Category: beszámoló-összefoglaló

Újra Bailavidrum meseösvényen jártam

20 Oct 19
Szilvi
, , ,
Comments

A réten mesélni menő. A réten mesélni jó érzés. A réten mesélni… a legkirályabb függőség! Boldog családok, szép mese, napsütés, béke, csicsergés, ciripelés. Utoljára a Tekergőkkel meseösvényeztem az ELTE TTK-n, és már igencsak vágytam a szabadba. Így az októberi Bailavidrum igazi jutifalat volt.

A Bailavidrum meseösvényről korábban már írtam, de röviden összefoglalom: kiválasztunk egy mesét, az elején minden turnus egyben meghallgatja, majd a családok kis csoportokban végigsétálnak a történeten – szó szerint. A mese egy-egy állomása akadályverseny-szerűen várja a családokat a kijelölt ösvényen, az egyes kulcsmozzanatokat pedig a gyerekek maguk elevenítik meg, persze játékos formában. A gyerekek rendszerint a főhőst alakítják – így lett a világ ezúttal sok kis Sárkányölő Sebestyénnel gazdagabb.

Most két turnusnak meséltem. Egy kicsit késve tudtunk csak befutni, de hamar megtaláltam a gyülekező csapatot, akik már csak a mesemondót várták. A mesét még nem kezdtem el, megvártam, míg Gregus Laci megjelent a szervezői oldalról, hátha mond még nekem némi instrukciót. Egy kicsit játszottunk a gyerekekkel így együtt is, Laci bemutatta nekik a dorombot, aztán már indulhatott is a műsor.

A kedvencem a második turnusomból az a kisfiú volt, aki már az első sárkánynál szerette volna, ha annak tizenkét feje van, így a harmadiknál már elég volt csak neki szólni: na most mondd, most jön, na hány feje volt? – és boldogan kiáltotta: TIZENKETŐŐŐŐ!

De egyébként a meseösvényen a közönség általában elég pro. Ők azok a gyerekek, akiknek rendszeresen mesélnek, akik tudják, mi fán terem mesét hallgatni. Érzik a mesét. Cukin várják a fordulatokat, és ha kérdezik őket, lelkesen találgatják a választ. Aztán pedig alig várják, hogy nekivághassanak a Nagy Kalandnak, mert a többség bizony visszatérő vendég.

A második kör után még mi is lazultunk egy kicsit a réten, elköltöttük hamuba sült péksüteményeinket, majd elbúcsúztunk a többiektől. Figyeljétek a híreket, menjetek Ti is meseösvényre, hátha éppen ott találkozunk!

Timeless Tales – a magyar kiadás

22 Dec 18
Szilvi
, , , , ,
Comments

Íme, megjelent a Timeless Tales magyar kiadása, összeraktuk, megcsináltuk, olvassátok szeretettel ezeket a csodálatos meséket. Szíriai menekültektől gyűjtötték őket, az eredeti, nemzetközi együttműködés jóvoltából eddig angolul és arabul volt elérhető, de most a magyar közönség számára is elkészült a kiadvány.

cover_with_title

Annyi mindent tudnék róla mesélni, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Hosszú munka volt, mert olyan szöveget akartunk előállítani, amit szeretettel forgat a magyar olvasó, miközben az arab kultúra sokszínűsége is felvillan. Olyan kiadványt, ami hű az eredeti célkitűzéshez, azaz segít a menekülteknek saját meséiket megőrizni, és a történetek egyúttal méltó, világ körüli útjukat is bejárhatják. És most megérkezett mindez magyarul, ha még csak virtuálisan is, de velünk van, forgassátok szeretettel. Részletek alább, link a letölthető anyagokhoz a bejegyzés végén.

Előzmények

2016-ban, amikor Csenge először posztolt róla, annyira megtetszett a projekt, hogy első gondolatom ez volt: fordítsuk le magyarra! Ha csak arra gondolok, mit jelent saját életemben, saját identitástudatomban a magyar mesevilág, egyből megértem: mit jelenthet a saját otthonának mesevilága egy menekült számára. Emellett manapság, amikor a menekültkérdéssel nap mint nap szembesülünk, hihetetlen fontos megérteni azokat az embereket, akik most békésebb vidékeket keresnek. A mesevilág megismerése persze csak egyik eszköze ennek, de nagyszerű lehetőség akár csak a kezdeti lépések megtételére.

Szóval mondom magamban 2016-ban, 21 mese plusz preface, ennek 1-2, maximum 3 hónapon belül meg kell lennie. Csakhogy akkor még nem sejtettem, milyen mély a nyúl ürege… Mert ha ez egy akármilyen kiadvány lenne, akkor valóban készen lettünk volna ennyi idő alatt. Csakhogy ez egy különleges antológia. Minden mese mögött egy ember áll, minden lejegyzett szó mögött egy több ezer éves kultúra nyúlik, annak teljes komplexitásával. Ami persze már több törődést, több időt igényelt. Így a munka időben megnyúlt, és bizony hangsúlyozandó ezen a ponton az is, hogy kivétel nélkül mindenki teljesen önkéntes alapon, a puszta lelkesedéstől hajtva vett részt a munkában.

