Igen, egyébként ez az a Navigátor, amire hírlevél olvasóimnak már pár hónappal ezelőtt felhívtam a figyelmüket, nem is véletlenül. Érdekes helyeken megesett érdekes dolgokról tudósít, csak semmi reakcióvideó meg jajdecselendzs, helyette egzotikus kalandozásainak szép, nyugodt tempójú beszámolói várnak. Néha jó lenne eggyel több mikrofon a rendszerbe, de még ennek hiányában is jó szívvel ajánlom a csatornát.

A témánk tehát erre a bejegyzésre Bali, és ami ezzel kapcsolatban a podcastban elhangzott.

MESÉK, GYŰJTEMÉNYEK

Szerettem volna ide most belinkelni Csenge világjáró sorozatát, amit hopp, az imént “véletlenül” mégis belinkeltem, épp csak egyenesen a Bali fejezetet nem volt szerencsém – mert nincs is! Oké, indonéziai viszont van, csak épp nem Balira specializálódva. Így tehát ha az “Indonézia” ernyő lefedte valamelyik most következő kiemelt történetet, az nem a vak véletlen műve.

Ahogy a podcastból is kiderül, Bali esetében sem igazán szerencsés arról beszélni, hogy “balii népmese”, mivel a számos egymás mellett élő kultúra eltérő mesekinccsel is bírhat. Sajnos a legtöbb weboldal mégis megelégszik a “folktale from Bali” megjelöléssel, így most többnyire én is kénytelen vagyok itt megállni. Ezt csak azért mondom, mert ha egy napon valaki Bali címszó alatt szeretne meseestet rendezni, az bizony menjen ennél mélyebbre, és a lenti forrásokat is jó, ha fölötte kritikus és leginkább elégedetlen szemmel kezeli.

Hát először is, íme a balinéz trickster: Pan Balang Tamak. Némi kutatással bizonyosan több történet is elő fog kerülni, az oldal szerint rendszerint a “furfangos kisembert” testesíti meg a fennálló elnyomó hatalommal szemben. Ugyanarról a weboldalról még egy csirkés mesét szeretnék kiemelni, melyben a kiscsibe egy civet macskát cselez ki.

Más típusú hős a nagy étvágyú, nagy termetű, erős Kebo Iwa, Bali védelmezője. A történet eleje teljesen gyerekbarát, mindent kinő és nehéz etetni. Aztán komolyra fordul minden, a viccesen méretesre cseperedő Kebo Iwa sok jót tesz a környezetének, míg végül élete ármánnyal ér véget.

És végül meg kell említenem a “Märchen aus Bali” c. kötetet is (Mesék Baliról), ami összességében zavarba ejtően európai volt. Nem egészen tudom, hogy mire gondoljak, az egész gyűjtemény olyan, mintha a felénk ismert meséket balinéz díszletek közé zártuk volna. Mint mesék, működnek, de mint egzotikus gyűjtemény, nálam hamar elhasalt. Szinte semmiben sem éreztem, hogy más logika alapján működne, mint amit megszoktam, és ez meglepett egy olyan szerzőtől, aki éveket töltött Balin, és talán még többet más távol-keleti vidékeken. Sem ajánlani, sem ellenjavallattal megbélyegezni nem tudnám, mert a maga módján szórakoztató a klasszikus hármas egységekkel és hátradobott varázstárgyakkal kirakott “törzsi” tündérmese, a Tom és Jerry szívatás sorozat teknőssel és majommal, Midász király balinéz szamárfüle szegény ember hegedűjével (dobjával) keverve, Szélike kakasviadallal, meg a többi történet, amit mindenki ismer, aki legalább egy mesekönyvet forgatott már a kezében. Ugyanakkor a szerző többi, folklorisztikai munkájának tüzetes áttanulmányozása nélkül nehéz eldönteni, hogy ez most egy fan fiction akart-e lenni az Európában ismert mesék alapján, szándékos torzítás történt-e, hogy az egzotikus környezet befogadható legyen egy olyan világban, ahol lényegesen kevesebb információnk volt a Föld távoli vidékeiről, eleve az adatközlő válogatott vagy torzított a fehér ember előtt (nem ismeretlen jelenség), vagy rosszabb, és a gyűjtés és válogatás már egyfajta tudatos vagy nem tudatos kolonizáló arroganciával zajlott. Az eredeti, holland kiadás egyébként ’56-os, de az előszóból arra következtetek, hogy a szerző a meséket korábban ismerte meg.

TÉMÁK SZERINT

Bár a helyszín követelte a fenti rövid listát, a podcast margójára sorozatom célja tematikailag megfogni a beszélgetést. Na gyere, keressünk érdekes dolgokat a mondanivalóban!

