Category Archives: beszámoló-összefoglaló

2fülű7morzsa majdnem LIVE

17 Sep , 2017,
Szilvi
,
Comments

Kérem, elindult a 2fülű7morzsa, azaz a kétfülű híradó. Nem pont abban a formában, amiben terveztem, de majd legközelebb. A mostani fejadag youtube-on megtekinthető, linkek lejjebb!

youtubeScreenshot

Na igen, mert LIVE-ot terveztem, ám egy kis (jó, hát nagy, és utólag már egészen vicces) technikai bénázásból kifolyólag a reggeli LIVE-on háttő… szóval… nem volt hang… vagyis volt, ha valaki eléggé felcsavarta, akkor… De erről majd lesz még bejegyzés, mert annyira tanulságos, hogy én azt szeretném is megosztani a többi kezdő lájverrel.

ujraKellVenni

Szóval a reggeli LIVE után elszaladtam munkába, este pedig szépen újra a kamera elé ültem. Pizsama helyett utcai ruhában, de annál nagyobb lelkesedéssel szedtem két külön videóba a hét hírt. Kevesebb sajt, több áfonya. Íme:

1.

A pályázat nyereményei az első videóban tekinthetők meg. Ne feledd, még mindig várom a pályamunkákat, határidő október 6!

Pályázat kickoff bejegyzése: http://www.ketfulu.hu/ketfulu-jatek-2017/

Pályázat tematikai részletei: http://www.ketfulu.hu/temapontositas-a-ketfulu-irodalmi-palyazathoz/

 

2.

A maradék hat hírt pedig a második videóban mesélem el.

Címszavakban:

(1. megmutatom a nyereményeket — előző videó)
2. Még mindig lehet pályázni a Kétfülű irodalmi pályázatra, határidő, eredményhirdetés időpontja, és beérkezett az első pályamunka
3. Open positions a Hírlevélben
4. Lesz MythOff Veszprémben, november 20-án, este 7-kor
5. Újra elindultak a pénteki mókák az Üllői úti Szabó Ervinben — egy csomóra beírtam magam, megyek mesélni
6. Őszi vállalásom: a karácsonyfa alá kanyarítjuk a Hakawatit – link lejjebb
7. Jön a Kutatók Éjszakája, gyertek Teslát nézni – szeptember 29, péntek, 19 és 20 óra

Táborozni voltam – V4 STAM Camp

27 Aug , 2017,
Szilvi
Comments

Amikor először hallottam a programról, tudniillik, hogy a NATE és a Makerspace szoros koprodukcióban szervez technikai jellegű tábort kifejezetten lányoknak, egyből megtetszett az ötlet. Remélem, egyre kevesebb emberben kérdés, szeretnek-e vajon a lányok logikusan gondolkozni. Persze a tábor létezése maga a válasz: igen, de lehetne még kevesebb. De más miatt is jó lehetőség volt ez nekik: a tábor nemzetközi, így most a padon kívül, érdemben is kamatoztathatták angoltudásukat. A visegrádi országok mindegyike 10-10 lányt küldött, így negyven, a világ iránt érdeklődő gimnazistát kellett egy esti program keretében lekötnöm. A téma és a foglalkozás jellegének tekintetében gyakorlatilag szabad kezet kaptam, ami persze egyszerre nehéz és nagyszerű kihívás.

Azt, hogy a tábor nem hagyományos iskolai tábor, már az első percben láttam: az alkotó teremben hogyismondjam, szóval az a pár szorgosan dolgozó 3D printer megadta az alaphangulatot. :) A lányok éppen vacsoráról szállingóztak vissza, és a köztes perceket legtöbben ki is használták a projekt érdekében: minden csapatnak egy várost kellett megtervezni. Erre készültek éppen a műanyag épületek is. Kültéri mesélést csaptunk, úgyhogy fogtunk néhány pokrócot, hogy mégse a földön ücsörögjenek, és választottunk egy kellemes helyet a kertben.

Végül három mesét-történetet választottam. A tábor jellege tudományos, én meg mesemondó vagyok, és azt a feladatot kaptam, hogy rávegyem őket arra, hogy egy kicsit kitekintsenek a kockák közül. Ezért három mesét választottam: egy igazat, egyet, ami félig igaz, és félig valóságos, és egyet, ami valóságos. (Ezt vegyük kopirájtnak.) Persze csaltam. Az első mese a dream diviner volt. Nagyon szeretem ezt a mesét, talán a kevés tanulságos történetek egyike, amit szívesen mondok. A második úgy festett, mint egy mese, király is volt benne, meg varázslat, meg minden, aztán valahogy mégis Tesla élete kanyarodott elő belőle. Aztán hogy hogyan, hát arra ugye nincsen magyarázat… :) A harmadik pedig egy kedves Feynman epizód volt, és egyébként ezt volt legnehezebb kiválasztanom. Mert annyi, de annyi jó sztorija van annak az embernek, amin érdemes elgondolkozni, hogy ha csak a fele igaz, már bánom, hogy nem ismertem személyesen.

Az est kellemesen telt, de eltelt, úgyhogy végül hazafelé vettem az irányt. Pest felé már volt útitársam is, úgyhogy egészen az Oktogonig beszélgettünk mindenféléről. A NATE tevékenységéről, a Makerspaceről, a táborról, valamint a világmindenségről úgy általában.

19466298_1945107905758561_3809255191991538365_o

19467664_1945108055758546_9043783509549565234_o

19467946_1945107919091893_2924986486562599610_o

Képek forrása: a V4 STAM Camp fb albuma

Tesla a Művészetek Völgyében, meg a panda

26 Jul , 2017,
Szilvi
Comments

A58E7946-4056-438F-B427-DEB4B339C4D1Amikor kiderült, hogy elvihetem Teslát a Művészetek Völgyébe, felhőről felhőre ugráltam örömömben. Mert ha ez a műsor nyár közepén valahová való, akkor az minden bizonnyal csak is a Zöld Zugoly lehet.

Tavaly a könyvtárban Tesla egyszer már osztatlan sikert aratott. Nem tudom, hogy a közönségem imádta-e jobban, vagy én, mindenesetre az biztos, hogy mind a két fülemig szerelmes lettem az egész témába. Ezért is határoztam el, hogy idén haknit csinálok Teslából, hogy legyen ő csak szépen jól bejáratva, több verzióban is. Most július 22-én szigorúan egy órában meséltem róla, felnőtt közönségnek.

Az első előadáshoz képest egy kicsit át kellett alakítanom a mondanivalót. Először is jobban felfűztem a válogatott történeteket egy szálra, egy szempontra. Ezzel jó pár számomra nagyon kedves epizódtól kellett könnyes búcsút vennem, cserébe viszont fókuszáltabb lett a mondanivalóm. Szintén válogatnom kellett a kísérletek közül, mert bármennyire is szeretem mindegyiket, sajnos sosem lesz rájuk idő. Mégis jó, hogy meg tettem, így a kevesebb valahogy mégis többet mondott. Viszont egyértelműen vissza kell majd térnem az elektromosság elemibb tárgyalásához.

