venni: link a google formhoz
  • A nyereményeket ebben a youtube videóban lehet megtekinteni.
  • Minél több a kitöltő, annál több a nyeremény.

Most már csak ki kell tölteni a kérdőívet, és mehet az izgulás!