Category Archives: beszámoló-összefoglaló

Elektronok és betyárok a Művészetek Völgyében

17 Aug , 2018,
Szilvi
, , , , , , ,
Comments

Idén is összeszűrtük a levet a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel, így 2018-ban is vendégeskedtem náluk a Művészetek Völgyében. Sőt, emeltük a tétet: a Zöld Zugolyban immáron két külön műsorban állapodtunk meg.

A résztvevők száma némi lokális szervezési anomália következtében (mely ügyben a Zöld Zugolyra semmi szín alatt ne tessék kérem ujjal mutogatni) a létszám jóval visszafogottabb volt a tavalyinál. Cserébe családiasabb hangulatban volt szerencsém mindkét alkalommal mesélni.

rsz_fdsc06641

Az első produkció a folyton fejlődő “klasszikus Tesla” volt. Az elején egy részleten mindig csavarok egy kicsit, mert sosem tetszik, ahogyan volt. Ide ezúttal is kitaláltam egy teljesen új elemet, és azt hiszem, végre rátaláltam az irányra. Alapvetően flottul és közérthetően lehetett beszélgetni a fizikáról, úgyhogy ezt a megoldást fogom tovább fejleszteni. Volt itt már minden, sima beszéd, kérdezz-felelek, karácsonyi girland, de ez a két tárcsa, amit most bevezettem, annyira szépen kijelölte az elektromos tér irányát, hogy szerintem nem volt a teremben olyan töltött részecske, ami ne mindig a megfelelő irányba szaladt volna. Még a mágneses teret kell valahogy vizualizálni, pontosabban verziókat kidolgozni, mert amit terveztem, most nem működhetett. Ahhoz kellett volna egy vagány kölök, akit tudok animálni. Felnőttekkel óvatosabban szoktam bánni, különösen egy fesztiválos előadás elején, amikor fél szemmel még a műsorfüzetet böngészik. De azért élvezték, és előadás után majdnem mindenki oda is jött a kísérleti eszközökkel játszani.

Aztán délután szétnéztünk a Völgyben. Mivel nyolc után egy magamfajta álomszuszék fellépőnek már ágyban a helye, nem sokáig maradtunk, de így is igen kellemesen telt az idő, és egy kisebb mutatványos produkció is belefért. Egyébiránt kárpótolt mindenért nemesvámosi szállásunk, aminél idillibbet elképzelni is nehéz volna. Nagy rét, csend, két lusta macska – a civilizációt szinte teljesen kitakarta előlünk az erdő, csak a távolban futó közút és a Kab-hegyi torony emlékeztetett bennünket arra, hogy nem is olyan messze innen úgynevezett emberek élnek.

rsz_f20180726_180256

Másnap ugyanabban az időben ismét a Zöld Zugoly önkéntesei között találtam magam, immáron technikai igények nélkül, a hátsó udvarban. Balatoni, illetve elsődlegesen Balaton-felvidéki meséket és mondákat ígértem “Tájékozódási Mesefutás” címmel. Ugyan családi programnak terveztük, ugyancsak híján voltam gyerekeknek, így valamivel gyorsabban haladtunk. A gyerekekkel egy csomó mindent mindig meg kell beszélni, hogy mondjuk ki az a Mátyás király, mik azok az óriások, mi egyáltalán a Balaton-felvidék – hát a felnőttek esetében minderre semmi szükség nincsen. Így aztán egyetlen kivétellel az összes tartalékmesém is elfogyott, tudod, amik közül akkor válogat az ember, amikor még egy mese belefér az időbe. Volt itt minden, hazug mese, Haláp legendája, Kinizsi, Szent István, és hát természetesen eljött az utolsó magyar Robin Hood: Savanyó Jóska is. Rablóvezér, de igyekeztem a kevésbé véres sztorikat előszedni, bár tanulság, hogy egy-kettőt azért érdemes talonban hagyni pont az ilyen esetekre, amikor mégsem jönnek gyerekek. Alapvetően igyekeztem a romantikus betyártörténetek közül válogatni, és kevésbé a periratok alapján készült rablások leírásaiból. Utóbbi is legalább olyan izgalmas egyébként, csak hogyismondjam… a Savanyó Józsi szívében lakó végtelen szeretet valahogy mégis kevesebbszer viszi rá, hogy pénzes zacskókat osztogasson a szegények között…

Nem maradtunk soká aznap sem, nem is volt már szállásunk, de azért az még belefért, hogy hazafelé tiszteletünket tegyük Savanyó Józsi sírjánál, Tótvázsonyban.

rsz_f20180728_185006

És ezzel zárult is a Kétfülű nyári szezonja.

Chillfesztivál a Tű Fokán

9 Aug , 2018,
Szilvi
, , ,
Comments

Nyugalom, chill, teljes kikapcsolódás, általános időtlenség. Azaz: Tű Fokán művészeti fesztiválon jártam. Tunk.

Enikő már előző nap is mesélt, de a pénteki alkalomra én is be tudtam csatlakozni. Így lettünk mi ketten az idei Tű Fokán fesztivál mesemondói, ami talán kis hazánk legnyugisabb fesztiválja. Van színpad, van büfé, vannak nagyjából fix műsorok – hát aztán nem kell itt kérem semmiből stresszt csinálni. Mindenki mindenkit szeret, ha kell, segít a hangfalakat felcipelni, vagy épp beáll krumplit pucolni. A lényeg, hogy ahányan ott vagyunk, mi mind érezzük magunkat nagyon jól – és legfőképpen felejtsük el pár napra, hogy az időmérést egyáltalában valaha feltalálták. Kis létszám, tartalmas együtt töltött idő. Így tudnám összefoglalni.

rsz_36603260_1823458317711939_8020550180568825856_n

Ahogy megérkeztünk, máris éreztem, hogy minden elvárást azonnal el kell engednem. Jó idő van, nyár van, jó emberek fogadnak mosolyogva, minden szép és jó lesz. Valakit a rét közepén masszíroznak, valakit a sátorban a profi masszőr dögönyöz, mások a színpadon hűsölnek. A büfé egy darab kocsiból áll, rágcsák és ital kapható elég normális áron. Amúgy kaja lesz, de majd még el kell menni a hozzávalókért, viszont ha addig megéheznél, még van a reggeliből, nagyon finom gyümölcsös-grízes valami, Holland Szakács úr készíti, kimondottan menő.