Pár szó a munkáról

Érdekes lehet tudni, hogy a magyar kiadás annyiban mindenképpen eltér az angol változattól, hogy egyszerre veszi figyelembe az angol és az arab szövegeket, miközben szem előtt mindig az utóbbi állt. Az arab változatok közül lehetőség szerint midig a dialektusban lejegyzett változatot tekintettük alapnak. Végül még a mesékben itt-ott felbukkanó versekre is rápillantott egy ahhoz értő, nehogy véletlenül mondjuk magyar népdalokat faragjunk belőlük. Hogy ezzel is meg voltunk, a “virtuális kötés” előtt már csak egyetlen feladat maradt hátra: az egész pakk magyar nyelvi ellenőrzése.

A végleges szöveg tehát több ponton eltér az angol változattól, mindig az arab szövegekhez való hűség érdekében. A történeteken nem változtattunk, de azt szem előtt tartottuk, hogy a kiadvány legyen élvezetes egy magyar ember számára: olyan mesegyűjteményt akartunk készíteni, amit bárki szívesen forgat, olyan szövegezést, ami olvastatja magát. Ez a gyakorlatban csak nyelvi megoldásokban megjelenő változtatásokat jelentett. Személyes célom volt ezen felül egészen finoman további ismeretszerzésre ösztönözni az olvasót, így néhány ponton új lábjegyzetekkel láttuk el a szöveget.

Nem volt célkitűzésünk ugyanakkor professzionális mesemondók számára szakmai anyagot előállítani, ahhoz ugyanis nem álltak volna rendelkezésünkre a megfelelő erőforrások. Tudomásom szerint még a jövő egy elhivatott kutatójára vár az eredeti felvételek folklorisztikailag igényes, rendszerezett feldolgozása is – melynek elvégzésére bátran buzdítanék bárkit, aki valóban hozzá tudja adni a megfelelő szakmai szempontokat.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a hosszúra nyúlt, mély, tartalmas munkát koordinálni, az egyes fázisokban tevékenyen is részt venni – ilyen remek csapattal a hátam mögött: kivételes élmény, nagyszerű, motiváló tapasztalat volt. Mindenekelőtt is természetesen szeretném megköszönni a munkáját mindazoknak, akik végül a konkrét szövegen is dolgoztak. Így a csapat ők lettek:

Mesék fordítása angol nyelvről:
Bumberák Maja, Gregus László, Hegedűs Viktor, Kónya Klára, Lovranits Júlia Villő, Nagy Enikő, Upor Ágnes, Varga-Fogarasi Szilvia, Zalka Csenge Virág

Arab nyelvi lektorálás és kulturális segítség:
Dr. Aida El Seaghi, Hala Muhanna, Kádas Noémi, dr. Kármán Marianna

Olvasószerkesztő-korrektor:
Stenszky Cecília

Szerkesztő, koordináció:
Varga-Fogarasi Szilvia

Köszönet illeti ezen felül azokat is, akik bármilyen egyéb módon hozzájárultak a projekt sikeréhez – ennek pedig se szeri, se száma. Volt, aki “csak” előhalászott nekem néhány kollégát a cégnél, ahol akkor dolgoztam, akik tudnak arabul. Volt, aki “csak” felhívta a figyelmemet egy facebook csoortra, ahol végül Aida segítőmre is ráleltem. Mások “csak” olyan szervezeteket ajánlottak, amelyeken keresztül újabb értékes információkra tettem szert. És tudod, mi volt a legjobb? Hogy bárkinek, ismétlem, BÁRKINEK valaha meséltem a zajló munkákról, olyan lelkesedéssel fogadta, hogy akárhányszor mondtam el a bevezető ismertető szöveget, sosem sikerült megunnom.

És most?

És most vége. Mármint az első, és egyben legfontosabb mérföldkövet elhagytuk, most már csak a világ összes lehetősége áll előttünk. Mindenféle grandiózus tervet forgatok a fejemben, de úgy voltam vele, előbb legyen kézzel fogható alapja a terveknek. Kérem, most már van alapja, ezt együtt, összefogva megcsináltuk, büszkék lehetünk rá!

Olvassátok szeretettel, érdeklődéssel a Timeless Tales magyar kiadását, amely ezennel elérhető pdf és több e-könyv formátumban is az alábbi google drive folderben:

http://bit.ly/timelesstales-HUN

Elektronok és betyárok a Művészetek Völgyében

17 Aug 18
Szilvi
, , , , , , ,
Comments

Idén is összeszűrtük a levet a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel, így 2018-ban is vendégeskedtem náluk a Művészetek Völgyében. Sőt, emeltük a tétet: a Zöld Zugolyban immáron két külön műsorban állapodtunk meg.

A résztvevők száma némi lokális szervezési anomália következtében (mely ügyben a Zöld Zugolyra semmi szín alatt ne tessék kérem ujjal mutogatni) a létszám jóval visszafogottabb volt a tavalyinál. Cserébe családiasabb hangulatban volt szerencsém mindkét alkalommal mesélni.

rsz_fdsc06641

Az első produkció a folyton fejlődő “klasszikus Tesla” volt. Az elején egy részleten mindig csavarok egy kicsit, mert sosem tetszik, ahogyan volt. Ide ezúttal is kitaláltam egy teljesen új elemet, és azt hiszem, végre rátaláltam az irányra. Alapvetően flottul és közérthetően lehetett beszélgetni a fizikáról, úgyhogy ezt a megoldást fogom tovább fejleszteni. Volt itt már minden, sima beszéd, kérdezz-felelek, karácsonyi girland, de ez a két tárcsa, amit most bevezettem, annyira szépen kijelölte az elektromos tér irányát, hogy szerintem nem volt a teremben olyan töltött részecske, ami ne mindig a megfelelő irányba szaladt volna. Még a mágneses teret kell valahogy vizualizálni, pontosabban verziókat kidolgozni, mert amit terveztem, most nem működhetett. Ahhoz kellett volna egy vagány kölök, akit tudok animálni. Felnőttekkel óvatosabban szoktam bánni, különösen egy fesztiválos előadás elején, amikor fél szemmel még a műsorfüzetet böngészik. De azért élvezték, és előadás után majdnem mindenki oda is jött a kísérleti eszközökkel játszani.

