Category Archives: beszámoló-összefoglaló

Kétfülű Irodalmi Pályázat – gálával és kiadvánnyal

29 Dec , 2017,
Szilvi
, ,
Comments
  • Lezajlott a pályázat
  • Csaptunk egy nagy gálát
  • És most már a pályamunkák is megtekinthetők

Úgy bizony, 2017 nagy év volt a Kétfülű életében. Megrendezte első irodalmi pályázatát. És sokat dolgoztam vele, de megérte, mert végig nagyszerűen éreztem magam. Meg is mondom, hogy miért.

1 – Jót nevettem, amikor megtaláltam a biztosítótűt a hajamban

Így volt. Ugye nem lehet már ennél többször elmondani, hogy ez bizony valóban megtörtént? Szóval igen.

2 – Már régóta terveztem egy pályázatot, és akartam játszani is veletek

Így volt. A pályázat lebonyolításában pedig nem tudom, hány platformon fogom még örök hálámról biztosítani az FSZEK Üllői Úti könyvtár, név szerint pedig Varga Lilla és Popovics Beatrix által nyújtott segítségéért.

Ja igen, és el ne feledjem az Első Kétfülű LIVE-ot, amelyen rögtön játszottunk is egy jót: barkochba keretében kellett kitalálni, hogy mi is ragadt a hajamba? Ez volt az első mozzanata az irodalmi pályázatnak, el is nyerték tőlem az első, jelképes ajándékot: egy igazi kétfülű ereklyét. Szerintem megtartjuk a formát, a következő pályázatot is barkochba LIVE-on alapozzuk majd meg. Ha szeretnéd a barkochbát újra végigizgulni, ez a videó a youtube-on neked szól!

3 – Csaptunk egy gálát, és az meg aztán frenetikusan sikerült

És még mindig a hatása alatt vagyok. Bizony. Egyszerű is volt, meg nem is, mert a november a mesemondók életében meglehetősen sűrű időszak. Főként, hogy novemberben ültük meg a Mítoszok Csatáját is Veszprémben, de erről majd egy másik bejegyzésben szólok. Gregus Laci és Nagy Enikő mégis bevállalta, hogy segít nekem “elvinni a balhét”. Öt pályamű hangzott el végül, kettő olvasva, három pedig mesemondó eszközökkel élőszóban, melyeket szinte lehetetlen volt kiválasztanom a sok nagyszerű pályamű közül. Végül egy igen sokszínű műsort sikerült összeállítani, az egyszeri és megismételhetetlen Gálán elhangzott sci-fi, “hagyományos népmese”, fantasy, egy modern és szép történet és egy “híradó szerű” szöveg is. A közönség a mesemondókkal együtt nevetett, ámult és hatódott meg, attól függően, hogy épp melyiknek jött el az ideje. A mesék között fuvola, zongora, tangóharmonika és énekszó különböző kombinációi csendültek fel Gosztonyi Balázs, Deák Csaba és Elekes Orsolya barátaim jóvoltából. Produkcióik nagyon szépen támasztották alá vagy az egész estet (lásd variációk egy témára az első darabban), vagy éppen az elhangzott írásokat. Major Levente pedig hát Major Levente, a bűvész. A bűvészeket meg ki ne zárná a szívébe azonnal? Úgy varázsolta elő és tüntette el a kártyákat, hogy mi csak kapkodtuk a fejünket, és még biztosítótűt is szőtt a műsorába, amiért természetesen külön elismerés illeti.

irodalmiPalyazat_palyamunkak

4 – Elkészült a Kiadvány, amit beszerkeszteni is jó volt

És tudod, hogy miért? MERT MINDEN ÍRÁS EGYTŐL EGYIG ZSENIÁLIS!

Bizony.

És díjakat is volt szerencsém kiosztani, méghozzá:

  1. Nyámnyiláknak nem való – Harka Sára – nyereménye: Ürge mese (elképesztő fényképekkel illusztrált ürgés mesekönyv a FÖMI jóvoltából)
  2. Az arany biztosítótű – Deli Csaba – nyereménye: Nálatok nőnek-e még égig érő paszulyok? (mesekönyv a FÖMI jóvoltából)
  3. 1 kérdés 5 felelet – Donnert Károly – nyereménye: gyapjú angyalka Guti Karina jóvoltából
  4. Hoppon maradt marslakók – Donnert Károly – nyereménye: kézzel festett selyemkendő Krajcsovics Zsuzsanna jóvoltából
  5. A beavatás – Sebők Balázs – nyereménye: kézműves, hímzett borítású füzet Nagy Enikő és anyukája jóvoltából
  6. A farsang – Szabó István  – nyereménye: A titokzatos sün-történetek – mesék (mesekönyv a FÖMI felajánlásával)
  7. Bizti Benő – Margetin István – nyereménye: Lea és a Viharbanyák – meseregény dedikálva a szerzőtől, Lovranits Júliától

Eredményhirdetés videó itt: youtube link az eredményhirdetéshez…

Nyereménybemutató videó itt: youtube link a nyereménybemutatóhoz…

A díjak nagy részét a gálán sikerült is átadnom, aminek nagyon örültem, hiszen ez egyúttal azt is jelentette, hogy személyesen is volt szerencsém a szerzőkkel találkozni.

A pályamunkákat egybe gyűjtő kiadvány a hírlevél olvasóim és a szerzők előtt már nem ismeretlen, ők VIP alapon már Karácsony előtt virtuális kezükben tarthatták. De most, ezzel a beszámolóval együtt, egyúttal a 2017-es éve Kétfülű Irodalmi Pályázatának záró akkordjaként, a dokumentumot ezúton is közkinccsé teszem. Váljék a lenti google drive mappában található pdf, epub és mobi formátumokban letölthető file Neked is kedves egészségedre, jó szórakozást kívánok hozzá!