Ahogy a bevásárló autó kigördült, még lazultunk egy kicsit, aztán elfoglaltuk mesemondó helyünket a ponyva alatt. Aki már ott volt, többnyire átfordult mesehallgató pózba, aki pedig még csak a placcon kóricált, mert pont nem ment a rétre az éneklős chillfoglalkozásra, az többnyire odagyűlt körénk. Így egy nagyon kellemes, barátságos környezetben kezdtük meg közös munkánk talán eddigi legkevésbé megtervezett műsorát. Amolyan örömmesélést tartottunk – mindenki örömére.

Igazából mindketten hoztuk a formánkat. Enikő tündérmeséket mesélt, varázslattal, hármas egységgel, meg mindennel, ami a szívet-lelket nyugtatja. Izgalmas mesék chill alapon. Annyit beszéltünk csak meg előre, hogy mivel ő úgyis tündérmesét fog mondani, mert azt szereti legjobban, én inkább a “klasszikus kétfülű repertoárból” válogassak. Mondtam északról is mesét, házi mesét is, a szempont igazából az volt, hogy a tündérmesék monumentalitását ellensúlyozandó vidám, különös és/vagy szokatlan, esetleg csattanós történettel álljak elő. Enikő kezdte, azután igazából egyik történet a másikat hívta, ami ott és akkor az éppen elhangzott történet kapcsán eszünkbe jutott.

rsz_37225237_10216607140440391_2964902605458767872_o

37226692_10216607051918178_2035263265021362176_o

Nagyon élveztem, és íme ismét a bizonyíték, hogy a felnőttek nagyon is szeretnek meséket hallgatni – kékre festett meg raszta hajjal egyaránt. A Tű Fokán fesztivál pedig nagyon jól ráérzett arra, hogy ez a rendezvény, ahol a résztvevők eleve ilyen közel állnak egymáshoz, egyenesen hívja a mesemondást. Adott volt hozzá a hangulat, gyakorlatilag semmiféle jégtörő praktikát nem kellett bevetnünk: a közönség már eleve mesehallgató állapotban várta a műsort.

Az eredeti terv szerint meg akartuk várni a vacsorát, amire végül az időtlenségből adódó csúszásnak köszönhetően mégsem maradtunk ott, a Pető Ádám és barátai formáció koncertjét viszont így volt lehetőségünk meghallgatni. A színpad éppen annyira volt magas, hogy mi ott a fűben fetrengve még ne érezzük őket nagyon távol. Unplugged, természetesen. Közben valaki még tangóharmonikával is felugrott melléjük, hát pont ilyen ez a fesztivál.

Mit is mondhatnék? Szerintem… Szóval szerintem az egész nagy világnak egy hatalmas nagy Tű Fokán Fesztiválnak kellene lennie, hidd el, ez egy maradéktalanul boldog bolygó lenne.

rsz_20180629_181445

Együtt meseösvénykedtem a tekergőkkel a Múzeumok éjszakáján

26 Jun , 2018,
Szilvi
, , ,
Comments

A Tekergő Meseösvény Egyesület meghívást kapott idén a Múzeumok Éjszakájára, méghozzá az ELTE Természetrajzi múzeumába, még pontosabban az ásványtár megünneplésére. Ez alkalomból két programmal is készültek, egy meseösvénnyel és egy felnőtt mesemondó műsorral. Pontosabban készültünk, ugyanis bár a munka oroszlánrészét egyértelműen a törzstekergő Hajós Erika és Gregus Laci végezték el, a szerencse úgy hozta, hogy én is besegíthettem nekik egy kicsit.

20180623_143954

Fél három. Terelőnyilak már felragasztva, állomások véglegesek. Laci szálakat húz és csengőket függeszt. Kató és Panna hol itt, hol ott bukkannak fel, de a lényeg, hogy tudják a dolgukat. Orsi az írásvetítőnél tüsténkedik, Erika intéz és terelget, Virág a dobos állomáson programon gondolkozik. A Kétfülű befut, de hol van Panni?

Három óra. A résztvevők már vagy a kiindulási teremben gyülekeznek, vagy jegyet vásárolnak. Erika fel s alá szaladgál, mindenhol minden rendben van-e. De hol van Panni?

Három óra öt perc. Erika bezárja a kiindulási terem ajtaját, köszönt és elkezdi a mesét. Mindenki a helyén, egymásnak integetünk az aréna különböző ablakaiból, csak Panni nem. Apropó, hol van Panni?

36048592_2089854711272698_6853531755777884160_o

Elindul az első csapat, de… hol van Panni? Közben erre is fény derül, mondjuk úgy: tekereg… Nem egyszerű a kampuszon bolyongani, maga se tudja, merre jár, de legalább most már úgy sejti, az épület felé tart. Orsi szerencsére be tud ugrani a helyére, amikor az első turnus Panni állomására érkezik, így ezt is sikerült megoldani. Sőt. Időközben Panni is megérkezik, kérem, teljes a létszám!