Kultúrák találkozása

Az általam ismert meseuniverzumban nagyon nehéz erre jó példát találni. Az a baj, hogy amikor különféle kultúrák találkoznak, az leginkább a csatatéren, vagy ahhoz köthető események kapcsán történik. A magyar mesevilágban ez a tatár, a burkus király, a török lesz, és még véletlenül sem a szomszéd nép, akikkel semmi bajunk, így hát különösebb interakcióba sem lépünk velük. Az utolsó Mítoszok Csatáján egy egészen új mítoszt mondtam, melyben a fehér hittérítők rontották el a helyiek hitét, és ez okozta végeredményben a természeti csapást. Szépen kidolgozott történet,  imádom, de érezzük: most nem lesz jó. Én most direkt olyan példákat szeretnék találni, amikor különböző népcsoportok békében éldegélnek egymással. (New tradot neki?)

Ami elsőre eszembe jutott, az a foglalkozásokhoz köthető találkozási lehetőség bármilyen más népcsoporttal. Például egy kereskedő messzi vidékekről. A cigány jósnő is klasszikus szereplő, mindig elüt a környezetétől, de nem okvetlenül gonosz vagy elvetendő, hanem csak egy szereplő, kinek foglalkozásához népcsoport is társul a hagyományban. Lásd például: Mátyás király lopni megy.

A másik, amire esetleg érdemes lehet gondolni, az a másik világok lakóinak más szokásai, szabályrendszere. Föld alatti világok, magas hegyeken tündérország, ilyesmik. Például van egy észt mese az Aranyfonó lányok c. gyűjteményben, melyben egy vízországba szakadt ember minden ősszel kénytelen egy szánnal végigdübörögni fejjel lefelé a víz jegén, hogy nehogy valaki beszakadjon az új, de még vékony jégen. Szép, misztikus történet, és összességében úgy zárul, hogy nem ítéljük el Vízország egyetlen lakóját sem.

Azután hadd emlegessen Mauit ezen a ponton is. Miközben Polinézia mitológiája természetesen önmagában is jó példa az isteni és emberi világ kapcsolódási pontjaira, most konkrétan Maui legifjabb korára gondolok, amikor még tengeri istenek (szellemek) nevelték. Ahogy Maui cseperedik, szépen ráeszmél, hogy ez mind jó, de ő valahogy nem olyan, mint akik nevelik. Szóval érted, hogy ezek a többi lények nem fosnak félisten gyereket felnevelni, egész jófej húzás, nem?

Küzdés egy álomért

Csapó András, ha nem is érett tüsző kora óta, de mindenesetre már jó régen szeretett volna eljutni Indonéziába. És hát ja, meg is csinálta. Aztán kifundálták páran, ejnye no, készítsünk ismeretterjesztő filmet, és akkor jött jó sok munka, spórolás, szponzorok keresése, meg úgy egyáltalán: az egész út előkészítése, és megvalósítása. Igen eltökélt csapat. Most mondhatnád, hogy tele a mesevilág ilyen arcokkal, de akkor nehezítek: nem lehet a cél a királylány keze. Nem, tessék más álmokat kergetni, tegyük fel, hogy a világon más vágya is lehet valakinek. (Nyilván nem elvetendő a társ megtalálása sem, de ugye értjük, mire gondolok?) Ugye, így már rögtön szűkebb a kör.

Hosszan tartó spórolás témakörben azt hiszem, a legegyszerűbb a Timeless Tales gyűjteményben is szereplő didaktikus mesét említenem. Ebben egy apa közli a fiával, hogy nincs ideje játszani vele, mert neki minden percet pénzkereséssel kell tölteni. És akkor a fiú (bocs a spoilerért, de szerintem nem kell széles mesemondó tapasztalat hozzá, hogy kitaláld) szépen mindig félretesz egy kis pénzt, hogy majd megvásárolhassa az apja idejét.

Új kedvencem a Majomkirály, akiről magam sem tudtam előre, hogy fülig szerelmes leszek belé. Na, az egész rögtön azzal indul, hogy mindenáron halhatatlan akar lenni, és ezért nem rest útra kelni, megkeresni a Mestert, és áldozatos munkával kitanulni a mesterséget. (Hogy hogy érnek véget ebbéli tanulmányai, meg különben is mi a büdös fészkes fenét csinál utána, az… anyám, ha nem olvastad, nem mondom meg. Maradjunk annyiban, hogy ő egy majom.) Végeredményben végigfut a szövegen a Majomkirály mindenféle álma, amikért a maga módján mindig szorgosan tevékenykedik is.

Az utolsó, amit meg kell említenem, ha már a Szertár Podcast Margójára sorozat nyitányában is szerepelt, a kékfestőinas álma volna, melyet addig nem árult el, hogy mi volt az, amíg az be nem teljesedett. Szép implementációja a dédelgetett álom fogalmának. A történet természetesen változataiban él, részben vagy egészben ugyanez történik itt csudakarddal, itt pedig csudakard nélkül, ki-ki válassza ki a szívéhez kedvesebbet.

Képalkotás

A mesevilágban videófelvételek készítésére nemigen fogunk példát találni, így ismeretterjesztő filmes mesét értelemszerűen nem találtam, de a képalkotás, megörökítés azért megjelenik itt-ott. Lesz egyébként egy aránylag modern is közte, úgyhogy tulajdonképpen lassan a videózást is be lehetne venni a buliba. Elvégre Edison már készített mozgóképre masinát és felvételeket is, azóta pedig már felnőtt egy-két generáció.

