Author Archives: %s

Hullámhossznyi élmények

14 Mar 18
Szilvi
Comments

Nagyon röviden: új területtel kísérletezem, elindult a Kétfülű Hangnapló. Ez egyben tudtommal az első magyar mesés podcast is, de alapvetően érdekességekről igyekszem benne hírt adni. No meg bebizonyítom, hogy lehet az önkéntes munkaszüneteltetést tartalmasan is tölteni. Remélem, inspirállak!

A technológiát még szokom, tanulom, de vannak vele terveim. Több mesét és több külső felvételt szeretnék belesűríteni, de például a másodikban máris van mese, és a harmadikban van külső helyszín is. Szóljatok hozzá, szóljatok bele, szóljon a Kétfülű Hangnapló Nektek!

Egyelőre csak soundcloud-on vagyok elérhető, de ott is csak egyelőre, mert a free plan alaposan limited, de majd meglátjuk, mi lesz Azután.

Gárembucka videó – kész

03 Mar 18
Szilvi
Comments

És azt mondtam már, amikor márciusban a Tökhintó a Gárembuckánál vendégeskedett? Hogyan? Igen, márciusban. Igen, most február van. Éppen ezért beszéltem az előző márciusról…

Úristen, ha te tudnád, micsoda állatorvosi lovat készítettem… Ami akadály felmerülhetett, az fel is merült, de rendre elgördítettem őket. Ez a videó a témája mellett a kitartásról is szól. Bevallom, meginogtam egy kicsit, hogy egyáltalán kitegyem-e, de aztán azt csiripelték a madarak, márpedig a madarak sosem hazudnak, hogy hamarosan újra lesz Gárembucka meseest. Vagyis ez a videó hamarosan újra olyan aktuális lesz, mint még soha!

Egy szó, mint száz, fogadjátok szeretettel a méltán világhírű Gárembuckát, még ha a felvételek kissé régiek is.

íme a link: https://youtu.be/ECVMBrgbua0
youtube_thumbnail

 

Íme a második nyomtatott Kétfülű

27 Feb 18
Szilvi
Comments

szitakoto_allomasIsmét a LIGET műhely pályázatára írtam egy rövid mesét, amit ismét megjelenésre érdemesnek találtak. Nagyon örültem neki, mert jó érzés, hogy egy igényes magazin másodszor is pozitívan fogadja szárnypróbálgatásaimat.

A Szitakötő egy negyedévente jelentkező ifjúsági folyóirat, minden alkalommal más témát dolgoz fel. Ezúttal “zötyög, siklik, zakatol” hívószóra várták az írásokat: verseket, ismeretterjesztő anyagokat, meséket. Jómagam egy hazugságmesét küldtem be, amely Török Eszter illusztrációjával színesítve jelent meg.

A folyóirat szíves engedélyével a saját mesémet meg is oszthatom veletek. Az előző történettel ellentétben itt most megértéseteket köszönöm: all rights reserved. Azaz fogadjátok szeretettel, és használjátok egészséggel házi körülmények között.

A mesém online itt olvasható, ezen a linken pedig a teljes szöveg letölthető. A többi írást keressétek a nagyszerű Szitakötő folyóiratban!

Vidd el a levelem…

26 Feb 18
Szilvi
, , , , , , , , , , ,
Comments

Mielőtt belefognánk:

Természetesen ezzel a bejegyzéssel semmi szín alatt nem áll szándékomban a Magyar Posta egyetlen dolgozóját sem bántani. Az eddigi számtalan hibátlan kézbesítést követően ez egyszer homok került a gépezetbe, hát na bumm. Mentségemre legyen mondva, hogy én meg mesemondó vagyok, és a magamfajták a meglepő fordulatokra óhatatlanul és kinőhetetlenül így reagálnak: nincs véletlenül egy ilyen mesém?

Történt pedig, hogy az 1001 éjszaka nyert nekem egy kisorsolt könyvet Zsíros László Róbert játékán. Ez volt az a kép:

balckburnInga2_konyv

Ugyan kevéssé látszik, de egyébként a lézercsíkok alatt valóban az Ezeregy éjszaka meséi olvashatók. Viszont most nem ez a fontos, hanem hogy kövess inst… na, szóval ezután valahogy nem történt meg valami.

Merthogy Zsíros László Róbert feladta a csomagot a postán.

De a csomag nem érkezett meg.

És vártam…

És vártam…

És pityeregtem… (na jó, nem)

De a csomag nem érkezett meg.

Hanem egyszer csak visszatért a feladóhoz, hogy én nem vettem át.

Hogy én?

Ó!

Hiszen hogy vártam!

Ó!

Se postás, se csomag, se értesítő!

Ó!

És akkor Zsíros László Róbert megint feladta a csomagot a postán.

És akkor végre egy szép péntek estén ott figyelt a kis cédula a ládában: levélküldeményem itt és itt átvehető!

20180226_100128-001

Nos, ez időben azért nem volt a legügyesebb.

És akkor közben elgondolkoztam.

