A következő nagyobb esemény a pajzán meseest lesz. Ez azt is jelenti, hogy az utóbbi időben tisztes mennyiségű pajzán mesén rágtam át magam, és még nincs vége. Közben pedig rengeteg gondolatom támadt a témában.
A pajzán szó és a szexualitás nekem mindig is kéz a kézben jártak. Érdekes felismerés, hogy valódi jelentése ennél jóval finomabb, egyszerűen csak incselkedőt, az illemszabályokat jókedvében átlépőt takar. Legalábbis a WikiSzótár szerint. Mondjuk szerintem a legtöbben pajzán történet alatt olyan “nem arra gondolt” meg “másra értette” meg “nem egészen az történt” típusú szövegeket értenek, amikben a szexualitás játékosan bár, de félreérthetetlenül megjelenik. Hm, én így fogom használni a pajzán szót a jövőben is.
A nem pajzán pajzán mese
Ebből kétféle van.
A Rumcájsz szerzője, Václav Čtvrtek jegyez egy “Pajzán mesék” című könyvet is. Hát ebben csupa-csupa nem is pajzán mese található. Itt-ott kivillan egy-két cici, de különben leginkább csak szerelmes emberek olykor tréfás cselekedeteivel találkozunk. Sőt, van benne egy kifejezetten aranyos történet is egy törpéről, amit biztosan fogok még mesélni. (Lehet amúgy, ide jön a pajzán szó régebben talán elterjedtebb jelentése.)
A másik fajta nem pajzán pajzán mese alá azokat a történeteket sorolom, amikben van szex, vicces is, kedves is, jól is szórakoztam, de valójában, a szexualitás nem a történet elidegeníthetetlen része. Általában nem tartom nagyra az ilyet, ez szerintem amolyan átverés. Ha a történet semmit sem csorbul attól, ha a szexjeleneteket valami ártalmatlannal helyettesítem, akkor az elbeszélő kilóra vette meg a közönségét, miközben valódi mondanivalója nem akadt. (Van azért, ahol a történet maga feledteti a “kenyeret és cirkuszt” hozzáállást… 🙂 )
A brutális pajzán mese
Hogy az asszonyverős mesékből köszönjük, de a huszonegyedik században már nem kérünk, manapság szinte közhely (én így szeretném remélni). Egyébként nem sokat találtam eddig belőle. Az ilyesmit, vagy a megerőszakolást huncutnak beállítani közönséges taplóság, és az ilyen ember szarjon sünt. Van olyan történet, ami ugyan nem állítja be játékos dolognak, de valahogy összességében mégis rosszul éreztem magam a mese olvasása közben, mert az elbeszélő jóérzéséről tanúskodó értékítélet hiányzott belőle. Ebben a témában nem tudnék úgy mesét mondani, hogy ne legyen egyértelmű: ezzel én nem értek egyet.
A huncutnak álcázott, ugyanakkor felháborító pajzán mese
Na ez a legalattomosabb. Rengeteg ilyennel találkoztam, és ezt tartom a legveszélyesebbnek is. Ezért az ilyen mesék elejére most önkényesen egy szigorú, óriási behajtani tilos táblát állítok:
Ezek többnyire habkönnyű stílusban elbeszélt történetek, amelyek olvasásakor igazság szerint egész jól szórakozunk. Mert tényleg vannak benne jó poénok, mert kellemesen esetlenek a szereplők, csacsi félreértések viszik előre a történet fonalát, egyszóval úgy tűnik, nincs is vele semmi baj. Egészen addig a percig, amíg el nem gondolkozol rajta, mi is történt a mesében, és hogy szeretnéd-e, ha ez veled vagy lányoddal esne meg.
A legtöbb ilyen történet röviden így fest: a fiú elcsábítja a lányt, a lány nem tudja, mi fán terem a szex, a fiú valamit bemagyaráz neki, majd egy félreeső helyen addig-addig ügyeskedik, míg végül valóban magáévá teszi a lányt. Mindezt az ilyen történetekben végeredményben a lány is élvezi. Egy példa (zanzásítva):
Egy lány elmegy a bálba, de szüléje nélkül. Valahogy furán táncol, nem ugrik elég nagyokat, nem úgy forog, ahogy szokott. Kiderül, hogy az anyja mindig mondta neki, hogy vigyázzon az erényére, ami a két lába között van, és ő nem tudja, mi lehet az, csak hogy nagyon fontos, és ezért most óvatoskodik, nehogy kipottyanjon. A legény erre kivezeti a ház mögé azzal, hogy ő tud egy módszert, amivel ezt az erényt úgy a helyére lehet kalapálni, hogy biztosan nem fog onnan kipotyogni. No, meg is lesz, és a dolog úgy megtetszik a lánynak, hogy a végén maga kéri a legényt, ugyan kalapálja még egy kicsit.
Először is. Egy tisztességes legény ilyen esetben, detektálja, hogy a lány anyja valamit elmulasztott a lánynak elővezetni, és pótolja az oktatást. De ha lehet, nem a gyakorlatban, a lány ugyanis feltehetőleg még minimum mentálisan éretlen a szexhez. A történet számomra legfinomabban szólva is megrontás, és nem szeretném, ha a lányomat tudatlanságból dugnák meg. Akkor most gondoljuk végig a történetet úgy, hogy a főszereplő lány nem ifjú, hanem mondjuk 6 éves. Nincs de. Gondolhatunk azokra is, akik a 21-dik században kérdőn néznek, ha a védekezést hozod szóba. Bizony nem vicces.
Másodszor. Komoly kétségeim vannak azzal szemben, hogy amelyik legény ilyen esetben nem gavallér módjára reagál, elég érett ahhoz, hogy a szexet úgy lenne képes intézni, hogy a lány azt tényleg élvezze. A srác kapott az alkalmon, és élesben tesztelte, hogy működik a bögyörője. Ne jöjjön az utcámba.
A papos pajzán mese
A “hivatásából kivetkőzött” pap témája önmagában még nem olyan vészes, hát mi legyen, ők is csak esendő emberek. Felháborító szerintem az, amikor az esetet az előbbi kategóriával kombinálják. Hát kiben bízzon a hívő a családján kívül, ha nem a falu papjában?!
De akkor milyen a jó pajzán mese?
A szex két ember között mindig a két ember közös beleegyezésére, közös örömére történjen. Valahogy úgy, ahogyan azt az üvegplafonon már elég kimerítően elemezték. Ha a szerelmes pár mindkét tagja tudja, mi fog történni és mondjuk csak átejtik a népet, például azt mondják nekik, elmennek virágot szedni, ám legyen. Még mindig lehet aggályos, de legalább mindketten akarták. A megcsalós történetek is lehetnek szórakoztatóak. Legyen a mesében furfang, motiváció, meg minden. Lehet ezt bántás nélkül is? Lehet. Sőt, akár át is szabad írni egy kicsit egy történetet. Nem az a kérdés, mi volt eredetileg odavakarva, meg nem ér olyannal takarózni, hogy “ugyan, száz évvel ezelőtt is miket meséltek”. A fontos, hogy Te tudod-e a sztorit jó érzéssel vállalni.
Hogy szerintünk milyen a jó pajzán mese, az pedig október 14-én a CDfűben kiderül.