A családok pedig jöttek kis csapatokban, ahogy azt kell. Hol itt bukkant fel egy társaság egy ajtó mögül, hol ott tűnt el a lépcső felé, az állomások pedig ezúttal is szépen végigvezették a gyerekeket a mesén. Ennek a meseösvénynek az volt a különlegessége, hogy kaptunk az ásványtárból bemutató ásványokat, és ezeket is bekötöttük a mesébe. A sárga büdös bazaltot, a piros bazaltot, az ezerszínű bazaltot, a rücskös bazaltot, a fémesen csillogó bazaltot és az átlátszó bazaltot is – de lehet, hogy valamelyiket rosszul mondtam, bővebb eligazításért látogass el az ELTE Természetrajzi múzeumába… És mint a mese szerves elemeit, a gyerekek minden állomáson megcsodálhattak belőlük párat.

20180623_144751

Nekem külön jó érzés volt újra az épület falai között sétálni, elvégre öt évet töltöttem el itt. Az arénát pedig mindig is nagyon szerettem, illetve maga ez a bent-vagy-kint belsőépítészeti koncepció nekem mindig is közel állt a szívemhez. Hát most kiélvezhettem, valami négy órát töltöttem el az aréna aljában, hogy bekísérjem a gyerekeket az alvilági bálba. Ez idő alatt több csoda is esett, hát mi legyen, a gyerekek mindig aranyosak. A kislány, aki nem látta a királyfit, mert hogy nincs koronája, pontosabban nem látta, hiába mondták neki a többiek, hogy most kell használnia a meselátó szemeit, hát szóval talán ez a kislány is meglátta a végén a királyfit, amikor maga szemrebbenés nélkül királykisasszonnyá változott. Korona nélkül. Az a csapat meg, amelyik úgy futott be, de szó szerint, hogy  egyikük konkrétan a “sziasztok” szó kimondása alatt körbehiperszonikázta az aréna közepén terpeszkedő szobafenyőt, szóval ez a csapat a tánclépésekre annyira rákattant, hogy lényegében kezesbárányokká higgadtak. Jó, hiperszonikus kezesbárányokká, de akkor is minőségi különbség volt a két állapot között.

35123442_2089855231272646_7470450859491459072_o

Erika nagyon jól indította a csapatokat, nemigen volt torlódás, és nálam szerencsére csak olyan fázisban, amikor már egy mondattal le lehetett zárni az állomást. Ez egy ilyen beltéri meseösvénynél különösen fontos, úgyhogy külön köszönet érte.

És lassan eljött az utolsó csapat is. Ezt mindig onnan lehet tudni, hogy velük jön a többi állomás is, lényegében remekül szórakozni. Összepakolnom nemigen kellett semmit, úgyhogy végül én is mentem velük. A következő állomás már Laci és Panna záró állomása volt, ahol a királylány és a királyfi eljegyzik egymást és megülik a Nagy Lakodalmat. Azaz szól a muzsika (moldvai kaval, doromb, énekszó), ropják a gyerekek, de vajon Laci tud gyorsabban dorombolni, vagy a gyerekek a lábukat kapkodni? Gondolhatod…

És akkor volt két óra szünetünk. Jó, összepakolással csak másfél, de azért ebbe is belefért az ásványtár megtekintése és egy nagy szusszanás. Az esti mesemondásra három fő nagyon lelkes közönségünk jött el, mondtunk is nekik mindenféle meséket a világ minden tájáról. De még mesét is szőttünk, ahogy az a tekergőknél már csak szokásban áll.

Egy szó, mint száz: nagyszerűen telt a Múzeumok Éjszakáján minden tekergő meseprogram.

További fotók itt a facebookon: https://www.facebook.com/pg/tekergo.mese/photos/?tab=album&album_id=2089853811272788

Nyereményjáték a hírlevél megünneplésére

25 Apr , 2018,
Szilvi
, , , , , , ,
Comments

Már több, mint egy éves a hírlevél, ennek örömére három ajándékot is ki fogok sorsolni. Mindenki játszhat, külön kérdések szólnak azoknak, akik már feliratkoztak, és azoknak, akik még nem.

A legfontosabb tudnivalók:

  • Határidő: 2018 május 20.
  • A játékon ennek a kérdőívnek a kitöltésével lehet részt venni: link a google formhoz
  • A nyereményeket ebben a youtube videóban lehet megtekinteni.
  • Minél több a kitöltő, annál több a nyeremény.

Most már csak ki kell tölteni a kérdőívet, és mehet az izgulás!

A mítoszok iskolába mennek

12 Apr , 2018,
Szilvi
Comments

2018 április 11-e van, és az első emeleten állok a tanári előtt, bizonyos Bajczi Tündére várok. Helló, szia, és már indulunk is a tanterem felé. Mire a tábláig érünk, befutnak a többiek is, így Zalka Csenge, Nagy Enikő és jómagam hirtelen együtt találjuk magunkat egy csapat gimnazista előtt: a XVI. kerületi Szerb Antal Gimnázium hetedik bé osztálya csillogó szemekkel várja, hogy mítoszokat meséljünk nekik.

Így indult.

Csenge gyorsan felvázolta, mi az a Mítoszok Csatája, kik vagyunk mi ehhez képest, és már kezdtünk is. A szokásos szerkezeten egy kicsit állítottunk. Mivel csak hárman tudtunk eljönni, 3×2 helyett 2×3 mítosz hangzott el. Mindenki ugyanabból a mitológiából hozott két-két történetet, és a kérdéseket a triók után tettük fel. A szavazást is leegyszerűsítettük, ezúttal semmi cédula, semmi számlálás: a gyerekek egy-egy üvegkavicsot dobtak a választott történetet képviselő pohárba. Eredetileg úgy lett volna, hogy majd egy mérleggel döntünk, hogy a szavazatoknak mégis csak legyen súlya (kunc-kunc), de nem használtuk, mert mindkét esetben szemre is könnyű volt dönteni. Ezt egyébként lehet, hogy megtartjuk a jövőben hasonló formában, hatékony és szerethető módszernek bizonyult.