A közönség alapvetően azért jól vette az akadályokat, még azt is könnyen megbocsájtották nekem, amikor egy kicsit tényleg fizikáztunk is. Sőt, a Völgyzugolyban ténykedő kísérletező kolléga, nevezett Vásárhelyi Tamás, egyenesen inspirációt kapott egy felületi feszültséget szemléltető kísérlethez – szombat óta Teslával mutatja be AZT a jelenséget. Ezért szeretem a Művészetek Völgyét, amikor mi előadók találkozunk, olyan sokszor kerekedik ki belőle egy következő nagyszerű műsor vagy műsorelem.

Egyetlen hölgyről tudok, akit elijesztettem, de kicsit büszke is vagyok rá, úgyhogy elmesélem. Állítólag amikor a Magyar Televízió munkatársa a terembe lépett, engem éppen valami merőben technikai részlet tetőfokán sodort az ár. Ezzel alaposan lesokkoltam, úgyhogy a hölgy még ugyanabban a szempillantásban fordult ki az ajtón, amin érkezett. Így esett, hogy mégsem lettem televíziós hungarikum. No hát valahogy majd ezt a traumát is kipihenem a most következő augusztusi mesemondó szünetem alatt. :)

Töltse be azonban a riport hiánya okozta űrt az alábbi néhány kép, amelyeket a Völgyzugoly képviseletében Tegzes Béla készített, és szabad rendelkezésemre bocsájtott, melyet ezúton köszönök szépen neki.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Update: ja, a pandát nem mondtam. Aki az Instagramon is követ, már láthatta, nos, ő meg a WWF sarokban ragadt valahogy a vádlimra, miután a Dunáról játszottunk egy jópofa ismeretterjesztő játékot. Azt mondták, pár nap alatt lejön, de ez a panda speciel elég szívós, azóta is lényegében tökéletes állapotban virít a világba. Ha így folytatja, a hétvégén Sógorék esküvőjén is ott lesz…

Hírlevél statisztikák

5 Apr , 2017,
Szilvi

Comments

Nahátkéremszépen a kérdőívet ezennel bezártam, mától a hírlevélre jelentkezés folyamata lényegesen leegyszerűsödött.

Fireworks-PNG-File

De akkor most hol lehet jelentkezni a hírlevélre?

Hátom helyen van rá lehetőség:

1 – Itt a honlap alján van egy mikro form. Így néz ki:

hirlevel_footer_form

2 – A honlapon nyílt egy új oldal, külön erre a célra.

3 – A facebook oldalba beintegrálva

hirlevel_fb_form

És amúgy a kérdőívnek mi lett az eredménye?

Jogos kérdés, természetesen. Íme:

A kérdőívet 28-an töltötték ki online vagy offline formában. Az offline kitöltőket én magam vittem fel. Ezzel a két kezemmel:

KÉP A KÉT KEZEMRŐL

A kérdőív eredménye tehát nem reprezentatív, de szerintem érdekes.

És akkor jöjjenek a kérdések:

hirlevel_chart_tartalmi igények

Röviden:

idézet és blogajánló nem lesz, mese és ajánló viszont igen.

Hosszabban:

Azt hittem, népszerű lesz, ha mások blogjait ajánlgatom majd, de ezek szerint mégsem. A rapid üzenetek és facebookos bölcsességek világában a menő idézetek értéke úgy tűnik, mégsem akkora. Vagy én voltam ijesztő, és mégis napiboldogság üzenetekre vágytatok volna. Ezt már nem biztos, hogy megtudom, de mindenesetre egyelőre ez sem lesz a hírlevélben.

Személy szerint szintén meglepődtem a rövid mesék népszerűségén, ezek szerint többségében kéritek. Úgy tűnik egyébként, hogy a várhatónak megfelelően a mese írva és a meserészlet linkkel kívánságok gyakran járnak együtt, ilyesmi tehát biztosan lesz a hírlevélben is. Jellemzően a világ népmeséiből fogok válogatni. Igyekszem magyar forrásokat válogatni, de néha angol is előkerülhet, és nyomokban német.

Lesz továbbá mindenképpen mindenféle egyéb ajánló, hasonlóan népszerű opció volt. Backstage morzsák valószínűleg néha lesznek. Az elsőben biztosan lesz egy, ezt onnan tudom, hogy már lényegében megírtam, csak infókra várok.

Ja, és további kívánságok is akadtak, igyekszem majd nekik is eleget tenni:

  • Meseelemzések, tanulmányok a mesélés hagyományairol
  • Otthon kivitelezhető fizikai kísérletek.
  • mesemondási technikák (rövid oktatások)
  • Programajánló. Ki, hol mesél, stb.

hirlevel_fb_form_gyakorisag

hirlevel_fb_form_kiterjedes

Röviden:

Havi rendszerességű és fél A4-es lesz.

Hosszabban:

És ha adódik valami breaking news, akkor extra hírlevelet is küldök majd ki.

form_kerdes_macskaval

A neveket egyelőre kifedtem, de meg fogom keresni őket egyenként. Schrödinger macskáját megkérdeztem, de azt mondta, nem akar kijönni a ládából, és nem is szeretné, ha beadnék neki egy laptopot, hogy tudjon dolgozni, és egyáltalán: hagyjam őt békén, és tekintsem úgy, hogy nem is ő válaszolt, hanem csak a szelleme.

Reklámok ügyében egyelőre úgyis tárgytalan a téma, úgyhogy ettől  a máskülönben nagyon izgalmas grafikontól megkíméllek.

Na, ennyi.

Április van, és azt ígértem, hogy áprilisban indul a hírlevél.

Jöhet már?

A Kétfülű, a Hold és a csillagok

24 Dec , 2016,
Szilvi
, , , ,
Comments

Megállj! Hogy kerül a csizma az asztalra?! Nem úgy volt, hogy idén már nem mesélek komolyat?!

De.

Úgy volt.

Még körbe is kérdeztem a barátaimat, hogy milyen popkultúrás regénnyel tudnám megünnepelni megérdemelt mesemondó szabadságomat.

Sőt, párat ki is kölcsönöztem a könyvtárból.

És egyet gyorsan el is olvastam közülük.

Aztán szólt Csenge, hogy kiközvetített a Polaris Csillagvizsgálóba, ahová a karácsonyi műsorhoz mesemondót keresnek… Mármint hogy érted, a Polaris Csillagviszgálóba!