Kezdjük egy nagy klasszikussal, Leányszín Bálint és Gyöngyszín Ibolya meséjével, melyben Bálint úgy szereti testvérét, hogy mikor el kell mennie, hát festet róla egy képet magának. Hát aztán az olyan egy helyre kép lesz, hogy a vízi király is menten a lányba szeret. Ez a szép tündérmese sok átváltozással, és jó humorral elmesélve itt olvasható.

No, akkor festményből ennyi elég is, jöhet valami monumentálisabb. Elsőként is vegyük a csillagokat, melyek nem egyszer egyenesen a földi életet meghosszabbítandó születtek valamely alakzatban. Mivel balinéz asztrológiai ismereteim sajnos felette hiányosak, hogy legalább valami földrajzilag közelit említsek, vegyük mondjuk már megint Maui kampóját, amivel a szigeteket a víz színe fölé emelte, és amit Te is minden nyáron megcsodálhatsz. Annál is bátrabban emlegetem, minthogy a történet változataiban (például teknőssel) az egész tágabb régióban fel-fel bukkan, Pápua Új-Guineában egészen biztosan.

A legzseniálisabb dokumentáló értékű rajzok közül nem szeretnék egy konkrétat kiemelni. Aki látott már életében mitologikus történetábrázolást, az tudja, mire gondolok. Ezeken a képeken sokszor nem egy konkrét jelenetet ragadnak ki a történetből, hanem a létező legzseniálisabb módon az EGÉSZ történetet örökítik meg egyetlen képkockában, vagy legalább a felét. Ezért is lehet őket darabonként órákig bámulni. A képregény-művészet csúcsa, ha úgy tetszik.

Életre kelt képek témakörben nem húznám nagyon az időt, mert ebben az esetben nem egy esemény megörökítéséről van szó. Az egyik cukiság faktorával hódit, gyerekek össze-vissza fogják csókolni a mesemondó kezit-lábát egy olyan meséért cserébe, amelyben valaki mindig csak cicát rajzol – ami egyszer aztán életre is kel, és le is lép a vászonról (n+1 D mozi). A legendás Slappy Hooper pedig egy modern, vérbeli amerikai szuperhős, kinek ereje abban áll, hogy amit ő fest, az úgy is lesz, méghozzá alaposan.

A bizarr szokások

A podcastban egy számunkra meglehetősen furcsa hagyományról hallhatunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan is emlékeznek a helyiek halottaikra. Erről azok a rémmesék jutottak eszembe, amelyekben a holtak például visszakérik tulajdonaikat, vagy mondjuk “simán csak” nótázásba fognak. Ki tudja, talán ezek sem olyan szokatlan jelenségek arrafelé.

Hangzó anyag

A hosszú sort pedig egy jogvédett magyar mesével szeretném zárni. A riportalany szavajárása apropóján, ahogyan a versenyt nyert költő is mondja:

Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö-dömdödöm.

Nos, ennyi mese talán elég is lesz mára. Szép álmokat, jó utat kívánok mindenkinek, irány Bali!

Arról bevallom, hamar eltántorodtam, hogy a kettőt együtt tárgyaljam. Sörtől pisilő tömeg, ami épp eltapos valakit… Szóval a lehetetlent akármikor teljesítem, de a csodákra kicsit várni kell. Ahogyan a beszélgetés is lényegében két (három) külön részre tagolódik, engedjétek meg most nekem is, hogy külön keressek melléjük mesés köretet.

SÖR, PISI, MACSKAJAJ

Papp Benjamin témái nem jelentenek megugorhatatlan lécet egy mesemondó számára. Van választék a főbb pontokhoz bőven, íme egy kis ízelítő:

A sör maga.

1 –  Sör, mint ital témában nem is szeretnék a mézsörnél nagyszerűbbet emlegetni. Ugyan egyes forrásokban honey-wine néven is fut, de a magyar szövegek kitartóan mézsörként emlegetik a költészet italát. Aki esetleg olvasta vagy látta az Amerikai isteneket, remélem, értette, miért itatott Mr. Wednesday éppen mézsört a főhőssel. A mézsör felbukkan az Eddában is, de a görög és a keresztény mitológiától sem áll távol, úgyhogy jelentőségét kár is volna elvitatni.

2 – Na jó, mégis említek másik sört is: Gabrinusról, a sör királyáról nem tudok hallgatni. A sörfőzés tudománya tehát az ördögtől származik. Csak mondom.

De menjünk a következmények felé. Aki sört iszik, az pisil.

3 – A vizelet maga egyébként szintén népszerű elem, méghozzá sokszor meglehetősen magasztos szerepben. Leutogi történetében (ejtsd: “leutongi”) főhősnőnket máglyahaláltól mentik meg a denevérek azzal, hogy a tüzet vizeletükkel eloltják. Nincs ezen mit csodálkozni, nem minden népcsoport kezd el a “pisikaki” hívószóra huncutul bazsalyogni, mert hiszen pontosan a pisikaki az, ami belülről jön, nagyon is könnyen lehet szakrális termékként gondolni rá.