Íme, itt tudod letölteni a kiadványt, benne az összes érvényes pályamunkával.

safetypin

Találkozunk legközelebb!

Tesla iskolába megy

8 Dec , 2017,
Szilvi
, , , , , , , , ,
Comments

Gútán minden ősszel nagy iskolatalálkozót tartanak. Tényleg nagyon izgalmas tudományos napot szerveznek előadásokkal, vetélkedővel, ahová számos iskolából érkeznek diákok. 2017 különleges év, hiszen a Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont meghívására ezúttal Tesla is ellátogatott a Gútára. :)

Pár héttel előtte hívott fel a főszervező, és bizony ilyenkor tudom, mire való egy bejáratott műsor. Egy egy órás anyagot kértek, így nagyjából a kutatók éjszakáján is elhangzott verzióhoz tartottam magam. Mindenek előtt azonban a profi szervezést szeretném egy bekezdés erejéig dicsérni, nagyon kevés az olyan rendezvény, ahol ennyire minden adott egy jó műsorhoz. Tökéletes kommunikáció elejétől a végéig, elsőosztályú backstage, networking platform az előadóknak, a jó minőségű technika pedig már csak hab volt a tortán: szép nagy vetítővászon, remek mikrofon, fénytechnika – egyszóval a fogadó oldalon nagyon kitettek magukért, és ezt tényleg nagyra értékelem. Jó olyan szervezőkkel együtt dolgozni, akik odafigyelnek a fontos részletekre.

stageImage

A helyszínre érve rögtön egy hatalmas plakát fogadott, amin tablószerűen jelenítették meg a korábbi évek előadóit. Mosolyogva vettem észre az ismerős meteorológusokat, szerintem sosem fogom tudni eldönteni, kollégáim-e még vagy sem. :) De más, az egyetemről ismerős arcokat is találtunk, akik nekem is tartottak órákat valamikor, és ahogy láttam, jó érzékkel nyúltak bele a jó előadókba. Ezt nem tudom, hogy csinálják, az egyetemekre azért az jellemző, hogy miközben izgalmas témákkal rengetegen foglalkoznak, érdekesen beszélni koránt sem tudnak olyan sokan.

Idén is jött egyébként egy előadó az ELTE TTK berkeiből, Telbisz Tamás velünk együtt utazott Gútára. Mi mindenképpen autóval mentünk volna, úgyhogy már az elején jeleztem, hogy ha van még, aki Budapestről érkezik, egy odafelé való fuvarozást szívesen felajánlunk. Visszafelé nem, mert mi nem jöttünk haza, csak másnap, de odafelé jó útitársunk volt. Előadása az enyém után következett, egy igazán egzotikus utazást mesélt el sok-sok képpel, és némi geo magyarázattal.

Halló! Sok a szöveg, Szilvike!

Jójó, de akartam egy kicsit a környezetről is beszélni.

Rendben, de most már tényleg elég.

Jól van na.

Szóval Tesla művházba érkezett, és az előadás szépen debütált. Igen, debütált, mert színházterem színpadán eddig még sosem járt. Persze eleinte még nem nagyon értették, mi is ez, ki hallott már olyat, hogy életrajzi storytelling show, de hát ez már csak így megy minden új műfaj esetében. Tesla élete pedig változatlanul tele van csodával, és nagyon alkalmas arra, hogy a fizikáról úgy beszélgessünk, hogy az a fizika iránt kevésbé fogékonyak számára is emészthető, érdekes legyen. Továbbra is fenntartom, hogy legalább másfél órában szeretném előadni ugyanezt az anyagot, annyi minden fölött kell elsiklani, kicsit mindig szomorúan lapozok magamban, de még mindig élvezem,  hogy az esszenciát megoszthatom.

A kísérletek mindig fejlődnek egy picit, most is alakítottam rajta kissé, és van már új, tesztelésre váró ötletem azóta is, épp a minap találtam ki még egy csavart. Mindenesetre a méreteken nemigen tudok állítani, viszont a kivetítő ezúttal is nagyon jól működött. Főleg, ha EKKORA a vászon. :) Jó nagy volt, minden szépen látszott, és egyre gyakorlottabban pakolászom az állványt is. (Ezt onnan tudom, hogy egyre kevesebbszer esem hasra a zsinóron… :D) Egy picit még szoknom kell, hogy ilyenkor ugye a szemek nem rám, hanem a vászonra tapadnak, de ez egy ilyen műfaj, másutt is ugyanúgy megesik. A tekinteteket most is mindig egy irányba tudtam szegezni, ami mindenképpen jó jel.

Valamint tesla történetében először kihívtam nézőt a színpadra. Ezt azért is találtam ki, mert a színpadon rájöttem, hogy ekkora publikumra bizonyos elemek semmi szín alatt nem fognak működni. Különösen egy pontot sajnáltam kidobni, oda ki is kell találni valamit, ami így is jól veszi ki magát, de a kihívott szereplőt mindenképpen megtartom. Mármint nem úgy. Jaj, na, mindegy.

Screen Captures1

Összességében nagyon örültem, az egész rendezvénynek, jó volt az esemény részesének lenni. Ez tényleg egy nagyszerű kezdeményezés, rengeteget tud adni a diákoknak egy ilyen alternatív iskolanap. Nekünk is sok ilyen volt valamikor, és jó érzés, hogy most a másik oldalról tovább tudom adni a lelkesedésemet.

Hogy hova tovább Teslával?