Volt rá időm…

Íme tehát egy lista “csomagküldés” hívószóra:

1. precedens – az angolai béka

Kezdem a legcukibbal. Mindent visz. Ebben az angolai mesében egy béka vállalja magára a küldönc szerepet ég és föld között, mert a többiekkel ellentétben ő nem kifogásokat, hanem megoldásokat keres. Arra gyanakszom, hogy esetleg nem dolgozik a postánál béka.

frog-1033313_640

2. precedens – Aladdin

Második jelöltem egy ismert-ismeretlen történet az ezeregy éjszaka meséi közül: Aladdin. A mese valahányadik bekezdésében Aladdin beleszeret a szultán lányába, és az anyjával egy tál ékkövet vitet a királyhoz, hogy az megkérje neki a lány kezét. Elsőre még nem vesznek róla tudomást, így a kézbesítés csak egy későbbi alkalommal sikerül. Itt rögtön sejthető a párhuzam: elképzelhető, hogy csak én ignoráltam volna szegény postást, aki pedig többször is ott ült az orrom előtt? Később a lámpa szelleme egyébként igencsak kitesz magáért szállítás témában: ifjú pár ágyastul, komplett palota… Na jó, értem én, hallom a tömeg morajlását: nem emberi lény. Oké, menjünk tovább.

magic-24293_640

3. precedens – Prométheusz

Maradjunk a meleg vidékeken, jönnek a görög példák. Prométheusz nem kisebb jelentőségű csomagot szállított le az emberiségnek, mint magát a tüzet és a mesterségeket, ezért és egyéb tetteiért azonban csúfosan meglakolt. A posta valamely dolgozója is esetleg a máját félthette, bár azt szerintem azért gyaníthatta volna, hogy nem tűz van a borítékban. A példa persze annyiban nem illeszkedik a rendszerbe, hogy a hagyományos szolgáltatásban a csomag szállítója egy harmadik személy, de a példa vitathatatlanul riasztó.

Atlas_Typhoeus_Prometheus

4. precedens – Hermész

Az előbb valószínűleg többen számítottak volna az első görög pályázó gyanánt Hermészre, aki egyebek közt feltalálta a szép hangú lírát, no meg a sípot és egy gyújtószerszámot is, de most hírnök szerepkörét igyekszem kihangsúlyozni. A saru. Biztos, hogy a saru hiányzott a rendszerből. Hahó, küldjön valaki sürgősen a postának egy szárnyas sarut!

running-shoes-304404_640

5. precedens – Írisz

Ugyanitt Írisz is megemlítendő, de most már tényleg elég a görögökből. Isteni a küldemény, de nem Zeusz a feladó.

6. precedens – Ananszi

Hasonlóan kellemes klímájú tájakról, a Karib-térségből érkezik a következő mesei postás: ugyan mire nincs egy Ananszi történet? Nos, a levélküldés témája sem rendhagyó. Ebben az egészen modern sztoriban Ananszi azt ígéri Kígyónak, hogy ha bevállalja a postás szerepét, és itt valóban postahivatal-otthon viszonylatról beszélünk, akkor minden este beleharaphat, mármint a kígyó Anansziba, és kiszívhatja a vérét. Innen is tudhatjuk, hogy a posta dolgozói nem kígyók. És legfőképpen nem hiszik el, hogy fizetségül belém marhatnak, amiben megjegyzem, igazuk is van.

2003._Stamp_of_Belarus_0498

7. precedens – Branwen

Egy friss és rendszertelenül jelentkező, de annál nagyszerűbb podcastban hallottam Branwen történetét. A szövevényes és csakugyan mindent elsöprő CGI műalkotásért kiáltó cselekmény egy pontján a nehéz helyzetbe kerülő Branwen megtanít egy galambot üzeneteket továbbítani, és így értesíti óriás bátyját szorult helyzetéről. Brân the Blessed meg is indul seregével, és ahogyan eddig is, sérelem sérelmet követ és szít, mely véres háborúba torkollik. Teljesen érthető, hogy vigyázni kell az üzenetek felelőtlen küldözgetésével. Nekem is van ám bátyám!

Celtic-knot-insquare-39crossings.svg

8. precedens – Naszreddin

Török mese következik, a tréfákból kifogyhatatlan Naszreddin hodzsa több leveles esete közül legegyszerűbb, ha innen idemásolok egyet:

Egy asszony jön egyszer a Hodsához, odaad neki egy levelet és kéri, hogy olvassa el. A Hodsa nem igen tudott olvasni, de minthogy szégyenlette bevallani, veszi a levelet és olvassa, hogy «Nagyságos, méltóságos uram», és igy tovább; a mint egyik jóbarát a másiknak irni szokott. Az asszony odaszól neki, hogy nem egy jó emberétől való levél az, hanem az adóczédulát küldik neki. «Miért nem mondtad előbb, – felelt a Hodsa – akkor másképp olvastam volna.»

Bár nem hiszem, hogy egy postás nem tud olvasni, de attól esetleg ódzkodhat, hogy neki kell majd a levelet felolvasni.

9. precedens – egy padisah

Ha pedig a török mezőkön járunk, egy másik történet is ismert, melynek teljes változatát nem találtam egyelőre, de vázlatosan itt egy német nyelvű mesekatalógus ad hírt az esetről. Egy padisah úgy akar kivégeztetni egy fiút, hogy annak olyan levelet kell kézbesítenie, melyben saját halálos ítéletét írták meg. A levelet szerencsére útközben titokban kicserélik, és ha belegondolok, nem is olyan elképzelhetetlen, hogy a postás egy jóakarója, aki hallotta már az említett történetet, bár a küldeményben foglaltakat nem ismerte, azért biztos ami biztos az eredeti pakkot egy Aldi prospektusra váltotta. Utóbbit köszönjük, megkaptuk.

10. precedens – maori gyerekek

Ugrunk egy nagyot térben, és landolunk Új-Zélandon. Sok maori mese izgalmasan komplex, többnyire dolgozni kell rajta, hogy a Walt Disney produkciókon felcseperedő közönség is érteni, szeretni tudja – ezúttal például ezt a történetet. Egy falunak van egy védelmező bestiája a közeli barlangban. Két gyerek azt a feladatot kapja, hogy vigyék el neki az aznapi angolna fejadagját. Csakhogy a halakat a gyerekek felfalják, és csak az angolnák feje marad a szörnynek. Maradjunk annyiban, hogy nem lesz jó vége… Az a posta szerencséje, hogy a könyvet még a könyvmolyok is csak kiolvassák, és nem mondjuk tényleg felfalják a lapokat. Szóval értem, ha előbb el akarják olvasni, de azért előbb-utóbb igényt tartanék rá, jó? (A mese amúgy nem ér véget ezen a ponton, érdemes elolvasni az egészet.)