Aztán délután szétnéztünk a Völgyben. Mivel nyolc után egy magamfajta álomszuszék fellépőnek már ágyban a helye, nem sokáig maradtunk, de így is igen kellemesen telt az idő, és egy kisebb mutatványos produkció is belefért. Egyébiránt kárpótolt mindenért nemesvámosi szállásunk, aminél idillibbet elképzelni is nehéz volna. Nagy rét, csend, két lusta macska – a civilizációt szinte teljesen kitakarta előlünk az erdő, csak a távolban futó közút és a Kab-hegyi torony emlékeztetett bennünket arra, hogy nem is olyan messze innen úgynevezett emberek élnek.

rsz_f20180726_180256

Másnap ugyanabban az időben ismét a Zöld Zugoly önkéntesei között találtam magam, immáron technikai igények nélkül, a hátsó udvarban. Balatoni, illetve elsődlegesen Balaton-felvidéki meséket és mondákat ígértem “Tájékozódási Mesefutás” címmel. Ugyan családi programnak terveztük, ugyancsak híján voltam gyerekeknek, így valamivel gyorsabban haladtunk. A gyerekekkel egy csomó mindent mindig meg kell beszélni, hogy mondjuk ki az a Mátyás király, mik azok az óriások, mi egyáltalán a Balaton-felvidék – hát a felnőttek esetében minderre semmi szükség nincsen. Így aztán egyetlen kivétellel az összes tartalékmesém is elfogyott, tudod, amik közül akkor válogat az ember, amikor még egy mese belefér az időbe. Volt itt minden, hazug mese, Haláp legendája, Kinizsi, Szent István, és hát természetesen eljött az utolsó magyar Robin Hood: Savanyó Jóska is. Rablóvezér, de igyekeztem a kevésbé véres sztorikat előszedni, bár tanulság, hogy egy-kettőt azért érdemes talonban hagyni pont az ilyen esetekre, amikor mégsem jönnek gyerekek. Alapvetően igyekeztem a romantikus betyártörténetek közül válogatni, és kevésbé a periratok alapján készült rablások leírásaiból. Utóbbi is legalább olyan izgalmas egyébként, csak hogyismondjam… a Savanyó Józsi szívében lakó végtelen szeretet valahogy mégis kevesebbszer viszi rá, hogy pénzes zacskókat osztogasson a szegények között…

Nem maradtunk soká aznap sem, nem is volt már szállásunk, de azért az még belefért, hogy hazafelé tiszteletünket tegyük Savanyó Józsi sírjánál, Tótvázsonyban.

rsz_f20180728_185006

És ezzel zárult is a Kétfülű nyári szezonja.

Chillfesztivál a Tű Fokán

09 Aug 18
Szilvi
, , ,
Comments

Nyugalom, chill, teljes kikapcsolódás, általános időtlenség. Azaz: Tű Fokán művészeti fesztiválon jártam. Tunk.

Enikő már előző nap is mesélt, de a pénteki alkalomra én is be tudtam csatlakozni. Így lettünk mi ketten az idei Tű Fokán fesztivál mesemondói, ami talán kis hazánk legnyugisabb fesztiválja. Van színpad, van büfé, vannak nagyjából fix műsorok – hát aztán nem kell itt kérem semmiből stresszt csinálni. Mindenki mindenkit szeret, ha kell, segít a hangfalakat felcipelni, vagy épp beáll krumplit pucolni. A lényeg, hogy ahányan ott vagyunk, mi mind érezzük magunkat nagyon jól – és legfőképpen felejtsük el pár napra, hogy az időmérést egyáltalában valaha feltalálták. Kis létszám, tartalmas együtt töltött idő. Így tudnám összefoglalni.

rsz_36603260_1823458317711939_8020550180568825856_n

Ahogy megérkeztünk, máris éreztem, hogy minden elvárást azonnal el kell engednem. Jó idő van, nyár van, jó emberek fogadnak mosolyogva, minden szép és jó lesz. Valakit a rét közepén masszíroznak, valakit a sátorban a profi masszőr dögönyöz, mások a színpadon hűsölnek. A büfé egy darab kocsiból áll, rágcsák és ital kapható elég normális áron. Amúgy kaja lesz, de majd még el kell menni a hozzávalókért, viszont ha addig megéheznél, még van a reggeliből, nagyon finom gyümölcsös-grízes valami, Holland Szakács úr készíti, kimondottan menő.

Ahogy a bevásárló autó kigördült, még lazultunk egy kicsit, aztán elfoglaltuk mesemondó helyünket a ponyva alatt. Aki már ott volt, többnyire átfordult mesehallgató pózba, aki pedig még csak a placcon kóricált, mert pont nem ment a rétre az éneklős chillfoglalkozásra, az többnyire odagyűlt körénk. Így egy nagyon kellemes, barátságos környezetben kezdtük meg közös munkánk talán eddigi legkevésbé megtervezett műsorát. Amolyan örömmesélést tartottunk – mindenki örömére.