Chillout december? Eh, eh, eh… Ottegyemegafene, kétszer is meg tudom hosszabbítani azokat a regényeket!

meghivasok

A belőlem kibújó, lelkesedésében minden szabadidejét eldobni kész kisördögöt mindössze annyira sikerült visszafogni, hogy végül egy fél órás műsorban állapodtunk meg a csillagvizsgálóval. Külön izgalmasnak találtam a mesemondás mai hazai valóságának tekintetében, hogy a rendezvény félig-meddig zártkörű volt, és hozzá egyenesen felnőtt közönségnek szólt. Ami, lássuk be, nagyon megtisztelő dolog a mesemondó szakmának. Úgy tűnik, Csenge alaposan megágyazott arrafelé a magunkfajtáknak.

A készülés során a szokásoknak megfelelően sok-sok mesét begyűjtöttem, millió weboldalt és könyvcímet félretettem, hogy majd a legközelebbi csillagos mesemondás alkalmával átolvasom, majd végül három mesét választottam a porondra. Egy törököt, melyben Naszreddin hodzsa gondoskodik róla, hogy a hold visszakerüljön az égbe. Pedig milyen erősen a tóba volt ragadva… Egy észtnek mondottat, amelyben a Vén Gonosz (Vanapagan) kátránnyal szeretné bemázolni a holdat, hogy ne világítson annyira, mert így nem lehet éjjel lelkeket rabolni. Még szerencse, hogy a Vén Apó (Ukko = Vanaisa = “Grandfather”) időben közbelépett. Végül pedig egy magyar mesébe szerettem bele, így Mezőszárnyasi történetével zártam a meseestet. Utóbbi az ég kovácsának (talán valaha Ilmarinennek?) nem mellékes szerepeltetésével marad igazi vérbeli sárkányos-boszorkányos mese öreg királlyal és az ő három elrabolt leányával. Mind meg lettek, a lakodalmat is megültük.

bartha-lajosA meséket követő kis szünetben alkalmam nyílt kicsit beszélgetni Bartha Lajossal, akinek csillagképek történeteit összegyűjtő könyvéhez nem lehet elég reklámot dobolni. Saját felelősségre környékezett meg, indítéka pedig az volt, hogy már nem is tudom, minek kapcsán, de elárultam a mesemondás előtt, hogy meteorológusként végeztem, és akkoriban, amikor a szüleim születtek, Bartha Lajos történetesen a Kitaibel Pál utcai Meteorológiai Intézetben dolgozott. (Ami, mint tudjuk, azóta a “szolgálat” nevet vette fel. Nem olyan bűn, mint metrológiát mondani, ami a meteorológiával ellentétben méréstudományt jelent, de kedvelt köznyelvi forma. Illetve van még a meterológia, amire már nincs mentség.)

Utána Mizser Attila folytatta az estet. Egy könnyed, éves összefoglalót láthattunk a világról csillagász szűrőn keresztül, amely kívülállóként is roppant szórakoztató volt. A prezentáció bensőséges, de azért mindenre elszánt csillagász humorral volt átitatva, így a MCSE eseményeinek felelevenítése mellett igazi csillagász mémparádéval ágyazott meg az estet záró kötetlen sütipartinak. Utóbbin már nem volt alkalmam részt venni, de nagyon örültem, hogy megismerhettem ezt a barátságos, kedélyes kis társaságot.

polariscsillagvizsgalo

Bartha Lajos portré forrása: http://oroszlanklub.com/vendegeink/a-calderoni-legenda/
Fénykép a Polaris Csillagvizsgálóról: http://mapio.net/pic/p-120118444/

Két nap alatt hat mese, ebből öt denevéres

23 Nov , 2016,
Szilvi
Comments

Aki még nem tudná: idült denevérimádatban szenvedek. Ez egy nagyon súlyos, gyógyíthatatlan betegség. Szövődménye is van: pénteken és szombaton is a Természettudományi Múzeumban meséltem.

wp_20161120_23_14_12_pro

Olyan nyár közepén egyszer csak felhívott egy fickó, “valami” Bakó Botond a Földművelésügyi Minisztériumból, és percekig nem értettem, mit akar tőlem voltaképpen akármelyik minisztérium? Aztán kimondta a kulcsszavakat: denevér és mesemondás – ja, akkor mindent értek! Szóval a nyár elején-közepén a denevér évére való tekintettel kiküldtem egy e-mailt valamelyik nemzeti parkba, egye másik e-mailt pedig a Természettudományi Múzeumba, hátha a mesék útján is hódolhatnék a denevérek előtt. Azt nem lehet tudni, végül melyik járta be azt a kacifántos utat, aminek eredményeként végül Bakó Botond asztalára került a telefonszámom, de annyira lelkesen beszélt a telefon túlsó végén annyira jópofa dolgokról, például a Vadonleső programról, hogy hamarosan személyesen is egyeztettük szakmai óráinkat.

wp_20161120_23_13_42_pro

Az idei év emlőse a denevér (volt, illetve még december végéig az, csak már nem szerveznek köré programokat). Volt itt szabad alkotói pályázat, meseíró pályázat, klip, a 30Y is készített egy barlangos videót, egyszóval akadt minden, mint a búcsúban. A meseíró pályázat nagyon ötletes volt, neves szerzőket kértek fel, hogy írjanak egy-egy mesekezdést, amelyeket a gyerekeknek majd be kell fejezni. A gyerekek meséi egyébként nagyon tetszettek, remélem, lesz utóélete a válogatásnak, amit Botond a felkészüléshez adott, mert magabiztosan merem állítani, hogy jó néhányan simán a klaviatúra alá írták a mesék eredeti szerzőit. Szerintem egyedül Lackfi János saját befejezése üti meg a gyerekek által igen magasra helyezett lécet. És most vacilláltam, hogy kiemeljem-e, mert amúgy nagyra értékelem a többiek munkásságát is, szóval nem leszólni akarom őket, csak mégis úgy érzem, hogy ezúttal a sorrend így áll: gyerekek, Lackfi, többiek.

gala_screenshot2A gálát pénteken ülték, oda Botond nagyobbaknak szóló véres-denevéres mesét kért, valami vagányat, amire a kis- és talán még inkább nagygimnazista korosztály ráugrik. Nagyok és felnőttek? Hát jól van, gondoltam, akkor ez a tongai Leutogiért kiált, aki szamoai királynak lett második felesége.* A közönségemnek nagyon tetszett, pedig szánt szándékkal nem a történet matiné verzióját vittem (vagy éppen ezért). Nagyjából két részre lehet osztani a forrásokat, az egyikben Leutogi egy halált nem szenvedett mártír, akinek sorsa végül csodás fordulatot vesz. Hogy mennyire élő verzió ez, azt nehezen tudom megítélni, de én ahhoz nyúltam inkább, ami lényegesen nehezebben emészthető, viszont épp emiatt is úgy érzem, hogy autentikusabb változat. Leutogi ebben sem hal meg, de a legizgalmasabb számomra, hogy ő maga sanyarú sorsa mellett messze elmarad a szentté avathatóság feltételeitől, jelesül öl, és nem bánja meg, és a denevérek mégis segítenek rajta. Azt remélem, sikerült átadni valamit a történet komplexitásából is, nem csak a súlyából. A véradagból visszavettem, mert a közönségben láttam pár kisiskolást is.