11. precedens – Azarga pacsirta

Az én fülemben az első MythOff óta csak Nagy Enikő tolmácsolásában elképzelhető az a mongol mítosz, melyben az Azarga pacsirtát kell élve levadászni és elhozni, hogy a Nap lánya meggyógyuljon. Ki tudja, minő kalandokon kellett a postásnak túlesnie, hogy sértetlenül leszállíthassa a csomagot!

Huh. Hát most hirtelen ennyi.

Összefoglalás:

A dolgok A pontból B pontba juttatása szemlátomást nehéz feladat. Életünk meghatározó része lehet, talán ezért is szól róla ennyi történet. A csomag, melyre hiába vártam, különleges csomag, tudtam magamtól is, de e tényt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy a Postának annyi sikerrel kézbesített levél és küldemény után ebbe bizony most beletörött a bicskája. Remélem, a fenti mesékből erőt tudnak majd meríteni, és a jövőben a sikerszériát folytatják, mellyel eddigi bizalmamat kiérdemelték.

Valamint köszönöm a játékot és a nyereményt Zsíros László Róbertnek!

Így haladj a korral, így haladj velem!

13 Feb 18
Szilvi
, , , , , , , ,
Comments

Szolgálati közlemény.

Valószínűleg sokan hallottak már a facebook újabb változtatásairól. Az újítások valódi hatását majd idővel megértjük, megérezzük, a hivatalosan közölt cél mindenesetre jól hangzik: szorítsuk háttérbe a likevadász tartalmakat, helyettük pedig releváns mondanivalóval töltsük meg egymás idővonalát. Viszont ez bizony azzal is jár, amit én is látok: ugyanaz a post típus ugyanazzal az aktivitási statisztikával (like/share/link click) bizony kisebb nézettséget ér el.

Na. Akkor most mi legyen?

clickbait

Nem.

Azért sem.

Nem, a jövőben sem fogok a cuki kiscicák, a megható tragédiák és a világot rengető bölcsességek Bermuda-háromszögében tévelyegni.

Hanem.

Hanem ebben a kis bejegyzésben gyorsan eldarálom, milyen lehetőségeink vannak, ha biztosan szeretnénk a jövőben ilyen vagy olyan csatornán találkozni.

1 – Iratkozz fel hírlevelemre!

A Kétfüllű Hírlevél havonta jelentkezik, továbbá ritkán hóközi különhírlevéllel szórakoztatja a nagyérdeműt. A hírlevélben némi topsecret backstage információ mellett meseajánló és naptár is található. Utóbbi nem csak a saját fellépéseimet listázza ki, de barátaim eseményei is fel-felbukkannak benne.

Ebben a bejegyzésben rögtön az elején össze is szedtem, hányféleképpen iratkozhatsz fel a hírlevélre.

hirlevel

2 – Kövess instagramon!

Az egyéb tartalmak mellett az eseményekről az instagramon is hírt szoktam adni, így tehát keresd a @kétfülűt!

insta

3 – Kövess youtube-on!

2018-ban több videós tartalommal is el fogok játszani. Elsőként beszerkesztem végre az erre váró érdemes anyagokat, de sorozattal is készülök. Utóbbi, tanulva a korábbi szárnypróbálgatásokból, jóval gondosabb előkészítéssel fog történni, úgyhogy már én is nagyon várom. Izgalmas terület ez is, találkozunk a youtube-on!

youtube

 

4 – Kövess facebookon “see first” opcióval!

És végül, de nem utolsó sorban, íme a tuti módszer, hogyan kérheted meg a facebook-ot, hogy mindenféleképpen adjon hírt neked minden bejegyzésemről:

A facebook oldalamon a “Following” opció melletti kis nyílra kattintva a legördülő menüből válaszd a “See first” opciót! Ha esetleg nálad a facebook nyelve más lenne, a választandó link pozícióját ezen a képen láthatod:

seeFirst

Once upon a time – sorozat kritika

09 Jan 18
Szilvi
, ,
Comments

Most, hogy a Trónok Harca épp nincs, és én mindeközben pihenésképp el vagyok varázsolva egy régi, de igazán mesés sorozattól, ebben a bejegyzésben a Once Upon a Time körül fogok örömtáncot járni.

once upon a time

Az ABC ezt a sorozatot nyilvánvalóan direkt azért forgatta le, hogy én az ÖSSZES klasszikus Walt Disney mesefeldolgozást mindenáron meg akarjam nézni. Merthogy ez történik. Láttunk már biztosan olyat, hogy pár mesét összefűztek, és akkor egyik-másik karakter felbukkan egy helyszínen, na de itt MIND ott vannak, és ez az egyik a legszórakoztatóbb az egészben. 2011 óta megy a sorozat, azóta 7 szériát forgattak le, így mi jócskán le vagyunk maradva: épp csak befejeztük az első évadot. De már most imádom!
Próbálom a spoilereket a végére tartalékolni, de aki annyira érzékeny, hogy mindig mindenkire rászól, aki a film / könyv címén kívül bármit el akar árulni, az most inkább szaladjon, és nézze meg gyorsan az első epizódot.