Igazából mindketten hoztuk a formánkat. Enikő tündérmeséket mesélt, varázslattal, hármas egységgel, meg mindennel, ami a szívet-lelket nyugtatja. Izgalmas mesék chill alapon. Annyit beszéltünk csak meg előre, hogy mivel ő úgyis tündérmesét fog mondani, mert azt szereti legjobban, én inkább a “klasszikus kétfülű repertoárból” válogassak. Mondtam északról is mesét, házi mesét is, a szempont igazából az volt, hogy a tündérmesék monumentalitását ellensúlyozandó vidám, különös és/vagy szokatlan, esetleg csattanós történettel álljak elő. Enikő kezdte, azután igazából egyik történet a másikat hívta, ami ott és akkor az éppen elhangzott történet kapcsán eszünkbe jutott.

rsz_37225237_10216607140440391_2964902605458767872_o

37226692_10216607051918178_2035263265021362176_o

Nagyon élveztem, és íme ismét a bizonyíték, hogy a felnőttek nagyon is szeretnek meséket hallgatni – kékre festett meg raszta hajjal egyaránt. A Tű Fokán fesztivál pedig nagyon jól ráérzett arra, hogy ez a rendezvény, ahol a résztvevők eleve ilyen közel állnak egymáshoz, egyenesen hívja a mesemondást. Adott volt hozzá a hangulat, gyakorlatilag semmiféle jégtörő praktikát nem kellett bevetnünk: a közönség már eleve mesehallgató állapotban várta a műsort.

Az eredeti terv szerint meg akartuk várni a vacsorát, amire végül az időtlenségből adódó csúszásnak köszönhetően mégsem maradtunk ott, a Pető Ádám és barátai formáció koncertjét viszont így volt lehetőségünk meghallgatni. A színpad éppen annyira volt magas, hogy mi ott a fűben fetrengve még ne érezzük őket nagyon távol. Unplugged, természetesen. Közben valaki még tangóharmonikával is felugrott melléjük, hát pont ilyen ez a fesztivál.

Mit is mondhatnék? Szerintem… Szóval szerintem az egész nagy világnak egy hatalmas nagy Tű Fokán Fesztiválnak kellene lennie, hidd el, ez egy maradéktalanul boldog bolygó lenne.

rsz_20180629_181445

Együtt meseösvénykedtem a tekergőkkel a Múzeumok éjszakáján

26 Jun 18
Szilvi
, , ,
Comments

A Tekergő Meseösvény Egyesület meghívást kapott idén a Múzeumok Éjszakájára, méghozzá az ELTE Természetrajzi múzeumába, még pontosabban az ásványtár megünneplésére. Ez alkalomból két programmal is készültek, egy meseösvénnyel és egy felnőtt mesemondó műsorral. Pontosabban készültünk, ugyanis bár a munka oroszlánrészét egyértelműen a törzstekergő Hajós Erika és Gregus Laci végezték el, a szerencse úgy hozta, hogy én is besegíthettem nekik egy kicsit.

20180623_143954

Fél három. Terelőnyilak már felragasztva, állomások véglegesek. Laci szálakat húz és csengőket függeszt. Kató és Panna hol itt, hol ott bukkannak fel, de a lényeg, hogy tudják a dolgukat. Orsi az írásvetítőnél tüsténkedik, Erika intéz és terelget, Virág a dobos állomáson programon gondolkozik. A Kétfülű befut, de hol van Panni?

Három óra. A résztvevők már vagy a kiindulási teremben gyülekeznek, vagy jegyet vásárolnak. Erika fel s alá szaladgál, mindenhol minden rendben van-e. De hol van Panni?

Három óra öt perc. Erika bezárja a kiindulási terem ajtaját, köszönt és elkezdi a mesét. Mindenki a helyén, egymásnak integetünk az aréna különböző ablakaiból, csak Panni nem. Apropó, hol van Panni?

36048592_2089854711272698_6853531755777884160_o

Elindul az első csapat, de… hol van Panni? Közben erre is fény derül, mondjuk úgy: tekereg… Nem egyszerű a kampuszon bolyongani, maga se tudja, merre jár, de legalább most már úgy sejti, az épület felé tart. Orsi szerencsére be tud ugrani a helyére, amikor az első turnus Panni állomására érkezik, így ezt is sikerült megoldani. Sőt. Időközben Panni is megérkezik, kérem, teljes a létszám!

A családok pedig jöttek kis csapatokban, ahogy azt kell. Hol itt bukkant fel egy társaság egy ajtó mögül, hol ott tűnt el a lépcső felé, az állomások pedig ezúttal is szépen végigvezették a gyerekeket a mesén. Ennek a meseösvénynek az volt a különlegessége, hogy kaptunk az ásványtárból bemutató ásványokat, és ezeket is bekötöttük a mesébe. A sárga büdös bazaltot, a piros bazaltot, az ezerszínű bazaltot, a rücskös bazaltot, a fémesen csillogó bazaltot és az átlátszó bazaltot is – de lehet, hogy valamelyiket rosszul mondtam, bővebb eligazításért látogass el az ELTE Természetrajzi múzeumába… És mint a mese szerves elemeit, a gyerekek minden állomáson megcsodálhattak belőlük párat.