A nagy különbség az eddigi alkalmakhoz képest a technikai körülményekben volt keresendő: nagyszínpadi változat eddig még nem létezett. Ugyan alakítottam rajta eleve picit, de most már jobban látom, miben különbözik a dinamikája a kisebb nézőszámhoz képest. Az első felét át is fogom dolgozni, hadd töltse ki a rendelkezésre álló teret. Van, amiből több kell, van, amiből kevesebb. A reflektorral is lesz még dolgom, főleg fejben. Nem is tudom, adtam-e már elő úgy, hogy alig látok valamit a közönségemből, hát most ez is eljött. A hangosítás, kivetítő sokat segítettek, és a gyerekek is élvezték, amit láttak és hallottak, de maradhat-e előadóművész fejlesztési ötletek híján? Ezért jó a visszatérő műsor, lehet az évek alatt folyamatosan csiszolgatni. Aki most látta, nézze meg öt év múlva is. Érdemes lesz!

Exkluzív meseest barátoknak

27 Nov , 2017,
Szilvi
, , , , ,
Comments

Amikor az IBM-ből kiléptem, nagyon sok embertől kellett elbúcsúznom. Nagy multiban sok jó ember elfér, és számomra közülük is kiemelkedett egy csapat, a HR Campus trénerei. Tőlük máshogyan, a csapat szellemiségéhez illőbben akartam elbúcsúzni, nem csak egy kis sörözéssel. Egy exkluzív mesemondó estet ajánlottam fel nekik, amelyet némi csúszással bár, de november elején mégis sikerült tető alá hozni. Mindenki legmélyebb megelégedésére. 😀

Amiket a tervezéskor latolgattam:

Fél órás műsorra készültem, mert azért kell közös időt is hagyni, és egy dolgos nap végén, egy baráti összejövetelen szerintem fél óránál többet nem szabad a kötetlen beszélgetéstől elvenni. A hangulat ebben a társaságban mindig nagyon családias, alapvetően ezt akartam megfogni.

Magyar népmeséket akartam mondani, egyrészt, mert a magyaroknak ez fogja a legotthonosabb érzést megadni, másrészt pedig külföldi barátaink ezzel az oldalunkkal valószínűleg ritkán találkoznak (multikuti a multiban). További szempont volt, hogy egyik mesém se legyen túl hosszú, hiszen meseest ide vagy oda, ez akkor is csak egy kis közös lazítás munka után. A világból kirohantak volna egy tisztességgel elmondott Mirkó királyfitól vagy Fehérlófiától, bármilyen gyönyörű történetek is.

Ahová szerveztük:

Egy csendes kávézóba mentünk, ahol van sör és forrócsoki is, ez így teljes. Sőt, egy valamelyest elszeparált rész is akadt 10-15 főre. A vendégmarasztalós széktípusok hamar eldöntötték, hogy állni fogok, úgy még van esélyem lélegezni is, de így meg valahogy sehogy sem találtam a helyem. Valakit mindenképpen kitakartam a másik elől, de csak így lehetett elérni, hogy senkinek se kelljen túlságosan kitekerednie. De végül ebből is kihoztuk ami belefért, legalább lehetett egy kicsit azzal is játszani, hogy hol a csapat az egyik feléhez beszélek, hol a másikhoz.

A mesék

Az est végül három meséből állt. Egy hosszabb mesekezdő formula szépen megágyazott a mesehallgatásnak. Az ilyesmi jót tesz, ha “helyre kell rázni” a közönséget. Elsőként legkedvesebb gyerekkori történetemet mondtam el, melyben egy öregasszony kibabrál az ördöggel. Mivel felnőtt hallgatóságom volt, utána meg is állhattunk egy pillanatra, mert meg akartam osztani velük, miért éppen ezt a mesét választottam: személyes barátoknak olyan történet jár, amihez személyesen is erősen kötődöm. És egyúttal azt is be tudtam mutatni, hogyan születnek a mesék, hiszen ezt a mesét történetesen gyerekként nagy valószínűség szerint sohasem hallhattam. Igen, értem, mit nem értesz. Nem baj, ők már értik. :)

A mese után sokat kérdezősködtek a mesemondásról, a mesékről, szívesen válaszolgattam. Egyik kérdés hívta a másikat, míg valaki be nem dobta, hogy nem mondanék-e véletlenül egy egzotikus mesét is? Most már bevallhatom, hogy de igen, eleve is beterveztem a történetet a hat asszonyról, akik felmentek a holdba. (Röstellem, de a helyszínen elhangzott ismertetővel ellentétben a gyűjtés helye: Pápua Új-Guinea.) Rövid sztori, szép, és azért is szeretem, mert nagyon erősen a hallgatón magán múlik, hogy vajon szomorú vagy nem szomorú történetként élei-e meg. Igazi felnőtt anyag, mindenképpen szerettem volna beválogatni, mert könnyű rajta keresztül megmondani, hányfélék a mesék. Ritkán sikerül ekkora csendet elérnem mesével, de ez a történet mindenkit megérintett. Ahogy lassan-lassan életeztek a trénerek, lehetett beszélgetni a mesék mibenlétéről, sztorizgatni meseválasztásról, az aktualizálás és improvizáció fontosságáról, anekdotázni az örökzöld ötperces hősmeséről és a többi, mesemondó körökben ismert esetről.

Harmadik történetként vittem is meg nem is valamit. Bár volt egy-két ötletem talonba, de alapvetően arra készültem, hogy kívánságműsort csinálok belőle. Egyfelől így még személyesebbé tudom tenni a műsort, másfelől pedig ez így nekem is izgalmas kihívás. Végül nem adták fel nagyon a leckét, Mátyás király mondát kértek, és hát melyik magyar mesemondónak ne lenne legalább tíz kedvenc Mátyás király története? Nálam a szegény ember a sláger, aki tököt visz ajándékba a királynak – node két strázsa is elkéri a felét annak, amit a király majd ad neki.

És akkor ennek a mesének is vége lett.

És akkor aztán már tényleg ki kellett mondani, hogy itt a vége, fuss el véle. Gyorsan átalakultunk meseestből beszélgetős összejövetellé, és amikor a kávézóban eljött a záróra, mi is haza indultunk. Nagyon élveztem újra velük lenni, és örültem, hogy a meseest valóban nagyon bensőségesre, igazán exkluzívra sikerült.