Az alapszitu:

Adott a gonosz boszorka, aki megátkozza a mesevilágot: nincs többé varázslat, mindenki mehet élni átlagos kis életét egy (számukra) alternatív környezetben: a valóságban. A helyszín Storybrook, ami egy átlagos huszadik századi amcsi kisváros szépen nyírt gyeppel, Az iskolával, A fogadóval, A vegyesbolttal, és mellé középócska időjárással. Henry, a kölök, innen szökik el, és ide hívja el Emmát, aki éppen magányosan fújja el a 28-dik születésnapja alkalmából vásárolt ünnepi muffinja tetejére tűzött egyetlen szál gyertyát. Hogyaszonnya neki: Emma, én vagyok a fiad. És akkor mindenféle dolgok történnek…

6808461018_26ccd3f9c3_b

Miért nézd meg okvetlenül:

Imádom, hogy minden fontos mesei karakterből egy kerek és komplex személyiség lesz. Saját háttértörténettel, motivációkkal. A sorozat egy pontján el is hangzik: nem születik gonosznak senki, a gonoszt úgy csináljuk. És hallod hát de nem?

Apropo gonosz: a gonosz boszorka alapállapotában egy csinos, jól ápolt, megnyerő mosolyú nő. Kifejezetten szimpatikus lenne, ha a boltban találkoznánk, és meg kellene beszélni, nem látta-e véletlenül, hol rejtegetik az akciós újságban meghirdetett kivehető ajtós turmixgépet. Nem állítja, hogy minden szép nő gonosz is, de nem is a kinézetedből következik a belső tulajdonságod. És nem vegytisztán gonosz, ördögiek a részletek, hogy úgy mondjam. Rossz döntései ellenére hajlamos vagyok neki megbocsájtani.

Nekem bejön a külcsín is: képi világ, színek, zene rendben. Átlagos, de hozza az elvárásokat. Plusz pont az ultrarövid intróért. Mondjuk a Trónok harca intrót gyakorlatilag akárhányszor végig tudnám hallgatni, de azért alapvetően nekem bejön ez a 15 másodperces megoldás is. (Például a Stranger Things meg az Amerikai Istenek intrója egyszer is bőven sok volt.)

Robert Carlyle – most komolyan, lehet-e őt nem szeretni? A karakter pedig, amit játszik, egyenesen zseniális, a többit a spoiler alert után találod.

Minden mesei karakter megtartja a mesei karakterét. Olyan, mint egy nagy szerepjáték. Mit csinálna Hófehérke, Piroska és a többiek, ha mai emberek volnának?

Miken kell túllendülni:

Van azért pár epizódszereplő, aki bár felbukkan még máskor is, de… nos… jött, cselekedett, elment. Nem akkora baj ez, csak valahogy a háttérsztori ismertetése elég szájbarágós lesz ugyanezeken a pontokon. Kicsit olyan összecsapott érzésem lett tőle, mintha nem lett volna előre egy kerek egészként kitalálva a széria, hanem csak úgy ad hoc gyurmáznának. Nem tudom, más sorozatok kevesebb epizódba is meredekebb komplexitást tudnak elrejteni, akkor gondolom, nekik is ment volna.

Amúgy is. A történet nem különösebben magasröptű, azért sokszor lehet előre sejteni, mi lesz a Nagy Fordulat. De ebben én elég rossz vagyok, jó párszor találtam mellé. Viszont… Ha tudod előre, akkor annyit pont ad, hogy minden epizód kellemes esti szórakozást biztosítson.

A történet nem mindig elég koherens. Néha vannak határozott lukak, máskor egyszerűen csak logikátlan. Nem vészes, de ott van.

A főhős nő rinyálása nekem néha uncsi volt, és azért elég mesebeli seriff lett, lássuk be. Ez a lefelé konyuló arcberendezéstől meg leginkább nagymamám elszontyolodott tányérja lesz a konyhafalon, erősen poros-pörköltgőzös már. A többi a spoiler alert után.

ZÁRSZÓNAK IS EGY A VÉGE:

Volna még más is, de nem húzom tovább a bejegyzést. Ha még nem jutott volna el hozzád, akkor ezt a sorozatot ajánlom szeretettel. Most már csak a “nem bírtam magamban tartani, de mindent lelövök”megjegyzések vannak hátra.

Innentől tehát SPOILERVESZÉLY!!!!

spoiler

Nekem egészen addig, amíg a gonosz boszorkány valóban meg nem ölt valakit a valóságban, a mesei epizódok simán lehettek volna a kissrác fejében zajló párhuzamos valóság elemei. És azt hiszem, inkább örülök neki, hogy mégis szórul szóra igaz.

Rumplestiltskin – IMÁDOM! A legeslegjobb. Az alapmesét, bevallom, nem igazán szeretem, mert olyan bárgyú, ahogyan kiderül a neve. Egyszerűen képtelen vagyok eltérően elképzelni, mint így:

“Jaj, szegény lány hát azt se tudta, hová legyen, most aztán hogy találja ki a törpe nevét? Hát, elkolbászolt a sötét erdőbe, aztán hát mit lát? Kicsi tűz körül jókedvűen ugrándozik a törpe, és ezt énekli: “úgyse találja ki a nevem soha, mert az én nevem Rumplestiltskin”. No a lánynak se kellett több, kipattant a fa mögül, két kezével egy-egy pisztolyt formált, s nagyot kiáltott a manóra kacsintva: GOTSCHA!”

Szóval most van története a varázserejének, van értelme, hogy aranyfonalat fon, és egyáltalán, ő a legnagyobb arc az egész kisvárosban! Nagyon tetszett az is, hogy mennyire eltökélt, hogy van szíve, őszintén megbánta minden (fontosabb…) bűnét. Tetszett, amikor elbotlott a true love’s kiss jelentében, pontosabban hogy nem az lett, hogy ásó-kapa-nagyharang, hanem visszazökkent önmagába, de azért mégsem teljesen előző énjeként folytatta. Persze neki kellett a hatalom, különben esélye sincs a fiát visszakapni, de igazából nehéz eldöntenem, hogy ott és akkor ez mennyire volt meg a készítők fejében. Néha nem elég koherens a sztori, szóval nem vagyok benne biztos, hogy a fiú visszaszerzése volt a legerősebb érv, amikor nem jött össze a csajjal.