4 – De nem csak. Nemrég Csenge emlegette azt a mesét, amelyben egy katona úgy keveredett a varázserdőbe, hogy hát na, félreállt a sorból pisilni. Nagyon veszélyes dolog, kérem. A kiemelt elem itt most a vizelet volt maga, de értelemszerűen gyerekjáték az aktust rögtön némi sörfogyasztással is összeboronálni.

És akkor sör vagy nem sör, de a benne foglalt alkoholtól be is lehet ám rúgni, méghozzá alaposan.

5 – Szökni kell? El kellene tiporni Főgonosz erejét, amit itt meg ott meg amott tart? Semmi egyéb teendőd nincs, csak addig inni Főgonosszal, míg az el nem alszik. Személyes kedvencem a témában az Égig érő fa, s annak is egyetlen kifejezés miatt a Benedek Elek-féle változata. Mint sok más, Benedek Elek által lejegyzett mese, ez a szöveg is enged még mozgásteret a díszítésre, de amúgy nincs annyira elbénázva, mint mondjuk a Mezőszárnyasi. (Huh, ez egy hosszú téma, ha kéritek, egyszer kifejtem.) Szóval ott a pillanat, amikor a legény szorgos poharazgatásba fog a sárkánnyal, amit ráadásul a sárkány maga kezdeményez, de ezt esetleg lehet máshogy mesélni, és hogyaszonygya “lábam ide, nem oda”! Aztán elterül. A sárkány. Így. Imádom ezt a lábam ide nem odát, azóta sem találkoztam vele másutt. Olyan szép vizuális, nem?

De találkoztam már más állat/szörnyférj változatban is ezzel, hogy alkoholmámorban árulja el magát, vagy épp ekkor tudnak tőle elmenekülni a jófejek. Illetve az is gyakran előfordul, hogy simán csak az anonim őröket ártalmatlanítják egy kis házhoz hozott borkóstolóval. Szóval van ilyen.

6 – Népszerű a tejút és a részeg ember kapcsolata, nagyjából az első történetek között fog felbukkanni, ha valaki a népi csillagnevekről kezd el olvasgatni, le sem írom, ki nem ismeri, járjon utána.

7 – Viszonylag ártalmatlan részeg Midász király történetében Dionüszosz kíséretének tagja, a bölcs Szilénosz, aki erős navigációs deficittel küzdve kissé elkóricál gazdájától. Parasztok találnak rá és viszik Midász színe elé. A történetben a borgőzös kábulatnak több szerepe nincs, de így indul az alapvetően jószándékú, ám az élet komplexitását soha fel nem térképező Midász király aranykezének története. Midászt nagyon szeretem, az arany témájú és a szamárfüles története is több korosztály számára tartogat mélységeket.

8 – Egy japán mesében nem sört, szakét kell inni erdei koboldokkal. Az első hős nagyszerűen mulat egyet, jól jár, a romlott lelkű meg hát nem és nem, respectively. Mindkét főhősnek van egy púp az arcán, ami nem kell neki, és a jófejtől a koboldok elveszik zálogul, hogy máskor is eljöjjön érte, mert hogy majd akkor is jól fognak mulatni. Szórakoztató, de nehezen interpretálható a történetben, hogy ugyanez a jófej hazatér, és végeredményben röhög a markába, hogy na most dőlt el, megyek-e még vissza. A szarfej viszont megkapja a jófej púpját a koboldoktól a másik pofájára, hogy na nesze, itt a púpod, sose gyere vissza. Német forrásból ismerem, de úgy tudom, ugyanez a gyűjtemény magyar átdolgozásban is megjelent.

9 – És akkor végül, de nem utolsó sorban jöjjön a kínai szuperital: a pálinka, amitől 1000 napra bealszol. Úgy. Halálra röhögtem magam rajta, túl rövid sztori ahhoz, hogy spoiler nélkül elmeséljem, hát na, ez a lényege, hogy valaki olyan pálinkát tud készíteni, amit ha megiszol, menten kiterülsz. Három évre. Ez fontos. A Rászedett kísértet kurta, de annál szórakoztatóbb gyűjtemény, noha csak kissé hunyorogva tekinthető folklórterméknek. Amolyan átmenet, de szerethető.

10 – Mondtam, hogy nem utolsó sorban. Lipták Gábor “Amiről a kövek beszélnek” c. kötetében egy, a népet sanyargatni kirendelt defterdár alapos minőségellenőrzést végez a lefoglalni kívánt csopaki boron. A mintavételezéses módszer vége persze szendergés, majd fejfájás – kutyafáját, az a turbán meg ugyan hogy került fel a kéményre?

TAPOSÓ TÖMEG

És akkor jöjjön a keményebb dió: Kis-Tóth Ágnes a statisztikus fizika módszereit eresztette rá a tömegre. Az alapfeltevés az, hogy alapból nem akarják az emberek felebarátaikat eltaposni. Mégis, kellően sűrű tömeg esetében megteszik. Nem jó, de ez van, a kérdés nyilván az, hogy mit tehetünk ellene?