És ezzel egy időben egy másik mesének is vége lett.

Így volt, mese volt, minden szava igaz volt.

23319203_10213422246962874_7366256413701714907_n

(a fényképet köszönöm szépen Horváth Gábornak)

Tesla a kutatók éjszakáján

30 Sep , 2017,
Szilvi
, , ,
Comments

És igen, jessz, elbaltáztam, nem fotóztam a Kutatók Éjszakáján. Ha Te ott voltál, és készítettél képeket, elkérhetem? 😀

Így marad ez, mely képet Instagram követőim már ismernek, hiszen egy nappal a rendezvény előtt a helyszínen készítettem:

tk

No de a lényeg, hogy még jó, hogy meteorológusként végeztem, mert így Breuer Hajni jóvoltából Teslát a Kutatók Éjszakájára is elvihettem. Egymás után kétszer adtam elő tartalmilag azonos műsort, mégis két különböző előadás lett belőle, telt házzal a 062-es teremben. Mindkettőt élveztem. Pedig az elsővel nem is voltam elégedett, de ez meg nyilván így van, ez hajt előre, mindig látom, hol akarok csavarni kettőt egy műsoron, és akkor a következő még jobb lesz. Azért félni nem kell, minden előadó teljesítménye ingadozó valamennyire, a kérdés mindig az, milyen nívó körül és milyen amplitudóval, és megelégszik-e vele a művész. (Röviden: nem. Legalábbis én még sosem beszéltem olyan művésszel, aki ne érezte volna úgy a nagyszerű produkciója után, hogy ne lenne benne legalább öt javítandó hiba.) Elkanyarodtam asszem. :)

Nagyon lelkes vagyok, és nagyon kíváncsi, milyen környezetbe lesz legközelebb lehetőségem beintegrálni Nikola Tesla életét. Egy kicsit féltem az erősen lépcsős előadótól, de alaptalan volt, egészen jó így is beszélni. A kivetítő ezúttal is remekül szolgálta a célokat, a wow hatás minden kísérletnél meg volt. Az utolsóra vagyok a legbüszkébb, mert egy neten fellelhető kísérlet erős és látványos továbbgondolása. Általában is szeretem az alap home experimentet egy kicsit meglökni, hogy annak is izgalmas legyen a látvány, aki már maga is százszor megcsinálta a kísérletet. Mert erre ő sem gondolt. Olyan ez, mint amikor Kaszányi Roland négyszázhatvanötödjére mutatja be a köteles-csomós-vagdosós trükköt, én mégis jól szórakozom, mert köré teszi azt a pluszt, amibe beágyazva a mutatvány újra izgalmas lesz, új értelmet nyer.

Kiderült pár technikai dolog az előadásról, például, hogy legszívesebben nagyjából másfél órában adnám elő. Akkor sok mindenre szépen kényelmesen maradna idő, még többet mesélhetnék Tesláról, és még többet beszélhetnénk arról, mit is látunk a kísérleti pulton. Kiderült továbbá, hogy vagy nem szabad közvetlenül egymás után indítani két előadást, vagy harminc percesre kell tervezni, ha egy órás blokkom van. Mert úgyis lesz, aki már húsz perccel hamarabb érkezik, és akkor jobb, ha tényleg be tud ülni. Ezért jó megjáratni egy anyagot, folyamatosan formálódik, szépül.

Annak pedig külön örültem, hogy az előadások után a közönségből még páran bátran odajöttek mindenféle kérdéssel. Tesláról, kapcsolódó fizikáról. És ilyenkor jól jön ugye, hogy az előadás bizony csak a Tátra csúcsa. Amit, úgy fest, elég vonzóvá tettem ahhoz, hogy a közönségemnek kedve támadjon megmászni az egész hegyet. Hajrá, nagy kaland lesz!

2fülű7morzsa majdnem LIVE

17 Sep , 2017,
Szilvi
,
Comments

Kérem, elindult a 2fülű7morzsa, azaz a kétfülű híradó. Nem pont abban a formában, amiben terveztem, de majd legközelebb. A mostani fejadag youtube-on megtekinthető, linkek lejjebb!

youtubeScreenshot

Na igen, mert LIVE-ot terveztem, ám egy kis (jó, hát nagy, és utólag már egészen vicces) technikai bénázásból kifolyólag a reggeli LIVE-on háttő… szóval… nem volt hang… vagyis volt, ha valaki eléggé felcsavarta, akkor… De erről majd lesz még bejegyzés, mert annyira tanulságos, hogy én azt szeretném is megosztani a többi kezdő lájverrel.

ujraKellVenni

Szóval a reggeli LIVE után elszaladtam munkába, este pedig szépen újra a kamera elé ültem. Pizsama helyett utcai ruhában, de annál nagyobb lelkesedéssel szedtem két külön videóba a hét hírt. Kevesebb sajt, több áfonya. Íme:

1.

A pályázat nyereményei az első videóban tekinthetők meg. Ne feledd, még mindig várom a pályamunkákat, határidő október 6!

Pályázat kickoff bejegyzése: http://www.ketfulu.hu/ketfulu-jatek-2017/

Pályázat tematikai részletei: http://www.ketfulu.hu/temapontositas-a-ketfulu-irodalmi-palyazathoz/

 

2.

A maradék hat hírt pedig a második videóban mesélem el.