A seriff – na hát na, húú, jól meg bírja sejteni ám a mindent, és ááá, dehogy vonatkozik rá a törvény! Khm. Ennél még Magnum meg a Knight Rider is törvénytisztelőbb volt.

Prince Charming – úristen, ki ez a balek? Komolyan, ha minden más mesei karakter meg tudta tartani a jellemét, akkor ez a puhány kis moszat, aki még arra sem képes, hogy futó hivatalos kapcsolata helyett élete szerelmét válassza, ez micsoda?

Kétfülű Irodalmi Pályázat – gálával és kiadvánnyal

29 Dec 17
Szilvi
, ,
Comments
  • Lezajlott a pályázat
  • Csaptunk egy nagy gálát
  • És most már a pályamunkák is megtekinthetők

Úgy bizony, 2017 nagy év volt a Kétfülű életében. Megrendezte első irodalmi pályázatát. És sokat dolgoztam vele, de megérte, mert végig nagyszerűen éreztem magam. Meg is mondom, hogy miért.

1 – Jót nevettem, amikor megtaláltam a biztosítótűt a hajamban

Így volt. Ugye nem lehet már ennél többször elmondani, hogy ez bizony valóban megtörtént? Szóval igen.

2 – Már régóta terveztem egy pályázatot, és akartam játszani is veletek

Így volt. A pályázat lebonyolításában pedig nem tudom, hány platformon fogom még örök hálámról biztosítani az FSZEK Üllői Úti könyvtár, név szerint pedig Varga Lilla és Popovics Beatrix által nyújtott segítségéért.

Ja igen, és el ne feledjem az Első Kétfülű LIVE-ot, amelyen rögtön játszottunk is egy jót: barkochba keretében kellett kitalálni, hogy mi is ragadt a hajamba? Ez volt az első mozzanata az irodalmi pályázatnak, el is nyerték tőlem az első, jelképes ajándékot: egy igazi kétfülű ereklyét. Szerintem megtartjuk a formát, a következő pályázatot is barkochba LIVE-on alapozzuk majd meg. Ha szeretnéd a barkochbát újra végigizgulni, ez a videó a youtube-on neked szól!

3 – Csaptunk egy gálát, és az meg aztán frenetikusan sikerült

És még mindig a hatása alatt vagyok. Bizony. Egyszerű is volt, meg nem is, mert a november a mesemondók életében meglehetősen sűrű időszak. Főként, hogy novemberben ültük meg a Mítoszok Csatáját is Veszprémben, de erről majd egy másik bejegyzésben szólok. Gregus Laci és Nagy Enikő mégis bevállalta, hogy segít nekem “elvinni a balhét”. Öt pályamű hangzott el végül, kettő olvasva, három pedig mesemondó eszközökkel élőszóban, melyeket szinte lehetetlen volt kiválasztanom a sok nagyszerű pályamű közül. Végül egy igen sokszínű műsort sikerült összeállítani, az egyszeri és megismételhetetlen Gálán elhangzott sci-fi, “hagyományos népmese”, fantasy, egy modern és szép történet és egy “híradó szerű” szöveg is. A közönség a mesemondókkal együtt nevetett, ámult és hatódott meg, attól függően, hogy épp melyiknek jött el az ideje. A mesék között fuvola, zongora, tangóharmonika és énekszó különböző kombinációi csendültek fel Gosztonyi Balázs, Deák Csaba és Elekes Orsolya barátaim jóvoltából. Produkcióik nagyon szépen támasztották alá vagy az egész estet (lásd variációk egy témára az első darabban), vagy éppen az elhangzott írásokat. Major Levente pedig hát Major Levente, a bűvész. A bűvészeket meg ki ne zárná a szívébe azonnal? Úgy varázsolta elő és tüntette el a kártyákat, hogy mi csak kapkodtuk a fejünket, és még biztosítótűt is szőtt a műsorába, amiért természetesen külön elismerés illeti.

irodalmiPalyazat_palyamunkak

4 – Elkészült a Kiadvány, amit beszerkeszteni is jó volt

És tudod, hogy miért? MERT MINDEN ÍRÁS EGYTŐL EGYIG ZSENIÁLIS!

Bizony.

És díjakat is volt szerencsém kiosztani, méghozzá:

  1. Nyámnyiláknak nem való – Harka Sára – nyereménye: Ürge mese (elképesztő fényképekkel illusztrált ürgés mesekönyv a FÖMI jóvoltából)
  2. Az arany biztosítótű – Deli Csaba – nyereménye: Nálatok nőnek-e még égig érő paszulyok? (mesekönyv a FÖMI jóvoltából)
  3. 1 kérdés 5 felelet – Donnert Károly – nyereménye: gyapjú angyalka Guti Karina jóvoltából
  4. Hoppon maradt marslakók – Donnert Károly – nyereménye: kézzel festett selyemkendő Krajcsovics Zsuzsanna jóvoltából
  5. A beavatás – Sebők Balázs – nyereménye: kézműves, hímzett borítású füzet Nagy Enikő és anyukája jóvoltából
  6. A farsang – Szabó István  – nyereménye: A titokzatos sün-történetek – mesék (mesekönyv a FÖMI felajánlásával)
  7. Bizti Benő – Margetin István – nyereménye: Lea és a Viharbanyák – meseregény dedikálva a szerzőtől, Lovranits Júliától

Eredményhirdetés videó itt: youtube link az eredményhirdetéshez…

Nyereménybemutató videó itt: youtube link a nyereménybemutatóhoz…

A díjak nagy részét a gálán sikerült is átadnom, aminek nagyon örültem, hiszen ez egyúttal azt is jelentette, hogy személyesen is volt szerencsém a szerzőkkel találkozni.