Huh, hát ez egy nehéz téma, mert a mesékben nincs tömeg. Néha érkezik mondjuk egy kaszaboló tatár horda, de alapvetően megy a főhős és mendegél, mármint úgy kábé egyedül, max 3-4 segítőjével. Vagy mondjuk a király palotájában egy-egy pillanatra megjelennek a szerencsét próbáló (és elbukó) vitézek, de aztán jön a kiskondás – aki aztán megy és mendegél.

De azért akad egy-két példa, amiket ebben a helyzetben mégis el lehetne mesélni.

1 – Szőrmentén bár, de szerintem ide vágó példa a tehetetlen tömeg allegóriájaként a mindent járó malomnak egyik egyszerűbb verziója (Grimm? Német, annyi biztos…), melyben a csodaedény kását/puliszkát termett, míg rá nem szóltak, hogy no most elég már. Aztán egyszer túl későn szólnak rá, de addigra a kásarengeteg már belepte a várost, s ha valakinek mégis ott akadt volna dolga, úgy kellett magát beennie a főtérig.

2 – A tömeg, mint buta egység, illetve a sztárok vs. az őket követő tömeg példájára a Piper of Hamelin ismert mesét tudnám felhozni. Hamelin városát úgy szabadítja meg a patkányoktól a mi emberünk, hogy furulyál nekik egyet, és így betereli őket a folyóba, hogy belefúljanak. Aztán nem fizetik ki, úgyhogy később a gyerekek is követni fogják… Egyfordulós változata a sztorinak Tehi Tegi tömeggyilkossága, ám ez itt vegytiszta boszorkányság. Maga köré bűbájolja a férfiakat, és vesztükbe vezeti őket. Végül denevérré változik – bizony nagy volt anno a kísértés, hogy elővegyem a sztorit a denevér gálán.

3 – Már majdnem feladtam, hogy a podcastban emlegetett fekete lyuk jelenséghez valaha mesét fogok találni, amikor egyszer csak biciklizés közben beugrott az egyik kedvenc Mátyás király mesém. Ebben a rátótiak készülnek őt megajándékozni, nem is akármivel: a messze földön híres, zamatos rátóti szilvával. Hanem amikor a Mátyás király színe elé járulnak, bizony a legelső a sorban megbotlik, szétgurul a sok szilva a kosarából, mire a többi is követi példáját. Bár a szöveg nem közli kerekperec, én valamiért mindig is úgy képzeltem, hogy a rátótiak egymás hegyén-hátán végzik.

(3+1 – Legutóbbi Szitakötő pályázatra olyan hazugságmesét adtam le, melyben véletlenül szerepel egy jelenet, ahol jó sokan hullanak egymásra egy kupacba.)

4 – Egyetlen halvány említés erejéig bár, de megjelenik a tudattalanul taposó csorda is egy indián (pontosítva: Crow) állat feleség (ezúttal: buffalo wife) történetben. Eszerint a főhősnek meg kell látnia a csordában bölényként haladó fiát és feleségét (két külön körben), és akkor a csorda kiadja őket. De a fia figyelmezteti, hogy ha őt a tömegben meg nem látja, a csorda el fogja taposni.

Ennyi?

Aha, most így hirtelen ennyi. De feltétlenül szólj, ha találsz még, különösen a második témára!

Illusztrációk forrása: pixabay

Természetesen ezzel a bejegyzéssel semmi szín alatt nem áll szándékomban a Magyar Posta egyetlen dolgozóját sem bántani. Az eddigi számtalan hibátlan kézbesítést követően ez egyszer homok került a gépezetbe, hát na bumm. Mentségemre legyen mondva, hogy én meg mesemondó vagyok, és a magamfajták a meglepő fordulatokra óhatatlanul és kinőhetetlenül így reagálnak: nincs véletlenül egy ilyen mesém?

Történt pedig, hogy az 1001 éjszaka nyert nekem egy kisorsolt könyvet Zsíros László Róbert játékán. Ez volt az a kép:

Ugyan kevéssé látszik, de egyébként a lézercsíkok alatt valóban az Ezeregy éjszaka meséi olvashatók. Viszont most nem ez a fontos, hanem hogy kövess inst… na, szóval ezután valahogy nem történt meg valami.

Merthogy Zsíros László Róbert feladta a csomagot a postán.

De a csomag nem érkezett meg.

És vártam…

És vártam…

És pityeregtem… (na jó, nem)

De a csomag nem érkezett meg.

Hanem egyszer csak visszatért a feladóhoz, hogy én nem vettem át.

Hogy én?

Ó!

Hiszen hogy vártam!

Ó!

Se postás, se csomag, se értesítő!

Ó!

És akkor Zsíros László Róbert megint feladta a csomagot a postán.

És akkor végre egy szép péntek estén ott figyelt a kis cédula a ládában: levélküldeményem itt és itt átvehető!

Nos, ez időben azért nem volt a legügyesebb.

És akkor közben elgondolkoztam.