Címszavakban:

(1. megmutatom a nyereményeket — előző videó)
2. Még mindig lehet pályázni a Kétfülű irodalmi pályázatra, határidő, eredményhirdetés időpontja, és beérkezett az első pályamunka
3. Open positions a Hírlevélben
4. Lesz MythOff Veszprémben, november 20-án, este 7-kor
5. Újra elindultak a pénteki mókák az Üllői úti Szabó Ervinben — egy csomóra beírtam magam, megyek mesélni
6. Őszi vállalásom: a karácsonyfa alá kanyarítjuk a Hakawatit – link lejjebb
7. Jön a Kutatók Éjszakája, gyertek Teslát nézni – szeptember 29, péntek, 19 és 20 óra

Táborozni voltam – V4 STAM Camp

27 Aug , 2017,
Szilvi
Comments

Amikor először hallottam a programról, tudniillik, hogy a NATE és a Makerspace szoros koprodukcióban szervez technikai jellegű tábort kifejezetten lányoknak, egyből megtetszett az ötlet. Remélem, egyre kevesebb emberben kérdés, szeretnek-e vajon a lányok logikusan gondolkozni. Persze a tábor létezése maga a válasz: igen, de lehetne még kevesebb. De más miatt is jó lehetőség volt ez nekik: a tábor nemzetközi, így most a padon kívül, érdemben is kamatoztathatták angoltudásukat. A visegrádi országok mindegyike 10-10 lányt küldött, így negyven, a világ iránt érdeklődő gimnazistát kellett egy esti program keretében lekötnöm. A téma és a foglalkozás jellegének tekintetében gyakorlatilag szabad kezet kaptam, ami persze egyszerre nehéz és nagyszerű kihívás.

Azt, hogy a tábor nem hagyományos iskolai tábor, már az első percben láttam: az alkotó teremben hogyismondjam, szóval az a pár szorgosan dolgozó 3D printer megadta az alaphangulatot. :) A lányok éppen vacsoráról szállingóztak vissza, és a köztes perceket legtöbben ki is használták a projekt érdekében: minden csapatnak egy várost kellett megtervezni. Erre készültek éppen a műanyag épületek is. Kültéri mesélést csaptunk, úgyhogy fogtunk néhány pokrócot, hogy mégse a földön ücsörögjenek, és választottunk egy kellemes helyet a kertben.

Végül három mesét-történetet választottam. A tábor jellege tudományos, én meg mesemondó vagyok, és azt a feladatot kaptam, hogy rávegyem őket arra, hogy egy kicsit kitekintsenek a kockák közül. Ezért három mesét választottam: egy igazat, egyet, ami félig igaz, és félig valóságos, és egyet, ami valóságos. (Ezt vegyük kopirájtnak.) Persze csaltam. Az első mese a dream diviner volt. Nagyon szeretem ezt a mesét, talán a kevés tanulságos történetek egyike, amit szívesen mondok. A második úgy festett, mint egy mese, király is volt benne, meg varázslat, meg minden, aztán valahogy mégis Tesla élete kanyarodott elő belőle. Aztán hogy hogyan, hát arra ugye nincsen magyarázat… :) A harmadik pedig egy kedves Feynman epizód volt, és egyébként ezt volt legnehezebb kiválasztanom. Mert annyi, de annyi jó sztorija van annak az embernek, amin érdemes elgondolkozni, hogy ha csak a fele igaz, már bánom, hogy nem ismertem személyesen.

Az est kellemesen telt, de eltelt, úgyhogy végül hazafelé vettem az irányt. Pest felé már volt útitársam is, úgyhogy egészen az Oktogonig beszélgettünk mindenféléről. A NATE tevékenységéről, a Makerspaceről, a táborról, valamint a világmindenségről úgy általában.

19466298_1945107905758561_3809255191991538365_o

19467664_1945108055758546_9043783509549565234_o

19467946_1945107919091893_2924986486562599610_o

Képek forrása: a V4 STAM Camp fb albuma

Tesla a Művészetek Völgyében, meg a panda

26 Jul , 2017,
Szilvi
Comments

A58E7946-4056-438F-B427-DEB4B339C4D1Amikor kiderült, hogy elvihetem Teslát a Művészetek Völgyébe, felhőről felhőre ugráltam örömömben. Mert ha ez a műsor nyár közepén valahová való, akkor az minden bizonnyal csak is a Zöld Zugoly lehet.

Tavaly a könyvtárban Tesla egyszer már osztatlan sikert aratott. Nem tudom, hogy a közönségem imádta-e jobban, vagy én, mindenesetre az biztos, hogy mind a két fülemig szerelmes lettem az egész témába. Ezért is határoztam el, hogy idén haknit csinálok Teslából, hogy legyen ő csak szépen jól bejáratva, több verzióban is. Most július 22-én szigorúan egy órában meséltem róla, felnőtt közönségnek.

Az első előadáshoz képest egy kicsit át kellett alakítanom a mondanivalót. Először is jobban felfűztem a válogatott történeteket egy szálra, egy szempontra. Ezzel jó pár számomra nagyon kedves epizódtól kellett könnyes búcsút vennem, cserébe viszont fókuszáltabb lett a mondanivalóm. Szintén válogatnom kellett a kísérletek közül, mert bármennyire is szeretem mindegyiket, sajnos sosem lesz rájuk idő. Mégis jó, hogy meg tettem, így a kevesebb valahogy mégis többet mondott. Viszont egyértelműen vissza kell majd térnem az elektromosság elemibb tárgyalásához.

A közönség alapvetően azért jól vette az akadályokat, még azt is könnyen megbocsájtották nekem, amikor egy kicsit tényleg fizikáztunk is. Sőt, a Völgyzugolyban ténykedő kísérletező kolléga, nevezett Vásárhelyi Tamás, egyenesen inspirációt kapott egy felületi feszültséget szemléltető kísérlethez – szombat óta Teslával mutatja be AZT a jelenséget. Ezért szeretem a Művészetek Völgyét, amikor mi előadók találkozunk, olyan sokszor kerekedik ki belőle egy következő nagyszerű műsor vagy műsorelem.