A pályamunkákat egybe gyűjtő kiadvány a hírlevél olvasóim és a szerzők előtt már nem ismeretlen, ők VIP alapon már Karácsony előtt virtuális kezükben tarthatták. De most, ezzel a beszámolóval együtt, egyúttal a 2017-es éve Kétfülű Irodalmi Pályázatának záró akkordjaként, a dokumentumot ezúton is közkinccsé teszem. Váljék a lenti google drive mappában található pdf, epub és mobi formátumokban letölthető file Neked is kedves egészségedre, jó szórakozást kívánok hozzá!

Íme, itt tudod letölteni a kiadványt, benne az összes érvényes pályamunkával.

safetypin

Találkozunk legközelebb!

Tesla iskolába megy

08 Dec 17
Szilvi
, , , , , , , , ,
Comments

Gútán minden ősszel nagy iskolatalálkozót tartanak. Tényleg nagyon izgalmas tudományos napot szerveznek előadásokkal, vetélkedővel, ahová számos iskolából érkeznek diákok. 2017 különleges év, hiszen a Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont meghívására ezúttal Tesla is ellátogatott a Gútára. 🙂

Pár héttel előtte hívott fel a főszervező, és bizony ilyenkor tudom, mire való egy bejáratott műsor. Egy egy órás anyagot kértek, így nagyjából a kutatók éjszakáján is elhangzott verzióhoz tartottam magam. Mindenek előtt azonban a profi szervezést szeretném egy bekezdés erejéig dicsérni, nagyon kevés az olyan rendezvény, ahol ennyire minden adott egy jó műsorhoz. Tökéletes kommunikáció elejétől a végéig, elsőosztályú backstage, networking platform az előadóknak, a jó minőségű technika pedig már csak hab volt a tortán: szép nagy vetítővászon, remek mikrofon, fénytechnika – egyszóval a fogadó oldalon nagyon kitettek magukért, és ezt tényleg nagyra értékelem. Jó olyan szervezőkkel együtt dolgozni, akik odafigyelnek a fontos részletekre.

stageImage

A helyszínre érve rögtön egy hatalmas plakát fogadott, amin tablószerűen jelenítették meg a korábbi évek előadóit. Mosolyogva vettem észre az ismerős meteorológusokat, szerintem sosem fogom tudni eldönteni, kollégáim-e még vagy sem. 🙂 De más, az egyetemről ismerős arcokat is találtunk, akik nekem is tartottak órákat valamikor, és ahogy láttam, jó érzékkel nyúltak bele a jó előadókba. Ezt nem tudom, hogy csinálják, az egyetemekre azért az jellemző, hogy miközben izgalmas témákkal rengetegen foglalkoznak, érdekesen beszélni koránt sem tudnak olyan sokan.

Idén is jött egyébként egy előadó az ELTE TTK berkeiből, Telbisz Tamás velünk együtt utazott Gútára. Mi mindenképpen autóval mentünk volna, úgyhogy már az elején jeleztem, hogy ha van még, aki Budapestről érkezik, egy odafelé való fuvarozást szívesen felajánlunk. Visszafelé nem, mert mi nem jöttünk haza, csak másnap, de odafelé jó útitársunk volt. Előadása az enyém után következett, egy igazán egzotikus utazást mesélt el sok-sok képpel, és némi geo magyarázattal.

Halló! Sok a szöveg, Szilvike!

Jójó, de akartam egy kicsit a környezetről is beszélni.

Rendben, de most már tényleg elég.

Jól van na.

Szóval Tesla művházba érkezett, és az előadás szépen debütált. Igen, debütált, mert színházterem színpadán eddig még sosem járt. Persze eleinte még nem nagyon értették, mi is ez, ki hallott már olyat, hogy életrajzi storytelling show, de hát ez már csak így megy minden új műfaj esetében. Tesla élete pedig változatlanul tele van csodával, és nagyon alkalmas arra, hogy a fizikáról úgy beszélgessünk, hogy az a fizika iránt kevésbé fogékonyak számára is emészthető, érdekes legyen. Továbbra is fenntartom, hogy legalább másfél órában szeretném előadni ugyanezt az anyagot, annyi minden fölött kell elsiklani, kicsit mindig szomorúan lapozok magamban, de még mindig élvezem,  hogy az esszenciát megoszthatom.

A kísérletek mindig fejlődnek egy picit, most is alakítottam rajta kissé, és van már új, tesztelésre váró ötletem azóta is, épp a minap találtam ki még egy csavart. Mindenesetre a méreteken nemigen tudok állítani, viszont a kivetítő ezúttal is nagyon jól működött. Főleg, ha EKKORA a vászon. 🙂 Jó nagy volt, minden szépen látszott, és egyre gyakorlottabban pakolászom az állványt is. (Ezt onnan tudom, hogy egyre kevesebbszer esem hasra a zsinóron… :D) Egy picit még szoknom kell, hogy ilyenkor ugye a szemek nem rám, hanem a vászonra tapadnak, de ez egy ilyen műfaj, másutt is ugyanúgy megesik. A tekinteteket most is mindig egy irányba tudtam szegezni, ami mindenképpen jó jel.

Valamint tesla történetében először kihívtam nézőt a színpadra. Ezt azért is találtam ki, mert a színpadon rájöttem, hogy ekkora publikumra bizonyos elemek semmi szín alatt nem fognak működni. Különösen egy pontot sajnáltam kidobni, oda ki is kell találni valamit, ami így is jól veszi ki magát, de a kihívott szereplőt mindenképpen megtartom. Mármint nem úgy. Jaj, na, mindegy.