wp_20161119_14_36_12_proHogy a pénteki műsor jól sikerülhetett, azt az is mutatja, hogy például a múzeum igazgatója másnap csak úgy merő kedvtelésből beült a gyerekprogramomra, pedig neki épp nem is volt kéznél egyetlen gyerek sem (v.ö. miért járnak a felnőttek mesemondó műsorra). Három mese hangzott el. Egyet Madagaszkárról vittem, amelyből kiderül, miért alszanak a (hősies, de szemtelen) denevérek fejjel lefelé. Egyet a gyerekek meséi közül választottam, amelyik a leginkább elbűvölt, egy manós-varázsolós sztori, és van benne egy vicces szúnyogos jelenet is. Egy mesét pedig az állatok vs. madarak mesetípusból választottam, amelyben egy labdajáték során dől el, hogy a denevért akkor most állatnak vagy madárnak tekintjük-e? (Biológusok kedvéért: természetesen azt is tisztáztuk, hogy a felosztás csak ebben a régi mesei világban volt így, mert ma a madarakat is állatoknak tekintjük.)

Utána Botond gyorsan felzavart a kiállítóterembe, mielőtt elszaladok, mert muszáj megtekintetnem a szabad alkotói installációt, ahol a gyerekek valóban egészen elképesztően zseniális alkotásait csodálhattam meg – méghozzá leesett állal. Erről készítettem is sebtiben egy-két felvételt, íme:

De utána siettem tényleg, mert még reggel a szemem elé került a facebookon, hogy az Aranytízben Palya Beával lesz beszélgetés, márpedig ő az én kedvenc magyar énekesem. A beszélgetést Palya Bea egy személyben mentette meg, a riporterek, hogy is mondjam, bár elvileg tapasztalt hölgyek voltak, azért jócskán hagytak teret a fejlődésre. Többször kis híján felröhögtem, de Palya Bea rutinja mindig kisimította a hibákat. Így végül is maradandót csak az ő elragadó természete adott, no meg az éneke, mert persze énekelt is egy kicsit a megjelent nagyjából ötven főnek, és erről rendíthetetlenül kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni.

De a nap még ezzel sem ért véget!

Merthogy isten éltesse az én Laura barátnőmet, aki születésnapja alkalmából, minthogy ő maga leginkább szervezni szeret, szervezett magának egy születésnapi bulit, totóval, meg mindennel, és ide engem egyebek közt mesemondónak hívott, hogy a család gyerekei mesét is kapjanak. Unokaöccsével már jártak a könyvtárban, épp, amikor ott a madagaszkári denevéres mesét mondtam, így hát kifejezetten Gergő kérésére a történet ismét elhangzott. Ezen felül királyost kértek a gyerekek, amiről egy Mátyás királyos mese jutott eszembe, aki ugyan nem találkozott denevérekkel, de még a két nap kakukktojásaként is szépen zárta a szombat estét – és ezzel egyúttal az idei Kétfülű mesemondó szezon dübörgő fejezeteit. Bár decemberben még lesz lehetőség a mesemondó felemmel találkozni, azért nálam most már a fókusz a közelgő ünnepeken lesz.

*    *     *      *      *     *    *

wp_20161120_23_10_58_pro

*    *     *      *      *     *    *

*Leutogi nevét “Leutongi”-nak ejtjük, mivel a szamoai nyelvben minden ‘g’ elé egy elharapott ‘n’ hangot kell képzelni, így ‘ng’ lesz belőle, mint ping-pong, leng, hang, kong. További megjegyzés: Szamoán szeretnék élni. 1990-ben egy hurrikán elpusztított mindent, és ezért a repülő rókák (igen, ők denevérek) a megmaradt veteményesből pótolták a hiányzó eleséget. A helyiek elkezdték irtani őket, de egy szamoai természetvédő szervezet kampányának köszönhetően megértették, hogy a repülő rókák nagyon fontos szerepet játszanak a természet újjáéledésében, ezért a szamoaiak befejezték az irtásukat, akkor is, ha épp pont előlük ette meg a veteményest, és olyan is akadt szép számmal, aki befogadott néhány denevért. És én egy olyan helyen akarok élni, ahol az emberek hallgatnak a szép szóra és felül tudnak kerekedni a pillanatnyi mérgükön.

Tesláról meséltem

10 Oct , 2016,
Szilvi
Comments

A Szabó Ervin Könyvtár Üllői úti fiókjában indult a minap egy nagyszerű rendezvénysorozat, T.E.S.L.A. projekt névre hallgat. Még mindig lehet csatlakozni, minden iskolásnak szíves figyelmébe ajánlom, nagyon jó játékokat eszeltek ki a könyvtár erői. Ennek nyitó rendezvénye zajlott le október nyolcadikán, szombaton, melyre Nicola Tesláról kértek tőlem egy műsort. Természetesen azonnal igent mondtam, nem tehettem mást, amikor ilyen előadást kérnek, kényszeres bólogathatnékom támad.

Úgy kezdődött a délután, hogy pontban három órakor berobbantak a tanulók a könyvtárba. Egészen három óráig kényelmesen elfértünk a könyvtárban, ahol egyébként két részt is elkülönítettek Tesla dolgozószobájaként berendezve. Már vártuk őket, természetesen a házigazda könyvtárosok, és rajtuk kívül  Stubner Áron a logiscool képviseletében, a Kispest TV egy riportere és egy operatőre, valamint jómagam. Aztán nagyjából 15:00 és 15:05 között berobbant a célközönség, így az üres könyvtár, egyetlen szempillantás alatt benépesedett iskolásokkal. (A többség a környékről érkezett, gyakori vendégek a könyvtárban, így nem csoda, ha már másodpercre pontosan ki tudják kalkulálni, mikor kell otthonról elindulni.)

14566441_1212171815524676_246851490793130387_o

Amikor mindenki helyet foglalt, röviden megtudtuk, mi fán terem a T.E.S.L.A., mik a játékszabályok, majd Áron bemutatta, mivel fog dolgozni, aki a későbbiek során vele tart. A Scratch egyike a legjobb, gyerekeknek és egyéb érdeklődőknek szánt oktató programnyelveknek, játékos kedvű bölcsészek figyelmébe is jó szívvel ajánlom. Különösebb absztrakciók nélkül, cicát, macit, kutyát vagy épp sárkányt animálva lehet általa az alapvető programozási fogalmakkal, az algoritmuskészítés lényegével megismerkedni. De aki azt hiszi, hogy ez csak valami dedós játék, az ugráltasson macskát trambulinon, vagy a kedvencem, építsen falakat és sétáljon köztük. Annak külön örültem, hogy amikor Áron kérte, tegye fel a kezét, aki már jár egy logiscool kurzusra, lányok is szép számmal jelentkeztek. Bizony, egy perc múlva szupercuki kislányok is folyékonyan diktálták az írandó kódot, mert ha hagyják őket, ők is szeretnek logikai játékokkal foglalkozni.