Egyetlen hölgyről tudok, akit elijesztettem, de kicsit büszke is vagyok rá, úgyhogy elmesélem. Állítólag amikor a Magyar Televízió munkatársa a terembe lépett, engem éppen valami merőben technikai részlet tetőfokán sodort az ár. Ezzel alaposan lesokkoltam, úgyhogy a hölgy még ugyanabban a szempillantásban fordult ki az ajtón, amin érkezett. Így esett, hogy mégsem lettem televíziós hungarikum. No hát valahogy majd ezt a traumát is kipihenem a most következő augusztusi mesemondó szünetem alatt. :)

Töltse be azonban a riport hiánya okozta űrt az alábbi néhány kép, amelyeket a Völgyzugoly képviseletében Tegzes Béla készített, és szabad rendelkezésemre bocsájtott, melyet ezúton köszönök szépen neki.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Update: ja, a pandát nem mondtam. Aki az Instagramon is követ, már láthatta, nos, ő meg a WWF sarokban ragadt valahogy a vádlimra, miután a Dunáról játszottunk egy jópofa ismeretterjesztő játékot. Azt mondták, pár nap alatt lejön, de ez a panda speciel elég szívós, azóta is lényegében tökéletes állapotban virít a világba. Ha így folytatja, a hétvégén Sógorék esküvőjén is ott lesz…

Hírlevél statisztikák

5 Apr , 2017,
Szilvi

Comments

Nahátkéremszépen a kérdőívet ezennel bezártam, mától a hírlevélre jelentkezés folyamata lényegesen leegyszerűsödött.

Fireworks-PNG-File

De akkor most hol lehet jelentkezni a hírlevélre?

Hátom helyen van rá lehetőség:

1 – Itt a honlap alján van egy mikro form. Így néz ki:

hirlevel_footer_form

2 – A honlapon nyílt egy új oldal, külön erre a célra.

3 – A facebook oldalba beintegrálva

hirlevel_fb_form

És amúgy a kérdőívnek mi lett az eredménye?

Jogos kérdés, természetesen. Íme:

A kérdőívet 28-an töltötték ki online vagy offline formában. Az offline kitöltőket én magam vittem fel. Ezzel a két kezemmel:

KÉP A KÉT KEZEMRŐL

A kérdőív eredménye tehát nem reprezentatív, de szerintem érdekes.

És akkor jöjjenek a kérdések:

hirlevel_chart_tartalmi igények

Röviden:

idézet és blogajánló nem lesz, mese és ajánló viszont igen.

Hosszabban:

Azt hittem, népszerű lesz, ha mások blogjait ajánlgatom majd, de ezek szerint mégsem. A rapid üzenetek és facebookos bölcsességek világában a menő idézetek értéke úgy tűnik, mégsem akkora. Vagy én voltam ijesztő, és mégis napiboldogság üzenetekre vágytatok volna. Ezt már nem biztos, hogy megtudom, de mindenesetre egyelőre ez sem lesz a hírlevélben.

Személy szerint szintén meglepődtem a rövid mesék népszerűségén, ezek szerint többségében kéritek. Úgy tűnik egyébként, hogy a várhatónak megfelelően a mese írva és a meserészlet linkkel kívánságok gyakran járnak együtt, ilyesmi tehát biztosan lesz a hírlevélben is. Jellemzően a világ népmeséiből fogok válogatni. Igyekszem magyar forrásokat válogatni, de néha angol is előkerülhet, és nyomokban német.

Lesz továbbá mindenképpen mindenféle egyéb ajánló, hasonlóan népszerű opció volt. Backstage morzsák valószínűleg néha lesznek. Az elsőben biztosan lesz egy, ezt onnan tudom, hogy már lényegében megírtam, csak infókra várok.

Ja, és további kívánságok is akadtak, igyekszem majd nekik is eleget tenni:

  • Meseelemzések, tanulmányok a mesélés hagyományairol
  • Otthon kivitelezhető fizikai kísérletek.
  • mesemondási technikák (rövid oktatások)
  • Programajánló. Ki, hol mesél, stb.

hirlevel_fb_form_gyakorisag

hirlevel_fb_form_kiterjedes

Röviden:

Havi rendszerességű és fél A4-es lesz.

Hosszabban:

És ha adódik valami breaking news, akkor extra hírlevelet is küldök majd ki.

form_kerdes_macskaval

A neveket egyelőre kifedtem, de meg fogom keresni őket egyenként. Schrödinger macskáját megkérdeztem, de azt mondta, nem akar kijönni a ládából, és nem is szeretné, ha beadnék neki egy laptopot, hogy tudjon dolgozni, és egyáltalán: hagyjam őt békén, és tekintsem úgy, hogy nem is ő válaszolt, hanem csak a szelleme.

Reklámok ügyében egyelőre úgyis tárgytalan a téma, úgyhogy ettől  a máskülönben nagyon izgalmas grafikontól megkíméllek.

Na, ennyi.

Április van, és azt ígértem, hogy áprilisban indul a hírlevél.

Jöhet már?

A Kétfülű, a Hold és a csillagok

24 Dec , 2016,
Szilvi
, , , ,
Comments

Megállj! Hogy kerül a csizma az asztalra?! Nem úgy volt, hogy idén már nem mesélek komolyat?!

De.

Úgy volt.

Még körbe is kérdeztem a barátaimat, hogy milyen popkultúrás regénnyel tudnám megünnepelni megérdemelt mesemondó szabadságomat.

Sőt, párat ki is kölcsönöztem a könyvtárból.

És egyet gyorsan el is olvastam közülük.

Aztán szólt Csenge, hogy kiközvetített a Polaris Csillagvizsgálóba, ahová a karácsonyi műsorhoz mesemondót keresnek… Mármint hogy érted, a Polaris Csillagviszgálóba!