Volt rá időm…

Íme tehát egy lista “csomagküldés” hívószóra:

1. precedens – az angolai béka

Kezdem a legcukibbal. Mindent visz. Ebben az angolai mesében egy béka vállalja magára a küldönc szerepet ég és föld között, mert a többiekkel ellentétben ő nem kifogásokat, hanem megoldásokat keres. Arra gyanakszom, hogy esetleg nem dolgozik a postánál béka.

2. precedens – Aladdin

Második jelöltem egy ismert-ismeretlen történet az ezeregy éjszaka meséi közül: Aladdin. A mese valahányadik bekezdésében Aladdin beleszeret a szultán lányába, és az anyjával egy tál ékkövet vitet a királyhoz, hogy az megkérje neki a lány kezét. Elsőre még nem vesznek róla tudomást, így a kézbesítés csak egy későbbi alkalommal sikerül. Itt rögtön sejthető a párhuzam: elképzelhető, hogy csak én ignoráltam volna szegény postást, aki pedig többször is ott ült az orrom előtt? Később a lámpa szelleme egyébként igencsak kitesz magáért szállítás témában: ifjú pár ágyastul, komplett palota… Na jó, értem én, hallom a tömeg morajlását: nem emberi lény. Oké, menjünk tovább.

3. precedens – Prométheusz

Maradjunk a meleg vidékeken, jönnek a görög példák. Prométheusz nem kisebb jelentőségű csomagot szállított le az emberiségnek, mint magát a tüzet és a mesterségeket, ezért és egyéb tetteiért azonban csúfosan meglakolt. A posta valamely dolgozója is esetleg a máját félthette, bár azt szerintem azért gyaníthatta volna, hogy nem tűz van a borítékban. A példa persze annyiban nem illeszkedik a rendszerbe, hogy a hagyományos szolgáltatásban a csomag szállítója egy harmadik személy, de a példa vitathatatlanul riasztó.

4. precedens – Hermész

Az előbb valószínűleg többen számítottak volna az első görög pályázó gyanánt Hermészre, aki egyebek közt feltalálta a szép hangú lírát, no meg a sípot és egy gyújtószerszámot is, de most hírnök szerepkörét igyekszem kihangsúlyozni. A saru. Biztos, hogy a saru hiányzott a rendszerből. Hahó, küldjön valaki sürgősen a postának egy szárnyas sarut!

5. precedens – Írisz

Ugyanitt Írisz is megemlítendő, de most már tényleg elég a görögökből. Isteni a küldemény, de nem Zeusz a feladó.

6. precedens – Ananszi

Hasonlóan kellemes klímájú tájakról, a Karib-térségből érkezik a következő mesei postás: ugyan mire nincs egy Ananszi történet? Nos, a levélküldés témája sem rendhagyó. Ebben az egészen modern sztoriban Ananszi azt ígéri Kígyónak, hogy ha bevállalja a postás szerepét, és itt valóban postahivatal-otthon viszonylatról beszélünk, akkor minden este beleharaphat, mármint a kígyó Anansziba, és kiszívhatja a vérét. Innen is tudhatjuk, hogy a posta dolgozói nem kígyók. És legfőképpen nem hiszik el, hogy fizetségül belém marhatnak, amiben megjegyzem, igazuk is van.

7. precedens – Branwen

Egy friss és rendszertelenül jelentkező, de annál nagyszerűbb podcastban hallottam Branwen történetét. A szövevényes és csakugyan mindent elsöprő CGI műalkotásért kiáltó cselekmény egy pontján a nehéz helyzetbe kerülő Branwen megtanít egy galambot üzeneteket továbbítani, és így értesíti óriás bátyját szorult helyzetéről. Brân the Blessed meg is indul seregével, és ahogyan eddig is, sérelem sérelmet követ és szít, mely véres háborúba torkollik. Teljesen érthető, hogy vigyázni kell az üzenetek felelőtlen küldözgetésével. Nekem is van ám bátyám!

8. precedens – Naszreddin

Török mese következik, a tréfákból kifogyhatatlan Naszreddin hodzsa több leveles esete közül legegyszerűbb, ha innen idemásolok egyet:

Egy asszony jön egyszer a Hodsához, odaad neki egy levelet és kéri, hogy olvassa el. A Hodsa nem igen tudott olvasni, de minthogy szégyenlette bevallani, veszi a levelet és olvassa, hogy «Nagyságos, méltóságos uram», és igy tovább; a mint egyik jóbarát a másiknak irni szokott. Az asszony odaszól neki, hogy nem egy jó emberétől való levél az, hanem az adóczédulát küldik neki. «Miért nem mondtad előbb, – felelt a Hodsa – akkor másképp olvastam volna.»

Bár nem hiszem, hogy egy postás nem tud olvasni, de attól esetleg ódzkodhat, hogy neki kell majd a levelet felolvasni.