20180623_144751

Nekem külön jó érzés volt újra az épület falai között sétálni, elvégre öt évet töltöttem el itt. Az arénát pedig mindig is nagyon szerettem, illetve maga ez a bent-vagy-kint belsőépítészeti koncepció nekem mindig is közel állt a szívemhez. Hát most kiélvezhettem, valami négy órát töltöttem el az aréna aljában, hogy bekísérjem a gyerekeket az alvilági bálba. Ez idő alatt több csoda is esett, hát mi legyen, a gyerekek mindig aranyosak. A kislány, aki nem látta a királyfit, mert hogy nincs koronája, pontosabban nem látta, hiába mondták neki a többiek, hogy most kell használnia a meselátó szemeit, hát szóval talán ez a kislány is meglátta a végén a királyfit, amikor maga szemrebbenés nélkül királykisasszonnyá változott. Korona nélkül. Az a csapat meg, amelyik úgy futott be, de szó szerint, hogy  egyikük konkrétan a “sziasztok” szó kimondása alatt körbehiperszonikázta az aréna közepén terpeszkedő szobafenyőt, szóval ez a csapat a tánclépésekre annyira rákattant, hogy lényegében kezesbárányokká higgadtak. Jó, hiperszonikus kezesbárányokká, de akkor is minőségi különbség volt a két állapot között.

35123442_2089855231272646_7470450859491459072_o

Erika nagyon jól indította a csapatokat, nemigen volt torlódás, és nálam szerencsére csak olyan fázisban, amikor már egy mondattal le lehetett zárni az állomást. Ez egy ilyen beltéri meseösvénynél különösen fontos, úgyhogy külön köszönet érte.

És lassan eljött az utolsó csapat is. Ezt mindig onnan lehet tudni, hogy velük jön a többi állomás is, lényegében remekül szórakozni. Összepakolnom nemigen kellett semmit, úgyhogy végül én is mentem velük. A következő állomás már Laci és Panna záró állomása volt, ahol a királylány és a királyfi eljegyzik egymást és megülik a Nagy Lakodalmat. Azaz szól a muzsika (moldvai kaval, doromb, énekszó), ropják a gyerekek, de vajon Laci tud gyorsabban dorombolni, vagy a gyerekek a lábukat kapkodni? Gondolhatod…

És akkor volt két óra szünetünk. Jó, összepakolással csak másfél, de azért ebbe is belefért az ásványtár megtekintése és egy nagy szusszanás. Az esti mesemondásra három fő nagyon lelkes közönségünk jött el, mondtunk is nekik mindenféle meséket a világ minden tájáról. De még mesét is szőttünk, ahogy az a tekergőknél már csak szokásban áll.

Egy szó, mint száz: nagyszerűen telt a Múzeumok Éjszakáján minden tekergő meseprogram.

További fotók itt a facebookon: https://www.facebook.com/pg/tekergo.mese/photos/?tab=album&album_id=2089853811272788

Nyereményjáték a hírlevél megünneplésére

25 Apr 18
Szilvi
, , , , , , ,
Comments

Már több, mint egy éves a hírlevél, ennek örömére három ajándékot is ki fogok sorsolni. Mindenki játszhat, külön kérdések szólnak azoknak, akik már feliratkoztak, és azoknak, akik még nem.

A legfontosabb tudnivalók:

  • Határidő: 2018 május 20.
  • A játékon ennek a kérdőívnek a kitöltésével lehet részt venni: link a google formhoz
  • A nyereményeket ebben a youtube videóban lehet megtekinteni.
  • Minél több a kitöltő, annál több a nyeremény.

Most már csak ki kell tölteni a kérdőívet, és mehet az izgulás!

A mítoszok iskolába mennek

12 Apr 18
Szilvi
Comments

2018 április 11-e van, és az első emeleten állok a tanári előtt, bizonyos Bajczi Tündére várok. Helló, szia, és már indulunk is a tanterem felé. Mire a tábláig érünk, befutnak a többiek is, így Zalka Csenge, Nagy Enikő és jómagam hirtelen együtt találjuk magunkat egy csapat gimnazista előtt: a XVI. kerületi Szerb Antal Gimnázium hetedik bé osztálya csillogó szemekkel várja, hogy mítoszokat meséljünk nekik.

Így indult.

Csenge gyorsan felvázolta, mi az a Mítoszok Csatája, kik vagyunk mi ehhez képest, és már kezdtünk is. A szokásos szerkezeten egy kicsit állítottunk. Mivel csak hárman tudtunk eljönni, 3×2 helyett 2×3 mítosz hangzott el. Mindenki ugyanabból a mitológiából hozott két-két történetet, és a kérdéseket a triók után tettük fel. A szavazást is leegyszerűsítettük, ezúttal semmi cédula, semmi számlálás: a gyerekek egy-egy üvegkavicsot dobtak a választott történetet képviselő pohárba. Eredetileg úgy lett volna, hogy majd egy mérleggel döntünk, hogy a szavazatoknak mégis csak legyen súlya (kunc-kunc), de nem használtuk, mert mindkét esetben szemre is könnyű volt dönteni. Ezt egyébként lehet, hogy megtartjuk a jövőben hasonló formában, hatékony és szerethető módszernek bizonyult.

20180411_134527

A nyereményt Csenge készítette, Párisz aranyalmája nyomán egy-egy home made aranyalma talált gazdára. Kérdések lentebb a történetek felsorolásánál.

Miben volt még más, mint a hagyományos kocsmai mythoffok? Kérem, az életkor meghatározó.

Kamaszoknak mesélni legalább olyan jutalomjáték, mint felnőtteknek. Szinte tapintható volt a figyelmük, ők már készek komplexebb történeteket is befogadni. Értik a poénokat és a megfelelő pillanatokban sóhajtanak vagy ámuldoznak. Több a pusmogás, mint egy jól nevelt felnőtt közönség esetében, de figyeltük, végig minden padtársakkal folytatott eszmecsere az éppen elhangzó történetről szólt. Ja, és Ők aztán teljes mértékben a kérdés alapján szavaztak, 100%-ban a történetre fókuszálva választottak poharat.