Chillout december? Eh, eh, eh… Ottegyemegafene, kétszer is meg tudom hosszabbítani azokat a regényeket!

meghivasok

A belőlem kibújó, lelkesedésében minden szabadidejét eldobni kész kisördögöt mindössze annyira sikerült visszafogni, hogy végül egy fél órás műsorban állapodtunk meg a csillagvizsgálóval. Külön izgalmasnak találtam a mesemondás mai hazai valóságának tekintetében, hogy a rendezvény félig-meddig zártkörű volt, és hozzá egyenesen felnőtt közönségnek szólt. Ami, lássuk be, nagyon megtisztelő dolog a mesemondó szakmának. Úgy tűnik, Csenge alaposan megágyazott arrafelé a magunkfajtáknak.

A készülés során a szokásoknak megfelelően sok-sok mesét begyűjtöttem, millió weboldalt és könyvcímet félretettem, hogy majd a legközelebbi csillagos mesemondás alkalmával átolvasom, majd végül három mesét választottam a porondra. Egy törököt, melyben Naszreddin hodzsa gondoskodik róla, hogy a hold visszakerüljön az égbe. Pedig milyen erősen a tóba volt ragadva… Egy észtnek mondottat, amelyben a Vén Gonosz (Vanapagan) kátránnyal szeretné bemázolni a holdat, hogy ne világítson annyira, mert így nem lehet éjjel lelkeket rabolni. Még szerencse, hogy a Vén Apó (Ukko = Vanaisa = “Grandfather”) időben közbelépett. Végül pedig egy magyar mesébe szerettem bele, így Mezőszárnyasi történetével zártam a meseestet. Utóbbi az ég kovácsának (talán valaha Ilmarinennek?) nem mellékes szerepeltetésével marad igazi vérbeli sárkányos-boszorkányos mese öreg királlyal és az ő három elrabolt leányával. Mind meg lettek, a lakodalmat is megültük.

bartha-lajosA meséket követő kis szünetben alkalmam nyílt kicsit beszélgetni Bartha Lajossal, akinek csillagképek történeteit összegyűjtő könyvéhez nem lehet elég reklámot dobolni. Saját felelősségre környékezett meg, indítéka pedig az volt, hogy már nem is tudom, minek kapcsán, de elárultam a mesemondás előtt, hogy meteorológusként végeztem, és akkoriban, amikor a szüleim születtek, Bartha Lajos történetesen a Kitaibel Pál utcai Meteorológiai Intézetben dolgozott. (Ami, mint tudjuk, azóta a “szolgálat” nevet vette fel. Nem olyan bűn, mint metrológiát mondani, ami a meteorológiával ellentétben méréstudományt jelent, de kedvelt köznyelvi forma. Illetve van még a meterológia, amire már nincs mentség.)

Utána Mizser Attila folytatta az estet. Egy könnyed, éves összefoglalót láthattunk a világról csillagász szűrőn keresztül, amely kívülállóként is roppant szórakoztató volt. A prezentáció bensőséges, de azért mindenre elszánt csillagász humorral volt átitatva, így a MCSE eseményeinek felelevenítése mellett igazi csillagász mémparádéval ágyazott meg az estet záró kötetlen sütipartinak. Utóbbin már nem volt alkalmam részt venni, de nagyon örültem, hogy megismerhettem ezt a barátságos, kedélyes kis társaságot.

polariscsillagvizsgalo

Bartha Lajos portré forrása: http://oroszlanklub.com/vendegeink/a-calderoni-legenda/
Fénykép a Polaris Csillagvizsgálóról: http://mapio.net/pic/p-120118444/

Két nap alatt hat mese, ebből öt denevéres

23 Nov , 2016,
Szilvi
Comments

Aki még nem tudná: idült denevérimádatban szenvedek. Ez egy nagyon súlyos, gyógyíthatatlan betegség. Szövődménye is van: pénteken és szombaton is a Természettudományi Múzeumban meséltem.

wp_20161120_23_14_12_pro

Olyan nyár közepén egyszer csak felhívott egy fickó, “valami” Bakó Botond a Földművelésügyi Minisztériumból, és percekig nem értettem, mit akar tőlem voltaképpen akármelyik minisztérium? Aztán kimondta a kulcsszavakat: denevér és mesemondás – ja, akkor mindent értek! Szóval a nyár elején-közepén a denevér évére való tekintettel kiküldtem egy e-mailt valamelyik nemzeti parkba, egye másik e-mailt pedig a Természettudományi Múzeumba, hátha a mesék útján is hódolhatnék a denevérek előtt. Azt nem lehet tudni, végül melyik járta be azt a kacifántos utat, aminek eredményeként végül Bakó Botond asztalára került a telefonszámom, de annyira lelkesen beszélt a telefon túlsó végén annyira jópofa dolgokról, például a Vadonleső programról, hogy hamarosan személyesen is egyeztettük szakmai óráinkat.

wp_20161120_23_13_42_pro

Az idei év emlőse a denevér (volt, illetve még december végéig az, csak már nem szerveznek köré programokat). Volt itt szabad alkotói pályázat, meseíró pályázat, klip, a 30Y is készített egy barlangos videót, egyszóval akadt minden, mint a búcsúban. A meseíró pályázat nagyon ötletes volt, neves szerzőket kértek fel, hogy írjanak egy-egy mesekezdést, amelyeket a gyerekeknek majd be kell fejezni. A gyerekek meséi egyébként nagyon tetszettek, remélem, lesz utóélete a válogatásnak, amit Botond a felkészüléshez adott, mert magabiztosan merem állítani, hogy jó néhányan simán a klaviatúra alá írták a mesék eredeti szerzőit. Szerintem egyedül Lackfi János saját befejezése üti meg a gyerekek által igen magasra helyezett lécet. És most vacilláltam, hogy kiemeljem-e, mert amúgy nagyra értékelem a többiek munkásságát is, szóval nem leszólni akarom őket, csak mégis úgy érzem, hogy ezúttal a sorrend így áll: gyerekek, Lackfi, többiek.