9. precedens – egy padisah

Ha pedig a török mezőkön járunk, egy másik történet is ismert, melynek teljes változatát nem találtam egyelőre, de vázlatosan itt egy német nyelvű mesekatalógus ad hírt az esetről. Egy padisah úgy akar kivégeztetni egy fiút, hogy annak olyan levelet kell kézbesítenie, melyben saját halálos ítéletét írták meg. A levelet szerencsére útközben titokban kicserélik, és ha belegondolok, nem is olyan elképzelhetetlen, hogy a postás egy jóakarója, aki hallotta már az említett történetet, bár a küldeményben foglaltakat nem ismerte, azért biztos ami biztos az eredeti pakkot egy Aldi prospektusra váltotta. Utóbbit köszönjük, megkaptuk.

10. precedens – maori gyerekek

Ugrunk egy nagyot térben, és landolunk Új-Zélandon. Sok maori mese izgalmasan komplex, többnyire dolgozni kell rajta, hogy a Walt Disney produkciókon felcseperedő közönség is érteni, szeretni tudja – ezúttal például ezt a történetet. Egy falunak van egy védelmező bestiája a közeli barlangban. Két gyerek azt a feladatot kapja, hogy vigyék el neki az aznapi angolna fejadagját. Csakhogy a halakat a gyerekek felfalják, és csak az angolnák feje marad a szörnynek. Maradjunk annyiban, hogy nem lesz jó vége… Az a posta szerencséje, hogy a könyvet még a könyvmolyok is csak kiolvassák, és nem mondjuk tényleg felfalják a lapokat. Szóval értem, ha előbb el akarják olvasni, de azért előbb-utóbb igényt tartanék rá, jó? (A mese amúgy nem ér véget ezen a ponton, érdemes elolvasni az egészet.)

11. precedens – Azarga pacsirta

Az én fülemben az első MythOff óta csak Nagy Enikő tolmácsolásában elképzelhető az a mongol mítosz, melyben az Azarga pacsirtát kell élve levadászni és elhozni, hogy a Nap lánya meggyógyuljon. Ki tudja, minő kalandokon kellett a postásnak túlesnie, hogy sértetlenül leszállíthassa a csomagot!

Huh. Hát most hirtelen ennyi.

Összefoglalás:

A dolgok A pontból B pontba juttatása szemlátomást nehéz feladat. Életünk meghatározó része lehet, talán ezért is szól róla ennyi történet. A csomag, melyre hiába vártam, különleges csomag, tudtam magamtól is, de e tényt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy a Postának annyi sikerrel kézbesített levél és küldemény után ebbe bizony most beletörött a bicskája. Remélem, a fenti mesékből erőt tudnak majd meríteni, és a jövőben a sikerszériát folytatják, mellyel eddigi bizalmamat kiérdemelték.

Valamint köszönöm a játékot és a nyereményt Zsíros László Róbertnek!

A rabló, aki királylányt vett feleségül

amelyben a galambposta életet ment

A mese: Egy királylány finnyázik, mikor férjet kell választani, na végül csak rábök egy nem odavalósi tudósra. Az ifjú férjről kiderül, hogy egy barlangban lakik, ahol a királylánynak persze sanyarú sorsa lesz, holttesteket kell rendezgetnie. No innen üzenget galambbal haza, hogy neki milyen rossz sora van. (Elárult titok motívum, talán C420/C429, a gonosz rabló rövid heccelésre fecsegi ki a szabadulás titkát.) Érte is küld a király, és egy hetedszülött fiú kiszabadítja. (Semmi faxni, úgy jut be, ahogy a rabló maga is szokott.) A királylány hazaérve férjhez megy a szibériai királyfihoz. A rabló megtanul olyan képeket készíteni, amelybe maga is bebújhat, a királylány vásárol is egy ilyet, rablóstul. A rabló egy varázserővel bíró levelet helyez az új férj párnája alá, amitől az nem ébred fel semmi zajra. A rabló éjjel kibújik a képből, ollót hozat a királylánnyal, hogy levágja annak haját. Közben a királylány véletlenül lelöki az új férjét az ágyról, az felébred, odatrombitálja a katonáit és itt a vége.

Személyes kommentár: –Mamma.– Ide kapcsolódik, hogy a kötetben egyébként is sokszor fordult elő, hogy a lányok maguk választottak férjet. Az egész gyűjteményt számomra átitatta a Mamma jelenléte, aki a háttérből irányít. A legények nagyon sokszor kapják a tudást nőktől, néha az volt az érzésem, a Mamma nélkül csak csetlő-botló kisfiúk gyülekezete volna az egész. Egy magyar népmesében például valószínűleg karddal az oldalán alszik a második férj, és amikor felébred, nem az lesz a reakciója, hogy hű, akkor belefújok gyorsan a trombitámba. De ne ítélj elsőre, az egész kötetet végig kell olvasni hozzá, hogy ne szarjankókat láss bennük. –Varázslat.– Számos apró mozzanat követeli, hogy aki meséli, az nézzen utána jobban egy kicsit. A kötetben közölt formában a sztori majdnem minden varázslatos elem nélkül is tökéletesen működik. A hetedszülött fiú epizód teljesen kidolgozatlan. A hajvágás, mint gyilkossággal egyenértékű tett nálam szintén kérdéseket vet fel. Az, ahogyan a rabló elárulja a titkát jellegzetes motívum, de… az én fejembe nem fér bele, hogy egy rabló, aki elég rafinált volt ahhoz, hogy magára vonja egy királykisasszony figyelmét, később megtanul több rekeszes képeket csinálni, mégis milyen rosszéletű fuvallat hatására árulja el a hétpecsétes titkot? Mondjuk ezt ördöggel sem értettem soha, meg sárkánnyal és semmi egyébbel, mert a beszélgetés nagyjából ennyi: Anya, képzeld, azt álmodtam, hogy megtaláltam a karácsonyi ajándékot. – Haha, pedig azt bizony alaposan elrejtettem a kredenc mögé!