Tisztára felvillanyozva hagyta el mindenki a terepet. Az osztály is, és mi is. Köszönjük szépen a meghívást, és Mítoszok Csatáját még több iskolába!

20180411_134828

 

Elhangzott mítoszok:

1/1 – Varga-Fogarasi Szilvia – Maui születése

A Polinézia-szerte népszerű trickster nem véletlenül került nemrég mozivászonra is. Az első történetemben Maui megszületik, de aztán em otthon, hanem istenek között nevelkedik fel. Végül hazatér, de előbb még elveszíti hét fejét és kitanulja az istenek művészetét. Maui-tikitiki-‘a-Taranga.

1/2 – Zalka Csenge – Mómosz, a tizenharmadik olimposzi

Kötekedő isten ez a Mómosz, hiába teremtik a többiek a szebbnél szebb dolgokat, ő az, aki minden ellen kritikát emel. Csak Zeusszal nem kellett volna szemtelenkedni, akkor talán nem hajította volna ki az Olimposzról. Egyszer s mindenkorra.

1/3 – Nagy Enikő – Thor kalapácsot kap

A folyton rosszaságokon ügyködő Loki levágja Thor feleségének haját, MERT KI MÁSÉT, és persze jóvá kell tennie. Némi lokiskodás a törpéknél, és mindenki megkapja a neki járót: Odin a mindig pontosan célzó dárdát és a fiadzó aranygyűrűt, Thor felesége az arany haját,  Thor maga a kalapácsát, Freyr pedig az aranysörétű vadkant és a zsebre vágható hajót.

  • A kérdés: Ki legyen inkább a szobatársad? Maui, Mómosz vagy Loki?
  • A válasz: Loki, így hát az aranyalmát a viking népek képviseletében Enikő vitte haza.

20180411_134712

2/1 – Varga-Fogarasi Szilvia – Maui tüzet szerez

Maui meglátogatja “szerető” rokonát, a minden ízében lángoló Mahuikát, hogy kitudja, honnan származik a tűz. Ja, de előbb kioltja az összes tüzet a faluban, hogy szükségállapot álljon elő. Izzó barlang, epikus üldözésjelenet, és a tűz a fákban landol: így az embereknek nem kell örökké a lángot óvni. Hömm.

2/2 – Zalka Csenge – Mésztra éhes apja

Balga favágó akciójáért “jutalmul” Erüszikhthón véget nem érő éhséget nyer Démétértől. Felfalja az összes terményt és állatot, újra és újra eladja leányát ételért cserébe, de az Poszeidóntól az alakváltás képességét kapja, így mindig faképnél hagyja a vevőt és haza tér. Erüszikhtón végül magamagát is felfalja.

2/3 – Nagy Enikő – Thor, a menyasszony

Na mi van, csak nem Trym ellopta Thor kalapácsát? De. Na mi van, csak nem kizárólag Freya kezéért cserébe adná vissza? De. Sebaj, Lokinak erre is van egy ötlete, majd Thor adja ki magát az ifjú arának – a mindenit, de éhes ez a menyecske! De még milyen rendet csap, amint a kezébe kerül a kalapács!

  • A kérdés: Ki az, akit nem szeretnétek magatokra haragítani Mahuika, Démétér és Thor közül? Mármint tudván, hogy a másik kettőt akkor viszont holtbiztosan.
  • A válasz: Démétért, így az aranyalmát a görögök képviseletében Csenge vitte haza.

20180411_141722

Meseösvény – a legjobb családi program

26 Mar 18
Szilvi
, , , , ,
Comments

Végy egy erdőt, és terelj be vagy 40-50 családot, de 114 gyereket szülőkkel mindenképpen. Végy egy jó hosszú mesét, és keress felnőtteket, hogy legyen, aki a szereplőket alakítja. Ha beöltöztek, állítsd  be őket az erdő meghatározott pontjaira úgy, hogy a pontokat térképen összekötve kijöjjön Tündér Ilona alakja. Ja nem, de az így készült meseösvényen küldd végig a családok csoportjait. A várt hatás nem marad el: mese, játék, mosolygó és fáradhatatlan gyerekek, illetve fáradt, de mosolygó felnőttek. Ennyi, a végén lehet mazsolát osztani annak, aki kér.

Szóval végre eljutottam egy Bailavidrum Meseösvényre, és könnyedén magába szippantott. Jóformán semmit sem tudtam róla, a szervezői facebook csoport tolvajnyelvét Hajós Erika fordított le nekem. Alapvetően mesemondónak jelentkeztem Gregus Laci mellé, aki az esemény előtt úgy másfél nappal alaposan lesokkolt, hogy a mese bizonyos pontjait a forgatókönyvhöz képest nagyjából szöveghűen kellene majd előadnom. Micsoda? Szöveghűen? Ki? Mikor? Hogy? Miért? És egyáltalán! Kérem, én még életemben nem mondtam mesét szöveghűen! De jól van, challenge accepted.