20180411_134527

A nyereményt Csenge készítette, Párisz aranyalmája nyomán egy-egy home made aranyalma talált gazdára. Kérdések lentebb a történetek felsorolásánál.

Miben volt még más, mint a hagyományos kocsmai mythoffok? Kérem, az életkor meghatározó.

Kamaszoknak mesélni legalább olyan jutalomjáték, mint felnőtteknek. Szinte tapintható volt a figyelmük, ők már készek komplexebb történeteket is befogadni. Értik a poénokat és a megfelelő pillanatokban sóhajtanak vagy ámuldoznak. Több a pusmogás, mint egy jól nevelt felnőtt közönség esetében, de figyeltük, végig minden padtársakkal folytatott eszmecsere az éppen elhangzó történetről szólt. Ja, és Ők aztán teljes mértékben a kérdés alapján szavaztak, 100%-ban a történetre fókuszálva választottak poharat.

Tisztára felvillanyozva hagyta el mindenki a terepet. Az osztály is, és mi is. Köszönjük szépen a meghívást, és Mítoszok Csatáját még több iskolába!

20180411_134828

 

Elhangzott mítoszok:

1/1 – Varga-Fogarasi Szilvia – Maui születése

A Polinézia-szerte népszerű trickster nem véletlenül került nemrég mozivászonra is. Az első történetemben Maui megszületik, de aztán em otthon, hanem istenek között nevelkedik fel. Végül hazatér, de előbb még elveszíti hét fejét és kitanulja az istenek művészetét. Maui-tikitiki-‘a-Taranga.

1/2 – Zalka Csenge – Mómosz, a tizenharmadik olimposzi

Kötekedő isten ez a Mómosz, hiába teremtik a többiek a szebbnél szebb dolgokat, ő az, aki minden ellen kritikát emel. Csak Zeusszal nem kellett volna szemtelenkedni, akkor talán nem hajította volna ki az Olimposzról. Egyszer s mindenkorra.

1/3 – Nagy Enikő – Thor kalapácsot kap

A folyton rosszaságokon ügyködő Loki levágja Thor feleségének haját, MERT KI MÁSÉT, és persze jóvá kell tennie. Némi lokiskodás a törpéknél, és mindenki megkapja a neki járót: Odin a mindig pontosan célzó dárdát és a fiadzó aranygyűrűt, Thor felesége az arany haját,  Thor maga a kalapácsát, Freyr pedig az aranysörétű vadkant és a zsebre vágható hajót.

  • A kérdés: Ki legyen inkább a szobatársad? Maui, Mómosz vagy Loki?
  • A válasz: Loki, így hát az aranyalmát a viking népek képviseletében Enikő vitte haza.

20180411_134712

2/1 – Varga-Fogarasi Szilvia – Maui tüzet szerez

Maui meglátogatja “szerető” rokonát, a minden ízében lángoló Mahuikát, hogy kitudja, honnan származik a tűz. Ja, de előbb kioltja az összes tüzet a faluban, hogy szükségállapot álljon elő. Izzó barlang, epikus üldözésjelenet, és a tűz a fákban landol: így az embereknek nem kell örökké a lángot óvni. Hömm.

2/2 – Zalka Csenge – Mésztra éhes apja

Balga favágó akciójáért “jutalmul” Erüszikhthón véget nem érő éhséget nyer Démétértől. Felfalja az összes terményt és állatot, újra és újra eladja leányát ételért cserébe, de az Poszeidóntól az alakváltás képességét kapja, így mindig faképnél hagyja a vevőt és haza tér. Erüszikhtón végül magamagát is felfalja.

2/3 – Nagy Enikő – Thor, a menyasszony

Na mi van, csak nem Trym ellopta Thor kalapácsát? De. Na mi van, csak nem kizárólag Freya kezéért cserébe adná vissza? De. Sebaj, Lokinak erre is van egy ötlete, majd Thor adja ki magát az ifjú arának – a mindenit, de éhes ez a menyecske! De még milyen rendet csap, amint a kezébe kerül a kalapács!

  • A kérdés: Ki az, akit nem szeretnétek magatokra haragítani Mahuika, Démétér és Thor közül? Mármint tudván, hogy a másik kettőt akkor viszont holtbiztosan.
  • A válasz: Démétért, így az aranyalmát a görögök képviseletében Csenge vitte haza.

20180411_141722

Meseösvény – a legjobb családi program

26 Mar , 2018,
Szilvi
, , , , ,
Comments

Végy egy erdőt, és terelj be vagy 40-50 családot, de 114 gyereket szülőkkel mindenképpen. Végy egy jó hosszú mesét, és keress felnőtteket, hogy legyen, aki a szereplőket alakítja. Ha beöltöztek, állítsd  be őket az erdő meghatározott pontjaira úgy, hogy a pontokat térképen összekötve kijöjjön Tündér Ilona alakja. Ja nem, de az így készült meseösvényen küldd végig a családok csoportjait. A várt hatás nem marad el: mese, játék, mosolygó és fáradhatatlan gyerekek, illetve fáradt, de mosolygó felnőttek. Ennyi, a végén lehet mazsolát osztani annak, aki kér.

Szóval végre eljutottam egy Bailavidrum Meseösvényre, és könnyedén magába szippantott. Jóformán semmit sem tudtam róla, a szervezői facebook csoport tolvajnyelvét Hajós Erika fordított le nekem. Alapvetően mesemondónak jelentkeztem Gregus Laci mellé, aki az esemény előtt úgy másfél nappal alaposan lesokkolt, hogy a mese bizonyos pontjait a forgatókönyvhöz képest nagyjából szöveghűen kellene majd előadnom. Micsoda? Szöveghűen? Ki? Mikor? Hogy? Miért? És egyáltalán! Kérem, én még életemben nem mondtam mesét szöveghűen! De jól van, challenge accepted.