14589821_1212172305524627_4772687091696902272_o

Utána mind átvonultunk egy másik sarokba, ahol jómagam már belőttem a kis webkamerát. Merthogy Tesláról csak kísérletezve tudok mesélni, eszközeim pedig egyelőre viszonylag kis méretűek. Jót tett nekik a kivetítő. A mesélős részhez olyan epizódokat igyekeztem kiválasztani Tesla életéből, amelyeken keresztül arca lesz a mértékegységnek. Mert sajnos az iskolában sok mindenre nem jut idő, és elmondjuk, hogy hát a mágneses indukció mértékegysége a tesla, egy bácsiról nevezték el, aztán slussz-passz. Lássuk be, ennyi erővel választhattuk volna például a telefonkönyv nyolcezer-négyszázhuszonharmadik nevét is. Az a bajuk az alfa szögben elhajított m tömegű testeknek, meg a homogén mágneses terekben céltalanul bolyongó q töltéseknek hogy ki van zsigerelve belőlük a kontextus. A lényeg, hogy pajtás, ez rólad szól, nem csak papíron létezik. Fizikaórán kísérletezni kell, játszani kell, és arról beszélgetni, hogy mi motiválta azt a fura fazont, aki az éppen tárgyalt jelenségre rájött. Tesla nem volt olyan ragyogó kópé, mint Feynman, de mégis nagyon izgalmas az élettörténete, és kifejezetten érdekfeszítő végigkövetni a találmányait, gyönyörű ív rajzolódik ki általuk. És nem utolsó sorban sok mindent megérthetünk a mai világból is, mert találmányai így vagy úgy, de átszövik a mindennapjaikat. Nagyon örültem, hogy ebbéli végtelen elragadtatásomból úgy láttam, jócskán sikerült átadnom a diákoknak is. (A sztár persze az előadás végén beüzemelt plazmagömb volt, amit természetesen mindenki kipróbálhatott.) Nagyon szeretnék Tesláról a jövőben még minél többször mesélni, hálás téma, és nem csak a sok bemutatható varázslat miatt.

14560157_1212173265524531_1955880241794250275_o

14566484_1212175058857685_6268225250320519868_o

(A képek az FSZEK Üllői úti könyvtárának facebook  oldalán publikált albumból származnak.)

Így készült – MythOff Budapest vol3 – Szigfrid

10 Jul , 2016,
Szilvi
Comments

Ebben a posztban érdekességképpen megosztom a jegyzeteimet.

Aki a MythOff beszámolójára kíváncsi, kattintson ide.

Aki szeretné tudni, hogyan lett a MythOff témája az EB, ezt a posztot olvassa el.

Aki pedig szívesen átszaladna velem a különféle Szigfrid-verziókon, görgessen lejjebb. Még egyszer mondom: a jegyzetek lukacsosak, mert csak az általam kiemelt részletekre fókuszálnak. Számomra, mivel a MythOffon a németeket képviseltem, a Nibelung-ének adta az alapot, és a többi verzió csak a mélyebb megértést szolgálta.

siegfried

Dömötör – Trencsényi-Waldapfel könyv (Germán, kelta regék és mondák)

  • Hreidmar (varázsló) – fiai: Otr (Loki megöli), Fafnir, Regin
  • Otr haláláért Loki kicset hoz, az is egy törpéé volt, a törpe a kincset elátkozza (minden birtokosa erőszakos halállal haljon)
  • Fafnir megöli apját
  • Fafnir és Regin összevesznek a kincs fölött
  • Fafnir sárkánykígyóvá változik, Regin elmegy olyat keresni, aki segít visszaszerezni
  • Siegfried egy kovácsnál van
  • kovács fél tőle, beküldi a sárkányos erdőbe (majd az megöli)
  • Siegfried. megöli a sárkányt –> zsírjában megfürdik, zsír páncéllá válik (hátára tapadt hársfa levél helyén nem)
  • kovács engesztelésül pajzsot és lovat ad (ló: Gráni)
  • Siegfried elmegy, találkozik az örökség fölött veszekedő két törpével: Siblung és Niblung
  • az örökség a Nibelung kincs
  • Siegfried legyen a döntőbíró … összevesznek …
  • Siegfried legyőzi a törpéket és a szolgálatukban álló óriásokat
  • a láthatatlanná tevő sisak Alberich (törpe) fején van, végül tőle is sikerül elvenni
  • a kincsek őrzőjének Siegfried Alberich-t teszi meg
  • Siegfried találkozik Reginnel, Regin meggyőzi, segítsen az örökséget visszaszerezni
  • Siegfried csellel megöli a sárkányt (Fafnirt)
  • Regin biztatására Siegfried megsüti Fafnir szívét, eszik belőle, és onnan érti a madarak nyelvét
  • Madaraktól megtudja, hogy Regin meg akar tőle szabadulni, ezért megöli
    Siegfried a kincset Alberichnek adja, hogy őrizze, és ez is része lett a Nibelung kincsnek (tehát ezen a ponton egyesül az eredetileg nem megátkozott kincs a Hreidmar-féle megátkozottal)

ebben a verzióban tehát két sárkány van: egy az erdei sárkány (sérthetetlenség), egy pedig Fafnir (madarak nyelve)

Nibelung-ének (Szász Károly fordítás)

The poem in its various written forms was lost by the end of the 16th century, but manuscripts from as early as the 13th century were re-discovered during the 18th century. There are thirty-five known manuscripts of the Nibelungenlied and its variant versions. Eleven of these manuscripts are essentially complete.

  • III, Hogy ment Szigfrid Wormsba – Hagen mondja el
  • Siegfried egyedül lovagolva találkozik egy óriás csoporttal
  • a Niblung-csoport osztozkodik az aranyon (Niblung királynak tömérdek aranya)
  • a király két fia, Nibelung és Silbung felkérik Szigfridet, hogy ossza el ő a kincseket
  • Niblung király szablyáját ígérik a szolgálatért cserébe
  • A testvérek megharagudnak Szigfridre, rá támadnak
  • Akkor már Szigfridnél apjuk kardja: Balmung
  • Szigfrid megöli a testvéreket és az őket szolgáló óriásokat is (+700 leventét)
  • Alberik a testvérek egyik szolgálója
  • Alberik bosszút akar állni két uráért
  • Alberik egy törpe
  • Szigfrid elveszi tőle bűvös csuklyáját
  • Szigfrid a kincseket visszaviszi a hegy gyomrába, őrnek Alberiket teszi hűségéért (meg is esketi)

Egy strófában megemlékezik a sárkányban fürdős kalandról, hogy bőre kemény szarúra változott.
nincs szó a kincs átkozottságáról, legalábbis a kalandot ismertető kb 20 strófában nincs.

