Mielőtt belefognánk:

Természetesen ezzel a bejegyzéssel semmi szín alatt nem áll szándékomban a Magyar Posta egyetlen dolgozóját sem bántani. Az eddigi számtalan hibátlan kézbesítést követően ez egyszer homok került a gépezetbe, hát na bumm. Mentségemre legyen mondva, hogy én meg mesemondó vagyok, és a magamfajták a meglepő fordulatokra óhatatlanul és kinőhetetlenül így reagálnak: nincs véletlenül egy ilyen mesém?

Történt pedig, hogy az 1001 éjszaka nyert nekem egy kisorsolt könyvet Zsíros László Róbert játékán. Ez volt az a kép:

Ugyan kevéssé látszik, de egyébként a lézercsíkok alatt valóban az Ezeregy éjszaka meséi olvashatók. Viszont most nem ez a fontos, hanem hogy kövess inst… na, szóval ezután valahogy nem történt meg valami.

Merthogy Zsíros László Róbert feladta a csomagot a postán.

De a csomag nem érkezett meg.

És vártam…

És vártam…

És pityeregtem… (na jó, nem)

De a csomag nem érkezett meg.

Hanem egyszer csak visszatért a feladóhoz, hogy én nem vettem át.

Hogy én?

Ó!

Hiszen hogy vártam!

Ó!

Se postás, se csomag, se értesítő!

Ó!

És akkor Zsíros László Róbert megint feladta a csomagot a postán.

És akkor végre egy szép péntek estén ott figyelt a kis cédula a ládában: levélküldeményem itt és itt átvehető!

Nos, ez időben azért nem volt a legügyesebb.

És akkor közben elgondolkoztam.

Volt rá időm…

Íme tehát egy lista “csomagküldés” hívószóra:

1. precedens – az angolai béka

Kezdem a legcukibbal. Mindent visz. Ebben az angolai mesében egy béka vállalja magára a küldönc szerepet ég és föld között, mert a többiekkel ellentétben ő nem kifogásokat, hanem megoldásokat keres. Arra gyanakszom, hogy esetleg nem dolgozik a postánál béka.

2. precedens – Aladdin

Második jelöltem egy ismert-ismeretlen történet az ezeregy éjszaka meséi közül: Aladdin. A mese valahányadik bekezdésében Aladdin beleszeret a szultán lányába, és az anyjával egy tál ékkövet vitet a királyhoz, hogy az megkérje neki a lány kezét. Elsőre még nem vesznek róla tudomást, így a kézbesítés csak egy későbbi alkalommal sikerül. Itt rögtön sejthető a párhuzam: elképzelhető, hogy csak én ignoráltam volna szegény postást, aki pedig többször is ott ült az orrom előtt? Később a lámpa szelleme egyébként igencsak kitesz magáért szállítás témában: ifjú pár ágyastul, komplett palota… Na jó, értem én, hallom a tömeg morajlását: nem emberi lény. Oké, menjünk tovább.

3. precedens – Prométheusz

Maradjunk a meleg vidékeken, jönnek a görög példák. Prométheusz nem kisebb jelentőségű csomagot szállított le az emberiségnek, mint magát a tüzet és a mesterségeket, ezért és egyéb tetteiért azonban csúfosan meglakolt. A posta valamely dolgozója is esetleg a máját félthette, bár azt szerintem azért gyaníthatta volna, hogy nem tűz van a borítékban. A példa persze annyiban nem illeszkedik a rendszerbe, hogy a hagyományos szolgáltatásban a csomag szállítója egy harmadik személy, de a példa vitathatatlanul riasztó.

4. precedens – Hermész

Az előbb valószínűleg többen számítottak volna az első görög pályázó gyanánt Hermészre, aki egyebek közt feltalálta a szép hangú lírát, no meg a sípot és egy gyújtószerszámot is, de most hírnök szerepkörét igyekszem kihangsúlyozni. A saru. Biztos, hogy a saru hiányzott a rendszerből. Hahó, küldjön valaki sürgősen a postának egy szárnyas sarut!

5. precedens – Írisz

Ugyanitt Írisz is megemlítendő, de most már tényleg elég a görögökből. Isteni a küldemény, de nem Zeusz a feladó.

6. precedens – Ananszi

Hasonlóan kellemes klímájú tájakról, a Karib-térségből érkezik a következő mesei postás: ugyan mire nincs egy Ananszi történet? Nos, a levélküldés témája sem rendhagyó. Ebben az egészen modern sztoriban Ananszi azt ígéri Kígyónak, hogy ha bevállalja a postás szerepét, és itt valóban postahivatal-otthon viszonylatról beszélünk, akkor minden este beleharaphat, mármint a kígyó Anansziba, és kiszívhatja a vérét. Innen is tudhatjuk, hogy a posta dolgozói nem kígyók. És legfőképpen nem hiszik el, hogy fizetségül belém marhatnak, amiben megjegyzem, igazuk is van.