Screen Captures1

Összességében nagyon örültem, az egész rendezvénynek, jó volt az esemény részesének lenni. Ez tényleg egy nagyszerű kezdeményezés, rengeteget tud adni a diákoknak egy ilyen alternatív iskolanap. Nekünk is sok ilyen volt valamikor, és jó érzés, hogy most a másik oldalról tovább tudom adni a lelkesedésemet.

Hogy hova tovább Teslával?

A nagy különbség az eddigi alkalmakhoz képest a technikai körülményekben volt keresendő: nagyszínpadi változat eddig még nem létezett. Ugyan alakítottam rajta eleve picit, de most már jobban látom, miben különbözik a dinamikája a kisebb nézőszámhoz képest. Az első felét át is fogom dolgozni, hadd töltse ki a rendelkezésre álló teret. Van, amiből több kell, van, amiből kevesebb. A reflektorral is lesz még dolgom, főleg fejben. Nem is tudom, adtam-e már elő úgy, hogy alig látok valamit a közönségemből, hát most ez is eljött. A hangosítás, kivetítő sokat segítettek, és a gyerekek is élvezték, amit láttak és hallottak, de maradhat-e előadóművész fejlesztési ötletek híján? Ezért jó a visszatérő műsor, lehet az évek alatt folyamatosan csiszolgatni. Aki most látta, nézze meg öt év múlva is. Érdemes lesz!

Picasa nélkül élni?

30 Nov 17
Szilvi
, , , , , ,
Comments

Ez most egy merőben technikai post lesz, egy, a blog működésében fontos szoftverről. Kicsit azt remélem, hogy nem egyéni nyafogássá fajul, hanem az derül majd ki, hogy csak én élek egy kő alatt, és ezért nem jutnak el hozzám a hírek. És előre szólok, szőrös bunkó jár mindenkinek, aki flegmán behajít egy “X alternatives for Picasa” típusú cikket. Vannak igényeim, és nagyon hisztis vagyok, mert egyetlen ilyen klikkvadász cikkel sem találkoztam, ami valódi megoldást kínált volna.

Screen Captures

Mivel nem telepítek minden nap Picasát, úgy fél évvel ezelőtt szembesültem vele, hogy hivatalos forrásból már nem is lehet. Megszámolni sem tudom, hány alternatívát böngésztem végig és teszteltem is, és míg a Picasa elemeire külön-külön létezik szoftver, nem is egy, és nagyon is jók, a Picasa all-in-one csomagja kétségkívül piaci résként tátong. Aki az alábbi igényeim mindegyikére egyszerre tud megoldást ajánlani, ne tartsa magába!

  1. Figyelt folderek betöltése, de csak azok, folderstruktúra és más szempontok szerint böngészhető módon.
  2. Képszelekció gombnyomásra. A picasában a csillagozás elég menő, space-re csillag fel, á, mégsem, spacere csillag le. Van százötven képed, ebből akarsz MOST leszelektálni max 30-at. Kurzor – kurzor – kurzor – kurzor – space- kurzor – kurzor – kurzor – space …. ééééés kész. Select starred, export, emmmm, yepp, let it be converted to 480 px aaand… Tadaaaaam!
  3. Módosítások algoritmus lépések szerinti mentése, azaz a végeredmény nem készül el azonnal, a szoftver csak a lépéseket tárolja le. Nem csak hely, de alaposan idegkímélő módszer is egyúttal. Sőt, bármikor tudom egy képpel ott folytatni, ahol abbahagytam, megőrzi a szekvenciát. Ugyan a közepéről lépést kivenni nem lehet, de visszalépegetni bármikor. Nagyon kézenfekvő, pokoli gyorsan lehet haladni egy ilyen módszerrel: kurzor – kurzor – kurzor – hmmm, ebből lehet valami, ilyen effect, olyan effekt, kissé fordít nem rossz, space és mehetünk tovább – kurzor – kurzor – hmm, ezt is lássuk, így-úgy korrekció, á ez nem lesz jobb, megyünk tovább kurzor – kurzor – …
  4. create collage – kiválasztott képekből pikkre-pakkra kész a collage. Kicsit több effektet el tudnék viselni, de többnyire így sem rossz. A fenti kollázs például picasa-val készült, elég gyorsan.

Igazából ennyi. A többit, a korrekciók mikéntjét, mibenlétét tekintve az alternatívák általában hozzák a picasa minőséget, sőt, sok esetben el kell ismernem, alaposan felül is múlják, de eddig még kizárólag olyanokkal találkoztam, ahol

  1. vagy csak alternatív albumkezelés, vagy csak folder létezett. Még ez a legkisebb, bajom, ezt megszoknám, de…
  2. nehézkes volt vagy egyenesen hiányzott a starringolás és/vagy…
  3. nem lehet a szerkesztést félbehagyni, vagy lementem a hardcopy-t, vagy elúszott és kész, és/vagy…
  4. nincs collage. Ritkán használom, de akkor MOST akarom.

Főleg a kettes és hármas pontok fájnak nagyon, ha hiányoznak. Annyira hihetetlenül kényelmessé teszik a képekkel való foglalkozást, hogy ha csak ez a kettő teljesülne egy picasa alternatívában, eskü le is törölném az újabban féltve őrizgetett telepítőfájlt. Jó, ez nem volt igaz. Úgyis megtartanám… 😀 Mindenesetre kell majd találnom egy másik szoftvert, mert ez sem fog örökké működni az újabb és újabb környezetekben.

És akkor lehet ujjal mutogatni, hogy persze, beleszokott a jóba, aszt’ nyivákol, amikor elveszik az ingyen jött játékot. Igen, pontosan ez történt. De hát kérem, most komolyan, ha hirtelen bedöglene az összes hűtő és mosógép, ugye sokan a szívükhöz kapnának? Ugye ha nem lenne közmű, az tökre nem lenne jó?