A helyszínre érve azonnal kezdhettük az átváltozást: MINDEN szervező végtelenül kedves, kreatív, lelkes és tettre kész, egyszóval tisztára, mintha megint táboroztattam volna. “Te ide figyelj, én akárhogy nézlek, nem ismerlek fel. Te ki vagy?” – mondta egy ellentmondást nem tűrő idős hölgy, a Főszervező édesanyja, akit szemlátomást meséből teremtettek. Majdnem öreganyámnak szólítottam, és egy órával később valószínűleg meg is tettem volna, de akkor még csak félszegen botorkáltam az épülő díszletek között.

öreganyó

Egész napos eseményre készültünk, három turnusban jöttek a családok. De már szállingóztak is. Egy-egy turnus először is meghallgatta egyben a mesét. Az elsőt én mondtam, a másik két turnusnak Laci mesélt. A turnusok kisebb csapatokra osztva, hívásra járultak a Meseösvény kapujába, ahol beforgatták őket meseszereplővé, hogy elindulhassanak a kalandos úton – azaz hogy elhozzák Tündér Ilona házából az örök ifjúság vizét, hogy az öreg király végre mindkét szemére nevessen. Az ösvény maga egyébként könnyű séta, ahol pár száz méterenként újabb szereplő várja a legkisebb királyfi bőrébe bújt gyerekeket. Ott aztán a mesének megfelelően kell viselkedni: kit-kit a neki kijáró köszöntéssel kell üdvözölni, a varázstárgyakat be kell gyűjteni, és szaladni kell, ha futás, és lopakodni, ha a lopakodás van soron. Én a végére álltam be, a lakomán énekelni és táncolni, hovatovább lakodalmi mazsolát osztani.

Az utolsó családot magam is elkísértem az úton, így egyszer nekem is sikerült az állomásokat bejárnom. Hát először is le a kalappal minden szervező előtt, akik még nekik is teljes lelkesedéssel és hitelességgel játszották a szerepüket. A gyerekek pedig hálás közönségként fogadtak minden csodát. Amikor a lovászmester végigmutogatta a levegőben a csak a képzeletünkben megjelenő lovakat, a gyerekek magától értetődően simogatták végig mindegyiket, és szépen kiválasztották a göthös csikót, ahogy azt kell, és szépen képzeletbeli tüzet raktak képzeletbeli rőzsével, mert hiszen csak parazsat kell majd etetni vele, és menten táltos paripává válik. Az aranyszőrű csodaparipa szerepe aztán Apukára szállt, így később neki is lett még egy-két kisebb feladata – becsülettel és mosolyogva állta a sarat. Hihetetlen volt látni, mennyire mélyen benne úsztak a gyerekek a mesében, amikor egy-egy állomáshoz értünk. Tündér Ilona palotájában például, amikor azt el kell hagyni, a mese szerint a királyfi hibájából valami hozzáér a falhoz és a palota megcsendül, felébrednek a tündérek és indul a menekülős szám. Az erdőben ezt egy bokaszinten kifeszített zsinórral illusztrálták, amire csengettyűket aggattak – és ha hiszed ha nem, a gyerekek SZÁNDÉKOSAN úgy keltek át rajta, hogy a csengők megszólaljanak. Annyira szívből játszottak, hogy fel sem merült, hogy igazából simán át tudják lépni – hiszen most az van, hogy megcsendül a palota, akkor pedig nem fognak itt elkezdeni okoskodni, hogy át tudják lépni, mert érted, most épp megcsendül a palota, ez van a mesében.

Minden állomáson történt velük valami izgalmas, és mindig tudták, mi a teendő. Hogy honnan? A válasz egyszerű:

Elhozták a meselátó szemüket, a mesehalló fülüket és a meseértő szívüket.

Eltelt a nap, lassan kiürült a rét, csak mi maradtunk, a szervezők. Szépen mindent elpakoltunk, még egy csoportkép, és ki-ki a megfelelő autóba ült, hogy április nyolcadikáról álmodozzon. Mert április nyolcadikán választani este is lehet, de előtte sokkal jobb dolgunk lesz: meseösvényre kell mennünk!

meseösvény szervezők

Fotók innen:

Bailavidrum facebook oldal

Íme a második nyomtatott Kétfülű

27 Feb 18
Szilvi
Comments

szitakoto_allomasIsmét a LIGET műhely pályázatára írtam egy rövid mesét, amit ismét megjelenésre érdemesnek találtak. Nagyon örültem neki, mert jó érzés, hogy egy igényes magazin másodszor is pozitívan fogadja szárnypróbálgatásaimat.

A Szitakötő egy negyedévente jelentkező ifjúsági folyóirat, minden alkalommal más témát dolgoz fel. Ezúttal “zötyög, siklik, zakatol” hívószóra várták az írásokat: verseket, ismeretterjesztő anyagokat, meséket. Jómagam egy hazugságmesét küldtem be, amely Török Eszter illusztrációjával színesítve jelent meg.

A folyóirat szíves engedélyével a saját mesémet meg is oszthatom veletek. Az előző történettel ellentétben itt most megértéseteket köszönöm: all rights reserved. Azaz fogadjátok szeretettel, és használjátok egészséggel házi körülmények között.

A mesém online itt olvasható, ezen a linken pedig a teljes szöveg letölthető. A többi írást keressétek a nagyszerű Szitakötő folyóiratban!

Kétfülű Irodalmi Pályázat – gálával és kiadvánnyal

29 Dec 17
Szilvi
, ,
Comments
  • Lezajlott a pályázat
  • Csaptunk egy nagy gálát
  • És most már a pályamunkák is megtekinthetők

Úgy bizony, 2017 nagy év volt a Kétfülű életében. Megrendezte első irodalmi pályázatát. És sokat dolgoztam vele, de megérte, mert végig nagyszerűen éreztem magam. Meg is mondom, hogy miért.