A galamb

amelyben a galamb nem más, mint egy elvarázsolt legény

A mese: egy királylány fésűjét, pántlikáit, kendőjét ellopja egy galamb. A lány utána megy, kiderül, hogy a galamb nem más, mint egy szép legény, akit a tündérek elvarázsoltak, és ilyen-olyan várakoztatós feltételei vannak annak, hogy újra emberré legyen. A lány teljesíti is, csak közben megfeketedik, és amikor a varázslat megtörik, a legénynek így már nem tetszik, le is köpi. A tündérek visszaszépítik a lányt, elviszik a legény országába, ahol ő a király. A király nem ismeri fel, beleszeret. A lány a tündérek tanácsára alaposan megdolgoztatja, majd mikor végre tényleg találkoznak, szemen köpi, mert valamikor a király is ezt tette vele. A királyfi lassan belátja, hogy hibázott, bocsánatot kér és kap.

Gergely pápa

amelyben egy galamb pápát választ

A mese: Egy fiú és egy lány testvérpár szerelméből fiú gyermek születik: Gergely. A gyermeket díszes ládában a tengerre bocsájtják, egy halász kifogja. Mikor iskolás lesz, megtudja, hogy talált gyermek. Útnak indul, hogy megkeresse a szüleit. Egy helyen iskolamester lesz, és éppen az anyja tűszomszédságában lakik. Egymásba szeretnek, összeházasodnak, de a menyegző estéjén a ládát látván kiderül az igazság. Az apa és az anya sírnak, mert tudják, hogy nagyot vétkeztek, de Gergely azt mondja nekik, hogy ne sírjanak, majd ő levezekli a bűneiket. Elvonul egy barlangba, és sok év múlva, mikor új pápát kell választani, éppen az ő fejére száll a szokás szerint kiengedett galamb, így lett Gergelyből pápa.

Személyes kommentár: Kevesebb vérnőszés és vallásos pátosz van benne, de ha Mátyás királyra gondolok, olybá tűnhet, hogy éppenséggel egy korona is tud annyit, mint egy galamb. Persze, értem én, nem olyan egyedi ez az egész motívum. Illetve nekem tetszik a sztoriban a vétek-vezeklés.

Ádám és Éva

amelyben Éva galamblevest főz

A mese: Ádám és Éva sora ugyancsak rosszul megy a Paradicsomon kívül. De az Úristen elküldi Rafael arkangyalát, aki egy ládikát ad Évának. ha Éva fohászkodott az Úrhoz, a ládikából kiröppent egy galamb, abból Éva rögtön finom galamblevest főzött, és úgy érezte magát a levestől, mintha újjászületett volna. Egyszer azonban Káin és Ábel játszott a ládikával, kinyitották, és a sok orvosság (=galamb) kiröppent belőle.

A két bűvös galamb

amelyben a galambok életmentő titkokat fecsegnek ki.

A mese: Egy királynénak és egy udvarhölgyének egy napon születik fia, Pippínu és Gaitaninu együtt nevelkednek. Ahogy nőnek, az utóbbit arra kéri az apja, szólítsa most már a királyfit királyi felségnek. Tizenhat évesen elmentek vadászni. Miközben a királyfi alszik, a hercegfi őrködik, és kihallgatja két galamb beszédét, hogy hogyan fog meghalni a királyfi, így a hercegfi meg tudja akadályozni. (Csak elárulni nem szabad, különben márványkővé változik.) A harmadik alkalommal némi rágalom miatt börtönbe zárják Gaitaninut. Gaitaninu magához hívatja a királyfit, elmeséli a galambok esetét, és márványkővé változik. A királyfi elmegy ugyanoda, a galambok meg is jelennek, elmondják, hogy a vérükkel kell a márványt bekenni. A királyfi megöli őket és így megmenti barátját.

Személyes kommentár: nekem nagyon tetszik, amikor a barát elmondja a királynak a három galambos esetet, és minden eset említésére testének harmada márványkővé dermed. Nagyon erős jelenet a királyfi kétségbeesett kérlelésével együtt, hogy hagyja abba. Egyébként is nagyon szép történet a testvéri szeretetről.

Ugyanitt sok szeretettel ajánlom Parti Nagy Lajos vonatkozó könyvét, a Hősöm terét. Készülj fel, mert itt a galamb az úr…

Képek forrása: saját képek, egyébként véletlenül valóban Olaszország, ha nem is Szicília.

Mesék forrása: Zsámboki Zoltán: Sfurtuna, az elátkozott leány – moly link