Amikor először hallottam a programról, tudniillik, hogy a NATE és a Makerspace szoros koprodukcióban szervez technikai jellegű tábort kifejezetten lányoknak, egyből megtetszett az ötlet. Remélem, egyre kevesebb emberben kérdés, szeretnek-e vajon a lányok logikusan gondolkozni. Persze a tábor létezése maga a válasz: igen, de lehetne még kevesebb. De más miatt is jó lehetőség volt ez nekik: a tábor nemzetközi, így most a padon kívül, érdemben is kamatoztathatták angoltudásukat. A visegrádi országok mindegyike 10-10 lányt küldött, így negyven, a világ iránt érdeklődő gimnazistát kellett egy esti program keretében lekötnöm. A téma és a foglalkozás jellegének tekintetében gyakorlatilag szabad kezet kaptam, ami persze egyszerre nehéz és nagyszerű kihívás.
Azt, hogy a tábor nem hagyományos iskolai tábor, már az első percben láttam: az alkotó teremben hogyismondjam, szóval az a pár szorgosan dolgozó 3D printer megadta az alaphangulatot. 🙂 A lányok éppen vacsoráról szállingóztak vissza, és a köztes perceket legtöbben ki is használták a projekt érdekében: minden csapatnak egy várost kellett megtervezni. Erre készültek éppen a műanyag épületek is. Kültéri mesélést csaptunk, úgyhogy fogtunk néhány pokrócot, hogy mégse a földön ücsörögjenek, és választottunk egy kellemes helyet a kertben.
Végül három mesét-történetet választottam. A tábor jellege tudományos, én meg mesemondó vagyok, és azt a feladatot kaptam, hogy rávegyem őket arra, hogy egy kicsit kitekintsenek a kockák közül. Ezért három mesét választottam: egy igazat, egyet, ami félig igaz, és félig valóságos, és egyet, ami valóságos. (Ezt vegyük kopirájtnak.) Persze csaltam. Az első mese a dream diviner volt. Nagyon szeretem ezt a mesét, talán a kevés tanulságos történetek egyike, amit szívesen mondok. A második úgy festett, mint egy mese, király is volt benne, meg varázslat, meg minden, aztán valahogy mégis Tesla élete kanyarodott elő belőle. Aztán hogy hogyan, hát arra ugye nincsen magyarázat… 🙂 A harmadik pedig egy kedves Feynman epizód volt, és egyébként ezt volt legnehezebb kiválasztanom. Mert annyi, de annyi jó sztorija van annak az embernek, amin érdemes elgondolkozni, hogy ha csak a fele igaz, már bánom, hogy nem ismertem személyesen.
Az est kellemesen telt, de eltelt, úgyhogy végül hazafelé vettem az irányt. Pest felé már volt útitársam is, úgyhogy egészen az Oktogonig beszélgettünk mindenféléről. A NATE tevékenységéről, a Makerspaceről, a táborról, valamint a világmindenségről úgy általában.
Képek forrása: a V4 STAM Camp fb albuma