A helyszínre érve azonnal kezdhettük az átváltozást: MINDEN szervező végtelenül kedves, kreatív, lelkes és tettre kész, egyszóval tisztára, mintha megint táboroztattam volna. “Te ide figyelj, én akárhogy nézlek, nem ismerlek fel. Te ki vagy?” – mondta egy ellentmondást nem tűrő idős hölgy, a Főszervező édesanyja, akit szemlátomást meséből teremtettek. Majdnem öreganyámnak szólítottam, és egy órával később valószínűleg meg is tettem volna, de akkor még csak félszegen botorkáltam az épülő díszletek között.

öreganyó

Egész napos eseményre készültünk, három turnusban jöttek a családok. De már szállingóztak is. Egy-egy turnus először is meghallgatta egyben a mesét. Az elsőt én mondtam, a másik két turnusnak Laci mesélt. A turnusok kisebb csapatokra osztva, hívásra járultak a Meseösvény kapujába, ahol beforgatták őket meseszereplővé, hogy elindulhassanak a kalandos úton – azaz hogy elhozzák Tündér Ilona házából az örök ifjúság vizét, hogy az öreg király végre mindkét szemére nevessen. Az ösvény maga egyébként könnyű séta, ahol pár száz méterenként újabb szereplő várja a legkisebb királyfi bőrébe bújt gyerekeket. Ott aztán a mesének megfelelően kell viselkedni: kit-kit a neki kijáró köszöntéssel kell üdvözölni, a varázstárgyakat be kell gyűjteni, és szaladni kell, ha futás, és lopakodni, ha a lopakodás van soron. Én a végére álltam be, a lakomán énekelni és táncolni, hovatovább lakodalmi mazsolát osztani.

Az utolsó családot magam is elkísértem az úton, így egyszer nekem is sikerült az állomásokat bejárnom. Hát először is le a kalappal minden szervező előtt, akik még nekik is teljes lelkesedéssel és hitelességgel játszották a szerepüket. A gyerekek pedig hálás közönségként fogadtak minden csodát. Amikor a lovászmester végigmutogatta a levegőben a csak a képzeletünkben megjelenő lovakat, a gyerekek magától értetődően simogatták végig mindegyiket, és szépen kiválasztották a göthös csikót, ahogy azt kell, és szépen képzeletbeli tüzet raktak képzeletbeli rőzsével, mert hiszen csak parazsat kell majd etetni vele, és menten táltos paripává válik. Az aranyszőrű csodaparipa szerepe aztán Apukára szállt, így később neki is lett még egy-két kisebb feladata – becsülettel és mosolyogva állta a sarat. Hihetetlen volt látni, mennyire mélyen benne úsztak a gyerekek a mesében, amikor egy-egy állomáshoz értünk. Tündér Ilona palotájában például, amikor azt el kell hagyni, a mese szerint a királyfi hibájából valami hozzáér a falhoz és a palota megcsendül, felébrednek a tündérek és indul a menekülős szám. Az erdőben ezt egy bokaszinten kifeszített zsinórral illusztrálták, amire csengettyűket aggattak – és ha hiszed ha nem, a gyerekek SZÁNDÉKOSAN úgy keltek át rajta, hogy a csengők megszólaljanak. Annyira szívből játszottak, hogy fel sem merült, hogy igazából simán át tudják lépni – hiszen most az van, hogy megcsendül a palota, akkor pedig nem fognak itt elkezdeni okoskodni, hogy át tudják lépni, mert érted, most épp megcsendül a palota, ez van a mesében.

Minden állomáson történt velük valami izgalmas, és mindig tudták, mi a teendő. Hogy honnan? A válasz egyszerű:

Elhozták a meselátó szemüket, a mesehalló fülüket és a meseértő szívüket.

Eltelt a nap, lassan kiürült a rét, csak mi maradtunk, a szervezők. Szépen mindent elpakoltunk, még egy csoportkép, és ki-ki a megfelelő autóba ült, hogy április nyolcadikáról álmodozzon. Mert április nyolcadikán választani este is lehet, de előtte sokkal jobb dolgunk lesz: meseösvényre kell mennünk!

meseösvény szervezők

Fotók innen:

Bailavidrum facebook oldal

Íme a második nyomtatott Kétfülű

27 Feb , 2018,
Szilvi
Comments

szitakoto_allomasIsmét a LIGET műhely pályázatára írtam egy rövid mesét, amit ismét megjelenésre érdemesnek találtak. Nagyon örültem neki, mert jó érzés, hogy egy igényes magazin másodszor is pozitívan fogadja szárnypróbálgatásaimat.

A Szitakötő egy negyedévente jelentkező ifjúsági folyóirat, minden alkalommal más témát dolgoz fel. Ezúttal “zötyög, siklik, zakatol” hívószóra várták az írásokat: verseket, ismeretterjesztő anyagokat, meséket. Jómagam egy hazugságmesét küldtem be, amely Török Eszter illusztrációjával színesítve jelent meg.

A folyóirat szíves engedélyével a saját mesémet meg is oszthatom veletek. Az előző történettel ellentétben itt most megértéseteket köszönöm: all rights reserved. Azaz fogadjátok szeretettel, és használjátok egészséggel házi körülmények között.

A mesém online itt olvasható, ezen a linken pedig a teljes szöveg letölthető. A többi írást keressétek a nagyszerű Szitakötő folyóiratban!

Kétfülű Irodalmi Pályázat – gálával és kiadvánnyal

29 Dec , 2017,
Szilvi
, ,
Comments
  • Lezajlott a pályázat
  • Csaptunk egy nagy gálát
  • És most már a pályamunkák is megtekinthetők

Úgy bizony, 2017 nagy év volt a Kétfülű életében. Megrendezte első irodalmi pályázatát. És sokat dolgoztam vele, de megérte, mert végig nagyszerűen éreztem magam. Meg is mondom, hogy miért.