Teutonic Myth and Legend, by Donald A. Mackenzie, [1912] – link here

(The Nibelungenlied is here introduced by a summary from Thidrek saga, a Norse poem composed about the middle of the thirteenth century, which was based on the Lower German version of the legend and the Dietrich poems.)

  • Sigfriedet apja, Siegmund egy csodálatos erdei kovácshoz (Mimer) küldi, hogy fegyverkészítést tanuljon
  • Mimer nehéz feladatokkal látja el, sokat dolgoztatja
  • Évek teltek el, Siegfried bírta a strapát
  • egyszer Siegfried rátámad Wielandra (Mimer legerősebb szolgája), Siegfried az erősebb
  • Siegfried így ereje tudatára ébred, és illő kardot követel magának
  • Mimer megígéri neki, de magában bosszút forral (itt volt egy “kis” vita)
  • Mimer elmegy az erdőbe testvéréhez, Reginhez
  • Regin gonoszsága miatt már korábban sárkánnyá változott (erről nem tudunk a forrásból többet, lehet, más fejezetben igen)
  • Mimer ráveszi Regint, ölje meg Siegfriedet
  • Mimer visszamegy a kovácsműhelybe és elküldi Siegfriedet az erdőbe
  • Siegfried előbb egy ingoványhoz érkezik, tele hüllőkkel, csúszómászókkal
  • Itt van egy szénégető, akitől tudomást szerez a sárkányról
  • Siegfried felgyújtja az erdőt és a mocsarat, a csúszómászók így elpusztulnak
  • A tűzre-füstre előjött a sárkány is
    puszta kézzel megöli (? Thrice he smote the monster with his club and thus slew it. – club =?)
  • a sárkányvérben megfürdik, az testén páncéllá lesz (odaragadt levél helyén nem, faj nem ismert)
  • Siegfried akar enni a sárkány húsából (sülve), hogy erejéből részesüljön
    Megkóstolja, elkészült-e már –> onnantól érti a madarakat –> megtudja, hogy Mimer meg akart szabadulni tőle
  • Siegfried visszamegy a kovácsműhelybe, engesztelésül Wieland lovát kapja (Grane)
  • Siegfried megöli Mimert aljas szándékáért
  • Siegfried hazamegy, lovaggá ütik, kap kardot is

Itt van egy epizód Brunhild-nél tett látogatásáról, de az az én szempontomból nem tűnik érdekesnek

  • Siegfried a Nibelungok földjére megy, a király meghalt
  • fiai, Nibelung és Schilbung épp az örökség fölött veszekednek
  • Siegfriedet kérik fel, ossza el a kincset, mágikus kardot ígérnek cserébe (Balmung, törpék kovácsolták)
  • fivérek rátámadnak, hogy Siegfried magának tart meg egy adagot a kincsből
  • a fivérek hívják óriás segítőiket (12), de Siegfried győz
  • akkor Alberich támad rá — nehéz ellenfél, mert láthatatlanná tud válni (a homály köpenye)
  • Siegfried győz (de nem öli meg)
  • Siegfried megöli a testvéreket
  • így lett a kincs Siegfriedé, őrzőjéül Alberich-t tette meg

a nibelungok királyukként ismerték el Siegfriedet, de ő nem sokáig maradt, Siegfried ismét Netherlands felé hajózik 12 harcossal
–> innen indul a Princess Kriemhild sztori

ebben a verzióban egy sárkány van, Regin, tőle származik mindkét csodálatos képessége
? nem derül ki, hogyan lesz a kincs átkozott. Pontosabban szigorúan a szöveg alapján a kincs nem is lesz átkozott.

https://en.wikipedia.org/wiki/Sigurd

Sigurd (Old Norse: Sigurðr) is a legendary hero of Norse mythology, as well as the central character in the Völsunga saga. The earliest extant representations for his legend come in pictorial form from seven runestones in Sweden[1] and most notably the Ramsund carving (c. 1000) and the Gök Runestone (11th century).

As Siegfried, he is one of the heroes in the German Nibelungenlied, and Richard Wagner’s operas Siegfried and Götterdämmerung.
As Sivard Snarensven he was the hero of several medieval Scandinavian ballads.

wikipedig /Sigurd/ Völsunga saga
  • Sigurd Reginhez került, a kovácshoz —> Regin szócikk: His brothers are Fafnir and Ótr.
  • Grani ló egyenesen Odin közreműködésével kerül Sigurdhoz (Grani Odin lovának, Sleipnirnek leszármazottja)
  • Regin apja egy varázsló volt (Hreidmar), testvérei Ótr and Fafnir.
  • Regin (varázserejű?) kovács,
  • Otr vidrává tudott változni (otter = vidra), egy vízeséshez szerett úszni, ahol Andvari törpe élt
  • Andvari csukává tudott változni, Otr-rel együtt szoktak úszni
  • Regin mesél Sigurdnak az Otterek kincséről (Loki megölte Otr-t, cserébe Otr apja aranyat kér engesztelésül, Loki Andavari aranyát szerzi meg. Andavari aranyában gyűrű, végül azt is kénytelen Andavari átadni, de megátkozza a kincset)
  • Fafnir megöli Hreidmart, kincset megszerzi
  • Andavarinek van egy gyűrűje
  • Fafnir sárkánnyá változik a gyűrűből jövő átoktól
  • Regin kardot készít Sigurdnak (Gram), azzal indul sárkányt ölni
    Regin javasolja a cselt, amivel megöli, Odin tanácsára a sárkány vérét felfogja egy árokban
  • sárkányvér — sérthetetlen — iszik is belőle — érti a madarak nyelvét
  • madarak tanácsára Sigurd megöli Regint
  • megsüti Fafnir szívét –> bölcsességet nyer belőle (jóslatot)

Brunhilde epizód
itt megáll az ismertető

Ebben az ismertetőben Loki nem tűnik olyan kevélynek, mint a Trencsényi könyvben, a vidrát prémjéért öli meg. A Trencsényiben inkább “csak úgy”.

wikipedig /Sigurd/ Þiðrekssaga = The Thidrekssaga

(The Scandinavian Þiðrekssaga (also Thidreksaga, Thidrekssaga, Niflungasaga or Vilkina saga) is a 13th-century Old Norse chivalric saga about Dietrich von Bern. The earliest manuscript dates from the late 13th century.)

  • Regin as the dragon
  • Mimir as Regin’s brother and foster-father to Sigurd (bölcs erdei kovács)
  • Mimir találja meg Sigurdot
  • Sigurd neve a szövegben helyenként Sigfred
  • Amikor Sigurd felnő, Mimir bátyját, Regint kéri, ölje meg
  • Sigurd győz, megöli Mimirt is
  • Szintén van egy Brynhild sztori változat még benne

——————-

Házi feladat kifejezetten mesemondóknak: érdemes elgondolkozni azon, hogy mely forrás hogyan tér ki arra, ha ugyan kitér, hogy hogyan lesz a Nibelungok kincse átkozott? Keresd a különbségeket, keresd a magyarázatot. Nyomozz, és nyerj értékes nyereményeket (tapasztalatot és vállveregetést).