gala_screenshot2A gálát pénteken ülték, oda Botond nagyobbaknak szóló véres-denevéres mesét kért, valami vagányat, amire a kis- és talán még inkább nagygimnazista korosztály ráugrik. Nagyok és felnőttek? Hát jól van, gondoltam, akkor ez a tongai Leutogiért kiált, aki szamoai királynak lett második felesége.* A közönségemnek nagyon tetszett, pedig szánt szándékkal nem a történet matiné verzióját vittem (vagy éppen ezért). Nagyjából két részre lehet osztani a forrásokat, az egyikben Leutogi egy halált nem szenvedett mártír, akinek sorsa végül csodás fordulatot vesz. Hogy mennyire élő verzió ez, azt nehezen tudom megítélni, de én ahhoz nyúltam inkább, ami lényegesen nehezebben emészthető, viszont épp emiatt is úgy érzem, hogy autentikusabb változat. Leutogi ebben sem hal meg, de a legizgalmasabb számomra, hogy ő maga sanyarú sorsa mellett messze elmarad a szentté avathatóság feltételeitől, jelesül öl, és nem bánja meg, és a denevérek mégis segítenek rajta. Azt remélem, sikerült átadni valamit a történet komplexitásából is, nem csak a súlyából. A véradagból visszavettem, mert a közönségben láttam pár kisiskolást is.

wp_20161119_14_36_12_proHogy a pénteki műsor jól sikerülhetett, azt az is mutatja, hogy például a múzeum igazgatója másnap csak úgy merő kedvtelésből beült a gyerekprogramomra, pedig neki épp nem is volt kéznél egyetlen gyerek sem (v.ö. miért járnak a felnőttek mesemondó műsorra). Három mese hangzott el. Egyet Madagaszkárról vittem, amelyből kiderül, miért alszanak a (hősies, de szemtelen) denevérek fejjel lefelé. Egyet a gyerekek meséi közül választottam, amelyik a leginkább elbűvölt, egy manós-varázsolós sztori, és van benne egy vicces szúnyogos jelenet is. Egy mesét pedig az állatok vs. madarak mesetípusból választottam, amelyben egy labdajáték során dől el, hogy a denevért akkor most állatnak vagy madárnak tekintjük-e? (Biológusok kedvéért: természetesen azt is tisztáztuk, hogy a felosztás csak ebben a régi mesei világban volt így, mert ma a madarakat is állatoknak tekintjük.)

Utána Botond gyorsan felzavart a kiállítóterembe, mielőtt elszaladok, mert muszáj megtekintetnem a szabad alkotói installációt, ahol a gyerekek valóban egészen elképesztően zseniális alkotásait csodálhattam meg – méghozzá leesett állal. Erről készítettem is sebtiben egy-két felvételt, íme:

De utána siettem tényleg, mert még reggel a szemem elé került a facebookon, hogy az Aranytízben Palya Beával lesz beszélgetés, márpedig ő az én kedvenc magyar énekesem. A beszélgetést Palya Bea egy személyben mentette meg, a riporterek, hogy is mondjam, bár elvileg tapasztalt hölgyek voltak, azért jócskán hagytak teret a fejlődésre. Többször kis híján felröhögtem, de Palya Bea rutinja mindig kisimította a hibákat. Így végül is maradandót csak az ő elragadó természete adott, no meg az éneke, mert persze énekelt is egy kicsit a megjelent nagyjából ötven főnek, és erről rendíthetetlenül kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni.

De a nap még ezzel sem ért véget!

Merthogy isten éltesse az én Laura barátnőmet, aki születésnapja alkalmából, minthogy ő maga leginkább szervezni szeret, szervezett magának egy születésnapi bulit, totóval, meg mindennel, és ide engem egyebek közt mesemondónak hívott, hogy a család gyerekei mesét is kapjanak. Unokaöccsével már jártak a könyvtárban, épp, amikor ott a madagaszkári denevéres mesét mondtam, így hát kifejezetten Gergő kérésére a történet ismét elhangzott. Ezen felül királyost kértek a gyerekek, amiről egy Mátyás királyos mese jutott eszembe, aki ugyan nem találkozott denevérekkel, de még a két nap kakukktojásaként is szépen zárta a szombat estét – és ezzel egyúttal az idei Kétfülű mesemondó szezon dübörgő fejezeteit. Bár decemberben még lesz lehetőség a mesemondó felemmel találkozni, azért nálam most már a fókusz a közelgő ünnepeken lesz.

*    *     *      *      *     *    *

wp_20161120_23_10_58_pro

*    *     *      *      *     *    *

*Leutogi nevét “Leutongi”-nak ejtjük, mivel a szamoai nyelvben minden ‘g’ elé egy elharapott ‘n’ hangot kell képzelni, így ‘ng’ lesz belőle, mint ping-pong, leng, hang, kong. További megjegyzés: Szamoán szeretnék élni. 1990-ben egy hurrikán elpusztított mindent, és ezért a repülő rókák (igen, ők denevérek) a megmaradt veteményesből pótolták a hiányzó eleséget. A helyiek elkezdték irtani őket, de egy szamoai természetvédő szervezet kampányának köszönhetően megértették, hogy a repülő rókák nagyon fontos szerepet játszanak a természet újjáéledésében, ezért a szamoaiak befejezték az irtásukat, akkor is, ha épp pont előlük ette meg a veteményest, és olyan is akadt szép számmal, aki befogadott néhány denevért. És én egy olyan helyen akarok élni, ahol az emberek hallgatnak a szép szóra és felül tudnak kerekedni a pillanatnyi mérgükön.