Szóval hajrá, fejlesztők, a picasa feltette a lécet, tessék megugrani! Egy hívőtök biztosan van!

Exkluzív meseest barátoknak

27 Nov 17
Szilvi
, , , , ,
Comments

Amikor az IBM-ből kiléptem, nagyon sok embertől kellett elbúcsúznom. Nagy multiban sok jó ember elfér, és számomra közülük is kiemelkedett egy csapat, a HR Campus trénerei. Tőlük máshogyan, a csapat szellemiségéhez illőbben akartam elbúcsúzni, nem csak egy kis sörözéssel. Egy exkluzív mesemondó estet ajánlottam fel nekik, amelyet némi csúszással bár, de november elején mégis sikerült tető alá hozni. Mindenki legmélyebb megelégedésére. 😀

Amiket a tervezéskor latolgattam:

Fél órás műsorra készültem, mert azért kell közös időt is hagyni, és egy dolgos nap végén, egy baráti összejövetelen szerintem fél óránál többet nem szabad a kötetlen beszélgetéstől elvenni. A hangulat ebben a társaságban mindig nagyon családias, alapvetően ezt akartam megfogni.

Magyar népmeséket akartam mondani, egyrészt, mert a magyaroknak ez fogja a legotthonosabb érzést megadni, másrészt pedig külföldi barátaink ezzel az oldalunkkal valószínűleg ritkán találkoznak (multikuti a multiban). További szempont volt, hogy egyik mesém se legyen túl hosszú, hiszen meseest ide vagy oda, ez akkor is csak egy kis közös lazítás munka után. A világból kirohantak volna egy tisztességgel elmondott Mirkó királyfitól vagy Fehérlófiától, bármilyen gyönyörű történetek is.

Ahová szerveztük:

Egy csendes kávézóba mentünk, ahol van sör és forrócsoki is, ez így teljes. Sőt, egy valamelyest elszeparált rész is akadt 10-15 főre. A vendégmarasztalós széktípusok hamar eldöntötték, hogy állni fogok, úgy még van esélyem lélegezni is, de így meg valahogy sehogy sem találtam a helyem. Valakit mindenképpen kitakartam a másik elől, de csak így lehetett elérni, hogy senkinek se kelljen túlságosan kitekerednie. De végül ebből is kihoztuk ami belefért, legalább lehetett egy kicsit azzal is játszani, hogy hol a csapat az egyik feléhez beszélek, hol a másikhoz.

A mesék

Az est végül három meséből állt. Egy hosszabb mesekezdő formula szépen megágyazott a mesehallgatásnak. Az ilyesmi jót tesz, ha “helyre kell rázni” a közönséget. Elsőként legkedvesebb gyerekkori történetemet mondtam el, melyben egy öregasszony kibabrál az ördöggel. Mivel felnőtt hallgatóságom volt, utána meg is állhattunk egy pillanatra, mert meg akartam osztani velük, miért éppen ezt a mesét választottam: személyes barátoknak olyan történet jár, amihez személyesen is erősen kötődöm. És egyúttal azt is be tudtam mutatni, hogyan születnek a mesék, hiszen ezt a mesét történetesen gyerekként nagy valószínűség szerint sohasem hallhattam. Igen, értem, mit nem értesz. Nem baj, ők már értik. 🙂

A mese után sokat kérdezősködtek a mesemondásról, a mesékről, szívesen válaszolgattam. Egyik kérdés hívta a másikat, míg valaki be nem dobta, hogy nem mondanék-e véletlenül egy egzotikus mesét is? Most már bevallhatom, hogy de igen, eleve is beterveztem a történetet a hat asszonyról, akik felmentek a holdba. (Röstellem, de a helyszínen elhangzott ismertetővel ellentétben a gyűjtés helye: Pápua Új-Guinea.) Rövid sztori, szép, és azért is szeretem, mert nagyon erősen a hallgatón magán múlik, hogy vajon szomorú vagy nem szomorú történetként élei-e meg. Igazi felnőtt anyag, mindenképpen szerettem volna beválogatni, mert könnyű rajta keresztül megmondani, hányfélék a mesék. Ritkán sikerül ekkora csendet elérnem mesével, de ez a történet mindenkit megérintett. Ahogy lassan-lassan életeztek a trénerek, lehetett beszélgetni a mesék mibenlétéről, sztorizgatni meseválasztásról, az aktualizálás és improvizáció fontosságáról, anekdotázni az örökzöld ötperces hősmeséről és a többi, mesemondó körökben ismert esetről.

Harmadik történetként vittem is meg nem is valamit. Bár volt egy-két ötletem talonba, de alapvetően arra készültem, hogy kívánságműsort csinálok belőle. Egyfelől így még személyesebbé tudom tenni a műsort, másfelől pedig ez így nekem is izgalmas kihívás. Végül nem adták fel nagyon a leckét, Mátyás király mondát kértek, és hát melyik magyar mesemondónak ne lenne legalább tíz kedvenc Mátyás király története? Nálam a szegény ember a sláger, aki tököt visz ajándékba a királynak – node két strázsa is elkéri a felét annak, amit a király majd ad neki.

És akkor ennek a mesének is vége lett.

És akkor aztán már tényleg ki kellett mondani, hogy itt a vége, fuss el véle. Gyorsan átalakultunk meseestből beszélgetős összejövetellé, és amikor a kávézóban eljött a záróra, mi is haza indultunk. Nagyon élveztem újra velük lenni, és örültem, hogy a meseest valóban nagyon bensőségesre, igazán exkluzívra sikerült.

És ezzel egy időben egy másik mesének is vége lett.

Így volt, mese volt, minden szava igaz volt.

23319203_10213422246962874_7366256413701714907_n

(a fényképet köszönöm szépen Horváth Gábornak)