1 – Jót nevettem, amikor megtaláltam a biztosítótűt a hajamban

Így volt. Ugye nem lehet már ennél többször elmondani, hogy ez bizony valóban megtörtént? Szóval igen.

2 – Már régóta terveztem egy pályázatot, és akartam játszani is veletek

Így volt. A pályázat lebonyolításában pedig nem tudom, hány platformon fogom még örök hálámról biztosítani az FSZEK Üllői Úti könyvtár, név szerint pedig Varga Lilla és Popovics Beatrix által nyújtott segítségéért.

Ja igen, és el ne feledjem az Első Kétfülű LIVE-ot, amelyen rögtön játszottunk is egy jót: barkochba keretében kellett kitalálni, hogy mi is ragadt a hajamba? Ez volt az első mozzanata az irodalmi pályázatnak, el is nyerték tőlem az első, jelképes ajándékot: egy igazi kétfülű ereklyét. Szerintem megtartjuk a formát, a következő pályázatot is barkochba LIVE-on alapozzuk majd meg. Ha szeretnéd a barkochbát újra végigizgulni, ez a videó a youtube-on neked szól!

3 – Csaptunk egy gálát, és az meg aztán frenetikusan sikerült

És még mindig a hatása alatt vagyok. Bizony. Egyszerű is volt, meg nem is, mert a november a mesemondók életében meglehetősen sűrű időszak. Főként, hogy novemberben ültük meg a Mítoszok Csatáját is Veszprémben, de erről majd egy másik bejegyzésben szólok. Gregus Laci és Nagy Enikő mégis bevállalta, hogy segít nekem “elvinni a balhét”. Öt pályamű hangzott el végül, kettő olvasva, három pedig mesemondó eszközökkel élőszóban, melyeket szinte lehetetlen volt kiválasztanom a sok nagyszerű pályamű közül. Végül egy igen sokszínű műsort sikerült összeállítani, az egyszeri és megismételhetetlen Gálán elhangzott sci-fi, “hagyományos népmese”, fantasy, egy modern és szép történet és egy “híradó szerű” szöveg is. A közönség a mesemondókkal együtt nevetett, ámult és hatódott meg, attól függően, hogy épp melyiknek jött el az ideje. A mesék között fuvola, zongora, tangóharmonika és énekszó különböző kombinációi csendültek fel Gosztonyi Balázs, Deák Csaba és Elekes Orsolya barátaim jóvoltából. Produkcióik nagyon szépen támasztották alá vagy az egész estet (lásd variációk egy témára az első darabban), vagy éppen az elhangzott írásokat. Major Levente pedig hát Major Levente, a bűvész. A bűvészeket meg ki ne zárná a szívébe azonnal? Úgy varázsolta elő és tüntette el a kártyákat, hogy mi csak kapkodtuk a fejünket, és még biztosítótűt is szőtt a műsorába, amiért természetesen külön elismerés illeti.

irodalmiPalyazat_palyamunkak

4 – Elkészült a Kiadvány, amit beszerkeszteni is jó volt

És tudod, hogy miért? MERT MINDEN ÍRÁS EGYTŐL EGYIG ZSENIÁLIS!

Bizony.

És díjakat is volt szerencsém kiosztani, méghozzá:

  1. Nyámnyiláknak nem való – Harka Sára – nyereménye: Ürge mese (elképesztő fényképekkel illusztrált ürgés mesekönyv a FÖMI jóvoltából)
  2. Az arany biztosítótű – Deli Csaba – nyereménye: Nálatok nőnek-e még égig érő paszulyok? (mesekönyv a FÖMI jóvoltából)
  3. 1 kérdés 5 felelet – Donnert Károly – nyereménye: gyapjú angyalka Guti Karina jóvoltából
  4. Hoppon maradt marslakók – Donnert Károly – nyereménye: kézzel festett selyemkendő Krajcsovics Zsuzsanna jóvoltából
  5. A beavatás – Sebők Balázs – nyereménye: kézműves, hímzett borítású füzet Nagy Enikő és anyukája jóvoltából
  6. A farsang – Szabó István  – nyereménye: A titokzatos sün-történetek – mesék (mesekönyv a FÖMI felajánlásával)
  7. Bizti Benő – Margetin István – nyereménye: Lea és a Viharbanyák – meseregény dedikálva a szerzőtől, Lovranits Júliától

Eredményhirdetés videó itt: youtube link az eredményhirdetéshez…

Nyereménybemutató videó itt: youtube link a nyereménybemutatóhoz…

A díjak nagy részét a gálán sikerült is átadnom, aminek nagyon örültem, hiszen ez egyúttal azt is jelentette, hogy személyesen is volt szerencsém a szerzőkkel találkozni.

A pályamunkákat egybe gyűjtő kiadvány a hírlevél olvasóim és a szerzők előtt már nem ismeretlen, ők VIP alapon már Karácsony előtt virtuális kezükben tarthatták. De most, ezzel a beszámolóval együtt, egyúttal a 2017-es éve Kétfülű Irodalmi Pályázatának záró akkordjaként, a dokumentumot ezúton is közkinccsé teszem. Váljék a lenti google drive mappában található pdf, epub és mobi formátumokban letölthető file Neked is kedves egészségedre, jó szórakozást kívánok hozzá!

Íme, itt tudod letölteni a kiadványt, benne az összes érvényes pályamunkával.

safetypin

Találkozunk legközelebb!