7. precedens – Branwen

Egy friss és rendszertelenül jelentkező, de annál nagyszerűbb podcastban hallottam Branwen történetét. A szövevényes és csakugyan mindent elsöprő CGI műalkotásért kiáltó cselekmény egy pontján a nehéz helyzetbe kerülő Branwen megtanít egy galambot üzeneteket továbbítani, és így értesíti óriás bátyját szorult helyzetéről. Brân the Blessed meg is indul seregével, és ahogyan eddig is, sérelem sérelmet követ és szít, mely véres háborúba torkollik. Teljesen érthető, hogy vigyázni kell az üzenetek felelőtlen küldözgetésével. Nekem is van ám bátyám!

8. precedens – Naszreddin

Török mese következik, a tréfákból kifogyhatatlan Naszreddin hodzsa több leveles esete közül legegyszerűbb, ha innen idemásolok egyet:

Egy asszony jön egyszer a Hodsához, odaad neki egy levelet és kéri, hogy olvassa el. A Hodsa nem igen tudott olvasni, de minthogy szégyenlette bevallani, veszi a levelet és olvassa, hogy «Nagyságos, méltóságos uram», és igy tovább; a mint egyik jóbarát a másiknak irni szokott. Az asszony odaszól neki, hogy nem egy jó emberétől való levél az, hanem az adóczédulát küldik neki. «Miért nem mondtad előbb, – felelt a Hodsa – akkor másképp olvastam volna.»

Bár nem hiszem, hogy egy postás nem tud olvasni, de attól esetleg ódzkodhat, hogy neki kell majd a levelet felolvasni.

9. precedens – egy padisah

Ha pedig a török mezőkön járunk, egy másik történet is ismert, melynek teljes változatát nem találtam egyelőre, de vázlatosan itt egy német nyelvű mesekatalógus ad hírt az esetről. Egy padisah úgy akar kivégeztetni egy fiút, hogy annak olyan levelet kell kézbesítenie, melyben saját halálos ítéletét írták meg. A levelet szerencsére útközben titokban kicserélik, és ha belegondolok, nem is olyan elképzelhetetlen, hogy a postás egy jóakarója, aki hallotta már az említett történetet, bár a küldeményben foglaltakat nem ismerte, azért biztos ami biztos az eredeti pakkot egy Aldi prospektusra váltotta. Utóbbit köszönjük, megkaptuk.

10. precedens – maori gyerekek

Ugrunk egy nagyot térben, és landolunk Új-Zélandon. Sok maori mese izgalmasan komplex, többnyire dolgozni kell rajta, hogy a Walt Disney produkciókon felcseperedő közönség is érteni, szeretni tudja – ezúttal például ezt a történetet. Egy falunak van egy védelmező bestiája a közeli barlangban. Két gyerek azt a feladatot kapja, hogy vigyék el neki az aznapi angolna fejadagját. Csakhogy a halakat a gyerekek felfalják, és csak az angolnák feje marad a szörnynek. Maradjunk annyiban, hogy nem lesz jó vége… Az a posta szerencséje, hogy a könyvet még a könyvmolyok is csak kiolvassák, és nem mondjuk tényleg felfalják a lapokat. Szóval értem, ha előbb el akarják olvasni, de azért előbb-utóbb igényt tartanék rá, jó? (A mese amúgy nem ér véget ezen a ponton, érdemes elolvasni az egészet.)

11. precedens – Azarga pacsirta

Az én fülemben az első MythOff óta csak Nagy Enikő tolmácsolásában elképzelhető az a mongol mítosz, melyben az Azarga pacsirtát kell élve levadászni és elhozni, hogy a Nap lánya meggyógyuljon. Ki tudja, minő kalandokon kellett a postásnak túlesnie, hogy sértetlenül leszállíthassa a csomagot!

Huh. Hát most hirtelen ennyi.

Összefoglalás:

A dolgok A pontból B pontba juttatása szemlátomást nehéz feladat. Életünk meghatározó része lehet, talán ezért is szól róla ennyi történet. A csomag, melyre hiába vártam, különleges csomag, tudtam magamtól is, de e tényt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy a Postának annyi sikerrel kézbesített levél és küldemény után ebbe bizony most beletörött a bicskája. Remélem, a fenti mesékből erőt tudnak majd meríteni, és a jövőben a sikerszériát folytatják, mellyel eddigi bizalmamat kiérdemelték.

Valamint köszönöm a játékot és a nyereményt Zsíros László Róbertnek!