Így készült – MythOff Budapest vol3

Jul , 2016,
Szilvi
Comments

A minap ismét MythOfftól zengett egy épület, ezúttal a MüSzi kistermét töltöttük meg. A teljes műsorról itt olvashatsz beszámolót a tarkabarka hölgy tollából, az ott leírtakat alább két kis műhelytitokkal szeretném megtoldani.

Első lepel lehull – hogyan lett EB témájú a MythOff?

Kölcsönös félreértés útján. Az történt, hogy mondtam egy kollégámnak, hé, gyeremá’ MythOffra, erre kérdi, mikor, hát hetedik hó hetedikén, este hétkor, könnyű megjegyezni. Hogy azt ő úgy nem, mert akkor EB van. Hát mondom jó, megoldjuk.

Aznap délután 13 óra 33 perckor már le volt zsírozva a projektor a MüSziben, 13:49-kor pedig kitettem az esemény fb oldalára egy posztot:

ebMythOf - fbPost

Másnap reggel Csenge rám csetelt:

csengecset - ebMyhtOff

Ma meg Csenge beszámolóját olvasom, hát kerekedik a szemem, tárgyi tévedés van benne, azt állítja, az én ötletem volt a téma. Egészen eddig a pillanatig úgy hittem, hogy Csenge agyából pattant ki az egész, amit én csak triggereltem. Tény, utána visszakérdeztem, hogy keressünk-e labdajátékos mítoszokat, mivel én ezt a kis kérdését már magában javaslatként értékeltem. Mindeközben Csenge valószínűleg fordítva értette az egészet, így aztán a beszámolóban szépen felékesített a saját tollaival. Na mondom, ezt visszakeresem, hát nonszensz, hiszen ő maga mondta, hogy mi lenne, ha EB témájú lenne a MythOff! 😀

Így volt. Nem baj, jó ötlet volt, csak mondom, mert én nem javasoltam, hanem csak egyetértettem. :)

Második lepel lehull – ennek meg mesemondók és egyéb érdeklődők fognak örülni

És akkor most megosztom a jegyzeteimet, ezekből a téglákból épült fel végül Szigfrid története. Amikor már elég forrást olvastam el, akkor pár kiválasztottat kijegyzeteltem, melyikben hogy fut a sztori, mert kezdtem belebolondulni, hogy mintha egymásnak mondanának ellent. És valóban, de ez nem baj, hiszen más korban-környezetben születtek, más céllal, csak ettől még nekem egyetlen koherens verziót kellett csiholnom belőlük.

A jegyzetek lukacsosak, amikor összeírtam, már nagyjából összeállt a fejemben, hogyan akarom felépíteni a sztorit, csak a részleteket kellett a helyükre tenni. (Pl. az tiszta volt, hogy a Nibelung-énekre akarok támaszkodni, minden más csak ezt fogja kiegészíteni.) Szerintem érdekes végigfutni, hogy mik a hasonlóságok és különbözőségek a verziók között, jól megmutatja, miért érdemes több forrásból dolgozni. Nekem a motivációk felderítésében segített nagyon sokat.

disclaimer:
Itt-ott angol lesz, most nem vesződöm a fordítással. Szigfrid, Sigurd, Siegfried – ugyanaz.

Na jó, beszerkesztve látszik már, elég hosszú, ezért inkább mindjárt kiküldöm egy másik posztba.

Ahá, szóval így néz ki egy színvonalas haknifesztivál!

22 May , 2016,
Szilvi
Comments

WP_20160522_13_47_42_ProPont időben jöttem rá, hogy pont most van Bécsben idén a Storytelling Festival, és viszonylag gyorsan sikerült is lezongorázni, hogy hogyan is tudok elmenni rá. Vonatjegy és egy kedves ismerős vendégszeretete – így kerültem ki a szombati, négy óra hosszú Story Marathonra, ahogyan az aznapi műsort nevezték. (A rendezvény maga több napos, de a szombati program tűnt a legjobbnak.)

Szóval egy szóban: zseniálisak.

De tényleg. Még Marcus Jeroch műsorán is jól szórakoztam, aki magát Wortakrobatként nevezi meg, fárasztó szóviccekkel operál, és a youtube-on elérhető felvételeinek felületes áttekintése alapján úgy ítéltem meg, hogy na ő lesz az, akinek a művészetéből nyelvi korlátaim miatt nem sokat fogok érteni, de tökmindegy, mert amúgy is egy szánalmas kis görcs. Hát nem, egyrészt szépen kipontozza a poénokat, a fajsúlyosabbakat rendesen hagyja leérni, pont, amennyire kell. Másrészt pedig, ami a legérdekesebb volt számomra, hogy a megjelenése, stílusa élőben helyén való, hiteles és zseniális. És esküszöm nem ittam, nem szívtam. Ez valószínűleg olyan, hogy ha nem vagy rápörögve épp a Gyalog galoppra, akkor ne nézd meg a Gyalog galoppot. De itt ezzel nem volt gond, Marcus a belibbenése pillanatában elhitette velem, hogy nekem ez kell.

Maga a fesztivál egyébként számomra szokatlanul és egyben üdítőleg is kétnyelvűen zajlott. Mármint, érted, hogy itt van a kedvenc kakaós bögrémtől alig három órányi távolságra egy olyan világ, ahol azért is könnyű nemzetközi storytelling fesztivált rendezni, mert teljesen természetes, hogy amelyik előadó nem tud németül, hát majd beszél angolul, és a közönség pontosan ugyanolyan jól fog szórakozni. Jót tett szerintem az estnek az is, hogy nem tisztán mesemondás volt, hanem tényleg nagyon sokféle művészeti ág színpadra lépett.

Na. Marcust már említettem, nem egészen sorrendben, de íme a többiek:

WP_20160521_19_08_03_Pro

Amikor érkeztünk, Alvaro Solar éppen arról értekezett, hogy gyerekként mennyivel könnyebb volt neki háborúsat játszani, mint békéset (nem tudom mennyire volt ilyen téren tudatos a témaválasztás, de bennem felmerült egy kis aktuális világpolitikai párhuzam), és kifejtette, hogy ebben a műfajban sokkal komplikáltabb dolog fiúgyereknek lenni, mint kislánynak. Ez inkább afféle stand-up műsor volt, nagyon élveztem. A hapsi nagyon ügyesen uralta a színpadot, öltönymellény ide vagy oda, az ember látta rajta a dzsungelharcos jelmezt és a kislányruhát is, attól függően, hogy épp melyik szereplő szólalt meg.