Tesla iskolába megy

8 Dec , 2017,
Szilvi
, , , , , , , , ,
Comments

Gútán minden ősszel nagy iskolatalálkozót tartanak. Tényleg nagyon izgalmas tudományos napot szerveznek előadásokkal, vetélkedővel, ahová számos iskolából érkeznek diákok. 2017 különleges év, hiszen a Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont meghívására ezúttal Tesla is ellátogatott a Gútára. :)

Pár héttel előtte hívott fel a főszervező, és bizony ilyenkor tudom, mire való egy bejáratott műsor. Egy egy órás anyagot kértek, így nagyjából a kutatók éjszakáján is elhangzott verzióhoz tartottam magam. Mindenek előtt azonban a profi szervezést szeretném egy bekezdés erejéig dicsérni, nagyon kevés az olyan rendezvény, ahol ennyire minden adott egy jó műsorhoz. Tökéletes kommunikáció elejétől a végéig, elsőosztályú backstage, networking platform az előadóknak, a jó minőségű technika pedig már csak hab volt a tortán: szép nagy vetítővászon, remek mikrofon, fénytechnika – egyszóval a fogadó oldalon nagyon kitettek magukért, és ezt tényleg nagyra értékelem. Jó olyan szervezőkkel együtt dolgozni, akik odafigyelnek a fontos részletekre.

stageImage

A helyszínre érve rögtön egy hatalmas plakát fogadott, amin tablószerűen jelenítették meg a korábbi évek előadóit. Mosolyogva vettem észre az ismerős meteorológusokat, szerintem sosem fogom tudni eldönteni, kollégáim-e még vagy sem. :) De más, az egyetemről ismerős arcokat is találtunk, akik nekem is tartottak órákat valamikor, és ahogy láttam, jó érzékkel nyúltak bele a jó előadókba. Ezt nem tudom, hogy csinálják, az egyetemekre azért az jellemző, hogy miközben izgalmas témákkal rengetegen foglalkoznak, érdekesen beszélni koránt sem tudnak olyan sokan.

Idén is jött egyébként egy előadó az ELTE TTK berkeiből, Telbisz Tamás velünk együtt utazott Gútára. Mi mindenképpen autóval mentünk volna, úgyhogy már az elején jeleztem, hogy ha van még, aki Budapestről érkezik, egy odafelé való fuvarozást szívesen felajánlunk. Visszafelé nem, mert mi nem jöttünk haza, csak másnap, de odafelé jó útitársunk volt. Előadása az enyém után következett, egy igazán egzotikus utazást mesélt el sok-sok képpel, és némi geo magyarázattal.

Halló! Sok a szöveg, Szilvike!

Jójó, de akartam egy kicsit a környezetről is beszélni.

Rendben, de most már tényleg elég.

Jól van na.

Szóval Tesla művházba érkezett, és az előadás szépen debütált. Igen, debütált, mert színházterem színpadán eddig még sosem járt. Persze eleinte még nem nagyon értették, mi is ez, ki hallott már olyat, hogy életrajzi storytelling show, de hát ez már csak így megy minden új műfaj esetében. Tesla élete pedig változatlanul tele van csodával, és nagyon alkalmas arra, hogy a fizikáról úgy beszélgessünk, hogy az a fizika iránt kevésbé fogékonyak számára is emészthető, érdekes legyen. Továbbra is fenntartom, hogy legalább másfél órában szeretném előadni ugyanezt az anyagot, annyi minden fölött kell elsiklani, kicsit mindig szomorúan lapozok magamban, de még mindig élvezem,  hogy az esszenciát megoszthatom.

A kísérletek mindig fejlődnek egy picit, most is alakítottam rajta kissé, és van már új, tesztelésre váró ötletem azóta is, épp a minap találtam ki még egy csavart. Mindenesetre a méreteken nemigen tudok állítani, viszont a kivetítő ezúttal is nagyon jól működött. Főleg, ha EKKORA a vászon. :) Jó nagy volt, minden szépen látszott, és egyre gyakorlottabban pakolászom az állványt is. (Ezt onnan tudom, hogy egyre kevesebbszer esem hasra a zsinóron… :D) Egy picit még szoknom kell, hogy ilyenkor ugye a szemek nem rám, hanem a vászonra tapadnak, de ez egy ilyen műfaj, másutt is ugyanúgy megesik. A tekinteteket most is mindig egy irányba tudtam szegezni, ami mindenképpen jó jel.

Valamint tesla történetében először kihívtam nézőt a színpadra. Ezt azért is találtam ki, mert a színpadon rájöttem, hogy ekkora publikumra bizonyos elemek semmi szín alatt nem fognak működni. Különösen egy pontot sajnáltam kidobni, oda ki is kell találni valamit, ami így is jól veszi ki magát, de a kihívott szereplőt mindenképpen megtartom. Mármint nem úgy. Jaj, na, mindegy.

Screen Captures1

Összességében nagyon örültem, az egész rendezvénynek, jó volt az esemény részesének lenni. Ez tényleg egy nagyszerű kezdeményezés, rengeteget tud adni a diákoknak egy ilyen alternatív iskolanap. Nekünk is sok ilyen volt valamikor, és jó érzés, hogy most a másik oldalról tovább tudom adni a lelkesedésemet.

Hogy hova tovább Teslával?

A nagy különbség az eddigi alkalmakhoz képest a technikai körülményekben volt keresendő: nagyszínpadi változat eddig még nem létezett. Ugyan alakítottam rajta eleve picit, de most már jobban látom, miben különbözik a dinamikája a kisebb nézőszámhoz képest. Az első felét át is fogom dolgozni, hadd töltse ki a rendelkezésre álló teret. Van, amiből több kell, van, amiből kevesebb. A reflektorral is lesz még dolgom, főleg fejben. Nem is tudom, adtam-e már elő úgy, hogy alig látok valamit a közönségemből, hát most ez is eljött. A hangosítás, kivetítő sokat segítettek, és a gyerekek is élvezték, amit láttak és hallottak, de maradhat-e előadóművész fejlesztési ötletek híján? Ezért jó a visszatérő műsor, lehet az évek alatt folyamatosan csiszolgatni. Aki most látta, nézze meg öt év múlva is. Érdemes lesz!