1 – Jót nevettem, amikor megtaláltam a biztosítótűt a hajamban

Így volt. Ugye nem lehet már ennél többször elmondani, hogy ez bizony valóban megtörtént? Szóval igen.

2 – Már régóta terveztem egy pályázatot, és akartam játszani is veletek

Így volt. A pályázat lebonyolításában pedig nem tudom, hány platformon fogom még örök hálámról biztosítani az FSZEK Üllői Úti könyvtár, név szerint pedig Varga Lilla és Popovics Beatrix által nyújtott segítségéért.

Ja igen, és el ne feledjem az Első Kétfülű LIVE-ot, amelyen rögtön játszottunk is egy jót: barkochba keretében kellett kitalálni, hogy mi is ragadt a hajamba? Ez volt az első mozzanata az irodalmi pályázatnak, el is nyerték tőlem az első, jelképes ajándékot: egy igazi kétfülű ereklyét. Szerintem megtartjuk a formát, a következő pályázatot is barkochba LIVE-on alapozzuk majd meg. Ha szeretnéd a barkochbát újra végigizgulni, ez a videó a youtube-on neked szól!

3 – Csaptunk egy gálát, és az meg aztán frenetikusan sikerült

És még mindig a hatása alatt vagyok. Bizony. Egyszerű is volt, meg nem is, mert a november a mesemondók életében meglehetősen sűrű időszak. Főként, hogy novemberben ültük meg a Mítoszok Csatáját is Veszprémben, de erről majd egy másik bejegyzésben szólok. Gregus Laci és Nagy Enikő mégis bevállalta, hogy segít nekem “elvinni a balhét”. Öt pályamű hangzott el végül, kettő olvasva, három pedig mesemondó eszközökkel élőszóban, melyeket szinte lehetetlen volt kiválasztanom a sok nagyszerű pályamű közül. Végül egy igen sokszínű műsort sikerült összeállítani, az egyszeri és megismételhetetlen Gálán elhangzott sci-fi, “hagyományos népmese”, fantasy, egy modern és szép történet és egy “híradó szerű” szöveg is. A közönség a mesemondókkal együtt nevetett, ámult és hatódott meg, attól függően, hogy épp melyiknek jött el az ideje. A mesék között fuvola, zongora, tangóharmonika és énekszó különböző kombinációi csendültek fel Gosztonyi Balázs, Deák Csaba és Elekes Orsolya barátaim jóvoltából. Produkcióik nagyon szépen támasztották alá vagy az egész estet (lásd variációk egy témára az első darabban), vagy éppen az elhangzott írásokat. Major Levente pedig hát Major Levente, a bűvész. A bűvészeket meg ki ne zárná a szívébe azonnal? Úgy varázsolta elő és tüntette el a kártyákat, hogy mi csak kapkodtuk a fejünket, és még biztosítótűt is szőtt a műsorába, amiért természetesen külön elismerés illeti.

irodalmiPalyazat_palyamunkak

4 – Elkészült a Kiadvány, amit beszerkeszteni is jó volt

És tudod, hogy miért? MERT MINDEN ÍRÁS EGYTŐL EGYIG ZSENIÁLIS!

Bizony.

És díjakat is volt szerencsém kiosztani, méghozzá:

  1. Nyámnyiláknak nem való – Harka Sára – nyereménye: Ürge mese (elképesztő fényképekkel illusztrált ürgés mesekönyv a FÖMI jóvoltából)
  2. Az arany biztosítótű – Deli Csaba – nyereménye: Nálatok nőnek-e még égig érő paszulyok? (mesekönyv a FÖMI jóvoltából)
  3. 1 kérdés 5 felelet – Donnert Károly – nyereménye: gyapjú angyalka Guti Karina jóvoltából
  4. Hoppon maradt marslakók – Donnert Károly – nyereménye: kézzel festett selyemkendő Krajcsovics Zsuzsanna jóvoltából
  5. A beavatás – Sebők Balázs – nyereménye: kézműves, hímzett borítású füzet Nagy Enikő és anyukája jóvoltából
  6. A farsang – Szabó István  – nyereménye: A titokzatos sün-történetek – mesék (mesekönyv a FÖMI felajánlásával)
  7. Bizti Benő – Margetin István – nyereménye: Lea és a Viharbanyák – meseregény dedikálva a szerzőtől, Lovranits Júliától

Eredményhirdetés videó itt: youtube link az eredményhirdetéshez…

Nyereménybemutató videó itt: youtube link a nyereménybemutatóhoz…

A díjak nagy részét a gálán sikerült is átadnom, aminek nagyon örültem, hiszen ez egyúttal azt is jelentette, hogy személyesen is volt szerencsém a szerzőkkel találkozni.

A pályamunkákat egybe gyűjtő kiadvány a hírlevél olvasóim és a szerzők előtt már nem ismeretlen, ők VIP alapon már Karácsony előtt virtuális kezükben tarthatták. De most, ezzel a beszámolóval együtt, egyúttal a 2017-es éve Kétfülű Irodalmi Pályázatának záró akkordjaként, a dokumentumot ezúton is közkinccsé teszem. Váljék a lenti google drive mappában található pdf, epub és mobi formátumokban letölthető file Neked is kedves egészségedre, jó szórakozást kívánok hozzá!

Íme, itt tudod letölteni a kiadványt, benne az összes érvényes pályamunkával.

safetypin

Találkozunk legközelebb!