WP_20160521_19_21_27_ProA következő előadó Folke Tegetthoff volt, ő egyben a műsor házigazdájaként is operált. Egyébként mindenkit úgy konferált fel, hogy a sort folytató őstehetség ilyen meg olyan különleges módon mondja el a sztorit, de ettől még az előadók nagy része nem volt storyteller, csak hát egy storytelling fesztiválon a Story Marathon etap alatt valami cipőkanalat elő kellett venni, hogy ne tűnjön fel a sumákság. Szerintem elég lett volna átnevezni az aznapi programot, de ez magánvélemény, és lehet, nem rajta múlt. Persze értem én, hogy egy jó produkció mindig „has a story” (témában kedvenc linkem itt), de… na. Mindegy. Tegetthoff saját számában kedvesen, öregurasan adott elő valami királylányos-királyfis mesét, bevallom, picit kevésbé kötött le, de nem azért, mert öregurasan adta elő, mert ezt jó értelemben gondoltam, hanem csak simán a sztori nem fogott meg. Olyan hellyel-közzel tündérmese volt, ismerős elemekkel, aki imádja az ilyet, az bizonyosan jól szórakozott, mert a bácsi jó előadó, és még zenei kíséretet is hozott.

Utána Jimmy Gonzalez, az ultimate zsonglőr srác dobált golyókat, majd gyurmával szórakozott. Ez utóbbi nagyon jó ötlet volt, feldobta a hagyományos labdadobálós számot, hogy valahogy úgy lett időnként több vagy kevesebb „labdája”, hogy hol letépett a tömbből egy darabot, hol összedolgozta kevesebb, de nagyobb labdává. Lehetetlen, mint minden zsonglőr mutatvány. :)

WP_20160521_20_28_40_ProLaura Simms műsora ígéretesen indult, de aztán bevallom, nem tetszett. Azért nem, mert szájbarágós. Egy amúgy nem túl szar morális történetet mondott el, és a végén jó alaposan belemasszírozta az agyamba a tanulságot, és nekem fizikai fájdalmat okoz, amikor a koponyámon belül masszíroznak. Viszont uralta a porondot, szépen mozgott, jól intonált, összességében sokat tudnék tőle (is) tanulni, egészen egyértelműen egy komoly, tapasztalt storyteller ragyogott belőle, ilyen szempontból nagyon nagy élmény volt őt nézni és hallgatni.

A pantomimes fickót, Fabien Kachevet ki kell emelni, elképesztő hanghatásokkal operálva adott elő egy szál széknyi díszlettel egy autós sztorit, amiben gyakorlatilag nem hangzott el értelmes mondat, mégis mindent értettünk. Merre jár, kivel, mivel találkozik, mit szeretne. Egyike azon előadóknak, akik bizonyosan alternatív hangképző szervekkel is rendelkeznek, mert ez az egyetlen értelmes magyarázat a torkát elhagyó hangeffektekre. Plusz nagyon, nagyon, nagyon röhögtünk. Abszolút 10 pont.

Sajnos késve érkezőkként mi csak a ráadásban kaptunk egy rövid mesét a kubai előadótól, Antonio Sacre-től. Egy pinduri kis állatmesét mondott, külön érdekessége volt, hogy angolul és néha kicsit spanyolul. Utóbbi mondatokat többnyire angolul is valamennyire megismételte (csak a hossza árulkodott, hogy nem az egészet), de lehetett követni, mert jó helyre szúrta be ezeket a részeket, amiket kevesebben értettek, és amúgy is nagyon tetszett, hogy ezt így bevállalta. Szerintem jót tett a mesének, hogy ilyen módon multikulturális élményt varázsolt belőle.

Ja, igen, Medhat Mamdouh, a furulyázó beatboxos, ki ne hagyjam! Fuvolával láttam már hasonló felvételeket, mint amit ez a fiatal srác furulyával produkált. Le a kalappal minden legalább ilyen profi beatboxos előtt! Neki még meg kell tanulnia magabiztosabban mozogni a színpadon, amikor épp nem zenélt, nagyon izgulhatott, a testbeszédre jobban oda kell figyelnie. Valószínűleg egy nagyon szerény ember, nekem olyan volt, mint aki nem is igen érti, hogy hogyan lehet ennyi ember tényleg kíváncsi a tudományára. Hát pedig nagyon is kíváncsiak vagyunk, produkció alatt én még lélegezni is elfelejtettem!

Hát a Fußteatheres Laura Kibel attrakcióját nem tudtam hová tenni. Az amúgy jól felépített műsor szerintem professzionalitásában messze elmaradt a többi produkciótól. Egy olyan srác, aki nyolc labdával és gyurmával zsonglőrködik, egy tehetséges beatboxos és egy fegyelmezett, precíz táncos, akit mindjárt bemutatok, meg ugye a pantomimes, akin sírva röhögtem, könnyűszerrel lemosta a porondról ezt a kedves mosolyú, kreatív hölgyet, aki könnyen megmenthette volna a becsületét, ha ütősebb kűrt állít össze. Különösen a második műsorszámát kellett volna lecserélni valamire, ami nem csak vicces és nyilvánvalóan fárasztó, hanem technikailag is magas felkészültséget sejtetne. Íme, egy rövid részletet felvettem belőle, ebben a számban nem igazán nyújtott ennél többet. Hiányoltam belőle a történetet, és igazság szerint nálam az első műsorszáma is túl egyszerű kis sztoriként csapódott le. Sajnáltam alapvetően, szerintem többre képes. Sokkal izgalmasabb mondanivalót várnék el egy felnőtteknek szánt műsorban, ez ebben a formában egy általános iskola gyereknapjára való: könnyed, vicces, jól van megcsinálva, végeredményben egy kiváló matiné anyag.

És akkor a végén Mario Espanol jött, a „kézen álló egyensúlyozó”. Hogy az mit tud! Kézen áll, break elemekkel dolgozik, és lélegzetelállítóan hajlékony. Sugárzik az egész srácból valami elidegeníthetetlen fegyelmezettség. Szóval bár jócskán megjelennek break elemek, nincs benne semmi a break produkciókra jellemző vagány ultralazaságból, hanem inkább egy átgondolt műészi produkciót állított össze. Szép volt, na, pedig általában nem szeretem a modern táncosokat nézni, magam sem tudom, miért. Nagyon ez sem kötött le, de jól esett, kellemes levezetés volt, szépen belesimult a programba.

Aztán minden jónak vége lesz egyszer. Azért, mielőtt elhagytuk volna a terepet, én is megtettem az első apró lépést a nemzetközi storyteller karrierem útján. Megérintettem a színpadot.

WP_20160521_21_47_54_Pro

Összességében nagyon pozitív élményekkel jöttem haza, és gyanítom, ez még mind semmi egy igazán nagy volumenű storytelling fesztiválhoz képest. Türelmetlenül várom, mikor leszek én magam is olyan tudás birtokában, hogy legalább a bécsi Storytelling Festival nívóját megüssem, és a színpadot ne csak egy tréfás fotó kedvéért közelítsem meg. Dolgom legyen rajta.