Exkluzív meseest barátoknak

27 Nov , 2017,
Szilvi
, , , , ,
Comments

Amikor az IBM-ből kiléptem, nagyon sok embertől kellett elbúcsúznom. Nagy multiban sok jó ember elfér, és számomra közülük is kiemelkedett egy csapat, a HR Campus trénerei. Tőlük máshogyan, a csapat szellemiségéhez illőbben akartam elbúcsúzni, nem csak egy kis sörözéssel. Egy exkluzív mesemondó estet ajánlottam fel nekik, amelyet némi csúszással bár, de november elején mégis sikerült tető alá hozni. Mindenki legmélyebb megelégedésére. 😀

Amiket a tervezéskor latolgattam:

Fél órás műsorra készültem, mert azért kell közös időt is hagyni, és egy dolgos nap végén, egy baráti összejövetelen szerintem fél óránál többet nem szabad a kötetlen beszélgetéstől elvenni. A hangulat ebben a társaságban mindig nagyon családias, alapvetően ezt akartam megfogni.

Magyar népmeséket akartam mondani, egyrészt, mert a magyaroknak ez fogja a legotthonosabb érzést megadni, másrészt pedig külföldi barátaink ezzel az oldalunkkal valószínűleg ritkán találkoznak (multikuti a multiban). További szempont volt, hogy egyik mesém se legyen túl hosszú, hiszen meseest ide vagy oda, ez akkor is csak egy kis közös lazítás munka után. A világból kirohantak volna egy tisztességgel elmondott Mirkó királyfitól vagy Fehérlófiától, bármilyen gyönyörű történetek is.

Ahová szerveztük:

Egy csendes kávézóba mentünk, ahol van sör és forrócsoki is, ez így teljes. Sőt, egy valamelyest elszeparált rész is akadt 10-15 főre. A vendégmarasztalós széktípusok hamar eldöntötték, hogy állni fogok, úgy még van esélyem lélegezni is, de így meg valahogy sehogy sem találtam a helyem. Valakit mindenképpen kitakartam a másik elől, de csak így lehetett elérni, hogy senkinek se kelljen túlságosan kitekerednie. De végül ebből is kihoztuk ami belefért, legalább lehetett egy kicsit azzal is játszani, hogy hol a csapat az egyik feléhez beszélek, hol a másikhoz.

A mesék

Az est végül három meséből állt. Egy hosszabb mesekezdő formula szépen megágyazott a mesehallgatásnak. Az ilyesmi jót tesz, ha “helyre kell rázni” a közönséget. Elsőként legkedvesebb gyerekkori történetemet mondtam el, melyben egy öregasszony kibabrál az ördöggel. Mivel felnőtt hallgatóságom volt, utána meg is állhattunk egy pillanatra, mert meg akartam osztani velük, miért éppen ezt a mesét választottam: személyes barátoknak olyan történet jár, amihez személyesen is erősen kötődöm. És egyúttal azt is be tudtam mutatni, hogyan születnek a mesék, hiszen ezt a mesét történetesen gyerekként nagy valószínűség szerint sohasem hallhattam. Igen, értem, mit nem értesz. Nem baj, ők már értik. :)

A mese után sokat kérdezősködtek a mesemondásról, a mesékről, szívesen válaszolgattam. Egyik kérdés hívta a másikat, míg valaki be nem dobta, hogy nem mondanék-e véletlenül egy egzotikus mesét is? Most már bevallhatom, hogy de igen, eleve is beterveztem a történetet a hat asszonyról, akik felmentek a holdba. (Röstellem, de a helyszínen elhangzott ismertetővel ellentétben a gyűjtés helye: Pápua Új-Guinea.) Rövid sztori, szép, és azért is szeretem, mert nagyon erősen a hallgatón magán múlik, hogy vajon szomorú vagy nem szomorú történetként élei-e meg. Igazi felnőtt anyag, mindenképpen szerettem volna beválogatni, mert könnyű rajta keresztül megmondani, hányfélék a mesék. Ritkán sikerül ekkora csendet elérnem mesével, de ez a történet mindenkit megérintett. Ahogy lassan-lassan életeztek a trénerek, lehetett beszélgetni a mesék mibenlétéről, sztorizgatni meseválasztásról, az aktualizálás és improvizáció fontosságáról, anekdotázni az örökzöld ötperces hősmeséről és a többi, mesemondó körökben ismert esetről.

Harmadik történetként vittem is meg nem is valamit. Bár volt egy-két ötletem talonba, de alapvetően arra készültem, hogy kívánságműsort csinálok belőle. Egyfelől így még személyesebbé tudom tenni a műsort, másfelől pedig ez így nekem is izgalmas kihívás. Végül nem adták fel nagyon a leckét, Mátyás király mondát kértek, és hát melyik magyar mesemondónak ne lenne legalább tíz kedvenc Mátyás király története? Nálam a szegény ember a sláger, aki tököt visz ajándékba a királynak – node két strázsa is elkéri a felét annak, amit a király majd ad neki.

És akkor ennek a mesének is vége lett.

És akkor aztán már tényleg ki kellett mondani, hogy itt a vége, fuss el véle. Gyorsan átalakultunk meseestből beszélgetős összejövetellé, és amikor a kávézóban eljött a záróra, mi is haza indultunk. Nagyon élveztem újra velük lenni, és örültem, hogy a meseest valóban nagyon bensőségesre, igazán exkluzívra sikerült.

És ezzel egy időben egy másik mesének is vége lett.

Így volt, mese volt, minden szava igaz volt.

23319203_10213422246962874_7366256413701714907_n

(a fényképet köszönöm szépen Horváth Gábornak)